Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-15 / 166. szám

SZERDA, 1992. JÚL. 15. 1% GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Egy biztosítós biztonsága - Mire biztosítja magát egy biztosító társaság vezetője? szegezem neki kérdést a kényelmes, családias hangulatú irodában. - Kocsim van, így hát kötelezően én is fizetek, de ezen kívül van cascom, lakás- és életbiztosításom. - A Garanciánál? - Természetesen. Csak cascom van a Hungáriánál. - Fizetsz a konkurenciának? - A, dehogy! Nekünk nincs még ilyen tipusu biztosításunk. Ráadásul a Hungária a részvényesünk is. Szóval, jó helyen van az a kötvény. - És milyen helyen van Matusovits Tamás? - Az is jó helyen van. - Tudom, ilyenkor szokás azt mondani, hogy én már óvodás koromban is biztosítós szerettem volna lenni! - Szó sincs róla. A családunkban ma is nyolc orvos van. Lett volna hazai indíttatás ehhez a hivatáshoz, de én nem ' éreztem igazi elhivatottságot. - Mégis ott a dr. a neved előtt! - Mert felnőtt fejjel elvégeztem a jogi kart. A Köjál-nál kezdtem, mint ellenőr. Azután az Állami Biztosítónál kóstoltam bele a szakmába, jött a jogi egyetem, s egy vargabetű, tizenhárom évig egy téesznél jogászkodtam. - Öt éve mégis elcsábított Garancia! . - Éppen azért adtam be a derekamat, mert semmire sem volt garancia. Nulláról indultunk, s egy új biztosítót kellett csinálni. - Sikerült? - Remélem, igen. Ma már a FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Dr. Matusovits Tamás: „Nekem a Garancia a garanciám! Hétvégeken a Szent István téri piacon szoktunk „randevút" adni egymásnak dr. Matusovits Tamással, hogy azután valamelyik bódé tövében megváltsuk a világot fél óra alatt. A beszélgetésnek legfeljebb az odahaza „nyersanyagra" várakozó feleségek türelmetlensége szab határt. Szóba kerülnek ilyenkor a közös ismerősök, a munka, a család, s persze a férfiak között elengedhetetlen politika. Tamásnak persze hét közben más dolga is akad, mint a piacra járás: a Garancia Biztosító Rt. vezérképviselője. megyében minden harmadik családnak köze van hozzánk. - Apropó család! Az a hír járja rólad, hogy a család és a hivatás közül te a családot és a hivatást választottad! . - Sokan azt hiszik ma, hogy egy menedzsernek döntenie kell: vagy a család, vagy a hivatás! Pedig ez nem igaz. - Szóval nincs vagy? -És van! Család és hivatás! Egyik sem megy igazán jól a másik nélkül. El sem tudom képzelni, hogyan végezhettem volna el az egyetemet levelezőn a feleségem nélkül. A három lányom nélkül pedig egyetlen napot sem bírnék ki. - És a Garancia? - Az is egy család. Egy jó menedzser szerintem minden kollégája ötletére számít. A döntés előtt mindenkinek van szava a cégnél, utána a végrehajtás már kötelező. Hiszem, hogy mindenkinek bele kell látnia az egész folyamatba, hogy érezze, értelme van a munkájának. Ebben a szakmában emberekkel kell foglalkozni, itt nem lehet tájékozatlannak lenni a cég dolgaiban. - Az ügyfelek érzik ezt? - Biztos, hogy megéreznék, ha nem menne minden simán. Arra büszke vagyok, hogy öt év alatt egyetlen peres ügyünk sem volt. Az a filozófiám, hogy a károsult kapjon meg minden fillért, ami megilleti, de egy forinttal sem többet. - Mi fér bele egy napba? - Sok minden. Szeretek emberekkel foglalkozni, így magam is sok kárrendezéshez kimegyek. A családra is kell hogy jusson idő, a szórakozásra csak kevés. Az idén négyszer jutottunk el színházba, a reggeli úszást mostanában hanyagoltam, de már érzem, hogy hiányzik. - Ha szombat, akkor pedig piac! - Nemcsak piac, főzni is szeretek, ráadásul mosok, vasalok, takarítok, ha keli. A családi élet is csapatmunka, és a gyerekeket is menedzselni kell! - Elégedett ember vagy? - Nekem a Garancia a garanciám! Még tizenkét évem van a nyugdíjig - remélem itt. Háttérnek meg ott a család, miért ne lennék elégedett? Rafai Gábor Próbálkozások A hivatalos nyilvántartások szerint 100 munkanélkülire 4 üres állás jut. Hogy mi legyen a többi 96-tal? Erre úgy tűnik nemigen van hivatalos elképzelés azon túlmenően, hogy kapjanak munkanélküli-ellátást; ha az „lejárt" adjanak nekik szociális támogatást az önkormányzatok; képezzük át őket; vegyenek részt közhasznú munkában. Csakhogy: a járadékért egyre nagyobb (több, mint félmilliós) tömeg áll sorba; a szociális segély összege maximum havi 4 ezer forint (az egy főre eső létminimum most 9951 forint); munkaerő-piaci átképzésben májusban például mindössze l2 ezren vettek részt; közhasznú munkát 14 ezren végeztek, s e munkák között riasztóan magas (82,8%) az alacsony presztízsű (a kommunális) munkák aránya. Mindebből az látszik, hogy a mostani „hivatalos" az bizony nemigen megoldás a munkanélküliség kezelésére. A munkahelyet, a munkát, a megélhetéshez szükséges pénzt az állástalanok többségének magának kellene megteremtenie. Sohasem tapasztalt civil kurázsival és leleményességgel. Ennek jegyei egyenlőre alig mutatkoznak (sajnos). Ami van, az felettébb változatos képet mutat. A próbálkozók többsége vállalkozik (de: kereskedő, szolgáltató az új vállalkozók fele), fusizik (azaz alkalmi munkákkal keres fekete pénzt), seftel (azaz illegálisan jut jövedelemhez). Jónéhányan mások tájékozatlanságát, hiszékenységét kihasználva szélhámoskodnak. Egyre több apróhirdetés jelenik meg például a lapokban, amikben kézrátétes gyógyítást, energiaátadást, holtbiztos és gyors fogyókúrát, csodaszereket ajánlanak. Sajnos jóval kevesebb az olyan hirdetéseknek a száma, amelyek arról tanúskodnak, hogy valakiknek a szaktudásukhoz, illetve a felismert igényekhez igazodó ötlete, ajánlata lenne. Pedig valami ilyesmivel kellene próbálkozni. A hivatalosan (le)kezelt munkanélküliek egy része - meggyőződésem - önmagát, azaz önmegvalósítását képes kitalálni. Mert a magyar ember - ellentétben az országot lassan felvásárló külföldi tőkepénzesek többségének vélekedésével - se nem fantáziátlan, se nem buta, se nem lusta, se nem dologkerülő. Sőt nem is a végletekig kihasználható. S jól ismeri azt az „alaptörvényt" is, hogy "Segíts magadon, az isten is megsegít!". Ideje lenne valóban elkezdeni ezt a segítséget... • Szabó Magdolna Készpénznek vették Nagy tisztesség, ha valakinek készpénznek veszik a mondókáját. Számtalan közéleti ember, sőt hivatal is sokat adna a hitelesség ezen ékes bizonyságáért. A kárpótlás és vagyonnevesítés hétköznapi esetei olykor ellenkező pédával szolgálnak. Pedig sokszor elmondták, leírták, hogy ezek csupán értékpapírok, s valamiképp forgatni kell, hogy kápévá váljanak. A forgatás alapvető • feltétele, hogy időben a kezünkben legyenek. A kárpótlási jegyek tulajdonosai közül még keveseknek adatott meg e testközeli kapcsolat. Tudjuk - mert mondják —, a hivatalnak tömérdek a dolga, s nehezen birják az iramot. Nem győzik ismételni a megnyugtatásra szánt információt: türelem, minél később intéződik el az ügyünk, annál „gazdagabbak leszünk", kárpótol a kamat. Akadnak akik már megkapták a határozatot, sőt a múltkor az egyik pénzintézetben jogerőre emelkedett papirost is láttam. Az ügyfél a kezében lobogtatta, de nem cserélte jegyre a kedves, udvarias és kínosan szabadkozó ügyintéző. Mondván, naponta lesik izgatottan a postát, de egyre késik az értékes szállítmány. A határozat szellemében eljáró, s a határidőből kicsúszni nem akaró polgár mérgelődhet, jöhet újra érdeklődni, sorban állni. Aligha, fogja még egyszer készpénznek venni, a hivatal írásba adott szavát. Igaz, ha évtizedekig várhatott sérelme (részleges) orvoslására, várhat még egy kicsit. E mentalitás nem is tudom honnan, de szerfelett ismerős. Az egyik öncsődöt jelentő szövetkezet annak rendje és módja szerint kiküldte az értesítést, ki mennyi vagyonnal részesedik a közösből. Az egyik nyugdíjas bácsi amikor meglátta, hogy 56324 forint állt a házhoz, igencsak megörült. Úgyis menni akart az irodára, hogy megrendelje a kombájnolást, hát biciklire pattant. Pénzt csak annyit vett magához, ami az útba eső boltra elég. Kiírták neki a munkagépet, s amikor fizetésre került a sor előkapta a céduláját, s eképp rendelkezett: vonják le a vagyonából elvégre az övé - azt a 2-3 ezer forintot, a maradék futja még sok hasonló „vásárra". Dehogyis tudta ő, hogy nem kell „készpénznek venni" azt a jól mutató 56324-et. Ha kíváncsi lett volna rá elmondták volna neki, hogy a düledező gépszín 3 millió forinntal, az illemhely több mint félmillióval, és így tovább ...szerepel a nagykönyvben. Különben még a traktorba való gázolajra, a termést mentő permetszerre sincs fogható pénze ajjazdaságnak. Természetesen sejtette ő, hogy nagy a szegénység, csak valahogy megzavarták azok a bűvös számok azon a bizonyos kiértesítőn. Tóth Szeles István Megtakarítások A korábbinál kisebb ütemben ugyan, de tovább nőttek májusban a lakossági megtakarítások - derül ki a Magyar Nemzeti Bank nyilvánosságra hozott végleges adataiból. Az ötödik hónap végén a pénzintézeteknél a megtakarítások bruttó összege 884 milliárd forint. Ez valamivel kevesebb ,az elő-? zetesen számítottnál, de mintegy 7 milliárd forinttal meghaladja az áprilisi szintet Elsősorban a bankban elhelyezett betétek összege növekedett gyorsan, szintjük elérte a 477,9 milliárd forintot. Áprilisban a bankbetétállomány 464,7 milliárd forintot tett ki. Ezen belül gyarapodott a devizabetét-állomány is, bár meglehetősen mérsékelt ütemben. Május végére a lakossági devizabetétek összege 137,8 milliárd forint volt. Áprilishoz viszonyítva több mint 1 milliárd forinttal bővült az állomány, ám márciust is figyelembe véve alig tapasztalható növekedés, ugyanis akkor a devizabetétek összege 137,6 milliárd forintot ért el. A pénzintézeti értékpapír-állomány 197,9 milliárd forintra növekedett. E téren tapasztalható a megtakarítások legstabilabb bővülése. A készpénzállomány csökkent áprilishoz viszonyítva, ebből májusban 208,2 milliárd forintot tartalékolt a lakosság. A nettó megtakarítások is növekedtek, mivel a lakosság továbbra is tartózkodik az eladósodástól. Legalábbis azok, akik tehetik, visszafizetik hiteleiket, és új hitelt csak kevesen vesznek fel. így a lakossági hitelállomány hónapok óta csökken, májusban már csak 179,1 milliárd forint volt. Ennek eredményeként a nettó megtakarítások 704,9 milliárd forintra emelkedtek a májusi 695,4 milliárd forintról. százezer 1200 Utazási hullámok január február március április május A „sógorok" vezetnek - már Ukrajna is célpont A világútlevél bevezetése óta szélesre nyílottak a kapu az utazni szádékozó magyarok előtt. A nemrégiben liberalizált valutakeret újabb lendületet ad(hatna) a világjáróknak. Az utazási kedvnek csak a forintos pénztárcánk szab határt, ugyanis hiába válthatna ki egy négytagú család több mint százezer forintért valutát, ha a százezer hiányzik. A pénzszűke ellenére mégsem lehet okunk panaszra, hiszen a tavalyi esztendő első öt hónapjával összehasonlítva nem kevesebbszer léptük át a határt az idén sem. Az sem újdonság, hogy változatlanul a „sógorok" számítanak a legvonzóbb úticélnak. Az osztrák határőrök / millió 967 ezer magyar útlevelet kezeltek május végéig. Az már meglepőbb viszont, hogy a polgárháborúba borult egykori Jugoszlávia a második a „toplistán": öt hónap alatt 1 millió 40 ezer útlevelet mutattunk fel ezen a határszakaszon. Az már más kérdés, hogy az Ausztriába és a déli szomszédainkhoz kiutazó honfitársaink többsége fél-, egynapos bevásárlóutakra ruccant ki. A komoly turizmus ideje május végéig még nem is köszönthetett ránk. Az erősebb áprilisi forgalmat legfeljebb a húsvét előtti bevásárlásokkal magyarázhatjuk. Ugyan csak ebbe a kategóriába sorolhatók a Cseh és Szlovák Köztársaságba induló bevásárló utak, ahová öt hónap alatt / millió 10 ezren ugrottunk át egy kis sörért, Skoda alkatrészért, vagy éppen olcsó cipőért, gyermckholmiért. Sokkal szerényebb forgalmat bonyolított le a romániai határszakasz. Mindössze 321 ezren voltak kiváncsiak például a Székelyföldre. A kis forgalmat minden bizonnyal a határátlépés bizonytalansága is motoválja, no meg az, hogy oda legfeljebb vinni lehet valamit, hozni kevésbé. Élénkül a darabjaira hullott Szovjetunió utódállamával, Ukrajnával is a forgalom: 78 ezer magyar útlevelet kezeltek ezen a határszakon öt hónap alatt. A nyár nagyrésze, a nagy szabadságok ideje még hátra van. A stisztika minden bizonnyal tovább javul majd. A tavaly még hagyományosnak mondható turista célpont, Görögország az idén kiesik, de a bátrabbak már szívessen választják az Isztriai-félszigetet helyette, amely most kimondottan olcsónak tekinthető úticél. R.G.