Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

8 HELYTÖRTÉNET SZOMBAT, 1992. MÁJ. 2. VALASZOK Az. 1. kérdésre: Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái c. lexikonának kiadatlan cédulái még a következő adatokat tartalmazzák Pártos Zoltánról. Orvosi oklevelét 1910-ben szerezte Budapesten, valamikor ezt követőn lett Szegeden orvos. 1917-ben visszakerült Pestre, ekkor a Szegedi Napló okt. 31-i száma írt róla. A fővárosban a Stefánia Országos Anya- és Gyermekvédő Szövetség szakelőadója lett. 1919. márc. 29-én az Orvostanhallgatók Egyesületében előadást tartott Az orvos a szocialista társadalomban címmel. További sorsa ismeretlen. Versei és cikkei a következő lapokban jelentek meg: A Munka Szemléje (1907-08), A Polgár (1908), a Hét (1913), Szegedi Napló (1913-16), Szegedi Híradó (1916-17), Világ (1916ban vers; 1917. 21. sz.: A szegedi gyermekvédelem új rendje; 28. sz.: Küzdelem a venereás betegségek ellen; 1918. 174. sz.: A házasság és a kötelező orvosi vizsgálat), Népszava (1918-ban vers), Vörös Újság (1919. 123. sz.: A kötelező játékiskola ellen). Könyve: Versek. Bp. 1908. (Dr. Viczián János. Budapest, I. Attila u. 41.) A 10. kérdésre: Gaál Dezső szegedi tanáréveiben a családunknál lakott. A Tunyogi Csapó gimnáziumban a tanítványa voltam. Kecskemétre nősült, emlékezetem szerint ott is tanított. Utolsó éveit Kecskeméten és Tökölön a szülői házban töltötte. Tökölön halt meg 1981. január 2-án, a kecskeméti köztemetőben nyugszik. Jelen voltam a temetésén. Mellékelem a gyászjelentést. Özvegye Kecskeméten lakott, a Világ u. 2. számú házban. Gyermekei: Emese (Mohácsi Péterné) Debrecenben, Erika (Királyházi Jenőné és Zsolt Kecskeméten lakik. (Gasztány Aurél, Szeged, Gál u. 3.) A 24. kérdésre: Lövik Károlyról életrajz még nem készült, a szétszórt adatokból életútja, pályája csak csonkán bontakozik ki. Amit tudunk: 1899-ben született: apja Lövik Károly (1874-1915) író (s neves lószakértő), anyja, Somló Emma (1877-1927) színésznő. Újságírói pályáját valószínűleg a Világnál kezdte, 22 éves korában legalábbis már ott dolgozott. Amikor 1922-ben a Délmagyarország helyén megjelenő Szeged változtatott addigi kormánytámogató orientációján, s az új törekvésekhez új szerkesztő kellett, felelős szerkesztőnek őt, a 23 éves fiatalembert kérték föl. A Szegedet így ő „állította át" baloldaliliberális lappá. 1923-ban, egy újabb belső változás során visszatért Budapestre, ahol újra a Világ, majd (1926) a Magyar Hírlap munkatársa lett. Ez utóbbiban jelent meg cikke Móra Ferenc pitvarosi (1926. szept. 8.) és szőregi ásatásairól (1928. nov. 9., II. és 18.). Mórát később is becsülte; 1934. febr. 7-én pl. meglátogatta Szegeden a már haldokló írót. Utóbb, Szitnyai Zoltán szerint, Lövik Az Est külpolitikai cikkírója volt, ezt azonban egyelőre más adat nem erősíti meg. Az Est megszüntetése (1939) után, a helyette, de már kormánylapként megjelenő ' Pestnek lett belső munkatársa és segédszerkesztője. 1941-ben, hadnagyi rangban haditudósítóként részt vett a Délvidék „visszafoglalásában", majd ugyancsak haditudósítóként a „keleti harctéren" teljesített szolgálatot. Ezért, másokkal együtt, Horthy őt is Nemzetvédelmi Kereszttel tüntette ki. Leszerelvén (1941) újra a Pest szerkesztőségében dolgozott, s különböző újságíró-közéleti tisztségeket töltött be (titkára volt a Magyar Újságírók Egyesülete Pátria Klubjának, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének, választott tagja az Újságírók Szanatórium-Egyesülete igazgatóságának stb.). A sajtóévkönyv szerint ekkoriban Budapesten, a Pentelei Molnár u. 1. sz. alatt lakott. Szitnyai Zoltán, aki Szellemi tájakon című, Chicagóban megjelent (1971) könyvében beszámol a Pestnél eltöltött közös időkről, így jellemzi lakását: „Magányos villában lakott a Rózsadomb tetején. Könyvtárában három nyelv irodalmának művei sokasodtak, lovakról szóló szakkönyvekkel és a teljes Encyklopedia Brittanicával, íróasztalán mikroszkóp, iránytű, Zeiss-távcső, Leica fényképezőgép, logarléc, nagyítólencse, hengeres ragasztószalag, egy fiókban szerszámok, egy másikban szivarok, cigaretták, levelesdohányok garmadája, kerek asztalon pipák, ezüsttálcák, szipkák, öngyújtók. A falakon puskák, kardok, pisztolyok, rohamsisak, lovaglópálca, kutyakorbács." „Agyúd nincs? - kérdeztem irigyen, miután mindent megmutatott. Úgy éreztem magam, mint egykor, túlkényeztetett unokaöcsém játékokkal zsúfolt Paradicsomában." (119.) Lövik, Szitnyai jellemzése szerint, különc egyéniség volt. S úgy tetszik, a negyvenes évek elejére határozottan jobbratolódott; régi beállítódásából csak az angol irodalom és kultúra iránti csodálata maradt meg. Jellemző rá, hogy a szerkesztőségben nagy vitákat folytatott Laczkó Gézával. - Állítólag Vendégségben őseinknél címmel könyvet is írt, amely svédül is megjelent. (A könyvet nem láttam.) Sajnos, Lövik Károly későbbi sorsáról nincs adat. (Lengyel András) A 26. kérdésre: Dettre János életére és működésére vonatkozó kutatásaim során elég sok levéltári anyagot sikerült föltárni származásáról s családi viszonyairól is. Eredményeim lényegét előzetes közlésként kiegészítve s helyesbítve az eddigi válaszokat s remélve a további pontosításokat - az alábbiakban foglalom össze. Dettre János mind apja, Diamant (Dettre) Benő, mind anyja Klein Mária (Irma) révén felvidéki - Nyitra és Pozsony megyei - eredetű családból származott. Apai dédszülei: egyik ágon (Diamant) Majer (? - Verbó, 1845) s felesége Mirjam, a másikon Opler Samu (Szentjános) s neje Löwenrosen Hany (Janka) voltak. Apai nagyszülei: Diamant József (Verbó, 1817 Budapest, 1893. máj. 21.) és Opler Betty (Oppler Borbála) Morvaszentjános, 1824 - Budapest, 1912. nov. 5.) 1843. szept. 17-én kötöttek házasságot Morvaszentjánoson; házasságukból származó, 1869-ben velük élő gyermekeik: Miksa (1849), Mimi (1855), Lipót (1856), Mór (1858), Márkus (1859), Ede (1860), Annus (1861) s Mária (1863); talán tanulmányai miatt nem lakott velük az 1852-ben született Benő (Benjámin, Benedek). Anyai dédszülei: az egyik ágon Klein János (Zavar, 1783-?) s Klein Évi (Zavar, 1786-?), a másikon Schar Bernát s Jeti voltak. Anyai nagyszülei: Klein Márkus (Zavar, 1830-?) és Schar (Schaar) Júlia (Lizi) (Királyfa, 1837 /1835?/- ?) 1858. ápr. 14-én Szencen kötöttek házasságot; lányuk: Mária (Irma). Diamant (Dettre) Benő fölmenői közül Opler Samu Szentjánoson (1829), Diamant József pedig Verbón volt adófizető Várostörténeti Ki mit tud? •••••••••••••••••••••••••••••••• Úgy látszik, olvasóink megkedvelték várostörténeti játékunkat. Sok kérdés és sok válasz érkezik, immár nem csak Szegedről. Mindazok megértését kérjük, akiknek válaszát mai, ötödik fordulónkban anyagtorlódás miatt nem tudjuk közölni. Játsszunk továbbra is1 együtt. Kérdéseiket és válaszaikat várja a két szerkesztő APRÓ FERENC, LENGYEL ANDRÁS (1866-1872); 1885-ben Szécsényben (Nógrád vm.) élt ő is feleségével; 1893-i halálakor a fővárosban az Andrássy út 64. sz. házban lakott, felesége pedig 1912-i elhunytakor az Erzsébet körút 14. számon. Klein Mária (Irma) elei közül a nagyapa Klein János a „régi kocsmáros", az apa Klein Márkus pedig az (új) kocsmáros volt 1858-ban Zavaron; 1891ben gazdálkodónak (oeconomicus) írták. Fényes Elek Magyarország geographiai szótára (1851) szerint Verbó (Nyitra vm.) vásároshely Nagyszombat és Vágújhely között a Fehér hegyek alatt; (Morva)szentjános (Pozsony vm.) „német-tót mezőváros" a régi országhatár közelében, harmincadhivatallal. Zavar, Királyfa s Farkashida (ez utóbbi községben élt a Klein család 1858-ban) kis Pozsony megyei szlovák falvak voltak. Mindenütt éltek zsidók is, legtöbben a mezővárosokban (Verbón 10 százalék, Morvaszentjánoson 5 százalék); a kisközségekben egy-két család. Szülei: Diamant Benő (Verbó 1852. jan. 8. - Marosnémeti 1891. márc. 1.) és Klein Mária (Farkashida, 1859. ápr. 1. 1944) Nagyszombatban 1879. febr. 26-án kötöttek házasságot. Diamant Benő 1881. aug. 30-án vette föl a Dettre nevet, 1885. ápr. 23-án pedig Budapesten római katolikussá keresztelkedett, felesége ezt nem sokkal férje halála után tette meg (Marosnémeti/Déva?/, 1891. márc. 10.). Dettre Benő Marosnémetiben (Hunyad vm.) 1891. márc. l-jén halt meg, tüdőgyulladásban. A vőlegény Diamant Benő 1879-ben Verbón gazdálkodó volt; 1879-től 1885-ig Szécsényben (Nógrád vm.) közvetlen adófizető (gazdálkodó) volt, minek alapján ott magának és családjának községi illetőséget is szerzett, János fia budapesti keresztlevelében 1886-ban viszont már hivatalnoknak írták. Hogy meddig éltek Andrássy út 77. sz. alatti lakásukban, mikor s miért költöztek Marosnémetibe, nem tudni, mint ahogyan további kutatásokat s fölvilágosítást igényel az apa iskolai végzettsége, gazdálkodói (bérlői?) mivolta, valamint a tisztviselői minőségének közelebbi megállapítása is. A harminckilenc éves korában elhunyt apa fiatal, harminckét éves tanítónő özvegyet és négy kiskorút hagyott maga után: Bélát (1880. febr. 25.1951), Istvánt (1881. júl. 1.1944), Pált (1884. jan. 15.1926) s Jánost (1886. máj. 16.1944. máj. 15.) Apjuk után kevéske - nagykorúságuk eléréséig a szegedi árvaszék által kezelt - ingó vagyon: fejenként 750 korona pénzösszeg maradt rájuk. Kérdés, hogy örököltek-e tőle valamilyen ingatlant. Hogy özv. Dettre Béniné gyermekeivel pontosan mikor költözött Szegedre, további kutatást igényel; előbb igencsak a fővárosba térhettek vissza, ám egy árvaszéki iktatókönyvi bejegyzés szerint 1894. február 24-én már Szegeden lakhattak. Szécsényi (Nógrád vm.) közKERDESEK 41. Mi volt Szegeden a Gyermekbarátok mozgalma? (Zoltai Bence, Szeged, Dugonics u. 35.) 42. Tudott-e Dankó Pista kottát írni, és volt-e mesterhegedüje? (Zoltai Bence). 43. Mi lett a sorsa 1944 után Iván Mihálynak, a Szegedi Új Nemzedék főszerkesztőjének? 44. Tudja-e még valaki a jópálos dallamát? (Szól a levél a csordásról /Kilelte a hideg /Három tehén a kútra mén/ Möginná a vizet/Jaj, rúzsám odavagy/Szerelömnek rabja vagy/Ezer a baj nem kettő/Kilyukadt a serpenyő.) 45. Milyen szállal kapcsolódott Nyilasy Sándor festőművész a Rainer-családhoz? (Bátyai Jenő) 46. Ki tud a Szentháromság u. 4.-ben lakott Darvas (Lőwy) Andor orvosról (1887-?), akinek 1929-ben verseskötete jelent meg Szegeden? 47. Ki tudja Fogassy Ödön szegedi rajztanár és festőművész születési és halálozási adatait? 48. Milyen családi kapcsolatban állt egymással Kulinyi Zsigmond és a librettista Kulinyi Ernő? 49. Erdélyi Kálmán szegedi prímás működésének 40. éves évfordulójára (1911) külön újságot (Erdélyi Emléklap) adtak ki. Megvan-e valakinek? 50. A 20-as években több könyv címlapját tervezte Geguss Rezső. Mi tudható róla? ségi illetőségük a Szegeden lakó Dettre fiúknak többször gondot okozott; pl. Béla végül is tárgytalanná vált útlevéügye évekig húzódott a szegedi és a nógrádi hatóságok között (1899. jan. 14-1902. ápr. 19.); katonai sorozásuk is Mikszáth megyéjében történt. János már szegedi tiszti alügyész korában kért és kapott a tanácstól 1914. november 10-ei kérelmére szegedi illetőséget, mint aki akkor már „húsz évet meghaladó idő óta megszakítás nélkül Szegeden" lakott. (Russzoly József) A 29. kérdésre: A Magyar Téka-sorozatban 1932 és 1939 között jelentek meg könyvek. Három fősorozatból állt. Az elsőt a Prometheusz nyomda, a másodikat a Délmagyarország nyomda, a harmadikat az Árpád nyomda és a Szegedi Városi Nyomda készítette. Megjelentek a szerkesztő Magyar László regényei (Lázad a föld, Sziklasír), valamint Berezeli A. Károly, Tabéry Géza, Gergely Márta és Bárdosi Németh János művei: regények, drámák vegyesen. A legérdekesebb a második sorozatban kiadott Juhász Gyula-kötet, a Fiatalok, még itt vagyok! (1935). Babits előszavával, Kontuly Béla rajzaival jelent meg. (Sági Péter, Szeged, Sóhordó u. 23.) A szegedi Magyar Tékasorozat célja az irodalmi decentralizáció, a vidéken élő írók műveinek a kiadása és olvasótábor szervezése volt. A gondolatot Klebelsberg is támogatta. A Téka 1932-ben alakult Somogyi Szilveszter polgármester bábáskodásával. A szerkesztést és a napi munkát Magyar László újságíró végezte. A tervek szerint évi öt kötetet (egy sorozatot) kaptak volna a tagok három pengőjével. Az első néhány kiadvány végén még fölsorolták a tagokat (Aba-Novák Vilmos, Juhász Gyula stb.) Kezdetben minden kötetben azonos rajzolatu*ex libris volt, ám a könyvtulajdonos Téka-tag nevével. 1935-től csak fűzött kötésre futotta, majd a könyvek egységes formája is megszűnt. Jelentek meg könyvek sorozaton kívül is. Időközben a kiadói jelzés rajza (signet) és az ex libris is megváltozott. 1935-ben a Magyarral rossz viszonyban levő Shvoy Kálmán elérte, hogy a város megvonja a Tékától a segélyt. Magyar ekkor nyílt levélben - példákat hozva pellengérezte ki Shvoy kíméletlen, törtető, egoista magatartását. A Téka-könyvekről még nem készült összegezés. A következőkről tudok: Berezeli A. Károly: Tigrisek. Fiatalok (1933), Magyar László: Lázad a föld (1933), Tabéry Géza: Októberi emberek (1934), Gergely Márta: A salakmosó (1934), Bárdosi Németh János: Zsellérek (1934). Ez volt az első sorozat. Időrendben folytatva: Berezeli: Magyar költő magyarul (1934), Szőnyi Zoltán: Pillanatok (1935), Perkátai László: Bozót (1935), Berda József: Indulat (1935), Juhász Gyula: Fiatalok, még itt vagyok! (1935), Magyar László: Sziklasír ML (1936), Berezeli: Mária próféta (1936), Magyar László: Négy negyed (1938), Balla Sándor: Saroglya (1938), Erdődi József: Épülő ország (1939), Berezeli: Uram irgalmazz (1939), Erdődi József: A mai Finnország (1940), Tonelli Sándor: Messze utazás négy fal között (1940), Perkátai László: Életen túl, halálon innen (1941). 1945 után Molnár György Pesten folytatta a Magyar Téka könyveinek a kiadását, immáron a harmadik kiadói jelzéssel. (Apró Ferenc.) A 31. kérdésre: Az Arányicsalád Szegeden először Aichner Alajos sótárnokkal képviselt, aki itt 1858-ban tűnik föl. Belép a Szeged-belvárosi Kaszinóba, vezetékneve 1861től Arányi. A később Szegeden működött Arányi Ágoston kegyesrendi tanár nem leszármazottja az előzőnek, eredetileg Reichnitz volt. Özvegy édesanyja házasságra lépett Lostajner (később Arányi) Lajossal, aki örökbe fogadta őt. Lakott Szegeden 1911-ben Arányi Jenő, 1942-ben Arányi Imre, továbbá egy Arányi Vilmos, azonban a nevezettek kapcsolata a sótárnokkal eddig nem föltárt. Ugyancsak nem ismert, hogy a szegedi családból való-e a Gyulán 1899-ben született írónő és színésznő, Arányi Mária, aki Huszka Jenő felesége lett. 1977-ben halt meg. Hogy Arányi Ferenc a szegedi családból való-e, még föltárásra vár. Hegedűművész volt, 1893-ban született, tanulmányait Berlinben és Budapesten folytatta. Hosszabb ideig élt Bécsben, Stockholmban és Berlinben. A berliniként említett Arányi-család nyilván azonos vele. 1936 óta az USAban élt, a pittsburgi egyetemnek volt tanára. (Dr. Habermann Gusztáv, Szeged, Roosevelt tér 6.) A 35. kérdésre: A két testvér, Endrényi Imre és Lajos 1877-ben megvásárolta ifj. Bába Imrétől az 1875-től tulajdonában volt nyomdát. A közös nyomda az Aradi (ma Victor Hugó) és a Kelemen utca sarkán volt épületben üzemelt. Itt nyomták 1878-tól a Szegedi Naplót. A testvérek szétválása (1892) után Endrényi Lajos (1850-1920) a Jókai utcában alakítottak ki nyomdaüzemét nyomtatványok és a Szegedi Friss Újság (tanyai mutációja: Alsótanyai Néplap) előállítására. Hosszú ideig társa volt Bába Sándor (1849-1914), aki bővítette a nyomdát, s közben Schlauch Károly ( 1832-1917) vaskereskedő Híd utcai házába vitte. Endrényi Imre (18571921) nyomdáját 1921-ben Sajgó József (1899-1976) vette meg. 1925-től a Szegedi Naplót, később a Déli Hírlapot indította újra. Itt készült a Szegedi Vörös Újság is 1919-ben. Endrényi Imre kiskörúton üzemelő nyomdájának könyv- és papírkereskedése is volt. Endrényi Lajos jogutódja 1921-től Rácz Antal, aki nyomdászból lett tulajdonossá, neje Endrényi Irén révén. Sajgó nyomdája később a Kultúra nevet vette föl. Endrényi Imre nyomta 1902-től a Színházi Újságot. A Szegedi Szemle 1928-tól Sajgó nyomdájából került ki. Mikszáth Kálmánnak Szeged pusztulása c. könyvét (1879) az Endrényi Lajos és társa nyomda adta ki. (Bátyai Jenő.) A 40. kérdésre: A fordított kása készítésének módját 1959. január 6-án jegyeztem le az akkor 80 éves Horváth Ferenc ny. pénzügyőr elmondásából. Ővele Csöngőié és Felsőpusztaszer között juhászok ismertették meg azt az ételt. „Betyáreledel. Régi szegedi juhászok készítették és fogyasztották, akik még valamiféle kapcsolatban állottak Rózsa Sándorék bandájával. Vastag szalonnát kockára szeltek, bográcsba tették sárga kásával együtt, és megpirították. Ha rotyogni kezdett, többször is fölöntötték vízzel, esetleg borral. Amikor „elfőlt", megfogták a bográcsot, a benne lévő ételt földobták, mint a palacsintát, hogy megforduljon. Innen a neve. Sóval, paprikával fűszerezték. Saját maguk faragta fakanállal ették." (Dr. Csongor Győző, Szeged, József A. sgt. 14.)