Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-14 / 165. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. JÚL. 14. Iskolai feszültségek - nyáron Megkezdődött a TIT pedagógus-továbbképzője (folytatás az 1• oldalról) Külső és belső feszültségek gyötrik az iskolát, azaz a gyereket, szülőt, pedagógust ­mindnyájunkat. Szűcs Miklós minisztériumi főosztályvezető felosztásában a külsők közé sorolta az önkormányzati és a hatásköri törvények által teremtett alapvető változásokat és az ezek nyomán keletkező problémákat. Ilyen az iskolák tuljdonlásának kérdése; nemcsak a volt egyházi iskolák visszaadásáról van szó, hanem az iskoláiktól megfosztott kistelepülések helyzetéről is. Az önkormányzatok gyakran szembekerülnek egymással az iskolatulajdonlási viták miatt, ahelyett, hogy összefognának, társulnának a minél jobb megoldások érdekében - fejezte ki rosszallását a főtisztviselő. Az iskolafenntartással kapcsolatban a reginális feladatkörű kollégiumok, diákotthonok ügyét említette, mint olyat, amelyben szintén nincs megegyezés az önkormányzatok között. Az is feszültségforrás, hogy a korábbi protek­cionizmusnak köszönhetően különbözőek az önkormányzatok rendelkezésére álló, iskolafenntartásra fordítható pénzösszegek; a kormány a „tornaterem-programmal", a kistelepülések iskoláinak és az egyházi tulajdonnak a visszaállításához biztosított pénzekkel segít, s a minisztériumban létre­hoztak egy munkabizottságot is a finanszírozás kérdéseinek vizsgálatára. A főosztályvezető kifejezte, hogy az úgynevezett többcsatotnás finanszírozás (állami fejkvóta, önkormányzati támogatás, alapítványok, szponzorok, stb.) előhívhatja az ügyeskedőket; a többi között ezért szükséges az állami ellenőrzés. Az iskolán belüli feszültségek közé sorolta a társadalomtudományos tárgyak oktatásának, illetve nem oktatásának (például filozófia) gondját. Azt mondta, amíg a tankönyvkiadási piaci mechanizmus nem alakul ki, addig ezen nem lehet segíteni; állami támogatást az a kiadó kap majd, amelyiknek a tankönyveit a legtöbben megveszik. Nem lehet élni egyelőre a szabad választás deklarált lehetőségével sem az iskola, sem az idegen nyelv megválasztása tekin­tetében, mert nincsenek meg a személyi és a tárgyi feltételek, annak ellenére, hogy a kormány 400 millióval támogatta a 16 ezer orosz nyelvtanár átképzését. Az iskolarendszer strukturális átalakulásával kapcsolatban Szűcs Miklós azt tartotta fontosnak hangoztatni, hogy „az élet megoldja" a szakmunkásképzés válságát. Sajnálattal látja, hogy a szakmunkásképzők nem vették még észre: a munkaerőpiaci pénzekért, az átkép­zésekre szánt milliókért eséllyel pályáz­hatnának, ha a nappali képzés mellett az átképzési rendszerüket is létrehoznák, méghozzá azelőtt, mielőtt a „párhuzamos kapacitás" teljesen kiépül. A főosztályvezető gondos érveléssel támasztotta alá az új ellenőrzési szisztéma létrehozásának szükségességét. Anarchikusnak nevezte a jelenlegi állapotokat, mert ma nem lehet tudni, működőképes-e az iskolarendszer, megfelel-e a lakossági igényeknek, beférnek-e a gyerekek az egyes iskolatípusokba, stb. Kellenek tehát a Területi Oktatási Központok, összesen nyolc az országban, amelyek ellátják az irányítást és a felügyeletet; nehogy úgy járjunk, mint némely amerikai ország, ahol 10-12 év múlva vették észre, hogy az iskolák félanalfabétákat bocsátanak ki - mondta az előadó. Ugyancsak szükség van a tanácsadó és a szolgáltató intézményekre. Ez utóbbiakat azok fizetik, akik a tanácsot és a szolgáltatást igénybe veszik (az iskolák, illetve az önkormányzatok); az irányító-ellenőrző TOK-ok viszont állami pénzekből születnek. SULYOK Elkallódni megkerülni Á szöveg kreatív megközelítése A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvi Tanszéke 1992. július 12-18. között egyhetes intenzív nyári tanfolyamot szervezett magyartanárok, főiskolai oktatók és diákok részére. A tanfolyam szándéka, hogy tájékoztassa az oktatókat a szövegtan új kutatási eredményeiről, a hagyományos elemzés mellett olyan módszerrel ismertesse meg a tanárokat, melyben a gyerekek maguk is érintettekké válnak a vers értelmezésében. A kurzus vezetését Petőfi S. János, a maceratai egyetem (Itália) professzora vállalta, aki jelenleg nyelvfilozófiai kérdésekkel foglalkozik. -Tanár úr, milyen szán­dékkal vállalta el a tanfolyam irányítását? -Már '86 óta szoros kapcso­latban vagyok a szegediekkel, hiszen a Szemiotikai szövegtan című periodika negyedik kö­tete is itt jelent meg. Másrészt az elmúlt négy évben tanári továbbképzéseket tartottam különböző helyeken. A pesti egyetemen oktatók és hall­gatók részére rendezett előa­dások kapcsán merült fel a gondolat, hogy miért ne lehetne ezt kisiskolásoknak is megcsinálni? Az ötlet másik forrása a Btnkc Zsuzsával való együttműködésem. O a mi­nisztériumban dolgozik okta­tási területen, de évtizedek óta az oktatáspedagógia kérdése­ivel foglalkozik. -Miben jelent újat ez a rendezvény? -Elsősorban a jelenlévők összetételét tekintve új. A hazai oktatókon, a környező országok magyar tanszékein tanítókon kívül 30 gyerek vesz részt a foglalkozásokon. -Olyan tanfolyamot még nem rendeztek, amelyik az elméletet és a gyakorlatot ötvözte volna. Hogyan oldották meg ezt? -Most jelent meg az El­kallódni megkerülni c könyv, amely a dolog bizonyos mér­tékig új megközelítését vá­zolja. A gyerekek megcson­kított szövegrészeket kapnak, amelyekből nekik kell egy számukra elfogadható versszö­veget létrehozniuk. Lényege, hogy a résztvevők érdekeltté válnak a további munkát ille­tően. A tanárokat a létszám mi­att két csoportra osztottuk; egy-egy gyakorlatot megbe­szélünk velük, amit másnap a gyerekekkel eljátszanak. A tanulók játékát magnóra vesszük, majd közösen ele­mezzük a hallottakat. -A gyerekek milyen szem­pontok alapján juthattak ide? -Ezek a gyerekek részben pestiek, részben szegediek. Nemrégen tartottak egy anya­nyelvi versenyt, ahol az első nyolc helyezettnek biztosí­tották a részvételt. -Nyílik-e lehetőség az új kutatási eredmények ismer­tetésére? -Igen, erre bőven van lehetőség. Naponta egy-egy háromórás megbeszélést tartunk, s ezen kívül, a tanárok választ kaphatnak mindarra, amit a témával kapcsolatban fontosnak tartanak. KAPAI ÉVA Aratóünnep Zákányszéken A borongós idő ellenére is több százan jöttek el, főként helyiek az idei zákányszéki aratóünnepre. Igen sok autó érkezett a szomszédos falvak­ból, illetve Szegedről is. A hagyományos aratóünnepet 1949-ig Szegeden, az Árpád téri országzászlónál tartották meg. Oda sereglettek a Szeged környéki népek, hogy együtt ünnepeljenek. Tavalyelőtt a KALOT délalföldi szervezete, és a zákányszéki egyházközség Zákányszéken újította föl a szép emlékű ünnepet. Tábori mise helyett, lévén hogy az eső lógatta a lábát, a templomban celebrált ünnepi szentmisét P. Illés Albert je­zsuita atya. A hívek mellére népviseletbe öltözött fiatalok tűztek búzakalászt, az ünnep kitűző szimbólumát. Az eseményen képviseltette magát a szegedi kereszténydemokrata párt, illetve a keresztény értelmiségiek szövetségének szegedi szervezete. A szent­misét követően a zsúfolásig megtelt kultúrházban tartott ünnepi beszédet Vida Imre kormányfőtanácsos, értékelve a hagyomány föltámasztását, amely a kenyér tiszteletét, s annak előteremtőinek, az aratóknak nehéz munkáját idézi mindannyiónkban. Gárgyán István helyi polgár­mester, népe nevében tett nemes ígéretet, hogy Zákány­széken az aratóünnepet hagyományossá teszik, meg­tisztelve ezzel (is) az aratókat, illetve mindennapi kenye­rünket. Az ünnepi gyűlés után színvonalas folklórműsort adott a helyi táncegyüttes és a citerazenekar. IFJ. LELE JÓZSEF A homoszexuálisok már óvatosabbak Az Európa Tanács küldötteként jár Magyarországon, és látogatja sorba a hazai vérellátó állomásokat a düsseldorfi egyetem vértranszfúziós intézetének vezetője, H. Bruster professzor. Szegeden, a SZOTE véradó állomásán az elmúlt hét végén tett látogatást, s ez alkalomból előadást is tartott a kutatócsoportja által kifejlesztett új AIDS-terápiáról. Buster professzor és munka­társai limfocitákból kioldott oltóanyaggal kezelik az AlDS­ben szenvedő betegeket. Az eddigi megfigyeleseik azt mutatják, hogy az általuk felfedezett vakcinával jobb eredményt lehet elérni, mint az AZT-vel végzett gyógyszer­terápiával. A düsseldorfi oltóanyag - mint Buster pro­feszor állítja - az immun­rendszer aktivizálásával javítja a beteg életminőségét, ese­tenként életéveit is hossza­bbítja. Németország - Bruster professzor szülőházája ­egyébként, európai viszony­latban, a kevésbé AIDS-fer­tőzött országok közé tartozik. A legfrissebb adatok szerint, 4 ezer az AIDS -betegek és 8 ezer a fertőzöttek száma. Az AIDS-esek valódi létszániát 40-60 ezerre becsülik Német­országban. A homoszexuálisok körében nem növekszik, míg a heteroszexuálisak között lassan emelkedik az AlDS-fertőzöttek és betegek száma. Nyilván­való, hogy a felvilágosítás eredményeképpen ma már a homoszexuálisok jobban fél­nek, körültekintőbben válo­gatnak a partnereik között, míg a mindkét nemmel szexuális kapcsolatra képes hetero­szexuálisok még nem eléggé óvatosak. A felvilágosítás nagy erővel folyik Németországban. Az iskolákban, a tömegkom­munikációs eszközökben egya-^, ránt szinte sokkolják a diákot illetve a nézőt. Áz oktatási intézményekben a biológia órákon nyílik lehetőség szót ejteni egyszersmind a szexuális életről, magatartásról és az AIDS-veszélyről. A televízió AIDS-szel kapcsolatos hirde­tései igen drasztikusak, meg­hökkentőek és hatásosak, csak­úgy, mint az utcai AIDS­plakátok is. Németországban, európa országaihoz hasonlóan, ingyen és fedőnéven - tehát anonim ­történik a jelentkezők AIDS­szűrése, s a pozitív eredmé­nyeket jelentik a berlini köz­ponti laboratóriumnak. A be­tegeket nem elkülönítve ke­zelik, a többi, más kórban szenvedő beteg között végzik terápiájukat. Mitöbb Német­országban az AIDS-beteg sza­badon választhat orvost a spe­cialisták közül. A német professzort szegcdi útjára is elkísérte néhány hazai AIDS-szakértő, akiket a leg­frissebb magyarországi stati­sztikáról kérdeztünk. Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy nem az előrejelzésnek megfelelően alakul a hazai AIDS-stati­sztika. Kevesebb megbete­gedést és fertőzést regisztrál­tak, mint amennyivel korábban számoltak. De tény az is - s ez megtévesztő lehet - , hogy visszaesett a vizsgálatot, az AIDS-szűrést kérők száma. A szakemberek véleménye szerint spontán szűrővizs­gálatokra lenne szükség. Nem szólva arról a tényről és veszélyről, hogy a hazánkba menekültek ellenőrizhetetlenek nemcsak az AIDS, de más fertőző betegségek szempont­jából is. A rendelkezésre álló adatok szerint, pillanatnyilag 300 AIDS fertőzött és 96 AIDS-beteg van Magyar­országon. Az utóbbiak közül már 56 meghalt, s az elhaltak közül 14 volt külföldi. KALOCSAI KATALIN Júliusi Tiszatáj Némileg megváltozott a l-es Tiszatáj külseje, mert ezentúl a szedést és a tördelést a szerkesztőségben végzik - írják a szerkesztők az utolsó oldalon, azonban azt is hozzáteszik -, a technikai korszerűsítés ellenére nem emelnek lapárat. A hetes számot Döbrentei Kornél A pirosan izzó tűpárna című verse vezeti be, melyet a nyárádremetei Krisztusért Móser Zoltánnak ajánl. A költemények között Sánta Gábor Troglodita-szoríettek, és Troglodita-dal című versei szellemesen, irónikusan, önirónikusan szólnak. Tornai József A menekülő című regényéből találnak részleteket a 7. oldaltól. Horgas Béla két megérlelt írással jelentkezik a júliusi számban: Pamflet és fohász, valamint Kalapzsír címen. Közép-európai változatok cím alatt Nekerdi László és Sándor Iván írásait olvashatják. Szerdahelyi Zoltán „Született egy virág - megöljük a gyerekünket..." címmel Hajnóczy Péter műveiben vizsgálja a gyermekhősök szerepét. A Nézőben Bagi Ibolya Danilo Kis művéről, A holtak enciklopédiájáról írt. Slavko Mihalic két versét Bozsik Péter fordította, s hozzájuk a szerzőről rövid életrajzot csatolt. A kritikai rovatban többek között Grendel Lajos: Elszigeteltség vagy egyetemesség című munkájáról írt Gróh Gáspár, Bárth János pedig Csongrád megye népművészetéről. A júliusi számot Papp György metszetei illusztrálják. Gond - új filozófiai folyóirat A maga nemében külön­leges, filozófiai esszéfolyóirat indult Debrecenben. A címe: Gond; célkitűzése, hogy teret biztosítson a társadalmi-poli­tikai-szellemi azon kérdé­seinek megvitatásához, ame­lyeket „korunkban éppen a filozófia nyelvén lehet feltenni". A lap elindítóit (akik között egykori szegediek is szerepelnek; Vajda Mihály, főszerkesztő és Hévízi Ottó szerkesztő) bevallásuk szerint az a szándék vezeti, hogy megkönnyítsék a filozófiát nem szakmaként művelő, de a filozófia iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség tájékozódását is. A folyóirat évente négyszer jelenik meg, kiadója a Gond Alapítvány; Szegeden a Dante Bt. terjeszti (Tel.: 27-355). Az első szám már kapható, benne Márkus György (Diogenész Laertiosz kontra Gadamer: Univerzális vagy történeti hcrmeneutika);őoror Gábor (Etika az Etikában avagy hogyan analizálja Spinoza a mindennapi életet); Angyalosi Gergely (A tör­ténész teste és a test tört­énelme); Heller Ágnes (Az ismeretlen remekmű); Tengelyi László (A kezdet kérdéséről); Tatár György (Idegenek a Kertben); Mesterházi Miklós („... nézd a helyét és nincsen ott"); Steiger Kornél (Frag­mentum és narratív egység. Szempontok a preszókratikus verses töredékek elemzéséhez) írásaival. A folyóirat Arisz­totelész - Metafizika VII (Z) könyvét köz.li.

Next

/
Oldalképek
Tartalom