Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-25 / 149. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚN. 25. Aetas 91/3-4 Tanulmányok a magyar középkorról Megjelent az Aetas 1991 / 3-4-es száma, amely - Koszta László szerkesztésében - az európai középkor késői szakaszának hat magyar vonatkozású témáját dolgozza fel tanulmányaiban. Kristó Gyula, a JATE egyetemi tanára a Kárpát-medence államalakulatainak IV-IX-ik század közötti váltakozása révén a térség nyugati és keleti keresztény vallási szféráinak kialakulását foglalja össze. Tanulmányának kiváltképp érdekfeszítő része a magyar honfoglalás elhelyezése e folyamatban. Solymosi László, az MTA tudományos munkatársa a legkisebb részletekig menő gondossággal tárja fel az Árpád-kor egyházi, királyi és jogügyleti okleveleinek grafikus szimbólumait. A szerző a pannonhalmi apátság, a veszprémvölgyi apácamonostor, a tihanyi és a zombori apátság alapítólevele mellett több egyházi és magánjogi oklevél szimbólumából (chrismonok, uralkodói monogrammok és signumos vagy különleges keresztek) von le következtetéseket, többek között a korabeli okiratírás módjait és a köztisztviselői beosztásokat tekintve. A pozsegai társkáptalan történetével és alapítója ismeretlen személyének kilétével foglalkozik Koszta László (adjunktus, JATE) tanulmánya, úgy hogy emellett a magyar írásbeliség e déli, drávántúli központjáról ismert adatokat is rendszerezi. A tanulmány a pozsegai káptalan tagjairól prosopographiai felsorolást is nyújt. Egészen különleges érdeklődésre tarthat számot Marie-Madeleine de Pourquery (tanársegéd, Párizs) tényszerű és világos tanulmánya a városi környezetbeli késő középkori plébániákról. A szerző 26 magyar város korabeli plébániáit méri fel (közöttük a szegedieket is) és hasonlítja össze az egykorú nyugati városokéival. Mindezt a plébániahálózat sűrűsége, a hívek átlagos száma, a plébániák átlagos területe, a hívek távolsága a templomtól és tartozékaitól, a lélkészek száma, a plébániák elhelyezkedése a térségen belül és a templomok városi környezetbeli vizuális jelentősége (alapterület, magasság, kiterjedés, stílusilleszkedés) tekintetében. Stanislaw Sroka (tanársegéd, Krakkó) a pannonhalmi apáti tisztet 1377 és 1379 között betöltő Wladyslaw Bialy (Fehér Ulászló) herceg magyarországi tartózkodását idézi fel; egy olyan késő középkori bencés szerzetes alakját, aki a XlX-ik századi regényírók körében is közkedvelt volt. A Aetas zárótanulmánya Erdély tizenötéves háborúbeli szerepének elemzésével és a portához fűződő politikai kapcsolataival foglalkozik. A tanulmányt Lele József (tanársegéd, JATE) szignálja. S. P. S. KULTÚRA 5 Magic Johnson könyve A „varázsló" az AIDS ellen A közelmúltban két esemény rázta meg a korunk pestisébe immár beletörődni hajlamos, lassan eltompuló közvéleményt: a Queen-együttes énekese, Freddy Mercury halála, és az, amikor a világhírű, fekete bőrű amerikai kosárlabda-játékos, „Magic" Johnson, a „varázsló" a nyilvánosság elé állt, s a kamerák össztüzében bejelentette, hogy a legutóbbi szűrővizsgálaton HlV-pozitívnak bizonyult, azaz a szervezetében hordozza az AIDS-fertőzést. Johnson egyidejűleg közölte: nem hagy fel a sporttal, hiszen - legalábbis egyelőre - még nem beteg. Másik bejelentése az volt, hogy életét ezentúl az AIDS elleni küzdelemnek kívánja szentelni. Ennek az elhatározásnak a terméke az a könyv, amelynek sajtóbemutatóját tegnap tartották. Egy sportember szól benne a hétköznapi ember nyelvén egyedülálló nyíltsággal és a lehető leggyakorlatiasabb szemlélettel. Sokféle ember sokféle módon él szexuális életet, és Johnson tanácsai ezekre a konkrét esetekre, „szexuális tevékenységekre" vonatkoznak. Nem burkolózik a szakszerűség, az orvosi nyelvezet ködébe, mindent kimond, amit kell. A könyvből megismerhetjük a világhírű kosárlabda-játékost, tragédiájának kihatását gondolkodásmódjára. Számos konkrét esettörténet is érzékletesebbé teszi azt a kitűnő, felvilágosító könyvet. Earvin „Magic" Johnson: AIDS? - elkerülheted! című könyve a napokban jelenik meg, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. Nem lesz több Csíkos napernyő Frontvonalban a „Hevesi nővérek" ii || | i|I|BM 1 ^•Ft r ptj ffllhi •L vJU | H HHL JHfll^HHn. crm t! Lir WM FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Hevesi nővérek, azaz Hevesi Imre és Tamás. Hogy rosszul tudom, ők fivérek lennének. Nem, ők nővérek, akkor nevezték el így duójukat, amikor rájöttek, hogy a közönség jobban szereti a nőket a színpadon. Egyébként Imre nem ismeretlen a szegediek előtt sem, hiszen néhány éve, még főiskolai hallgatóként őt láthattuk néhanapján a villamos ütközőjén utazni. A vasárnapi Happy Day csúcspontjaként szerepelt a Hevesi nővérek ÁL-GT bulija, melyen három órán keresztül ontották volna a jó öreg Loksi nótáit. A koncert azonban a nagy esőzés és technikai okok miatt elmaradt, viszont akik elég elszántak voltak, s nem ijedtek meg az égiek fenyegetésétől, azok egy felejthetetlen buli élményével gazdagodtak. A szervezők ugyanis a felhőszakadás után betelepítették a hangosítást a megyeház aulájába, ahol a hangulat az MTV Unplugged műsorára emlékeztetett. Gitár, szaxofon, szintetizátor, semmi színpad, csak a csupa nagybetűs zene. - Imre zenekara a Jazz-Mine, de mi van a te csapatoddal? - kérdeztem Tamástól. - Van egy csapat, akikkel együtt zenélek, nevünk még nincs, lehet, hogy nem is lesz. Az biztos, hogy a lemezemet szólólemezként szeretném megjelentetni, viszont az sem biztos, hogy Hevesi Tamás leszek, lehet, hogy özv. Varró Jánosné... -...az az én védett művésznevem - szól közbe Imre. - A nyár a dalok írásával fog eltelni, nagyon várom már a lemez megjelenését. Derüljön ki végre, hogy szükség van-e rám a magyar könynyűzenében. A lemezkiadó szerint egyébként túl pesszimista vagyok a siker megítélésében. Én mindenesetre a saját utamat járom, ez nem jazz, nem giccs, hanem valahol a kettő között valami populáris zene. Talán annyit mondhatnék el róla, hogy egy dalomat beküldtem az egri táncdalfesztiválra próbaképpen, s bekerült a legjobb dalok közé. De nem fogok elindulni a versenyen. - Régebben Imrével muzsikáltál egy csapatban ? - O azóta elment a jazz irányába, nagyon sok fellépésük van. Azt ajánlottam neki, csináljunk egy Simon and Garfunkel típusú duót. Akkor nem látott benne fantáziát, de ettől függetlenül nincs elvetve az ötlet. - Lesz belőle valami - fordulok a másik „nővérhez". - Lehet, csak jelenleg egyikünk sem ér rá. Tamás is dolgozik most, s nagyon szeretném, ha végre megismernék itt Magyarországon, mert állítom, hogy európai szintű énekes. - Na, ez erős túlzás - vág közbe a szerény testvér. - Ne nyissunk vitát, aki hallott téged, úgyis eldöntheti. Mégis melyik irányzat folytatódik a lemezen, a Jeremy, vagy a Csíkos napernyő? - A Csíkos napernyő biztos, hogy nem, inkább a Jeremyhez áll közel, tehát romantikus dalok lesznek rajta. TAKÁCS VIKTOR A művezető beszólt, hogy megérkezett a miskolci postavonat, kezdjenek munkához. Borsos gépiesen beállt a sorba, de gondolatai változatlanul a rádióműsor körül forogtak. Emlékezett rá, hogy lent Mezőszegen Zsóka milyen rajongással emlegette Martin György nevét, meglepődött, hogy ez a híres ember ilyen akcióra vállalkozik. Nem lehetett kizárni a lehetőséget, hogy valamilyen félreértésről vagy politikai trükkről van szó. Annyira izgatta az ügy, hogy másnap délután elment Martinnak a rádióadásban megemlített címére. Egy lakótelep kilencemeletes panelépületét találta a megadott helyen, a lépcsőházban megnézte a bérlők névsorát, a földszint hármas számú lakás rubrikájában özvegy Martin Pálné és Marrtin György neve állt. - Szóval mégis ő az! dünnyögte ezek után feltételezve, hogy a közlés többi része is igaz lehet. Mióta feljött Budapestre, Borsos nem jutott hozzá, hogy a verseivel foglalkozzon, most úgy érezte, meg kell ragadnia ezt a váratlanul felmerült esélyt. Először arra gondolt, hogy valamilyen ürüggyel betegállományba helyezteti magát és összeállít egy válogatást az írásaiból, de nem vállalkozhatott erre. Nem csak a munkahelyéről kellett volna elmaradnia, hanem a pályaudvarról is, a pénze elfogyott volna és elérhetetlen messzeségbe tolódik ki szabadulása a munkásszállóról. Csak a pihenésre szánt időből vehetett el. Következő szabad estéjén Moldova György A félelem kapuja 45. rész előkereste sporttáskájából a régi kéziratokat, melyeket Zsókától kapott vissza és a később írt verseit. Bement a belvárosba, beült egy tágas, de kevésbé forgalmas eszpresszóba. Megivott egy konyakot - az utóbbi időben mind gyakrabban próbálta alkohollal lelazítani feszült idegeit -, csak aztán rakta ki maga elé a Papírokat. Újra megpróbálta egy kívülálló szemével elolvasni az írásait, néhány versét megfelelőnek találta, de ezek számát kevésnek érezte ahhoz, hogy felkeresse vele Martint, ki akarta egészíteni néhány darabbal. Friss élményeit próbálta feldolgozni: a csatorna sötét világát az egész magyar élet reménytelenségével azonosította. A pályaudvar sürgés-forgását pedig az eljövendő változások jelképeként próbálta felmutatni. Az elkészült anyagot többször is lemásolta, minden alkalommal javítgatva a pontatlannak ítélt sorokat és elhagyva azt, amit feleslegesnek érzett. Megfeszített erővel és gyorsan dolgozott bár a külföldi rádióállomás közleményében nem tett róla említést, Borsos elképzelhetőnek tartotta, hogy hamarosan lejár a felhívás érvényessége. Két-háromhetes munka után egy tucatnyi olyan vers gyűlt, melyet méltónak érzett a közlésre. Mivel attól tartott, hogy az anyag a rendőrség kezére kerülhet, nem a saját nevét írta a lapok tetejére, hanem egy jeligét választott. Több ötlet is megfordult a fejében: „Bagira, a fekete párduc", „Új Turul", „Az utolsó mohikán", végül is egy nemrégiben olvasott francia szó mellett döntött: „Inconnu" úgy gondolta, ez az „ismeretlen"-! jelentő fogalom mindennél biztosabban takarja el majd a személyazonosságát. Sokáig járta a papírüzleteket, amíg egy elegánsnak gondolt rajzos fedelű irattartót talált, ebben helyezte el az anyagot. A fedőlap közepére a legfontosabbnak tartott verse címét írta: „Díszlépés a Halál előtt." A már ismert panelház felé tartva, Borsos szemesarkából jobbra-balra nézett; a lassan leereszkedő alkonyatban egyegy kocsiját bütykölő, vagy a falnak dőlve várakozó férfi mintha őt figyelte volna, igyekezett feltűnés nélkül elhaladni mellettük. Belépett a lépcsőházba, a földszinten balra fordult, még egyszer megnézte az ajtóra szerelt névtáblát: „özvegy Martin Pálné", és megnyomta a csengőt. Míg a válaszra várt, a lakás belsejéből beszélgetést hallott kiszűrődni. Kinyílt a figyelőablak, egy hatvan év körüli szemüveges asszony nézett ki rajta: -Ki az? - Jó estét kívánok. Tóth István vagyok - mutatkozott be egyszer már használt álnevén. - A rádió felhívására jöttémNéhány pillanat múlva kiakasztották a biztosítóláncot és kinyitották az ajtót. Az asszony határozott mozdulataiból, önbizalmat árasztó magatartásából Borsos önkéntelenül arra gondolt, hogy valaha komoly hatalommal rendelkezett, döntött emberek sorsa fölött. - Jó estét. Martin Pálné vagyok. Fáradjon beljebb. A lakás mélyéből egy fekete télikabátot viselő, botra támaszkodó bajuszos öreg férfi jött elő: - Akkor én el is köszönök, Margit, mondd meg Gyurinak, hogy a jövő héten jelentkezem. Az előszobafogasról leemelte parasztosan begyűrt tetejű fekete kalapját, távozóban még egy hosszú kutató pillantást vetett Borsosra, meglátva hóna alatt a rajzos fedelű dossziét, elmosolyodott. Mikor becsukódott mögötte az ajtó, Martinná beljebb intette a fiút, a lakás nagyobbik szobájában mutatott neki helyet. A mennyezeti csillár erősebb fényében Borsosnak feltűnt, hogy az asszony festi félhosszúra hagyott fényes fekete haját, ez az erős szín kiemelte arcának sápadtságát és zsidós vonásait. - A fiam sajnos nincs itthon és nem tudom, hogy mikor ér haza. Hagyja itt nálam a kéziratot. Mit hozott? Tanulmányt, novellát vagy valamilyen dokumentumot? - Nem, verseket. (Folytatjuk.) Alternatív est a Tantuszban? Pénteken újabb monstre alternatív est színhelye lesz a Tantusz Művelődési Ház. Bizonyára vannak olyan elvetemült emberek, akik előszeretettel belejárkálnak a műalkotásba. Csúnya dolog ez, és nyilván ezért adták a rendezők a három hétig, július 17-ig megtekinthető kiállításnak a következő címet: „A műtárgyba bemenni tilos" Képpekkel, szobrokkal, térbeállításokkal lesz, vagy nem lesz jelen: Szegi Amondó, Benda Balázs, Balogh József, Szendi István, Keresztessi József, valamint Csongrádi Rádiusz Csaba. A kiállítandó műtárgyak két izgalmas, egymással összefüggő, egymást feltételező témában kívánnak lényegeset elmondani, egyrész a „szívátültetés", másrészt pedig a „ridegmarha-tenyésztés" problematikáját érintik. Az ünepélyes megnyitó hatkor lesz, minekutána „Diszkrét erőszak" címmel kedves, humánus happening következik, amit „Vadhajtások" címmel felolvasó est követ. Ez például már volt a TÁK-ban is. És még mindig nincs vége, mert a leendő konferanszié ekkor jelenti be Benda Balázs kalandos drámáját, melynek munkacíme egyelőre: 4 szál rózsa. Kaland, szerelem, virágkertészet! Természetesen lesz zene is. Két zenekart várnak péntek este a Tantuszba, a Marhavagont és a Trilobitát. De lehet számítani vetélkedőkre, meg egyébb vicces dologokra is. DAL Nyelvművelőverseny Verseghy Ferenc országos nyelvművelőverseny kezdődött szerdán az általános iskolák felső tagozatos tanulói részére Szolnokon, a költő szülővárosában. A felvilágosodás jeles alakjának tiszteletére meghirdetett verseny célja, hogy növelje az általános iskolások érdeklődését az anyanyelv iránt és erősítse bennük nyelvünk szeretetét. A verseny, amelyen határainkon túl élő magyar iskolások is részt vesznek, a nyelvművelő-művelődési tábor irodalmi foglalkozásaival kezdődött. Pénteken kerül sorra az írásbeli, szombaton a nyilvános szóbeli verseny. Ezen más-más műfajban kell a résztvevőknek gondolataikat igényesen, szabatosan megfogalmazni, szépen elmondani. Mindkét feladatsorban a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő nyelvi játékok is helyet kapnak. Eredményhirdetés, a Verseghy-érmek és a -pályadíjak átadása vasárnap lesz a városháza dísztermében.