Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-14 / 165. szám

Lesz-e kongresszusi központ Párizsban? Tovább tart a huzavona a francia kormány és Párizs városa között a Mitterrand elnök által sürgetett új kongresszusi központ körül. Az elnök az úgynevezestt nagy építkezések, fontos állami beruházások közé sorolta a Szajna partján, az Eiffel-torony szomszédságában felépítendő központot, amelynek már 1995-re el kellene készülnie. A Kléber sugárúton lévő eddigi konferenciaközpont már szűknek bizonyult nagyobb nemzetközi konferenciák lebonyolítására, sőt azt a kormány eladásra kínálja fel. Párizs városa, amelynek polgármestere Jacques Chirac, az ellenzéki RPR párt vezetője nem minden politikai megfontolás nélkül - kifogást emelt a terv ellen. Temessenek nőket is a Panteonba! A francia fővárosba látogató turisták alighanem kivétel nélkül ellátogatnak a Panteonba, amelynek kriptájában a francia történelem nagyjai nyugosznak egyetlen kivétellel mind férfiak. Most neves francia nők egy csoportja azzal a kéréssel fordult Francois Mitterrand elnökhöz, tegyék lehetővé, hogy ezután nők hamvai is helyet kapjanak a Panteonban. Simoné Veil, az Európa Parlament volt elnöke szombaton este a francia televízióban azzal érvelt a kérés mellett, hogy az olyan hírnevet szerzett francia nők, mint például az atomtudós Marié Curie megérdemlik, hogy a Pantheonban találjanak örök nyugvóhelyre Jean Jaures, a szocializmus atyja, Emil Zola, a világhírű író és Jean Moulin, a francia ellenállás vezéralakja mellett. A lengyel születésű Marié Curie 1934-ben hunyt el. Jelenleg egyébként egyetlen nő hamvai nyugosznak a Panteonban - a tudós Marcellin Bethelot feleségéé, akit azért temettek férje mellé, mert néhány órával utána halt meg. Simoné Veil, aki Helene Carrere d'Encausse-szal, a neves történésszel és Francoise Gaspard volt képviselőnővel együtt kezdeményezte a kampányt, azt állította, hogy nem annyira előírások, mint inkább a férfiak sovinizmusa az oka annak, hogy eddig nem temettek nőket a Panteonba, amelynek homlokzatán egyébként ez a felirat olvasható: „Egy hálás nemzet nagy embereinek." Nyári képeslapok Dél-Franciaország városaiból FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Szegedi lányok az Eurofanfare fesztiválon Június 25-én a hajnali órákban a szegedi majorettek megérkeztek Villefranche de Rouergue-ba. Még aznap a délben kezdődő egyenes adásban a város középkori Dóm terén az FR3 kamerái előtt a Leibnitzi-i fúvósokkal együtt több mint 10 perces élő adásban léptek színpadra. A fellépést követően a tömör kritika ez volt: „Köszönjük, pont ezt kértük, pont ilyennek képzeltük el a műsort." Este mintegy félórás szípadi műsort adott a szegedi csapat a Villefranche de Rouergue-i Dóm téren. Utcai álló műsorukból a charlestont, színpadi kompozícióikból a pon-ponos táncot, a disco show-t, a mambó szólót és Dancsik Tündével a palotást láthatta a közönség. A fesztiválvárosban kétszer megrendezett (délutáni és esti) felvonuláson szerepeltek lányaink, ezen kívül még két tájelőadásuk is volt, melyek közül Marcillacban bemutatták a teljes színpadi műsorukat. A szegedi lányokat az ukrán Ivano Frankivsk-beli fúvósok kísérték a menettáncban. Mindkét csapat kvalitását jellemezheti az, hogy mindössze 10-15 perces összpróba után léptek közönség elé és a közös produkció - menet indulóra, charleston a tribünök előtt - rögtön zökkenőmentes, összeszokott együttműködés benyomását keltette. Reméljük, hogy hagyományteremtés tanúi lehetünk Szeged kulturális életében - a résztvevő együttesekkel kialakult őszinte, baráti kapcsolatok révén egy-két éven belül eljutnak városunkba is. A szegedi siker egyik fokmérője lehet Blanchard úr véleménye, aki szerint több mint egy évtizedes fesztiváligazgatói praxisa alatt a legfegyelmezettebb, legpontosabban táncoló együttest fogadhatta a szegedi csapatban. Ennek megfelelő volt a búcsú is: „ Viszontlátásra márciusban Spanyolországban ". (A fesztivált és a szegediek útját az ITV forgatócsoportja rögzítette. Reméljük, hogy a képernyőn keresztül mielőbb részesei lehetnek az Eurofanfare fesztiválnak.) GALL KAKAS 5 KEDD, 1992. JÚL. 14. •• A •• 1 ^ * ösztöndíj töndíjakkal. Három évem alatt több mint hétszáz ösztöndíjat sikerült az ittenieknek szereznem. Ha csak ezt tettem volna, akkor is érdemes lett volna ide jönnöm. - Milyen emlékekkel távozik? - Mindenekelőtt a magyar zenét szerettem meg még jobban, Bartókot, Erkelt, Lajthát. De nagyon szeretem a kuruc nótákat és a verbunkosokat is. És a zene után közvetlenül a magyar konyha ízei következnek. - Mit szeret legjobban? - Meg fog lepődni: a szalonnát. De szeretem a palacsintát is, meg a magyar leveseket. Például a szegedi halászlét. - Ezt őrzi meg városunkból? - Ezt is. Meg azt, hogy kitűnő francia tanszékük van az egyetemen és az egész város igazi frankofil terep, sok gimnáziummal, iskolával, ahol mindenütt tanulnak franciául. És ott van az önök kft.-je, úgy hallom, sikeres francia-magyar vállalkozás. - Legyen igaza. Búcsúzául mondja meg, mi volna a mesebeli tündérhez intézett három kívánsága? - Mindenekelőtt, minél többen tanuljanak meg franciául. Aztán, hogy a franciák jobban ismerjék meg Magyarországot. Végül pedig, hogy Franciaország támogassa Magyarország belépését Európába. - Köszönjük a kívánságait Jean-Luc! Köszönjük a munkáját, a barátságát! Adieu! Karics Magda Adieu, Magyarország! Három év - hétszáz - Ön Franciaországból jött hozzánk. Milyennek látja Budapestet? -Én a Szovjetunióból jöttem ide, és voltam előtte Kínában, sőt Afganisztánban is. Volt valami fogalmam tehát a világok különbözőségéről. Hogy magyarországi feladatomra felkészüljek, amikor 1989-ben megtudtam, ide kerü lök, beiratkoztam a párizsi Keleti Nyelvek és Civilizációk Intézetébe. Itt magyar kultúrát és nyelvet is tanultam. - Ezt az idegenek általában roppant nehéznek találják. - Hát persze. A flektálók elég különösnek találnak mindig egy aglutináló nyelvet és viszont. Ez főleg kezdetben okoz nehézségeket, de megéri. Nagyon kellemes a fülnek a magyar beszéd. - Tehát ezért érdemes megtanulni egy franciának magyarul. És egv magyarnak franciául? - Az európai kultúra több nyelvű. Az amerikanizáció még az angolnak sem használ. Három nyelven legalább minden értelmiséginek kellene itt beszélnie. - Segített-e valamit a francia nyelv ügyének az eddig kötelező orosz eltörlése? - Feltétlenül. Bár az angolnémet hegemóniába nehéz befurakodni. Ráadásul Magyarországon ennek kevésbé élnek hagyományai, mint a szomszédos Romániában vagy akár Csehszlovákiában. De már vannak eredményeink. Éppen itt próbáltuk ki az új nyelvoktatási módszereket, az itteni tapasztalatokat használjuk fel az egész térség meghódításában. Jean-Luc Dubreuil szobájában sűrűn cseng a telefon. A házigazda most nem bánja, ha zavarják. Hosszasan, meleg hangon beszél mindenkivel, olykor szépen formált magyar szavakat, sőt mondatokat is kanyarít beszédébe. A Francia Köztársaság budapesti nagykövetségének nyelvi attaséja befejezte hároméves küldetését. - Van-e elég tanár ehhez a programhoz? Milyen a színvonaluk? - Többnyire igen. De nem az a dolgunk, hogy elégedettek legyünk. Azért építettük fel Budapesten Közép-Európa legnagyobb és persze legkorszerűbb francia intézetét, hogy mindent jobban csináljunk. A francia nyelvtanárokat is segítenünk kell. Korszerű oktatási anyagokkal és főleg ösz-