Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-10 / 136. szám

SZERDA, 1992. JÚN. 10. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Néha elfogy a tudomány FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Tóth Katalin fiókvezető: Próbálkoztam, de nem maradtak meg a férfiak Tóth Katalin, az OTP Klauzál téri devizafiókjának vezetője korán eljegyezte magát a szakmával. Érettségi után az egyetem német-orosz szakára jelentkezett, abban az évben azonban csak három hallgatót vettek fel. Nem sikerült bejutnia, s a pénzintézet Aradi vértanúk terén található fiókjában kezdett el dolgozni. Azután valahogy ott is ragadt, oroszból és németből nyelvvizsgázott, angolból „csak" a szakmaiig jutott. Azóta is egyfolytában tanul, ismerősei szerint két egyetemre való szakmai tanfolyamot - köztük a nemzetközi bankárképző különböző fokozatait - végzett el. Néhény hónapos újságíróként én is vettem tőle órákat a Klauzál téren valutaárfolyamból. / Eszt veszejtünk? Kétségbeejtő, észtveszejtő, végzetes. Ezekkel a jelzőkkel minősítette a humánpolitikai konferencián az OMFB elnökhelyettese a magyar embernek a gazdaságban, a műszaki fejlesztésben mostanság játszott szerepét. Ez azért erős - mondták rá sokan. Hiszen az ember tudásánál fogva a gazdasági rendszer legmagasabb rendű eleme, tehát eleve meghatározó szerepű, előrevivő a folyamatokban nálunk is, most is. Hallgattam az érveket, ellenérveket, s elméleti síkon akár mindkét tábornak igazat adhattam, illetve mindkettőt túlzásnak tarthattam. Nem igaz ugyanis (még), hogy az emberi tudás és kihasználása észtveszejtő mifelénk. Ám az sem igaz, hogy ez a tudás a magyar gazdaság legfőbb lendítője. Az eszes vállalkozók, közgazdák, bankszakemberek előbbre vivő tudománya mellett sajnos mind nagyobb a hátramozdító tömeg. A tudásukat nem hasznosítható munkanélkülieké, a nem a képzettségüknek és képességeiknek megfelelően foglalkoztatottaké, a tőke és kapcsolatok nélkül elképzeléseiket megvalósítani képteleneké, az elméleti tudományukat gyakorlativá változtatni nem biroké. S mintha ennek a hátramozdításnak igazi veszélyeit, következményeit igazából nem látnánk. Legfeljebb egy- egy tudományos tanácskozáson kerülnek szóba. Pusztába kiáltottan. Igazából ugyanis senki arra illetékes nem veszi komolyan azt, hogy gazdasági megújulásunkat olyan problémák akadályozzák, mint például az anyagközpontú gondolkodásmód, az ember, a munkaszervezet háttérbe szorulása. Vagy az, hogy nincsenek mércék az ember tudásának, értékének mérésére, s nincs értékrend sem. A magyar gazdaság, a termelés fellendítésére hívatott műszakiak egy részének gondolkodásából hiányzik az ismeretelmélet, a logika, a közgazdasági gondolkodás. Az informatikáról jóformán azt sem tudjuk mi fán terem... Ezen - és számos más, itt helyszűke miatt fel nem sorolt - nehezékekkel terhelten gazdaságunk lejtőre csúszott szekerét nehéz lesz felfelé mozdítani. Hacsak gyorsan rá nem döbbennek az illetékesek arra, hogy a fölös terhektől szabadulni kell. S nem a konferenciák vitáiban, hanem tettekkel. Szabó Magdolna Controlliroda és szimpózium A magyar gazdaság ágazatai latokat, hogy termékeiknek és a piacok beszűkülése után szolgáltatásaiknak minőségfejkeresik azokat a kapcsolódási lesztése érdekében kiépítsék pontokat, melyekbe kapasz- saját - az ISO 9000 szabványkodva megalapozhatják továb- sorozatnak megfelelő - minőbi értékesítési lehetőségeiket. ségbiztosítási rendszerüket. Az EGK piacán - melyen a A Controll, a Magyar magyar vallalatok is jo eséllyel Minősé Társaság Dé,_ma_ indulhatnak - egy ilyen lehe- • " „ tőség és egyben elvárás is a M*™™® Regionális Szerveszállító vállalat minőségbiz- ze'e' vaAamln' az l"™™' tosítási rendszerének műkő- nedzser Nyitott Vallalkozó- és jgsg Menedzserképző Központ júA Controll Minőség- nius 12-én 10 órakor „A felfejlesztési Tanácsadó Iroda készítéstől a minőségbiztokecskeméti képviseletének sítási rendszer tanúsításáig" megnyitásával segíteni szeret- címmel szimpóziumot rendez a né a régióban működő válla- kecskeméti Technika Házában. - Tulajdonképpen miért nem tanult tovább? - Akkoriban az OTP-nél nem nagyon támogatták a dolgozót abban, hogy esti egyetemre menjen. Választhattam: vagy a deviza, de továbbtanulás nélkül, vagy az iskola, természetesen új munkahelyen. Inkább maradtam. - Mikor találkozott először valutával? - Nagyon hamar, az aradiban már 1969-ben elkezdődött a valutabeváltás. Tulajdonképpen én csináltam igazán először, nemritkán a megyei valutaforgalom felét, kétharmadát produkáltam. Akkor ahhoz még elég volt egy ember is. Az ügyfelek többségét személyesen ismertem, sokan közülük ide is átjöttek. Csak már kevesebb idő jut rájuk. - A Klauzál téri fiók mikor nyitott. ' - 1989. június 13-án. Először úgy volt, hogy számítógép nélkül kezdünk, de azután, nem sokkal a nyitás előtt mégis a gép mellett döntöttek. A központi devizafiók mintájára szerveződtünk, értesülésem szerint nincs is másik speciális devizafiók az országban. Nagyüzem lettünk, s hogy időnként merevebbnek tűnünk mint az utazási irodák, az annak köszönhető, hogy bankként kell működnünk, viszonylag szűk mozgástérrel. Tanácsot adok a betérő ügyfélnek, azt azonban senki ne várja tőlem, hogy megmondjam. mikor, milyen valutára konvertáljon. - Milyen érzés húsz hölgy vezetőjének lenni, egyetlen férfi beosztott nélkül? - Próbálkoztam már többször, de nem maradtak meg a férfiak. Az igazsághoz tartozik, hogy itt mindig dolgozik néhány facér hölgy és az illető urak könnyen kikötnek valamelyik mellett. Az pedig nálunk már összeférhetetlenség. - Hogyan tart fegyelmet? - Állítólag mosolyogva, inkább csak a hangsúlyból lehet következtetni az elkövetett hiba súlyosságára. Ma már sajnálom, hogy az indulásnál a szakmai munkára koncentráltam, nem pedig a stáb összeválogatására, amit így mások alakítottak ki. Legalább másfél évbe és sok munkába telt mire valahogy összerázódtunk. - Korábban havonta felröppentek a hírek a devizaszámlák zárolásáról, ezeket azonnal megcáfolták, az ügyfelek azonban minden alkalommal megrohanták a fiókot. Ezeket a hullámokat hogy bírta? - Először nehezen, de amikor már az adott évben a hetedik rohamot éltük meg, rutinosabban. Érteni soha sem értettem a bizalmatlanság okát, hiába nyugtattam a betéteseket minden alkalommal, csak kivették a pénzt és egy hét múlva hozták vissza. Előfordult, hogy Kecskeméten ü res volt a fiók, nálunk meg egymást taposták a pánikba esett ügyfelek, mintha a zárolás veszélye csak ezt a megyét fenyegetné. Ilyenkor természetesen elfogy a tudomány. - Hány órát dolgozik, mire jut még ideje, ereje a munkán kívül? - Korábban este 6-7 óra körül indultam haza, ma már előfordul, hogy 5-re végzek és mehetek leváltani anyukámat, aki a nyolcéves fiamra vigyáz. Régen úsztam, mostanában inkább kocogok, no és a szabadságom alatt gyakran túrázunk a Mátrában a családdal. Volt egy időszak, amikor csak a könnyebb műfajokat olvastam, ma már jut energiám az értékesebbre is. Kedvencem Hamingway és Graham Greene. Kovács András Tejút A svédországi székhelyű Alfa-Laval és Tetra Pak, két nagyvállalat, amelyek termékeikkel az egész világot átfogóan ellátják a tejfeldolgozóés csomagolóipart. E két testvérvállalat - kizárólag a kelet-európai országok számára - nemrégiben mozgó kiállítást rendezett be egy hatalmas kamionban, amely körutat tesz és bemutatót tart sok városban a nyár folyamán. E guruló tejüzemet alkotói „Tejút" névre keresztelték, és június 11-én ér Szegedre, a tejipari vállalathoz. Csomagolás + A szegedi Minipack Kft. Horváth Mihály utcai irodájába, avagy Takaréktár utcai kereskedelmi központjába nem csak úgy, véletlenül tévednek be az ügyfelek. A cég emblémájának jellegzetes M betűjével ugyanis hosszabb ideje rendszeresen találkozhatunk kiállításokon, szakmai bemutatókon, hirdetési újságokban és napilapokban, hallhatunk róla a rádióban és a városi televízióban. A Minipack Kft. gyökerei mint ahogy azt Nagy Sándortól, a társaság egyik ügyvezető igazgatójától megtudtuk 1983-ra nyúlnak vissza. Ekkor alapították azt a géemkát, melyből kisszövetkezetté, majd 1989-ben kft.-vé alakulva született meg a cég jelenlegi formája. A Horváth Mihály utcai vállalkozási iroda ma már nemcsak a Minipack központja. hanem a Gigant M Kft.-é is, mely Ausztria egyik legnagyobb csomagolástechnikai vállalkozójának és a Minianyagmozgatás Minipack packnak közös gyermeke. A Minipack és a Gigant M egymást kiegészítő, egymásra épülő és a piacon egyként megjelenő együttes, az elmúlt évi forgalmuk elérte a 100 millió forintot. A Minipack a termékelőállítási folyamatokhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó csomagolási, anyagmozgatási és raktározási szakterületek fejlesztését tervezési, vállalkozási, kereskedelmi tevékenységével segíti üzleti partnereinél. Az üzletfelek nemcsak a dél-alföldi régióból kerülnek ki, hanem az ország minden részéből. A megrendelőkkel és a partnerekkel való közvetlen kapcsolattartást, valamint a gyors reagálás lehetőségét a cég szegedi központjában dolgozó szakemberek mellett a budapesti iroda és több területi megbízott biztosítja. + raktározás = A kft. filozófiájában a gyorsaság, a minőség és a megbízhatóság mellett azonos súllyal szerepel a feladatok alkalmazástechnikai megközelítése. A cég szakembereinek 15-20 éves szakmai tapasztalata a garancia mindezek megvalósítására. A Minipack az osztrák partneren kívül olasz, német, dán és tajvani cégekkel is szoros szakmai kapcsolatokat épített ki, alapvetően korszerű anyagok, valamint gépek és eszközök beszerzése érdekében. Csomagolás - anyagmozgatás - raktározás. E három fogalom, amely a cég profilját meghatározza, nem a hirtelen meggazdagodó, de nem is az üstököséletű cégek szótárába tartozik. Ezek a gazdaság mai állapotában nem számítanak konjunkturális területeknek, azonban a Minipack hosszú távú koncepciójának mégis az alappilléreit jelentik. (x) Az első éjszaka joga Lipovecz Iván a gazdaságról, a fűnyíróról és az akarnokságról A Heti Világgazdaság főszerkesztője, Lipovecz Iván a napokban a szegedi Talent Menedzserklub vendége volt, ahol Bán János tévériporter és a megjelent vállalkozók faggatták a vendéget. „Kollektív interjúnk" ez alapján készült. - Sokan kifogásolják, hogy a magyar gazdaságot a banklobbi tartja kézben! - Eddig a monetáris restrikció, azaz a szigorú állami pénzpolitika jellemezte a magyar gazdaságot. Erre nem azért volt szükség, mert a banki lobbi elvetemült gazemberek gyülekezete, hanem mert Magyarországon az ismert költségvetési szerkezet miatt lényegében minden százforintból hatvan az állam zsebébe kerül, s az állam akar vele valamilyen módon gazdálkodni. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban a kincstár ezekkel a hatvan forintokkal nem éppen hatékonyan gazdálkodott és a pénzéhsége csillapítatlanul tovább él. Meg kellett fogni azt a lehetőséget, hogy túlságosan sok jövedelem áramoljon állandóan az államhoz, s rejtélyes módon eltűnjön. - Szükség volt erre a túlzottan is szigorú állami pénzpolitikára? - Egy időben feltétlenül. Ez volt az eszköz például ahhoz, hogy meg lehett fékezni az inflációt. Ha ilyen szigorú pénzügyi korlátozás mellett is el lehet émi fizetési- és kereskedelmi mérlegtöbbletet és csökkenteni lehet az inflációt, akkor ez azt jelzi, hogy a pénzügyi korlátozásnak van olyan pozitív hatása, hogy segíti a gazdaságban kitermelődni az egészséges önújratermetésre való jegyeket. De ez az eszköz, nem alkalmazható a végtelenségig. - A vállalkozásokban ma sokan két nagy gondot látnak. Egyrészt a külföldi tőke nem termelő tőkének jön be, másrészt a magyarországi vállalkozások szerények. - Ezért alakulhatott ki az a helyzet, hogy miközben a vállalkozások száma az év végén közel kétszerese volt a tavalyinak, az alaptőke a társaságok kétharmadánál csak egymillió forint körül alakult. Nyilván ebben csak a befektetés egyrésze válik láthatóvá. A többi a fekete gazdaságban bújkál. - Mennyire súlyos teher az erőteljesen működőfeketegazdaság? - Önmagában az még nem lenne baj, hogy van feketegazdaság, az olasz gazdasági fejlődés egy szakaszában például kifejezetten lendítőerő volt. A probléma nálunk ott van. hogy ezek a jövedelmek nem fognak megjelenni a beruházásokban. Ez a teher az államra marad, ami tovább növeli a költségvetés pénzéhségét. Az infrastruktúrából pedig nem is tud visszavonulni a költségvetés, hiszen vállalkozási alapon nem lehet arra számítani, hogy Magyarországon út-, telefon-, csatorna- és vasúthálózat lesz. - Mi lenne a megoldás? - Egy nagy társadalmi egyezséget kellene kötni, amelyben a vállalkozók hajlandóak megmondani, mennyi a tényleges jövedelmünk s adót is ezután fizetnének, cserébe az állam megcsinálja az infrastruktúrát. És ezt a vállalkozók majd csak akkor finanszírozzák, amikor használják. Nem pedig akkor, amikor az ^llam elveszi tőlük a rávalót magas adó formájában. - Egyelőre azonban csak a hatalmas költségvetési hiánnyal birkózik a kormány! - Ez rendkívül nagy probléma ebben a pillanatban. Elsősorban azért, mert a politikusok nem hajlandók felmérni a helyzet súlyosságát. Hallatlan cinizmusnak tartom a magyar kormány részéről, hogy költségvetési eszközökkel történő gazdaságélénkítés gondolatával foglalkoznak akkor, amikor az év végére 140-150 milliárdos költségvetési hiány várható, ami onnan eredeztethető, hogy nincsenek az államnak bevételei. - Miért nincsenek? - Mert nem jött létre jövedelemtermelő képesség a gazdaságban, ami mégis létrejött, azt mindenki igyekszik annyira eldugni, amennyire csak lehet. Az alapkérdés szerintem az, hogy az államnak végre el kellene döntenie, mi az, amire vállalkozik és mi az amire nem. A legnagyobb veszélynek azt tartom, hogy a politika és a politikai akarnokság folyamatosan erőszakot próbál tenni a gazdasági folyamatokon. Nem tetszenek a bankvezérek? Na rajta, mint a fűnyíróval végig mennek rajtuk, csak éppen azt felejtik el, hogy nyírás után mindig kell egy kis magot is szórni... Ilyenek még a beidegződéseink. Nálunk még mindig él az első éjszaka joga: a politikusok mindenáron el akarják dönteni azt, hogy a dolgok merrefelé haladjanak és nem bíznak meg kölcsönösen egymásban sem a pártok, sem az intézmények. Rafai Gábor