Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-06 / 133. szám

n ÖVERMEKEKNEK SZOMBAT, 1992. JÚN. 6. VUiArcnfíX o ,oJUöí ai erveKat^l^wi**!*^*^ J^uw* «ÍTT>ulc ! LACÁ ^ K K ^ ^ tv ^ ** O o \\ Vfir te- W' 1 46 twuie, Aiauu ÍN WiíáwiMiw IMUMA icíitötuü JövtóJKüldjetek egy képeslapot Képeslapot kapni mindenki szeret. A levelek olyan komolyak, fontoskodóak. Nagyon sokszor teli vannak gondokkal, fejtörésre késztető problémákkal, mert akinek épp nincs semmi baja, az nem ír, hanem örül. A táviratok meg egyenesen félelmetesek. Valakit baleset ért, valaki megbetegedett, valaki váratlanul ide akar jönni a nyakunkra. Persze el lehet képzelni olyan táviratot is, amelyben azt közlik veled, hogy megkaptad a fizikai Nobel-díjat, gyorsan írd meg nekik a személyi számodat, mert jelenteniük kell az adóhatóságnak, de attól tartok, még egy ilyen táviratnak sem örülnél igazán, inkább azon törnéd a fejed, melyik lökött agyú barátod szórakozik veled, amikor épp az. a legfőbb gondod, hogyan javítod ki a múltkor fizikából beszedett peckes, egyenes tartású, ám ennek ellenére nem túlzottan megtisztelő osztályzatot. A képeslap persze más. Soha annyi vidám, egymást szerető, jóindulatú embert nem lehet látni, mint a képeslapok hátoldalán, ahol mindenki jól érzi magát, mindenki mindenkit szeret, csókol, még azt is, akit sohasem látott. Nagy ritkán még jó bemondásokat is lehet találni egy-egy képeslapon, vagy valami ugratást, amin aztán együtt nevet az egész társaság, aki írta, aki kapta, és velük a postás, vagy az egész postahivatal. Őszintén megvalljuk, hogy nagyon szeretünk ilyen képeslapokat kapni, és mert hát túl sok ismerősre nem számíthatunk, benneteket kérünk meg, küldjetek képeslapot nekünk. Nem afféle közönséges, trafikban vásárolt, unalmas fényképet, hanem olyat, amelyeket ti rajzoltatok arról, amit láttatok, és ami veletek történt. Magatokat feltétlenül rajzoljátok oda, úgy lesz hiteles az egész. Mindenki azzal rajzol, mivel leginkább szeret, de azért kértünk benneteket, lehetőleg minél egyszerűbb vonalas rajzokat készítsetek, mert a legjobbakból szeretnénk közölni egy összeállítást, és az árnyaltabb, pláne a színes képek a mi lapunkban nem közölhetőek. Tehát, utazók, figyelem! Kérünk egy képeslapot! Kaarina Helakisa Reijo levele külföldi gyerekeknek Van egy barátom, indián, van egy másik, afrikai, levelet írok most nekik, és levelet írok Ázsiába. „Szia, haver! Hát akkor nekilátok. Csak azt nem tudom, füstjelekkel írjak, vagy üzenó'nyilat faragjak netán. Ki tudja, nem is tudsz olvasni, ami nekem levél, az neked csak papír - oldalnyi. Ha volna, egy tarka és pufók léghajóm, s a léghajómnak sasszárnyai, vinnék fát az őserdőből, ceruzafát és papírfát, tanidhatnál, olvashatnál, már nagyokat tudnál nevetni, lenne már könyv nálatok is - tengernyi." Gombár Endre fordítása A Délmagyar család Mindenkinek van családja, még a legmagányosabb árvák is tudják ezt, hiszen pontosan ezért keresik azokat, akikhez tartozhatnak. Kivételektől eltekintve szeretjük családunkat, hiszen már megszoktuk, hozzá tartozunk, és mindenképpen értékelnünk kell azt, hogy elvisel minket. De azért most játsszunk el azzal a gondolattal, mi lenne, ha magunknak kellene családot választani. Méghozzá nem úgy. hogy egy kész, teljes létszámban kialakult családot választanánk, hanem egyenként válogatnánk össze a tagjait. Olyan emberekből, akiket mások is ismernek. Ezek lehetnek színészek, sportolók, politikusok, írók, újságírók, vállalkozók', táncdalénekesek, festők, zenészek stb. Egyetlen feltételünk van, hogy valami közük legyen Szegedhez, vagy Csongrád megyéhez. Közülük kell kiválasztanod frissen alapítandó családod következő tagjait: 1 apa, 1 anya, 1 nagyapa, 1 nagyanya (a másik nagyszülő-pártól eltekintünk), 1 fiú- és 1 lánytestvér. Ezenfelül választhatsz még egy fővárosi nagybácsit és nagynénit, valamint egy tetszőleges nemű és családi helyzetű külföldi rokont. írd le a te délmagyar családodat. Ha tudod, indokold is meg, kit miért választasz. A verseny végén mi is összeállítjuk* a Délmagyar családot, természetesen a legtöbb szavazatot elnyert közismert személyiségekből. Közületek az nyeri meg a versenyt, akinek a családlistáján a legtöbb győztes szerepel. A végső értékelést szeretnénk egy családfotóval vagy tablóval lezárni. A család komoly dolog, tessék minél előbb elkezdeni a „családtervezést". Kis magyar Kolumbuszok Kolumbusz Kristófot ünnepli a világ. Nemsokára éppen 500 éve lesz, hogy véget értek az Atlanti-óceánon hánykódó hajósok szorongásai, és az árbockosárban figyelő éles szemű matróz elkiáltotta magát: Föld! Amerika saját felfedezését ünnepli, szerinte ez volt a világtörténelem legfontosabb eseménye. Európa is ünnepel, ha mást nem, azt, hogy akkor még olyan helyzetben volt, hogy ő fedezhette fel Amerikát. Ha bennünket fedeznek fel Amerika őslakói, az nem lett volna olyan kellemes élmény. Hiszen a mi felfedezésünk után is jó néhány törzs kipusztult azok közül, akiknek elvittük a civilizációt. Előreláthatólag a jövő tanév elején már a vízcsapokból is a spanyol zászlók alatt hajózó genovai tengerész dicsérete folyik majd. így gyermekoldalunk irodalmi testvérlapja, a Kincskereső szeptemberi számát a magyar Kolumbuszoknak szenteli. Tőlünk is indultak el a világ ismeretlen pontjait megtalálni akaró bátor emberek, Julianus baráttól Apáczai Csere Jánoson át gróf Teleki Sámuelig. Igaz, kevesebben voltak, mint a tengerparti hajós népek közül jött világfeltárók, de hát a mieink többnyire csak a tiszta tudomány érdekeit szolgálták, nem akarták hazájukat új gyarmatokkal gyarapítani. A nagy magyar felfedezők mellett ott a helyük a kis magyar felfedezőknek is. Ha jobban végiggondoljátok a dolgot, ti is fedeztetek fel ismeretlen területeket, tájakat, városokat, országokat a magatok számára. Aki úgy érzi, hogy nyári kalandjai alatt talált olyan ismeretlen és érdekes dolgokat, amelyek bennünket is érdekelhetnek, írja meg nekünk. A legjobbakat részletekben, vagy egészben meg is tudjuk jelentetni, azár ezen az oldalon, akár a Kincskereső valamelyik számában. Az első díj pedig egy utazás lesz, amelynek útirányát a győztessel együtt beszéljük meg.