Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-21 / 171. szám

KEDD, 1992. JÚL. 21. BELPOLITIKA 3 Krimik, tragédiák, drámák — avagy mentős latlelet a szociális helyzetről (Folytatás az I. oldalról.) éppúgy árulkodnak a nem­törődömségről, az igényte­lenségről, mint a pénztelen­ségről - folytatja Simon fő­orvosnő. - A pénzhiány józan ésszel elképzelhetetlen esz­telenségre ragadtatja az em­bereket. Emlékezzünk a nem­rég történt Oroszlán utcai robbanásra, amikoris a spóro­lás miatt az idős bácsi camping gázpalackon melegítette egytál ételét. - Ám ne higgye, hogy ritkaság az ilyen eset. Csak egyiknek szerencséje van, a másiknak meg nincs - veszi át a szót Horváth Róbert mentő­tiszt, és példázza is rögvest: - Éppen e robbanás utáni napok valamelyikén hívtak bennünket rosszulléthez egy belvárosi lakásba. Éreztük, hogy gáz szag tejjeng. Nem kellett sok idő, míg megleltük a szivárgás helyét. Magam sem hittem volna, ha nem látom: a gázórát motorbicikli belső helyettesítette.*5EReJT%pt<2ték össze a gázcsövet, mert a gázszámlát nem tudják fizetni. S ha ez most így-varl, kép­zelhető, mi lesz majd a télen, milyen tragédiákkal fenyegető esztelenségeket, ön- és köz­veszélyes furfangokat találnak ki az emberek. Kimentő akciók - Fiatal házaspárhoz érkez­tünk a rohamkocsival a város széli viskóba. A bejelentés szerint a gyermeküknek ma­gas - délután óta csillapít­hatatlan - láza volt. A mérhe­FOTÓ: SCHMIDT ANDREA tetlen szegénységről tanúsko­dott ott minden. Meg sem lepődtünk, amikor az asszony­ka nem akart a gyermekével a mentőbe szállni, mert nem volt egy fillérje sem, hogy majd busszal visszajöjjön. Rájuk még csak az sem állt, hogy italra verték el a pénzt. Van olyan rutinunk, hogy azonnal meglátjuk, józan életű szegény emberek, vagy alkoholista lumpenek között vagyunk. Egyik történet hívja elő a másikat, s az alkoholista „vég­szóról" a sok-sok részeghez hívás jut eszébe a mentősök­nek. E témakörben is mesélnek friss történetet, a szántóföldön eszméletlen részegségben heverő anyáról, akit 1 éves gyermeke „őrzött" étlen­szomjan, ki tudja hány órája már, amikor végre valaki riasztotta a mentőket. A gond a kicsivel volt, hiszen sehol sem akarták befogadni, s ezért szállítgatták klinikáról klini­kára, míg végül a gyermek­kórház fogadta be, a korábban náluk kezelt szívbeteg gyer­meket. Ott rendbehozták, fel­táplálták, s aztán állami gon­dozásba adták. - Szerencsére csak 1-2 ilyen esettel találkozunk évente, a gyerekek kevésbé vannak veszélyben, mint az öregek ­folytatja a főorvosnő. ­Egyedül élő öregekhez gyakran hívnak, mondván, hogy kiéhezettek, kiszáradtak, nincs, aki törődjön velük. Valójában nem klinikai, kór­házi gyógykezelésre szorul­nak, csak szociális gondozásra, ellátásra. Tudjuk mi ezt jól, de nincs mit tenni, ha látjuk, lerobbant állapotban vannak, visszük az ügyeletes ambu­lanciára. Ott aztán kezdődik a vita, a közelharc. Előfordul, hogy nem veszik fel, ami tökéletesen érthető, hiszen nem szociális intézmény sem a kórház, sem a klinika. Mi ezt megértjük és elfogadjuk, de attól még a kis öreg ott fekszik a mi hordágyunkon, s nekünk valamit kezdenünk kell vele. Ha sehol sem fogadják, akkor hozzuk ide, a mentőállomásra. Feltápláljuk, s aztán vissza­visszük az otthonába. Ilyen esetben eddig két alkalommal sikerült elintéznünk a szo­ciális otthoni felvételt, ám valamennyi magányos idős ember sorsának rendezését nem vállalhatjuk fel. De a város szociális térképének összeállításában részt vennénk - ajánlja fel segítségüket ismét a főorvosasszony - hiszen a mentősök, előbb-utóbb a város valamennyi nehéz sorsú pol­gárával találkoznak, s minden­kinél jobban ismereik a veszé­lyes zónákat. KALOCSAI KATALIN Felmentették Torgyánt A Budai Központi Kerületi Bíróság hétfőn bűncselekmény hiánya miatt felmentette a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vádja alól Torgyán József kisgazda pártelnököt. Az FKGP vezetője ellen a 35-ök országgyűlési képviselője kezdeményezett magánvádas büntetőpert, mivel megítélésük szerint Torgyán József a párt tavaly nyári nagyválasztmányi ülésén személyüket és becsületüket sértő kijelentést tett. Az ülésen készülj és a tárgyaláson felolvasott jegyzőkönyv szerint Torgyán József az emlékezetes „borítékügyet" követően a nagyválasztmány előtt kijelentette: „értesítést kaptam arról, hogy a Kisgazdapárt vezetői, akik valójában titkos ügynökök voltak, tiszta igazolást fognak kapni a kezükbe, hogy kézben tartsa őket a miniszterelnök úr környezete." Asotthalmi tragédia Fölhevült testtel... Baleset jellegű halál — így fogalmaztak a helyszínelők az ásotthalmi tragédia kivizsgálá­sakor. T. J. helybéli lakos mos­tohafiával kapálta a paprikát. Nagyon melege lehetett... Felhe­vült testtel beleugrott a saját kezűleg, öntözés céljára kiásott, kb. 5 méter széles, 8 méter hosszú, 2,5 méter mély öntö­zőmedencébe. Fel akart frissülni. A 16 éves nevelt fiú elmondása szerint néhány mozdulat után csapkodni, rángatózni kezdett. M. 1. megpróbálta kihúzni, ő is be­lement a medencébe, de a nagy csapkodásban víz alá merült. Mi­re kikászálódott, T. J. a felszínen úszott (feküdt...) mozdulatlanul. A holttestet a rendőrök emelték ki, áttörve a megemelt gátat, lefolyatva a medence tartalmá­nak egy részét. T. J. valaha öntö­zés céljára ásta az ovális gödröt... Szeszcsempészek Banális közúti balesetként indult az ügy. Az 55-ös út Petróczi iskolai szakaszán egy külföldi személygépkocsi és magyar IFA teherkocsi ütközött. Míg a helyszínelőkre vártak az érdekeltek, az IFA vezetője eltűnt. Nem az éjszaka homályá­ban, s egy időre - otthagyta a rá­bízott szállítmányt, mint az óvodás a játszótéren a megunt roncsautót. A rendőrség megér­kezte után, a kalapjavett gépko­csivezető helyett befutott Kis­kunhalasról M. G. és neje. Igen rámenősen felajánlották: mivel ismerik a sofőrt, rendezik a kárt... Már az is gyanús lehetett, hogy nem a vétkes iránt érdek­lődtek, s ennyire emberbarátnak bizonyultak. Akkor vett for­dulatot az ügy, amikor a helyszí­nelők megvizsgálták az IFA teherterét. Halmokban, rongyok­kal letakarva, mintegy ötezer liter tiszta szeszre bukkantak. Rögtön felmerült a gyanú, nem több megyére kiterjedő szesz­csempész hálózat szálára buk­kantak-e? A gazdasági rendészet egyelőre annyit derített ki, hogy a „nagylelkű" kiskunhalasi csa­lád kapcsolatban áll egy tompái úriemberrel, aki rejtekhelyen raktározza a szeszt. A lefülelt küldemény egyik (talán nem is a végső...) célja Szabolcs-Szat­már-Bereg megye volt; az eddigi adatok szerint ezen az útvonalon 10 ezer liter tiszta szesz került az országba. A csempészáru össz­értéke kétmillió forint. A nyo­mozást folytatják. Ahol a szükség, ott a segítség? (Folytatás az 1. oldalról.) gyerek, naponta ágyneműt cseréltem. Akkor egész nap ki-be hordtam a vizet. A szom­szédok mérsékelt örömmel vették tudomásul, hogy átjáró­házat csináltam az otthonuk­ból. Ők este 8-kor beriglizték az ajtót. De ha fél 9-kor jött a kicsire a rosszullét, nem tehettem mást, fel kellett csöngetnem a szomszédban a nénit, mert a szobában mégsem tarthattam reggelig az „eredményt"... Szerintem a szomszédasszony még nálam is jobban örülne, ha elköltöznénk... A palota „városképi jelentő­ségű". Második szintjét fény­korában két, ötszobás lak­osztály uralta. A tágas folyo­són most öt ajtó. Balról egy kétszobás, majd az egyszobás szükséglakás nyílik. Mellette egy szobaajtó, mely a jobb­oldali lakás tartozéka. Szem­ben a folyosóból hatalmas ajtó rekeszt le egy előszobányi részt. Ehhez Máriának ­hosszú civakodás árán végre ­kulcsot adtak, ugyanis (szük­séglakásának és az ajtó mögötti egyik „otthonnak" tartozékát, a közös falicsapot és WC-t ide „dugták". A hatalmas ajtó mellesleg egy újabb lakás bejárata is. így a híres Virág cukrászdának is helyet adó épület egyik részén, az emeleten az „illetékesek" öt lakást „alakítottak ki". - Egyedül kell lakást sze­reznem... Még gyesen voltam. amikor a fiam apja, a társam balesetet szenvedett... - kapja el pillantását Mária. - Ma­gunkra maradtunk. Váratlanul szakadt a nyakamba minden probléma. Többek között a lakásgond. Akkor a tanács la­káshivatalához kérvényt nyúj­tottam be. Garzonlakást kér­tem, de jeleztem: szorultságom­ban szükséglakást is elfogadok. Eveknek tűnő várakozás után végül kiutalták ezt a belvárosi szükséglakást. Akkor nagyon boldog voltam, mert az al­bérletet már nyögve fizettem. A hivatalban megígérték, igaz, csak szóban, hogy pár hónapon belül végleges megoldást találnak lakásgondomra. Ennek már több, mint két éve. Azóta többször érdeklődtem, de csak semleges válaszokat kapok... - Legalább 4 ezer a szegedi lakásigénylők száma. A vára­kozók listáján már szereplő lakásigénylés, s a szociális bizottság jóváhagyása szüksé­ges a komfort nélküli vagy félkomfortos lakások jelentette ideiglenes elhelyezéshez, s az összkomfortos garzonhoz is ­kezd a tudnivalók sorolásába Csúzdiné dr. Deák Ildikó, a polgármesteri hivatal általános igazgatási irodája lakásügyi csoportjának főelőadója. ­Legalább 300-400 ember várakozik ilyen megoldásra. A szükséglakást is érvényes lakásigénylés alapján utalhat­juk ki. A kérelmezők sorban állnak, mert kevés az ilyen célra fölhasználható üres lakás. Mindenki gyorsan szeretne előre jutni a lakásra várók listáján. De mit tegyünk, idén csak 190 szociális önkormányzati lakást utalhatunk ki. - Jót akartam, de rossz vá­sárt csináltam. A fiam egész­FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ sége bánja a belvárosi levegőt. Allergiás légzészavarai van­nak. Jól látszik - mutat az ablakra Mária - a keretek elvetemedtek. A réseken bejön a por és a benzingőz... Ha élne az apja, s egyedül, de ilyen körülmények között nevelném, szerintem elvennék tőlem... Gondoltam, a polgármesteri hivatal gyámügyi csoportját bizonyára érdekli egy félárva gyerek sorsa. Kértem, hogy állapítsák meg: kisgyerek nevelésére alkalmatlan ez a lakás. Azt mondták, ennek megítélésére ők illetéktelenek. Vállaltam volna a lakás fel­újítását, de kiderült már tíz éve födémcserére vár a ház. Egyébként sem engedélyeznék, mert itt minket csak „ideigle­nesen" helyeztek el. Ehhez képest a lakáshivatal nyilván­tartásában a lakásra várók lis­táján egyre hátrább sorolnak. Kértem, nézzenek utána. Kide­rült, tévedtek. Mikor reklamál­tam, a hivatalban a kisasszony a vállát rándítva, foghegyről vetette oda: „Előfordulhat elírás!" De ennyire?! Hátrá­nyomra a nyilvántartás tavaly majdnem 100, az idén 700 helyet tévedett... Az osztály­vezető meg „felvilágosított": „A kérvények elbírálásakor az egyedülállók hátrányosabb helyzetben vannak a házas­párokkal és a családosokkal szemben. Bízzon abban, hogy az új rendszerben majd egyéb szempontokat is figyelembe vesznek." - A lakásigénylési adatlap 13 féle szempontját tavaly októberben a közgyűlés fo­gadta el - tudom meg a pol­gármesteri hivatal főelő­adójától. - Az igénylők így összegyűjtött adatait számí­tógép dolgozza fel. Ennek alapján alakul ki a lakásra várók listája. Az új pontrendszer jelleg­zetessége, hogy a folyamatos munkaviszonnyal rendelkező szegedieket részesíti előnyben. A családosok hamarabb kerül­nek sorra, mint az egyedülál­lók, de a gyermekek száma nem oly döntő, mint korábban. A pontrendszer a házastársak és a gyermeküket egyedül nevelő szülők között sem tesz jelentős különbséget. Termé­szetesen vitatható az új szem­pontrendszer, de tapasztalatom szerint nem is ezzel van a legnagyobb baj. A reklamá­cióra okot adó „tévedés" eredete többnyire az ügyfelek figyelmetlensége, ugyanis gyakran előfordul, hogy nem válaszolnak az adatlap összes kérdésére. - Állandóan az orrom alá dörgölik, hogy „egyedülálló". Azt persze nem látják, hogy nincs megalapozott anyagi háttérem, hogy nem saját akaratomból döntöttem, hanem a sorsóm alakult olyan szeren­csétlenül, hogy egyedül maradtunk a fiammal... - tárja szét kezét Mária. - Most várunk. Egy komfortosabb lakásra. Nem baj, ha nem a Belváros közepén... Szegeden 172 szükséglakás és 1845 komfort nélküli lakás van - az IKV számítógépes adatbankja szerint. Ezek közül jelenleg körülbelül 30 áll üresen arra várva, hogy ideig­lenes lakásmegoldást hozzon azoknak, akik az önkor­mányzat segítségére szorulnak, mert saját erejük kevés az otthonteremtéshez. ÚJSZÁSZI ILONA

Next

/
Oldalképek
Tartalom