Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-06 / 133. szám

CSALÁDI MAGAZIN SZOMBAT, 1992. JÚN. 6. Hogy legyen? FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Hogy legyen a szünetben? Az iskolást nevelő családokban erre a kérdésre „ragozzák" a választ mostanában. A gyerekek az óhajaik, a szülők a lehetőségeik felől közelítik a dolgot - s ebből többnyire vita következik. Mert az iskolás az egész tanéves korlátozások után végre szabadságra vágyik - szülei pedig arra, hogy a szabadidő alatt is biztonságban tudják, s ennek érdekében korlátozhassák. Nem kis teljesítmény a kétféli óhaj „összehozása" de nem is lehetetlen, ha értelmesen, a másik felet megértve állnak hozzá. Egy nyugodt, hosszabb családi beszélgetéssel (s nem kapkodva, kiabálva, duzzogva, erősködve!) egyeztetni lehet. Felmérve, hogy mire is futja a famíliának, s mit szeretne a gyerek. Tisztázni kell a mit, a miértet, a hogyant. A döntés pedig közös legyen és ne ultimátumszerű, ne parancsszavú. Tervezzenek a szülők szabadsága idejére együtt töltött napokat (akkor is, ha a mama, a papa „házi feladata" akkorra éppen a lakásfelújítás vagy a nagytakarítás), olyanokat, amikor közös, családi programot csinálnak. (Akár csak egy-egy nagy csavargást a városban, kirándulást a közeli erdőkbe, napokat a Tisza partján, a szabadstrandon - hogy csak a pénzbe nem kerülő lehetőségekből említsünk. A szünidő nagyobb részét úgyis egyedül töltik a gyerekek. Próbáljuk elérni, hogy ne unatkozva! Ha semmi programjuk nincs, ha semmire sincs gondjuk, hajlamosak arra, hogy „elfoglalják magukat." Mondjuk naphosszat krimit, akció- és pornófilmeket nézve a videón, vagy éppen az ott látottakat utánozva, virtuskodva a haverok előtt, produkálva magukat a játszótéren - amiből aztán többnyire testi-lelki baj lesz. Pedig a szüleik éppen attól akarják őket megóvni. Sokszor tiltó és parancsszóval - amire persze nem hallgatnak. Elvégre ők most „szabadok." A „szabadság"-gal való értelmes élést meg kell nekik tanítani - lehetőleg úgy, hogy észre se vegyék. Csak azt, hogy velük nap mint nap törődnek a szüleik, s nem csak azért, hogy elszámoltassák őket. Törődéssel, kölcsönös bizalommal és felelősségérzettel, belátással, megértéssel próbáljanak terveket szőni a szünidőre. Akkor lehet igazi a vakáció - és nem tengés-lengés, unalom, idétlenkedés a gyereknek, idegeskedés a szülőknek. Zöldségek A zöldségfélék a fagyasztószekrényekben hosszú ideig eltarthatok, ha megfelelően előkészítve tároljuk őket. Az előkészítés a blansírozás, ami egyszerű feladat: csak egy nagyobb lábas forrásban lévő víz, egy szűrőszita és egy tál hideg víz kell hozzá.. Az alábbiakban jelzett ideig kell a szitával együtt a forró vízben tartani a feldarabolt zöldséget, majd hirtelen lehűteni a tálnyi hideg vízben. A lecsöpögtetett, megszikkasztott zöldségféléket azonnal csomagoljuk bc és tegyük a mélyhűtőbe. A kifejtett zöldborsót ( 2 perces előfőzés után) 9-12 hónapig lehet jegelni, a zöldbabot szintén ( 3-4 perces blansírozás után). A még zsenge, de már kifejthető bab 10 perces előfőzéssel 10-12 hónapig jó fagyasztva. A feldarabolt (3-4 percig előfőzött) sárgarépát 8-10 hónapig tarthatjuk a fagyasztószekrényben, a petrezselymet nyersen 8 hónapig. (A sárgarépát és a petrezselyemgyökeret nem kell okvetlenül előfőzni.) A karalábét (3-4 percig blansírozva) 6-8 hónapig mélyhűthetjük, csakúgy, mint a karfiolt. A fejeskáposzta tárolási ideje 8-10 hónap (2 perces előfőzés után), a kelbimbóé fél év ( 3-5 perces blansírozással). Az 1-2 percig előfőzött kelkáposztát 8-12 hónapig fagyaszthatjuk. Az 1-2 percig főzött, majd apróra vágott vagy turmixolt spenót és sóska 8 hónapig tárolható. A tök (püréként) hat hónapig szavatos. A felfőzött céklát egy évig is eltarthatjuk a fagyasztóban. A csemegekukorica (12-15 perces előfőzéssel), valamint az articsóka ugyancsak kibír fagyasztva egy évet. A cukkini tárolási ideje fél esztendő. Az uborka szeletelve 5-6 hónapig fagyasztható. A gomba tisztítva, aprítva 6-10 hónapig tartható a mélyhűtőben. Az előfőzött burgonya szavatossági ideje 3 hónap. A feldarabolt, nyers leveszöldség (répa, petrezselyem, karalábé ) fél évig őrzi állagát a fagyasztóban. A zellert elő kell főzni (4-5 percig 0,1 százalékos citromsavoldatban), úgy 6-8 hónapig áll el. A paprikát csumázva, kierezve, szeletelve nyersen 3-4 hónapig tarthatjuk el károsodás nélkül, 2-3 percig előfőzve pedig 6-8 hónapig. A nyers, érett paradicsom tárolási ideje a fagyasztóban fél év. Kuncogó família - Kedves szomszéd, fogadja el tőlem jó szívvel ezt a bála szénát. - Mit csináljak vele a tizedik emeleten? - Adja azoknak a lovaknak, akik éjjelente a fejünk fölött, a maguk szobájában trappolnak. * Az esküvői ebéden feltűnik a hatéves Janikának, hogy valamennyi vendég jó étvággyal eszik, iszik és senki sem fizet, - Ki fizeti ki mindezt? — kérdezi az apjától. - A menyasszony édesanyja. - Aha, akkor azért sírt annyira a templomban... * Nohoznak fia születik. A névadóra meghívja a barátait. - Ha jöttök, csak rugdossátok nyugodtan az ajtót. - Miért rugdossuk? Kopoghatunk is,nem? - Csak nem fogtok úgy jönni, hogy üres legyen a kezetek?! Megfigyelés Nem szívesen szakítják félbe azt, aki ritkán mond valamit. (Michael Richter) Útravaló Ne dobja ki! Spórolós újszegedi háziasszony,- Gráci Miklósné ajánlja: „Ha a rántott hús panírozásakor marad tojás, tegyenek bele egy kis prézlit meg egy kevés reszelt sajtot és galuskának szaggatva vagy lepényként dobják a forró zsírba, olajba a hús kisütése után. Finom, még a húshoz adott köretként is." Másik javaslata: „Az újkrumpli túl drága ahhoz, hogy hámozzuk. Van azonban, aki nem szereti kapargatni, dörzsölgetni róla a héját és hámozással sokat elpocsékol. Talán nem tudja, hogy az újburgonya héja könnyen lejön, ha hideg sós vízben áztatjuk, műanyag szivaccsal dörzsöljük." Műanyagos ötletet küldött egy nagymama: neki az edénykaparókártya drága, nem is vesz az edények aljára égett, odatapadt ételmaradék eltávolítására. Készít magának. Nem dobja ki az ecetes műanyag flakont, hanem ollóval szétvágja „kézhezálló" darabokra, s ezekkel az edényhez jól simuló, formához alkalmazkodó műanyag lapokkal kaparja fel a lábosból, fazékból a lekozmált ételt. Szűcs Ferencné a maradék fonalat hasznosítja tisztítóeszközként, vagy bojtot köt belőle, seprűnyélre erősíti és pókhálóz, port töröl vele. Egy-egy bojt sokáig „életképes", használat után egyszerűen kimossa. Barkácsoló természetű férfiak irodában dolgozó feleségeinek ugyanő tanácsolja: vigyék haza az írógépszalagok műanyag dobozkáit, nagyon jól lehet szortírozni, tárolni bennük a szögeket, csavarokat, alátéteket. Sőt: a gombokat is. Várjuk kedves olvasóink további fortélyait, ötleteit, takarékossági tanácsait. (Címünk: Délmagyarország, Családi Magazin. 6740 Szeged, Sajtóház.) Hovatovább drágábban nyaral a család a hazai üdülőkben, a Balatonnál, mint a külföldi apartmanházakban, a tengerparton, vagy az Alpokban. Akik még tehetik, felpakolnak - s irány: az önellátás családi vakáció. Ami persze csak akkor lesz a família minden tagjának pihenés, ha jól előkészítik (s nem vár minden málházó művelet és kinti egész napos konyhatündérkedés a családanyára). Jó előre - közösen meg kell tervezni az útirányt, beszerezni minden fontos információt, azoknak tudatában kalkulálni pénzzel, anyaggal, erővel. A kocsival útrakelők „sofőrje" készítse fel az autót (pótalkatrészekkel is!), a háziasszony pedig az útipakkot. Gondoljon a szükséges élelemre, háztartási eszközökre, ruhatárra, „patikára". Célszerű, ha a külföldre indulók nem csak a kocsit biztosítják, hanem magukat is. Az útipatika nem védhet meg mindentől, alapvető gyógyszereknek, kötszereknek kell benne lenniük. Úgymint: fájdalomcsillapító, fertőtlenítő, lázcsillapító, hashajtó, széntabletta, nyugtató, görcsoldó. S persze a családtagok által rendszeresen szedett orvosságokból a megfelelő mennyiség. Ruhaneműből és élelmiszerből is csak a kellő adagot csomagolják (a nyaralás nem divatbemutató és nem hízókúra). Gondoljanak a kánikulai ruhák mellett a hűvösebb estékre is. S lehetőleg úgy pakolják a cuccot, hogy az úton ne kelljen szétdúrni az egész bagázst ahhoz, hogy előkerítsenek egy vékony trikót, fürdőruhát, vagy egy széldzsekit. (A „klasszikus" csomagolásmód: alulra a cipőket, rá a fehérneműt, a pulóvereket, a ruhákat, a pólókat, a blúzokat, ingeket, aljat, rövidnadrágot.) A turistafelszerelést, a fürdőholmit külön tegyék. S persze az élelmiszernek sem a ruhák között van a helye. (Ajánljuk, vigyenek a konzervek mellett leveskockákat, levesporokat, száraztésztát, rizst, hagymát, fokhagymát, fűszereket, paprikát, paradicsomot, margarint, olajat, tejport vagy tartós tejet, sajtot, teát, kávét, szörpöt, kekszet, zsírban lesütött húst. Aki kocsival megy, burgonyát is.) A főzéshez, az étkezéshez pakoljanak be egy méretes lábast, serpenyőt, műanyag tálat, vágódeszkát, éles kést, fakanalat, merő- és szűrőkanalat, hőálló műanyag tányérokat, evőeszközöket, poharakat. Kell merülőforraló (esetleg egy kis kávéfőző), jégakku és hűtőtéska. S persze folpack, alufólia, papírszalvéta, konyharuhák és asztalterítő. Jó, ha mindezt előre „listázzák" és pakoláskor ellenőrzik, ne maradjon itthon semmi. Főleg ne az útiokmányok: azokat egy megfelelően zárható kézitáskában külön vigyék, gondosan vigyázva rá! S bármikor, bárhová mennek, ne hagyják a kocsiban - a pénzüket sem! Ha ellopják nagyon drága lehet az önköltséges, önellátó nyaralás is. HJÜTfc MmbS Jó tudni, hogy a gyomorpanaszokkal küszködők számára sincs kellemetlen utóhatása az uborkasaláta fogyasztásának, ha az uborkát nem sózzák be, hanem a felszeletelés után azonnal ráöntik a levet, a salátaöntetet. Ugyancsak hasznos nyári furfang, hogy az izzadtságfoltos ruhát ecetes vízben kell áztatni, s csak azután mosógépbe tenni. Ezzel a módszerrel eltűnik a folt és az izzadtságszag is. A csalánt tisztításra is lehet használni. Ha kanna, demizson vegyszerszagú, vágjanak össze csalánt, nyomkodják bele az edénybe, öntsenek rá vizet és rázzák jól össze. Egy ideig hagyják állni, majd tiszta vízzel öblítsék ki, a csalán teljesen elveszi a kellemetlen szagot. Megszólítanám, de ... Viselkedéskultúránknak kevés olyan fogas kérdése van, mint a „Hogyan szólítsam?" A különféle megszólítási divatok és normák között nehéz eligazodni - de nem lehetetlen. Van ugyanis néhány „kapaszkodó", amit illik tudni, sőt gyakorolni. A megszólításnak két formája lehet: a magázó és a tegező. A magázás, önözés általában távolibb, hűvösebb kapcsolatokban illendő, a tegezés pedig többnyire a közvetlenebb viszonyokban. Családban a tegeződés természetes, a szüleit, nagyszüleit letegező gyermek nem tiszteletlen. A család felnőtt barátait, szomszédait, az idegeneket letegező gyerek viszont az: meg kellene várnia, míg ők ajánlják fel neki a tegezést. A felnőttek viszont ügyeljenek arra, hogy a 16-18 évesnek már „kínos" lehet, ha úton-útfélen letegezik, „lekicsizik"; ha közeli vele a viszony, javasolja a felnőtt a visszategezést, ha nem, akkor magázza a kamaszt. - A tegeződési ajánlatot egyébként nem illik visszautasítani, De nem illik első mi Bffiran •huhHBNSM látásra boldog-boldogtalannak megtenni sem. Mert a tegezés, a pertu egy életre szól, közelebbi, bensőségesebb kapcsolatot ajánl fel. A tegeződést az előzékenység és a tiszteletadás befolyásolja: az idősebbeknek kell kezdeményezniük a fiataloknál, a nőknek a férfiaknál, a főnököknek a beosztottaknál. De: idős, tekintélyes személyiségtől megtiszteltetésként, „atyai viszony" kifejezéseként kell elfogadni a tegezést, s nem kell „tüntetően" visszonozni. Illetlenség viszont a tekintélyt, a rangot, a beosztást letegezésre feljogosítónak venni; megalázó, sértő az egyoldalú „főnöki" tegezés. (Az összetegeződésnek egyébként nem feltétlen kelléke a pertuivás és a csók.) Akivel nem tegeződünk, azt önözzük vagy magázzuk. Az önözés mértéktartóbb, a magazás néha gorombának hathat. A megszólításnál az udvariasság általános szabályai hatnak. Idegeneket megszólíthatunk az Asszonyom, a Kisasszony, az Uram szavakkal. Bocsinak, néninek csak nagyon idős embereket szólítsanak a felnőttek. Használhatjuk megszólításra a foglalkozás megjelölését (tanár úr, ügyvéd úr stb.), a hivatali rangot is. - De pl. a házban lakó vezérigazgatónak ne rangjával, hanem nevével megszólítva kívánjunk jó napot. A vezetéknéven történő megszólítás rideg, mondjuk a teljes nevet inkább. Becenevükön viszont csak azokat szólítsuk, akik felhatalmaznak erre bennünket (s még azokat se minden helyzetben). Az egyszerre alkalmazott többféle megszólítás komikus. (Pl. a társaságban tósztot mondó elég, ha „Hölgyeim és Uraim"-ot mond.) Hé-vel, halló-\a\ megszólítani sértő, s az lehet a bizalmaskodó közeledés is. Miként nem kívánatos idegenek megszólítására alkalmazni az „aszfaltnyelv' olyan közismert szavait sem, mint a fater, a nyanya, a hapsikám. Udvarias, illedelmes ember ellenben hozzáteszi a kérem szót a megszólításhoz.