Délmagyarország, 1992. június (82. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-09 / 135. szám

4 A HELYZET DÉLMAQYARORSZÁQ * KEDD, 1992. JÚN. 9. Altatógáz az oxigénvezetékből A vádirat a bíróságon A; új klinika angiográfiai laboratóriumában már több érfestéses vizsgálatot is végeztek anélkül, hogy a lélegeztető­készülékre szükség lett volna. Tavaly áprilisban egy idős férfi az operáció után nem gyógyult az elvárható mértékben. Az orvosok az okát keresték, s az érfestéses vizsgálatban bíztak, amelyet 10-én végeztek. A beteg állapota a diagnosztikai eljárás közben tovább romlott, léghiánnyal küszködött, s mivel eredmény­telennek bizonyult a mechanikus beavatkozás, a fali oxi­géncsatlakoztatóról folytatták a lélegeztetést. Ám a légszomj, s az azzal járó tünetek nem szűntek, sőt foko­zottabban jelentkeztek. Ekkor az altatóorvos lekapta a beteg szájáról, s a magáéhoz emelte a maszkot. Az elsó pillanatokban bizonyára el sem hitte, hogy elképesztő gyanúja beigazolódott: oxigén helyett édeskés altatógáz áramlott a vezetékből. Aztán kiderült, a lélegeztetőkészüléket pár napja ugyancsak használták, egy 39 éves, nagyon súlyos állapotú fiatalembernél. Mindkét beteg életét vesztette. A rektor megtette a feljelentést, jó esztendeig tartott a felelősség megállapítása érdekében folytatott nyomozás. Most a napokban érkezett a Szeged Városi Bíróságra a vádirat. A nyomozás során megállapították, az angiográfiai laboratóriumban csak papíron történt meg a műszaki átadás-átvétel egyébként nagyon fontos aktusa. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy nem végeztek próbaüzemet. A súlyos mulasztást a kivitelező alvál­lalkozó két szerelője, és csoportvezetőjük, az átadók, illetve a klinika részéről a kifejezetten az üzemeltetésért felelős két szakember, az átvevők követték el. Ok öten állnak a bíróság elé foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vádjával. (A per, a bíróság leterheltsége miatt, várhatóan júliusban kezdődik.) A vádlottak szempontjából sem elhanyagolható következ­tetésre jutottak az igazságügyi orvosszakértők: a technikai hiba nem jelentett közvetlen életveszélyt. A betegek bekövetkezett halála és az altatógáz belélegzése között nem találtak ok-okozati összefüggést. A néhány percig belélegzett mennyiség nem volt mérgező, nem okozott maradandó agykárosodást. Az oxi­génhiány megterhelte a betegek szervezetét, de nem rontott állapotukon. Fölmerülhet-e még ezek tudatában is a kérdés: terheli-e mulasztás az orvosokat (az altatóorvost), az érfestést végző szakembereket? A lélegeztetés egyszerű rutineljárás, szokványos beavatkozás - míg az orvost félre nem vezetik. MAG ROSSZ HÍR Biztonságtechnika! A Mars téri biztonságtechnikai kiállításról csent el egy dísztőrt M. L. fia­talkorú. A tárgy értéke 16 400 fo­rint. Egy, a biztonságra felügyelő fiatal főhadnagy nyakon csípte a csillogó tárgyakat kedvelő szarkát... A halotthamvasztó kára. A víz­torony melletti Fanta italozóból, egy óvatlan pillanatban elemelték az egyik szegedi halotthamvasztó videomagnóját és -lejátszóját. A tárgyak értéke 55 ezer forint. A gyanú F. E. és B. Z. szegedi lako­sokra terelődött. A rendőrség ház­kutatást tartott, s megtalálta a „gyűjtőknél" a videókat. Önakasztás a Vörös Hadsereg útján. Szomszéd jelentette, a kivonuló illetékesek már csak a hivatalos megállapítást tették meg: V. J. 43 éves, nagykamarás! szüle­tésű polgártársunk önkezével vetett véget életének. A szemlebizottság bűncselekményre utaló körülményt nem állapított meg. Veszélyes kapualj. D. R. sző­regi asszonyt a kapualjban ütötték el. B. Zs. Ujszentiván felől 40-50 knvöra sebességgel közlekedett, s egy kanyarban elvesztette uralmát a gépkocsi felett. Az áldozatot a Magyar utcai kapualjban bizony nem vigasztalta az utólag megál­lapított tény: a sofőr figyelmen kívül hagyta a KRESZ-előírásokat. Csellengő körözött. Járőrök igazoltatták az ideiglenesen a Nyíl utcában lakozó R. P. foglalkozás­nélkülit. Kiderült: a Kecskeméti Városi Bíróság elfogatóparancsot adott ki ellene. Előállították. Bodorszéki „zsákmány". A Dóc határában lévő bodorszéki gázcseretelep tárolójából 22 palackot tulajdonítottak el isme­retlen tettesek, drótkivágás mód­szerével. A veszteség 110 ezer Ft. Görbe utca. M. M. hódme­zővásárhelyi, Görbe utcai lakos súlyos fokú alkoholos befolyá­soltság állapotában (3,39-3,59 ezrelék!) ült a Dacia személy­gépkocsi volánjához. Beülni még beült - alig tudott kikászálódni. Jó, hogy rendőrökkel találkozott... Moldova György A félelem kapuja Martin belenézett a vak­foltos tükörbe: letartóztatása óta nem borotválkozott, arcán fél centi hosszú, őszes borosta serkent ki. Elgondolkodva simított végig a bőrén, úgy találta, a szakáll jól áll neki, kissé megnyújtja telt arcát. - Nem vágom le a sza­kállamat. - Miért nem? - Akarok vinni magammal valamilyen emléket. Szuvenír. - Ha nem hajlandó magától levágni, lefogatom, és hívatom a rabborbélyt, ő majd leszedi, de az keserves lesz. Az őr felemelt hangja mö­gött Martin megérezte a bi­zonytalanságot, megrázta a fejét: - Nem meri megcsinálni, őrmester úr. Farkasszemet nézett a kísérőjével, végül a rendőr fordította el a tekintetét. Meg­törülközött, és undorodva fel­húzta magára áporodott test­szagú fehérneműjét, utána további parancsot várva szót­lanul megállt. - Tegye össze a kezét! Az őr bilincset rakott fel rá, Martin tudta, hogy ez a meg­torlás az engedetlenségéért. Háta és melle feltehetőleg a meleg víztől hirtelen viszketni kezdett, nem vakaródzott, csak összehúzta magát és megpróbálta bőrét a ruha belsejében dörzsölni. - Mi van? Tetves? - kér­dezte az őr, nekilökte Martint a fürdő falának, majd táma­dásra számítva, magasba emelte a gumibotját. Martin elfordult, nem vette fel a provokációt. - Induljon. Az előírások szerint a fo­goly ment elöl, az őr egy-egy kurta parancsszóval terelte a felfelé vezető lépcsőn. Ahogy a földszintre értek, Martint megcsapta a kereszthuzat, összeborzongott, önkéntelenül felgyorsította volna a lépteit, de az őr visszatartotta, és me­net közben is félre-félre­állította, ha egy rendőrtiszt jött velük szemben. A taszi­38. rész gálástól csuklóján szorosabbra záródott a bilincs, és fájdal­masan vágódott bele a bőrébe. A párnázott ajtókból és a folyosóra kirakott növények­ből Martin arra következtetett, hogy a magasabb beosztású parancsnokok irodái elé értek. A folyosó végén átvette egy másik őr. - Állj on a sarokba. For­duljon a fal felé. Nem tudta, mennyi ideje várakozott már, mikor uta­sították, hogy lépjen elő. Levették a bilincsét, és kinyi­tották előtte egy iroda ajtaját; bent Osváth ült az asztal mögött: - Üdvözlöm, szakállt nö­vesztett? - Valamivel el kellett töl­teni az időt. - Nagyon jól áll. Én is sze­rettem volna, csak sajnos tiltja a szabályzat - legalábbis egyelőre. Kér egy kávét, vagy inkább teát? - Ha lehetne, egy kávét. Osváth felkelt és átszólt a másik szobába: - Van kávé? -Van. A százados egy csészét tett elé: - Parancsoljon, a minősé­gért nem felelek. Martin felhajtotta a kávét, ahogy teste fokozatosan átme­legedett, bőre újra viszketni kezdett, idegesen végigdör­zsölte magát: - Kiszáradt a bőröm. - Kevesen bírják a börtön­életet. Lehet, hogy valamilyen allergiát is összeszedett. Martin letette a csészét: - Köszönöm a kávét. Meg­tudhatnám, hogy tulajdonkép­pen mi történt velem? - Már a múltkor is mond­tam, hogy a maga ügye nem énrám tartozik - az órájára nézett, mintha valamit várna -, akar egy újságot? „Jelző­tűz"-zel, sajnos, nem szolgá­latok. - Szemüveg nélkül nem megy: a befogadásnál elvették tőlem, és még nem adták vissza. Ostváth a zsebébe nyúlt. - Itt van a pótszemüvegem, próbálja ki. - Köszönöm. Martin belelapozott a Nép­szabadságba, önkéntelenül is abban reménykedett, hogy talál benne egy legalább át­tételes utalást az ügyükre, de sehol sem tettek említést róla. Úgy tűnt neki, hogy a lap hangneme semmit sem válto­zott az elmúlt napok alatt, minden egyes cikken belül gondosan kimérték a pozitív és a negatív tények, személyes megnyilatkozások megfelelő arányát. Megszólalt a telefon, Os­váth felvette a kagylót, mor­mogva hadarta el a nevét és rangját, egy biccentéssel nyugtázta a kapott utasítást. A szomszéd szobába nyíló ajtóra mutatott: - Menjen be! Martin óvatosan nyomta le a kilincset, attól tartott, hogy valamilyen inzultus éri, de csak egy hivatali előszobába jutott, az íróasztalnál ülő egyenruhás titkár tovább­küldte. A belső helyiségben Szokolai fogadta: - Üljön le, Martin úr. Re­mélem rendesen bántak ma­gával a fogdában, vagy történt valami kellemetlenség? - Nem, nem történt. Le­számítva az egész ügy ész­bontó törvénytelenségét. Szokolai úgy tett, mintha nem hallotta volna a válasz másik felét, bólintott: - Örülök neki, hogy nem történtek túlkapások, sajnos, az a helyzet, hogy a saját em­bereinket is át kell nevelnünk. Most megkínálták kávéval? - Igen, kaptam. (Folytatjuk.) A háziorvos-választásról, a betegbiztosítási igazolványok kiadásáról, cseréjéről és érvényesítéséről I. Az OTF tájékoztatja a lakosságot, hogy a háziorvos (házi gyermekorvos) választáshoz nem kell a betegbiztosítási igazolványt érvé­nyesíttetni, ugyanis 1992. július I. napja előtt a betegbiztosítási igazolvány célja kizárólag az orvosválasztás lehetővé tétele. Az igazolványt azért kell érvényesíttetni, mert az igazolvány tulajdonosa 1992. július l-jét követően érvényesített igazolvánnyal igazolja jogosultságát az egészségügyi szolgál­tatások igénybevételére. (A társadalombiztosítás keretében nyújtott egészségügyi szolgáltatások közül az orvosi ellátások döntő többsége térítésmentes, míg a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, a gyógyfürdőellátás árához és az egészségügyi ellátás során felmerült utazási költséghez a társadalombiztosítás támogatást nyújt.) II. Azok az állampolgárok, akik eddig még nem jutottak hozzá a betegbiztosítási igazol­ványhoz, annak kiadását, illetőleg a hibás adatú igazolvány cseréjét a következők szerint kérhetik: A nyugdíjasok - a nyugdíjfolyósítási törzsszámra hivat­kozva, a javítandó adat pontos megjelölésével levélben vagy személyesen a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál, címe: 1138 Budapest,. Váci út 73.; - a vasutas nyugdíjasok a MÁV Nyugdíj Igazgatóságnál, címe: 1061 Budapest, Andrássy út 66. szám . A nem nyugdíjas állampolgárok az iga­zolvány kiadását, illetőleg cseréjét a megyei társadalombiztosítási igazgatóság, illetőleg kirendeltség ügyfélszolgálati irodájánál szemé­lyesen vagy levélben igényelhetik. A levélben közölni kell az igazolvány kiállításához szük­séges adatokat (név, leánykori név, születési hely, személyi szám, a nyugdíjas eltartott hoz­zátartozója esetén az eltartó nyugdíjas nyug­díj-folyósítási törzsszámát is). Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató, amennyiben rendelkezik betegbiztosítási igazolvánnyal, a biztosítottnak vagy eltartott' hozzátartozójának igazolványt állítson ki vagy cseréljen. A cseréhez szükséges tartalékiga­zolványt, az érvényesítő szervek képviselőjük útján személyesen vagy levélben igényelhetik a területileg illetékes társadalombiztosítási igazgatóságtól (kirendeltségtől). III. 1992. július 1. után tehát az egészség­ügyi szolgáltatásokat a társadalombiztosítás ter­hére csak érvényes igazolvánnyal lehet igénybe venni. Az érvényesítés időponthoz nincs kötve, célszerű azonban az érvényesíttetést az előbbiek miatt 1992. július 1. napja előtt kérni. A nyugdíjasok, illetőleg nyugdíjszerű ellá­tásban részesülők igazolványa érvényes, azt érvényesíttetni nem kell. A nem nyugdíjas személyek betegbiztosítási igazolványát a jogszabályban felsorolt szervek, személyek érvényesítik. Az eltartott hozzátartozók (kiskorú gyermek, az eltartóval közös háztartásban élő gyermek, házastárs, szülő, örökbefogadott és nevelt gyer­mek, örökbefogadó és nevelő szülő, és testvér), akinek havi jövedelme nem haladja meg a naptári év első napján érvényes havi minimál­bér összegét (ez az idén 8000 forint) beteg­biztosítási igazolványát az a szerv vagy személy jogosult és köteles érvényesíteni, amely vagy aki az eltartó betegbiztosítási igazolványát érvényesíti. 1. Munkaviszonyban (közalkalmazotti-, illetőleg közszolgálati jogviszonyban) álló személyek, szövetkezeti tagok, szakmunkásta­nulók, mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában részt vevő családtagja, egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában rendsze­resen közreműködő segítő családtag, jogi sze­mélyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának a társaságban rendszeresen munkát végző segítő családtagja, átképzési támogatásban, munkanélküli-járadék­ban, pályakezdők munkanélküli-segélyében, to­vábbá képzési támogatásban részesülő munka nélküli személy, közkereseti társaság természe­tes személy tagja, betéti társaság természetes személy beltagja, illetőleg a társaság tevékeny­ségében személyesen közreműködő kültagja, korlátolt felelősségű társaság tagja, gépjármű­vezető-képző munkaközösség tagja, oktatói munkaközösség tagja, ipari és szolgáltató szö­vetkezeti szakcsoport tagja, bedolgozóként, megbízás, illetőleg vállalkozási jellegű jogvi­szony keretében, díjazás ellenében személyesen munkát végző biztosítottak; továbbá eltartott hozzátartozóik esetében a munkáltató. (A munkanélküli-ellátásban részesülő személyek esetében munkáltatón a munkanélküli-ellátást folyósító szervet kell érteni.); 2. egyéni vállalkozó és eltartott hozzátar­tozója esetében az illetékes társadalombiz­tosítási igazgatóság (kirendeltség); 3. fegyveres erők (honvédség, határőrség), a rendőrség, a büntetés-végrehajtási testület, a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb szervek hivatásos, valamint továbbszolgáló állománya tagjai és eltartott hozzátartozói esetében az illetékes testület, szerv; 4. baleseti táppénzben és bányászati kere­setkiegészítésben részesülő és eltartott hozzá­tartozóik esetében az ellátást folyósító szerv; 5. egyháztól, felekezettől nyugdíjban ré­szesülők, egyházi személyek és eltartott hozzá­tartozóik esetében az illetékes egyház; 6. rendszeres szociális segélyben, ápolási díjban részesülők és eltartott hozzátartozóik, to­vábbá az olyan magyar állampolgárságú gyer­mekek esetében, akiknek eltartója nem jogosult egészségügyi ellátásra, valamint azoknak az esetében, akiknek szociális rászorultságát az önkormányzat megállapította - a települési önkormányzat jegyzője; 7. a Magyar Köztársaság Művészeti Alap­jának (jogutódjának) tagjai és eltartott hozzá­tartozóik esetében az Alap, illetőleg a jogutódja; 8. a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytatók és eltartott hozzátartozóik esetében az illetékes felső­oktatási intézmény; 9. ideiglenes hatályú beutalt, intézeti elhelyezett, intézeti és állami nevelt gyermekek esetében az illetékes gyermek- és ifjúsági intézet; 10. a szociális otthonban, szociális intézet­ben, egészségügyi gyermekotthonban elhelye­zettek (ide nem értve a külföldi állampolgárt) esetében, ha az intézmény fenntartója az önkor­mányzat, akkor az önkormányzat jegyzője, egyébként az intézmény fenntartója által kijelölt szerv (személy); 11. az egészségügyi szolgáltatásra megálla­podást kötő személy részére az illetékes társa­dalombiztosítási igazgatóság; 12. a nyugdíjasok és nyugdíjszerű ellátásban részesülők eltartott hozzátartozói - kivéve azokat, akik postai kézbesítés útján nyugdíjas­igazolványt kaptak továbbá a szociálpolitikai egyezmény alapján egészségügyi ellátásra jogosult nyugdíjas, és eltartott hozzátartozói esetében az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség); 13. a munkanélküli-ellátásban már nem részesülő és önhibájukon kívül elhelyezkedni nem tudók és eltartott hozzátartozóik esetében ­az illetékes'munkaügyi hivatal igazolása alapján - az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség). A Magyarországon tartózkodó külföldi ­deviza külföldi magyar állampolgár - részére 1992. július l-jétől betegbiztosítási igazolványt - ha Magyarországon biztosított, a munkál­tatója, - ha az egészségügyi szolgáltatásra való jo­gosultságot megállapodás alapján szerzi meg, az a társadalombiztosítási szerv, amelyik a megál­lapodást kötötte állítja ki és érvényesíti. Az újszülött állampolgár betegbiztosítási igazolványát az annak érvényesítésére jogosult szerv adja ki, az anyakönyvi kivonat alapján. Amennyiben a biztosított jogosult anyasági segélyre, célszerű az igazolványra vonatkozó igényt, az anyasági segély iránti igénnyel együtt bejelenteni. Az igazolvány érvényessége az alapjául szol­gáló jogosultság megszűnését követő 90. napig fennáll. Az igazolvány érvényességének lejártát kö­vetően a biztosított és eltartott hozzátartozója, továbbá az egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen jogosult az előzőekben felsoroltak szerint kérheti az új igazolvány kiállítását és érvényesítését. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 4-10. pontban megjelölt szerv csak akkor jogosult a betegbiztosítási igazolvány kiadására és érvényesítésére, ha az érintett személy biztosítottként vagy eltartott hozzátartozóként egészségügyi szolgáltatásra nem jogosult. Az 1-13. pontban felsorolt munkáltatók, szervek, intézmények, személyek (továbbiakban munkáltatók) az igazolvány érvényesítését ­illetékességi körükben - nem tagadhatják meg, annak kötelesek eleget tenni. A munkáltató érvényesítéskor az „Ellenőrző lap"-on a „Befizetési törzsszám" rovatba beírja a munkáltató társadalombiztosítási törzsszámát majd kötőjelet tesz és feltünteti az érvényesítés jogcímének jelzőszámát (munkaviszonyban ál­lók esetében pl. -1). Az „Ellenőrző lap" hátol­dalán feltünteti az érvényesítés napjának dátu­mát, lepecsételi a lapot és az érvényesítést a munkáltató megbízottja aláírásával igazolja. Ezt követően az „Ellenőrző lap"-ot az igazolványról le kell választani, össze kell gyűjteni és mindig a tárgyhót követő hónap 15. napjáig az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz el kell juttatni. Az igazolványon érvényesítéskor a „Befi­zetési törzsszám" rovatba ugyancsak be kell írni a munkáltató társadalombiztosítási törzsszámát. Az igazolványt pedig le kell pecsételni a „BETEGBIZTOSÍTÁSI IGAZOLVÁNY" fel­iratot tartalmazó fehér mezőben található emblémán. A nem nyugdíjas állampolgárt neve, sze­mélyi száma azonosítja. Az igazolvány akkor érvényes, ha azt az érvényesítő lepecsételte és azon a társadalombiztosítási törzsszámát feltüntette. A munkáltatóknak kell érvényesíteniük a hozzájuk forduló biztosítottak kiskorú gyer­mekeinek és eltartott hozzátartozóinak igazol­ványát is. Az eljárás megegyező az eddig leír­takkal. Különbség csupán annyiban van, hogy a kiskorú gyermek vagy eltartott hozzátartozó iga­zolványának „Ellenőrző lap"-ján a „Szár­maztatott jogosultság alapja" rovatba fel kell tüntetni a jogosultságot adó személy igazol­ványának sorszámát. Az együtt élő szülők választhatnak, hogy gyermekeik igazolványát az apa vagy az anya jogán érvényesítik. A betegbiztosítási igazolvánnyal kapcsolatos részletes szabályokat az 54/1992. (III. 21.) Korm. rendelet tartalmazza. Megtalálható a Ma­gyar Közlöny 1992. évi 29. számában és az 1992. április havi Társadalombiztosítási Közlönyben. Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság

Next

/
Oldalképek
Tartalom