Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Vidia: Hullanak a betűk, de mi les/, a céggel? Döntött az ÁVÜ: A soltvadkerti cukrászé a Virág Tegnap hozta meg döntését az Állami Vagyonügynökség: a beérkezett pályázatok elbírálása után úgy határozott, hogy a szegedi Virág cukrászda bérleti jogát az országos hírű soltvadkerti cukrászmesternek, Szervánczki Jánosnak ítéli oda. A hírt Csillag János önkormányzati képviselőtől kaptuk, aki személyesen is sokat tett azért, hogy a patinás cukrászda méltó kezekbe kerüljön. A Virág jövőjéről hamarosan bővebben is tájékoztatjuk olvasóinkat. NY. P. Médiatörvényre várva Mit üzen a Tilos Rádió? (4. oldal) „Az ősök is így csinálták" A Szegedi Középkorász Műhely első könyve (7. oldal) Megkezdődött az Európa-bajnokság Svédország-Franciaország l-l (1-0) Megerősítik a helyi szerveket Koordinációs értekezlet Röszkén Tegnap délben az Országos Rendőr-főkapitányság főigaz­gatója koordinációs értekezletet hívott össze a röszkei ha­tárátkelőhelyre, amelyen az ORFK Közbiztonsági Főigazgatóság, a Békés és Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezető beosztású tisztjei, a határőrség, valamint a vám- és pénz­ügyőrség illetékes vezetői mellett részt vett dr. Farkas László címzetes államtitkár, a régió köztársasági megbízottja is. Az értekezlet két témával foglalkozott, nevezetesen az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott szankció tapasztalatait, valamint a várható török átutazók okozta rendőri, illetve közbiztonsági gondokat, a megelőzés lehetséges útjait tárgyalták meg a részt­vevők. A döntés értelmében Békés és Csongrád megye a rendőri ezred létszámából szükségszerű megerősítéseket kap, valamint a közbiztonsági főigazgató elrendelte a feladatok végrehajtásához szükséges technikai (pl. motorkerékpárok) mielőbbi telepítését is. Az értekezlet summázataként megállapítható, hogy a határ menti rendőri szervek készültsége megnyugtató módon képes kezelni a felmerülő feladatokat, s ehhez az együttműködő szervektől - önkormányzatok, határőrség, vám- és pénzügyőrség, közúti igazgatóság - a szükséges segítséget megkapja. Hasonló koordinációs értekezlet zajlott 1992. június 10-én délután a Bács-Kiskun megyei Tompán is. Hetven magyart visszafordítottak Minden indoklás nélkül megtagadták 70 magyar állam­polgár beutazását kedd este a szerb hatóságok a horgosi határállomáson - mondta szerdán az MTI-nek Zubek János határőrségi szóvivő. A történtek után a röszkei határállomás parancsnoka felkereste horgosi kollégáját, aki elmondta: nincs diszkri­minatív intézkedés a magya­rokkal szemben, valószínűleg egyik kollégája „túlteljesítette" feladatát. Zubek János arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiutazó magyaroknál legalább 50 márka legyen, mert enélkül valóban fennáll annak a ve­szélye, hogy nem léphetnek szerb területre. CSÜTÖRTÖK, 1992. JÚN. 11., 82. HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 222 FT, ÁRA: 9,60 FT Vidia: A nagy privatizációs bokszolós (1.) Vezérek háborúja, kétszáz gyalogáldozattal Fura egy éjjeliedényre bukkantam néhány hete ismerősöm sándorfalvi kiskertjében. Az edényke alján vastag, kék felirat: Vidia. Szel­lemesnek szánt reklámajándék. Hátha még kézbe is veszi az ember, meg is forgatja: az edény fülét ugyanis belülre forrasztották. - Április elsejei ajándéknak csináltatták az egykori főnökök. Jutott belőle a pártbizottságra, vállalatigazgatók szekrényébe, s ki tudja még hová... - meséli ismerősöm. Megpróbáltam magam is. Rövid idő alatt kiderült, akár hogyan próbálkozom, csak ha egyenesen beletenyerelek, úgy tudom fülön fogni az edénykét... Akár csak a vállalat ügyeit. Bárhová nyúl az ember, bárhol érdeklődik, mindig beletenyerel valamibe. Az egykor jó nevű kereskedőház ugyanis recseg-ropog néhány hónapja. Az első bomba még tavaly robbant, amikor kiderült, hogy két­száznyolcvanmilliós nyereség után, váratlanul háromszázhúszmilliós mínusszal zár majd a társaság. Időközben a már évekkel ezelőtt kiürí­tett állami vállalat részvényeiért, azaz a Vidia birtoklásáért, ádáz harc kezdődött. December­ben a cég „főtisztjei" valóságos puccsot szer­veztek az elnök-vezérigazgató, dr. Csölle Tibor ellen. Nem volt nehéz dolguk. Az egykori „ve­zér" ugyanis bőkezűen osztogatta az állam va­gyonát: százmilliós üzleteket kötött, szívességi váltót írt alá akkor, amikor már világosan lát­szott, a cég a csőd szélén áll. Mindezt megfe­jelte még egy hetvenmilliós lízingügylettel: 47 szuperautót vásárolt, majd adott tovább munkatársainak 30-40 ezer forintért. A beosztottaknak bombaüzlet volt egy havi fizetésért Renault Chamade-ot, vagy Mercedest venni. (Folytatás a 3. oldalon.) „Utálok iskolába járni!" Állítólag mostanában ezt válaszolják a leggyakrabban a gyerekek a kérdésre: „Mi leszel, ha nagy leszel?" Ekkor jön a pályaválasztási tanácsadó, aki arról igyekszik meggyőzni gyereket és szülőt, hogy még mindig a legkisebb rossz a suli. Ma senki sem tudja megmondani, mi lesz holnap, melyik szakmával lehet boldogulni, melyikkel nem. így mindegy, mit, de tanuljon a gyerek. Minél tovább. így - gondolja a szülő -jár a gyerek utáni juttatás, ügyelnek a kölyökre, mégiscsak elfog­laltságot adnak neki, valamilyen végzettséget is szerez. Persze, az érettségi vagy a szakmunkás bizonyítványig hosszú az út. Meg keserves. A tanárnak azért, mert az „új nemzedéknek" „perspektívát" kellene mutania. Miközben ő maga is csüggedt megalázóan alacsony fizetése, kilá­tástalan jövője miatt. Miközben szenvedő alanya a „stra­tégiai ágazatnak" nevezett oktatásügy kínlódásának. Miközben a munkanélküliség réme őt magát is fenyegeti. De a diák se érezheti jól magát a bőrében. Az az iskola nem taníthat meg a tanulás örömére, ahol az eminens képzés a jegy utáni hajszával azonos. Az az ifjonc pedig, aki 14 éves fejjel nem találja el, mi fogja érdekelni 18 vagy 48 évesen, semmi jóban se reménykedjen. Menet közben váltani - még iskolatípust is - szinte lehetetlen. A téves, rossz döntés következményeit naponta elviselni csöppet sem könnyű. A rossz kedvű tanár nehezen tűri azt a diákot, aki fanya­log a feladat hallatán, aki unatkozik, ezért renitenskedő, aki bizonytalankodik, aki viszolyog a stréberségtől, akit irányí­tani, netalántán nevelni kéne. Mit lehet tenni? Buktatni. Ez a legegyszerűbb. Iskolán kívüli kontrol nincs. A követel­ményszintet legalizáló törvény sincs. Az ideológia meg adott: az iskola presztízsét csak növeli a buktatásban is megmutatkozó szigor. Ennyi bukott diák és az iskolai terhektől pszichésen beteg gyerek még nem volt - mondják a szakemberek. Mintha a felnőttek a lovak közé dobták volna a gyeplőt: minden mind­egy. Az is, hogy eggyel több vagy kevesebb szerencsétlen bukdácsol közöttünk. De kérdem én, ez e helyzet kit ítél bukásra? Újszászi Ilona Kendbe be>z,Z.d!c ct Stefd n idt A szegediek kedvelt sétáló­és randevúzó- (egyeseknek: randalírozó)-helye, a Stefánia igen szomorú képet mutat, s ezen nem csodálkozhatunk, ha tudjuk, hogy a gondozására korábban fordított pénz csak a takarításra volt elég. Most ta­lán végre elindul egy folyamat, amelynek célja a park felújí­tása. A városi önkormányzat megbízta a Szegedi Ökológiai Társaságot, hogy készítsen ter­veket a Stefánia és a szervesen hozzá kapcsolódó Roosevelt tér komplex rendezésére. Fe­kete Zoltán, a társaság elnöke elmondta, hogy első lépésként a sétány jelenlegi állapotát kell mindenre kiterjedően föltér­képezni. Város- és kertépítészet, mű­emlékvédelem, képzőművé­szet, környezetvédelem - csak néhány a vizsgálódás területei közül. Már készül a terület geodéziai fölmérése, emellett elvégzik a termőhely- és táp­anyag-vizsgálatot, megnézik a talaj és a növények állapotát, különös figyelemmel a lehet­séges környezeti ártalmakra. Növény-, levegő-, por- és talajvízmintákat vesznek, s a Parkvizsgálat FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN A múlt muzsikusa a jövő zenéjén mereng kutatások eredményét nyár végére várják. Az adatok birtokában gon­dolkodhatnak majd arról, mi­lyen fajtájú, törzsátmérőjű és koronaformájú növények meg­hagyását javasolják, s melye­ket kell eltávolítani. Növény­válogatásra feltétlenül szükség van, hiszen a helyenként bo­zóttá sűrűsödött, alánőtt és elvadult növényzet már igazán nem hasonlít tervezett és gondozott parkra. Ki kell alakítani azt a belső szerkezetet, amely figyelembe veszi a megszokott közlekedő­útvonalakat, pihenő- és játszó­helyeket. A téralakítás fogal­mába a növénycsoportok látvá­nyának ritmusa, a parkban elhelyezett használati tárgyak, parképítészeti elemek, műalko­tások elhelyezése is beletar­tozik. Persze, az utóbb fölsoroltak még a jövő zenéje. A lényeges most az, hogy az önkormányzat megszavazta a Stefánia ren­dezésének elindításához szük­séges összeget. S ha egy folya­mat végre elindul, reményked­hetünk a folytatásban is. NYILAS

Next

/
Oldalképek
Tartalom