Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-13 / 164. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. JÚL. 13. Nemek" évadja Zöldség-gyümölcs áradata a •• AVU-döntések Eladó a kötszergyár Mi lesz az idén a paprikával? A kereskedelmi és munkahelyi vendéglátóipari vállalatok átalakulását tárgyalta múlt heti ülésén az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa. Az országban 38 ilyen cég van. Közülük 12 már korábban átalakult, nyolcnál a vállalat kezdeményezte a privatizációt, négy pedig az önprivatizáció első ütemében alakult társasággá. A többit - az igazgatótanács állásfoglalása szerint - egységenként értékesítik. A vállalatoknak több olyan egysége van, amely az előprivatizációs törvény hatálya alá esik, s ezen üzletek árverése 1991 szeptember óta folyik. Az igazgatótanács most állást foglalt arról, hogy ezt folytatni kell, illetőleg a gyermek- és diákétkeztetést érintő üzletek értékesítését célszerű az önkormányzatokra bízni. Ismét lehet licitálni néhány belvárosi üzletre. A Fővárosi Ruhaipari Szolgáltató Vállalat 38 üzletéből még 22 bérleti joga eladó. Nagy részük a belvárosban: a Váci utcában, a Petőfi Sándor utcában, a Kígyó utcában, illetőleg a Nagykörúton található. Nem csoda tehát, ha az egyik korábbi licitálás során éppen itt szü letett meg a rekord: több mint 50 millió forintot adtak az egyik Váci utcai üzlet árverésénél a bérleti jogért. Az igazgatótanács döntött arról is, hogy államigazgatási felügyelet alá vonják a megmaradt céget üzleteivel együtt, és néhány napon belül vállalati biztos veszi át a cég privatizációját. Az MTI kérdésére: miért kellett államigazgatási felügyelet alá vonni a privatizációt amúgy jó ütemben végző céget, Both János, az ÁVÜ előprivatizációs igazgatóságának munkatársa közölte: különösen nagy értékű boltokról van szó. Az ÁVÜ új marketing stratégiájáról Tárkány Szűcs Attila igazgató számolt be. Elmondta, az ÁVÜ szeretné, ha ügyfeleivel, a befektetőkkel az eddiginél szorosabb kapcsolata alakulna ki. Ezért a privatizációs információk áramoltatását az érintett szaktárcák, tehát a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és a Külügyminisztérium képviseleteinek bevonásával szervezettebbé teszik. Bemutatta azt a katalógust, amely a már átalakult, de még nem privatizált vállalatok megvásárlásához nyújthat segítséget a befektetőknek. Az ÁVÜ kínálatában szereplő cégek legfontosabb paramétereit tartalmazó Jciadványt - a változásokra figyelemmel havonta tartják karban. A három nyelven: a magyaron kívül angolul és németül megjelenő üzleti kiadvány ára magyar nyelven 9, angolul, illetőleg németül 11 ezer forintba kerül áfa nélkül. Részvénytársasággá alakulhat az Alföldi Kőolajipari Gépgyár. A Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság jogelődjéből, az OKGT-ből kivált cég az átalakulás során az ÁVÜ 87,6 százalékos tulajdonába került. Az önkormányzat 2,4 százaléknyi tulajdonhoz jutott, kárpótlásra pedig - a jogszabály szerinti 10 százalékot tartalékolnak. Az átalakulással érintett vagyon 821 millió forint. Az ÁVÜ azt tervezi, hogy tőkebevonással privatizálja a céget. Erre nyílt pályázatot hirdet, amelyre a jelentkezést szeptember végéig várja. Ugyancsak nyílt pályázat révén kívánja értékesíteni az ÁVÜ a most részvénytársasággá átalakult Rico Kötszerműveket. Az eddig vállalati tanács által irányított és összesen 3 telephellyel működő cég a kórházi kötszerellátást végzi, ezért különösen fontos a magyar egészségügy számára. Jelenleg az ÁVÜ 90,7, az önkormányzat 9,3 százalékban tulajdonosa a Ricónak. Az» átalakulással érintett vagyon nagysága 666 millió forint. Az igazgatótanács felhatalmazta a társaságot arra is, hogy 30 napon belül készítsen olyan koncepciót, amely a cég részenkénti értékesítésére tesz javaslatot. Egyébként a nyílt pályázat közzétételére rövidesen sor kerül, augusztus végéig szeretnék a Ricót értékesíteni. A piacon vásárló számára bizonyára feltűnt, hogy a meggyet, barackot, burgonyát s sok más egyebet alkalmanként reklámáron kínálták a termelők. Évek óta nem lehetett ilyen olcsón befőzni. Akinek egy picinyke ágyás, pár gyü mölcsfa van a kertjében, az jobban belegondol: nem biztos, hogy ez maga a boldogság. Kiszámolja, mennyit gyomlált, permetezett, költött a műtrágyára, permetszerre, s a szárazságban rákényszerült, hogy a drága ivóvízből is adjon a növényeinek. Nem két fillér az otthoni „ingyen" termés ára. Számvetése végén felsóhajt, szerencse, hogy nem ebből kell megélnie. Vannak azonban olyanok is szépszámmal, akik teljes vagy kiegészítő jövedelmüket várják a kertészkedéstől. Az ő szempontjukból igen keserves idők járnak. A költségesen megtermelt primőrök árát a kiszámíthatatlanul, összehangolatlanul bezúduló import teszi egyik napról a másikra ráfizetésessé. Más esetben a korábbi évektől elmaradó export miatt szabadul rá az áru a belföldi piacra, s a túlkínálat irreálisan alacsony árakat, eladhatatlan tételeket eredményez. Bár az is irreális vonása életünknek, hogy a termelési költségekkel összhangban lévő szintet meg a vásárlók tömegeinek jövedelme nem üti meg. A mozgékonyabbak utánfutókkal, teherkocsikkal furikázzák végig az országot, s a végén csak rátalálnak a vevőre. Ha nem, a felvásárló, vagy ma inkább átvevő telepeknek nevezett helyeken próbálkoznak a „piacott látott" portékával. A kevesebb pénz is jobb a semminél. Az áfész átvevőit hagyományosan a járművel nem rendelkezők, a koruk miatt piacozni képtelenek, az ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit termelők keresik fel. A napokban a mórahalmi telepen néztem körül. Szécsi Antal átvevő szerint most a „nemek évadja" járja. Sok mindent csak korlátozott menynyiségben tud megvenni. Ha keddre teszem azt 150 kiló sárgabarackot kérnek tőle a vele kapcsolatban álló kereskedők, akkor csak annyit vehet meg. Félreérthetetlenül nem a válasz, ha valaki most akar itt meggyet eladni. Korábban, amikor még vásárolta, csak 20 forint körüli árat tudott érte adni. Ennyiért még leszedni is meggondolandó. Ha nagyon nincs pénzük az embereknek, erre is ráfanyalodnak. Ottjártamkor mérettől és fajtától függően 5-35 forint között mozgott az őszibarack árskálája. Ebből egyelőre kértek a salgótarjáni, pesti, miskolci kereskedők. A korai burgonyát 8 forintért kevesen ássák fel, inkább nőjön nagyobbra. E spekuláció vagy beválik vagy nem. Lehet, hogy a még alacsonyabb árat kompenzálja majd a menynyiség, de az esetleges dömping miatt előfordulhat, hogy akkor is meg kell izzadni az értékesítéssel. Mindig akad olyan áruféleség, amelynek szerencsésebb a csillagzata. Akinek most fejesedett be a káposztája a 7 forintot is megkapja érte. Tavaly sokan megégették vele a szájukat, most kevesebben ültettek. A paradicsom is egy korábbi mélypont után kapaszkodott vissza egy elfogadhatóbb szintre, bár korántsem a tavalyi magaslatokra. Az egyszer lenn, egyszer fenn állapota szezonális cikkeknél nem lehet váratlan. Nincs nagy baj, ha az adott termelőnek az olcsó meggyet kompenzálja a jól eladott sárgabarack, vagy krumpli. Most inkább lefelé billen a mérleg nyelve. TÓTH SZELES ISTVÁN Privatizációs bevételek A mezőgazdaság is részesedjen Agrárpolitika, kárpótlás, földügy címmel előadást, azt követően sajtótájékoztatót tartott Salgótarjánban a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság országos vándorgyűlésén Gergátz Elemér foldművelésü gyi miniszter. A tanácskozás több mint 300 résztvevője előtt dicséretesnek minősítette a földhivataloknak a tulajdonjogi igazolások elkészítése során végzett türelmes munkáját. Ugyanakkor kifogásolta, hogy egyes földhivatali munkatársak ellenagitációt fejtettek ki a kárpótlással szemben, a hivatal - mutatott rá - nem válhat a politizálás színterévé. A sajtótájékoztatón az MTI tudósítójának kérdésére a miniszter elmondta, hogy az állami gazdaságok éppen csak megkezdődött privatizációja során a termőföld klasszikus adásvételére nem gondolnak, ellenkezőleg, optimális nagyságú birtoktesteket akarnak kialakítani, melyeket akár magánvállalkozóknak is bérbe lehet adni. Ami a termelőszövetkezeteket illeti, az 1200 helyen megszületett megegyezés is arra utal, hogy lehet és kell is a helyi közösségek igényeire alapozni, megállapodni a licitben, vagy akár a sorshúzásban is. Nem tartotta indokoltnak azokat az aggályokat, melyek szerint az élelmiszeripar privatizációja ürügyén Magyarország kiárusítása folyna. Mint mondta, az élelmiszeriparban ez idő szerint 16 százalékos arányban jelenlévő külföldi tőke nem támasztja alá a félelmeket, jóllehet kétségtelen, elsőnek a kedvező tőkemegtérülést ígérő vállalatok keltek el. Azonban mind a tejipar, mind a konzervés húsipar, illetve a borászat egyes részei érdemesek a tőke érdeklődésére. A cél az, hogy a továbbiakban a magyar tőke is minél nagyobb arányban vegyen részt a privatizációban. A földművelésügyi miniszter azt is hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági privatizációból befolyó bevétel legalább egy részét forgassák vissza az ágazatba, például egy falusi bankrendszer kiépítésébe, kiindulva abból, hogy a mezőgazdaság 12 százaléknál magasabb hitelkamatot nem visel el. A továbbiakban elhangzott, hogy a kárpótlási törvények végrehajtását megelőzően felosztották már a földkimérési piacot. Nagy túlzás azonban az aggodalom, miszerint az állam a vállalkozókat kizárta volna belőle. A kimérés költsége az államé, a földhivatalokat pedig arra kötelezte, hogy teljesítőképességük erejéig vegyenek részt a munkából. Eszerint a földkimérés felét fogják a hivatalok elvégezni, a többin értelemszerűen a vállalkozók osztoznak. Más kérdés, hogy a piac minden egyes szereplőjétől elvárható a tisztességes árajánlat. A megrendelők akkor járnak el okosan, ha nem csapnak bele az első ajánlkozó tenyerébe, hanem összevetik az egyes vállalkozók árait. Érdemes ez ü gyben is a földhivatalokhoz fordulni, azok akár címlistával is segítenek az eligazodásban. Mitsubishi: A kis Colt is 12 szelepes motorral Ford: A tárgyalóbusz 10 millió felett kelt el