Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-13 / 139. szám

SZOMBAT, 1992. JÚN. 13. Pedagógusportré KULTÚRA 5 Szeretet Alapítvány a gyermekekért - Én „pedagógusdinasztiából" származom, a közeli, távoli rokonságban szinte mindenki pedagógus. Dédnagyapám Vas megyében volt iskolaigazgató, nagyapám pedig a régi tanítóképző gyakorlóiskolájának volt az igazgatója, annak a képzőnek, amelyet Becker Wendel igazgatott. Épp olvasom, hogy össze szeretnék gyűjteni a régieket, akik ott tanítottak; sajnos nagyon kevesen élnek már, én Becker Wendelre még kislánykoromból emlékszem. Annak idején nagyapámnak, amikor nyugdíjba ment, volt egy nagyon szép gesztusa: az általa írott tankönyvek jogdíjainak egy részét az iskolára hagyta. Kislánykoromban ez nagyon megtetszett. Amikor aztán a képzőbe kerültem - valahogy magától érthetődő volt, hogy én is pedagógus legyek - elhatároztam, hogy majdan én is így teszek, egy könyvtárat, egy kis játszóparkot, valamit szeretett iskolámra hagyok. Később nagyon nehezen alakult az életünk, már-már azt hittem ez egy magvalósíthatatlan álom, amikor sikerült egy szép kis tanyát vennünk, s annak a jövedelméből elkezdtem félrerakosgatni egy-egy kis összeget. így születelt ez a szerény iskolai alapítvány. - Milyen gyermekeket támogatnának vele? - Úgy gondoltam, ezzel a gyermekeknek tudnék egy kis örömet nyújtani, vagy segítséget szerezni. A 100 ezer forint évi kamatából mindig azok a nyolcadikosok részesülhetnek, akik elsősorban szorgalmukkal, magaviseletükkel ezt kiérdemelték. Nem az iskolai bizonyítvány a feltétel, hanem inkább az emberi értékek. Az elbírálás mindig a nevelőtestület igazságos döntése alapján fog lebonyolódni. - Egyáltalán nem mindennapos, hogy egy általános iskola nyugdíjba készülő pedagógusa alapítványt tesz az iskola gyermekeiért. Mit szóltak hozzá a pedagógustársak? - Nagyon féltem a fogadtatástól és aztán olyan jól elfogadták... Ok tudják, hogy egyikünk sem egy FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Hajdan, amikor a pedagógusoknak támaszuk és elismertségük is több volt a mainál, a nyugdíjba vonuló tanár hagyott valamit az iskolára. Öröm volt hallani, hogy van, ahol ma sincs másképp. Az Alsóvárosi Általános Iskolában Boróczy Béláné, a gyermekek Ildikó nénije mégis szerényen vonakodott erről beszélni. Pedig ma nem mindenütt esik meg, hogy egy pedagógus alapítványt tesz a gyermekek javára. Ha a szerénység kötelezi is, szívvel-lélekkel a gyermekekért, az iskoláért élő pedagógust ismerhettünk meg személyében. Krőzus, tudják, hogy mit dolgozom, s a pénz miből lett összetéve. Tehát azt is tudják, hogy nem azért csináltam, mert meg akarom örökíteni ezáltal a nevem. Úgy szeretném, ha a nevem a következőkben egyáltalán nem szerepelne, ezért húzódoztam az interjútól is. És a következőkben sem óhajtok Spéter Erzsébet szerepet betölteni. Inkább kicsit olyan érzésem van, mikor valaki saját családjára, gyerekeire hagyatkozik. Ezek a gyermekek, ez az iskola ennyire közel álltak hozzám. - Szóval lesz ki kiérdemelje a Szeretet Alapítvány díját... - Lesz, persze. Ide sok olyan szülő gyermeke jár, akik valamikor tanyáról kerültek be, s a gyermekeken még érződik a vallásos nagyszülők nevelése, ami más iskolákban talán már nem érezhető ennyire. Azt szeretném, ha ez a pedagógusok és a szülők kapcsolatában is segíthetne, hiszen ma sokszor állnak szemben. Ha az emberi értékeket, a gyermekek fejlődését nézzük, a pedagógusnak kell megtalálni ezt az utat. A szülő, ha a pedagógus részéről a nagyon őszinte tenniakarást és a szeretetet érzi, nincsen ilyen gond, mint ahogy nekem sem volt soha. Mondhatom, kezdetben egy kicsit a gyerekük voltam, majd a testvérük, aztán ők az én gyermekeim. A szülőkön is nagy a teher ma, ezért egyre jobban értékelik az őszinte segítséget a pedagógus részéről. - Ma a pedagógusnak is nehéz: szeretni is a pályát, hiszen másképp nem lehet, és meg is élni belőle. - A jövőben mégis reménykedem, látva a főiskolai hallgatókat, akik jó pár éve gyakorlatot végeznek az alsó tagozatos napköziben. Gyönyörű foglalkozásokat csináltak, utazóbőrönddel, vetítővel, videofelszereléssel jöttek, élmény volt nézni őket. Azt próbáltam, hogy megérezzék a szellemet, a szeretetet, amit a gyermekeknek át kell adni, és nem csalódtam: nemrég a ballagás előtt is visszajöttek, szerettek volna elbeszélgetni a problémák, a konfliktushelyzetek kezeléséről. Volt egy nagyon megkapó eset. Egy fiúhallgató tartott olvasási foglalkozást az elsősökkel. Leült, mint egy nagypapa ölbe vette az egyik gyermeket, úgy olvasott nekik. A nagyobb ötödikesek meglátták és ők is jöttek ugyanúgy olvasni a kicsiknek. A gyermekeknek szükségük van olyan fiatalokra, akikre fel tudnak nézni, sajnos a fiataloknak ma sok gondjuk van. - Hogyan tovább? Nem lesz nehéz otthagyni az iskolát? -Jöjjenek a fiatalok! PANEK JÓZSEF -Moldova György A félelem kapuja 41. rész Az asszony elfordította a kulcsot. Keresztes belesett a nappaliba: - Bocsánat, hogy zavarok. Azt hittem, hogy valami bajod történt, azért jöttem ki. Nem képzeltem, hogy ide hordod a fiúdal. Borsos nem iudta mit kell tennie, mikor Keresztes elindult feléjük, fel akart ugrani, hogy verekedés esetén állva fogadja, de Zsóka visszafogta. Az asszony arca megkeményedett. - Ez az én házam, azt csinálok benne, amit akarok. Takarodj innen. - Nem megyek. - Az apám emlékére esküszöm, hogy börtönbe juttatlak. Tudok annyit rólad, hogy ott fogsz megrohadni. Bár alig emelte fel a hangját. Keresztes megtorpant, farkasszemet nézett Zsókával, aztán hirtelen sarkonfordult és kisietett a házból. Borsos szinte bénultan ült a kanapén, nyomasztotta a tudat, hogy ő erőszakolta ki a ma esti találkozót, félt, hogy az asszony őt okolja majd a botrányért, de Zsóka nyugodt arccal tért vissza hozzá: - Biztos, hogy valamelyik kint lakó szomszéd hívta fel, meglátták a fényt az ablakunkban. - Ne haragudj, nagyon sajnálom. - Ennek egyszer meg kellett történnie és talán jobb is, hogy így alakult. Sajnos, még most sem fog kiköltözni a házból - megsimogatta a fiú arcát. Ha van valaki, akinek baja lehet ebből, az te vagy. Hozzám nem mer nyúlni, ezért rajtad fog bosszút állni. Borsos elsápadt: - Mit csináljak? - Itt Mezőszegen mindenhová elér a keze, emlékezz rá: egy szavába került, hogy te ott maradhass az iskolában. Még azt is el tudja intézni, hogy a nyakadba varrjon valamilyen bűncselekményt, ha nem talál semmit, majd kiprovokálja. A rendőrség mindig örül, ha egy ügyet készen kap, egy éved is rámehet, amíg tisztázni tudod magad, ha egyáltalán sikerül. Köt valami téged Mezőszeghez? -Te. - Édes vagy. És rajtam kívül? - Semmi. - Meg tudnál élni máshol? - Mondtam neked, hogy fel akarok menni Pestre, már kaptam is levelet állás ügyben. - Menj el, ha lehet, még ezen a héten. Pesten már nem tehet veled semmit. Kell pénz vagy valami más segítség? - Nem, nincs szükségem rá. Borsos fel akart kelni, de Zsóka visszafogta: - Most már maradj nyugodtan. Ittak egy kortyot és átölelte a fiút: - Ó, ha úgy szerethettelek volna, ahogy csak én tudok szeretni. - És miért nem szerettél úgy? - Én nem hagyhatom el magam, nevetséges volna. De ugye „imádsz"?! Éjfél után surrantak ki a házból. Zsóka átengedte a volánt, fejét a fiú vállának támasztotta. - Hívj fel, mikor elutazol, megpróbálok lejönni hozzád. * Borsos már reggel nyolc óra előtt bement az iskolába és megkereste Kunt. Attól tartott, hogy Keresztes valamilyen módon már akcióba lépett ellene, megnyugodva látta, hogy az igazgatóhelyettes közömbös arccal néz fel kopogására: - Mi van? Történt valami? Borsos letette az asztalra anyja halotti levelét, Kun átfutotta: - Őszinte részvétem, öregem és most mihez kezdesz? A fiú megpróbálta álcázni valódi szándékait, úgy gondolta: Keresztes megtudhatja Kuntól, hogy ő Budapestre készül: - Hazamegyek Kerkahidasra. - Mit csinálsz ott? - Egy kisállattenyésztő ajánlott munkát, most nutriákkal foglalkozik. Ha otthon leszek, megpróbálom helyrehozni a régi házunkat és hazahozom a testvéreimet. - Nagyon szép tőled. Mit tehetek érted? - Azt szeretném kérni, hogy engedjenek el az iskolából. - Mennyi időre? Évhalasztást akarsz? - Nem, végleg kijelentkeznék. Ha lehet, még ma szeretnék elmenni. Kun éiezhetőleg megkönnyebbül a bejelentéstől: - Hát akkor nem tartóztatlak, sok szerencsét! Gondolom, most nem vet fel a pénz, megpróbálok segíteni. Az igazgatóhelyettes kiszólt a titkárnőjének, hogy utaljon ki Borsosnak ötszáz forint segélyt és indítsa ei a kilépéssel kapcsolatos procedúrát. A fiú leadta a könyveit, a személyes használatra kapott eszközöket és szerszámokat, majd a kollégiumban is leszámolt. Dél körül járt, mikor megkapta a papírokat. (Folytatjuk.) FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Szabadiskolások tárlata A hivatalosan merev megnyitókkal ellentétben a mesterek és hallgatók baráti csevegése közben nyílt meg a Szegedi Szépmíves Céh képzőművész szabadiskolájának tárlata péntek délután. A szabadiskola februárban kezdte meg tevékenységét, a hallgatók a gyakorlati foglalkozások mellett hetente egyszer előadásokat hallgathattak, Szekeres Ferenc a képzőművészet történetéről mesélt, Hemmert János a rajzolás és a festészet rejtelmeibe próbálta beavatni a tanulókat. Koczor György az építészet kapcsán a térről és a tér alakításának módozatairól beszélt, az általánosságok mellett mindig egyegy konkrét példával, építészeti csemegével érzékeltetve a valóságot. így került terítékre a szegedi Klauzál tér rekonstrukciója, vagy egy másik alkalommal, a külső és belső terek találkozásának egyik sajátos típusa, a kirakatok. Ahogy Pataki Ferenctől, a szabadiskola egyik atyjától megtudtuk, ez csak amolyan előkészítő kurzus volt, hiszen ősztől már rendes tanmenet szerint, a többi iskolával paralel indul be az elsó évfolyam. Az előkészítő kurzushoz tartozik még egy 12 napos művésztdepi alkotótábor is, melyet Ásotthalmon tartanak meg. A tárlat a jövő hét folyamán megtekinthető a Szegedi Szépmíves Céh szabadiskolájában - vagy ahogy jobban ismerik, a Vasutas Képzőművész Kör műtermében - a Széchenyi tér 2/h alatt, mindennap délután 4-től 6-ig. tTV! A júniusi Tiszatáj Több érdekes történelemszemléleti tanulmánnyal, versekkel, szépprózával, kritikával jelentkezik a júniusi Tiszatáj. Ami külön figyelmet érdemel: egyperces történeteszmefuttatás-füzérrel, Géczi János tollából, Fegyverengedély címmel. A Tiszatáj immár hagyományosan nagyobb terjedelemben foglalkozik a határon túli magyar kultúrával, illetve közművelődéssel, a júniusi számban Kárpát-medencei körséta címmel Pomogáts Béla irodalomtörténész egy tél végi utazás tapasztalatait teszi közzé a környékbeli magyarlakta területekről: az újonnan függetlenedett Szlovéniából, Erdélyből (Arany János szülővárosából, Nagyszalontáról), Kárpátaljáról és a Felvidékről. Üzent a nemzet címmel Beke György naplótöredéke olvasható, mely a román forradalom előtt, 1988 elején íródott egy Kacsó Sándor interjú kapcsán. A Tiszatáj közli Tőkés László beszédét, amely idén áprilisban, Szegeden hangzott el az MSZP hívő tagozata tanácskozásán, valamint Benkő Samu feljegyzéseit a középeurópai értékítéletről, illetve az „Európa utáni honvágyról". Tanulmányt közöl Hermann Gusztáv Mihály Székely nacionalizmus vagy rendi öntudat? címmel, amely a székelyek közéletébe pillant bele a 1819. századok fordulóján, és Vigh Károly Teleki Pál és európai kortársai címmel. A Nézőben Dobossy László ír a szlovák magyar kölcsönösségről. Kritikát olvashatunk Görömbei Andrástól és Alföldy Jenőtől Farkas Árpád költészetéről, Koós Károly Életrajz című művéről Mák Ferenc, Beke György Magyar gondok Erdélyben című könyvéről Szekér Endre, Bajcsy-Zsilinszky Endre kettős fordítású kéziratáról pedig Pecze Ferenc közöl kritikát. A szám költői: Nagy Gáspár, Kabdebó Tamás, Tatár Sándor, Fehér István és az erdélyi Lászlóffy Csaba. PTT Epigonok kiállítása A mai magyar epigonok kiállításán már nem a szamovárok röpülnek. Azt azonban nem áruljuk el, ki kávézik együtt az itt látható műalkotás által, akit érdekel, az ifjúsági házban megtudhatja, egészen július 12-éig. Mint például azt is, milyennek látja a NASA a világegyetemet. Továbbá, hogyan néz ki a vödrök triumvirátusa? Zsíros kenyér-e az Ego? Aztán hogyan szomorkodik egy fiatalember a buszon, miért hamus a kislány, egyáltalán, milyen a milyen. Munkanélküliek szakszervezete Figyelemre méltó, hogy amikor az alulról jövő kezdeményezések hiányát emlegetik társadalomtudósok, éppen a munkanélküliek azok, akik élen járnak az önszerveződésben. Felkeresték a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének Csongrád megyei képviseletét, mert meg kívánják alakítani a munkanélküliek szakszervezeti alapszervezetét. A MSZOSZ helyi vezetése felkarolta ezt a kezdeményezést, egyrészt, mert úgy tekintenek a jelenlegi állástalanokra, mint egykori és leendő munkavállalókra, másrészt azért, mert az elhelyezkedéshez biztosan nem azok a munkanélküliek kérnek segítséget, akik segélyekből, esetleg feketemunkából akarnak élni. Az alapszervezet megalakulása után a MSZOSZ a tagok rendelkezésére bocsájtja szakértői hálózatát, át- és továbbképzéseket szervez, nyelvtanulási lehetőséget biztosít, orvosi és pszichológiai szolgáltatást nyújt, helyiséget és infrastruktúrát ad a székházban az alapszervezetnek. Mivel a MSZOSZ képviselteti magát a Csongrád Megyei Munkaügyi Tanácsban, az álláslehetőségekre vonatkozó információkhoz is könnyen hozzájuthatnak a tagok. Az alapszervezet megfelelő létszám esetén már ebben a hónapban megalakulhat, az érdeklődőket szerdánként, 10 és 15 óra között várják a MSZOSZ Eszperantó utcai székházában. ÍLG