Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

CSALÁD MAGAZIN SZOMBAT, 1992. MÁJ. 2. íme, az enyéim... A szűkebb-tágabb rokonságot összehozó családi ünnepek időszakában járunk: anyák napja, ballagás, pünkösd, gyermeknap kö­vetkezik. Alkalmai, lehetőségei a családi összejöveteleknek, a rokonlátogatásoknak, az együvé tartozás érzése erősítésének, a szeretet kifejezésének. Meghitt percek, órák olyan lehetősége, amire oly nagyon szükségünk van mostanában. Hogy megálljunk az életűző rohanásban, öleléssel, jó szóval össze­kapaszkodjunk, erőt merítsünk egymásból. Ezt kellene, hogy adják a családi ünnepek napjai. S nem azért kellene összejönni, mert az „úgy illik", mert „úgy szokás" vagy éppen­séggel „vissza kell adni a rokonoktól kapott ajándékot". Ha csak ezért az összejövetel, ha „kényszeres" a részvétel, ha anyagi gondot jelent az ünnepelt felköszöntése, megaján­dékozása, akkor bizony semmi értelme a „családi ünnep"-nek. Lappangó feszültség béklyózza ilyenkor a jó szót, nem jutnak ki­fejezésre az igazi érzelmek, felszínes, álságos lehet minden. Pedig valóságos ünnepi érzelmekre lenne szükségünk. Amiknek mércéje nem a hízelgés, a megjátszott kedvesség, nem az ajándék drágasága, s nem a trakta. Hanem az őszinte egymás felé fordulás, a kedvesség, az önzet­lenség kifejeződése, az együvé tartozás nyo­matékosítása. Hogy azt érezhessük és érez­tessük; íme, az enyéim. Akiket szeretek, és akik szeretnek. Kikhez tartozom, s kik hozzám tartoznak. Számíthatok rájuk, és számítanak rám. A jó szavamra, a megértésemre, a ta­nácsomra, a segítségemre, az érzelmi (esetleg anyagi) támogatásomra. Amihez hasonlót kapok tőlük. Miből oldódnak a mindennapos hajtásban, gondokban lerakódó feszültségek. Mitől elcsitul, megpihen a lélek: új erőre kap az ember. Feltöltődik a családból kapott energiákkal. Amiknél nagyobb hajtóerő és tartalék energiaforrásunk kevés van. Meg kellene hát jobban becsülnünk! Megragadni minden alkalmat, hogy erősítsük. Ünnepkor különösen, de a hétköznapokon is. Hisz akkor is igényünk kimondva-kimon­datlanul a családban kapott megértés, szeretetteljes simogatás. Amiből - egészen biztos vagyok benne - sokkal többet lehet­ne-kellene adnunk egymásnak. SZABÓ MAGDOLNA " - ' • Május elején igencsak meg­szaporodik a munka a kisker­tekben: vetés, palántázás, per­metezés, gyomirtás, kötözés kívánatos. Most kell vetni a fűszernövényeket, a babot; földbe tenni az egynyári virá­gokat; elszórni a sarkantyúka, a körömvirág magját, a rézvi­rágot. A legtöbb gondosságot igénylő telepítési művelet a palántázás. A homoktalajon a palántázandó növényeknek célszerű ásónyom mélységben kis trágyafészkeket készíteni (a kiemelt földet persze gondosan visszaszórva a gödörbe tett trá­gyára). A palántázást a megön­tözött tápanyagfészekbe végez­zük ültetőfa segítségével. A palántázófát olyan mélységre dugjuk le, hogy a lukba kerülő növény legalsó leveléig kerül­jön a földbe. Az ültetőfát for­gatva húzzuk ki a talajból (hogy ne omoljon be a lyuk), a növé­nyeket pedig függőleges hely­zetben (s ne a gyökerükkel visszahajolva) tegyük a lyukba. Az ültetőfával oldalról nyomjuk a földet a palántához, először alul, aztán fölül, hogy a gyökér­nél ne maradjon levegős üreg. Ezután öntözzük meg (ne slag­gal!) a palántákat, iszapolás­szerűen. Végül a növénykét egy levél csücskénél fogva pró­báljuk kihúzni a földből, ha nem sikerül jól palántáztunk. S még valami: palántákat lehe­tőleg megbízható helyről, isme­rőstől vásároljunk - akkor valószínűleg nem lesz káposzta a karalábépalántából, s nem kosszarvú lesz a pritamin­paprika... A paprika, a paradicsom, az uborka palántázásával az óva­tosabbak megvárhatják míg a fagyosszentek, Pongrác, Szer­vác, Bonifác (május 12-13-14) elvonulnak. Ne várjanak vi­szont a gyomirtással. Különö­sen ha tarack kapaszkodott a kertjük talajába: ne tépjék le, ne kapálják ki a tetejét, a gyöke­réről újra kihajt. A tarackot csak úgy lehet kiirtani, ha ki­ássák a gyökerét. A gyümölcsfákat, a szőlőt is védjük permetezéssel. Az őszi­barackot fenyegető tafrinás' levélfodrosodás ellen jó új szer a Delan 750 SC. A már össze­sodródott levelekben lévő tet­vek ellen Unifosz 50 EC-t vagy Bi 58 EC-t használjunk. Az atkákat Neoron 500 EC-vel vagy Mitac 20-szal irtsuk. Fe­nyeget a lisztharmat, a vara­sodás és a monilia is, ezért célszerű a vegyes gyümölcsö­sökben olyan permetkeveré­keket használni, amelyek „uni­verzálisak". Ilyen kombináció lehet a Thiovit S és az Orthocid 50 WP keveréke; a Saprol és az Orthocid keveréke; a Saprol és Dithane M-45 vegyülete, illetve a Dithane M-45 és a Rubigan 12 EC együttese (plusz Bi 58, Decis, Unifosz). Biotanácsok Ne irtsa ki kertjéből a katicabogarakat, hagyja, hogy azok irtsák ki a levél­tetveket! A fülbemászók ugyan­csak hasznos levéltetű-pusz­títók, hagyja „élősködni" őket. A növényeket gombás betegségek ellen permetezze csalánlével vagy zsúrlóte­ával. A paradicsomot támaszra futtatva nevelje, s az álvány­zat belsejébe tegyen növe­kedést serkentőnek kom­posztot. A füves területen megje­lenő gyomok a talajról „árulkodnak". Ha például túlságosan sok pitypang vi­rágzik ki a pázsitban azt jelenti, hogy a talaj nitro­génszegény - pedig éppen a nitrogén a legfontosabb táp­anyaga a gyepnek. A bokorbab és a hóna­pos retek kedvezően befo­lyásolják egymást: ha e két növényt soronként válta­kozva vetjük egymás mellé mind a kettő ízletesebb lesz. A cukkinit legjobb a kom­posztáló közelébe telepíteni, az ottani tápdús talajon fej­lődik a legszebben (ha elég napsütés éri). Az egynyári fűszernövé­nyeket a talajuntság meg­előzése érdekében mindig más-más helyre vessék! Virágablak, biobútor Tetőteret általában modern bútorokkal szokás berendezni. Ám Az év otthona AZ OTT­HON-ban pályázaton most bemutatkozik egy olyan lakás, amelyben a stílbútorok nem hatnak idegenül a meredek hajlásszögek alatt sem. Sok családnak példamutató lehet az a váci otthon, ahol a 61 négy­zetméteren sikerült a két szoba étkezős lakást hálószobával bővíteni és az a Tétényi úti panel, ahol a gyerekek kedvéért lemondtak a külön hálószobáról és a nem túl tágas nappaliból csíptek le egy hálókuckót. A magyar porták, erkélyládák nélkülözhetetlen kelléke a muskátli. Viszont kevesen tud­ják, hogy számtalan, eddig ke­vésbé ismert fajtájukkal gazda­gíthatnák a virágoskertet. A Mutatós muskátlik ehhez nyúj­tanak útmutatót. Dacára annak, hogy a most záruló Kerítés ke­restetik pályázatra számtalan, szebbnél szebb felvétel érke­zett, most, a sorozat lezárása után, mégis másfajta „birtokéi­választót" kínál AZ OTTHON. Elfelejtett kerítések címmel sövényeket mutat be, amelyek nem csak helyettesíthetik a kerítést, hanem a kert igazi díszeivé is válhatnak. Az egészségesebb életmódra való áttérés lassanként nem csak táplálkozásunkat érinti. Ugyan még csak külfpldön, de terjed a biobútor divatja, azon­ban itthon sem árt megismer­kedni az újdonságokkal. A biokertből ezúttal néhány olyan fűszernövény-finomságot sza­kíthatnak, amiket a Barkács rovat Virágablakában bárki ter­meszthet. Kölnben, a nem­zetközi bútorkiállításon a gyer­mek- és a konyhabútor-kínálat ragadta meg tudósítónk fi­gyelmét, hiszen a hazai piac sok újdonságra vár még. Ven­dégségben Spanyolországban a Némethy-Vető festőművész házaspárnál és Budapesten Schubert Évánál járt AZ OTT­HON című lap. Körforgás Gazdagnak kellene lenni ahhoz, hogy ne gondoljunk a pénzre, de a gazdagok többsége sem gondol semmi másra. Abel Bonnard „Csak úgy": üdvözlöm Sokszor tud bosszúságot vagy örömet okozni a másik ember (gyerek) viselkedése. Magatartásunkkal, megnyilvá­nulásunkkal mi sem vagyunk kivételek: másoknak tetszőn vagy nem tetszőn viselkedünk. Legtöbbször ösztönösen. És sajnos, a legtöbben úgy, hogy a viselkedés, az illem alapvető szabályaival nem vagyunk tisz­tában. Annak megtanítására és megtanulására ugyanis vala­hogy nemigen jut időnk. Meg hát valamiért „snassz" is az illemtan. S ha nem „tan"-nők fognánk fel? „Csak úgy" elmondunk e magazinoldalakon a következő hetekben egyet s mást róla. Hátha lesz, aki nem restelli elolvasni (netán még hasznára is válik). Tehát: üdvözlöm az olvasót! Merthogy úgy illendő: találko­zásnál (s új rovatunk ezen első jelentkezése ugyebár találkozás az olvasóval) köszönni kell. Csak hát legtöbbször nem tud­juk miként. Pedig a köszönés az emberi érintkezés alapvető for­mája. Általános szabályai pedig a következők: Mindig a fiatalabb köszön előre (tehát a felnőttnek a gye­rek), az érkező köszön a már jelenlévőknek, és a férfi üdvözli a nőt. „Szabályerősítő" kivétel pl.: a tinilány köszönjön előre a barátnője nagypapájának. Az, hogy hogyan, ugyancsak fogós kérdés. Addig egyértelmű csak, hogy érthetően, az üdvözölt re nézve kell köszönni, s nem túl harsányan, nem közfeltűnést keltve. Hogy milyen szöveggel illik köszönni, az „többértelmű": befolyásolja az ismeretség mi­nősége, a helyzet, a társaság. A baráti, a tegeződő családi, rokoni, korosztályi kapcsolatok­ban rég kitalálták a szervuszt, a sziát, a hellót. Az idősebbek köszöntésére, a tisztelet kife­jezésére a kezét csókolomot, a csókolomot, a tiszteletemet. S ha a tinilánynak „ciki" már a szomszéd negyvenes férfinak csókolomot mondani, áttérhet az „ősrégi" köszöntésre, a nap­szaknak megfelelő jó reggelt, jó napot, jó estétre. A lényeg az, hogy köszönjön, s ne somfor­dáljon el szó nélkül az ismerős mellett. Mert az alapszabály: az ismerőst köszönteni kell. Sőt: üdvözölni illik a társaságában lévő ismeretlent is, akinek bizonnyal bemutatnak. (A be­mutatkozásról majd legköze­lebb.) Sz. M. Közlekedési módi Közeledni szeretnénk Euró­pához, nekem mégis úgy tűnik, hogy autózási szokásainkat illetően inkább távolodunk. Ami a magyar utakon folyik, az inkább „balkáni" állapotot idéz, mint európait. Örökzöld témánk a vilá­gítás... Gyakran látni rosszul beál­lított vagy félvak fényszórókkal közlekedő gépkocsikat. Arról nem beszélve, hogy a latyakos idő után napokon keresztül közlekednek besározódott lám­pákkal, rendszámmal, holott a KRESZ előírja ezek tisztán tar­tását. Elfogadom, hogy a sáros rendszám jó védekezés a traf­fipax ellen, de a piszkos lámpa és fényvisszaverő rendkívül balesetveszélyes. Az is divat, hogy egyes nyu­gati típusoknál fel sem szerelik az első rendszámtáblát, hátul pedig ott virít a származási ország szabványos betűjele. Nemrég a Calypso adásában hallottam egy telefonálótól, hogy így nem is vizsgázhatna le egy jármű. Tényleg, miért engedik át a vizsgán? Barát­ságból, pénzért, vagy mert ez nem érdekli a közlekedési ha­tóságot? Hogy léphet át a hatá­ron az ilyen autó? Ugyancsak divat, hogy sokan elfelejtették az index hasz­nálatára vonatkozó előírásokat. Úgy kanyarodnak, váltanak sávot, mintha más jármű nem is * közlekedne rajtuk kívül. Olyanokról pedig „már em­lítést sem érdemes tenni", mint a tilos jelzésen áthaladás, a táblák, az útburkolati jelek figyelmen kívül hagyása, a járdán, a zebrán, a buszmegál­lóban parkolás. Ezek minden­napos, megszokott dolgok. Divatos hóbortjaink, fegyel­mezetlenségeink eredménye 1991-ben: 2120 halott, 12 210 súlyos és 20 466 könnyű sérült az utakon, sok-sok milliárd anyagi kár. No, de ki figyel oda ? Nem érünk rá, sietünk Európa felé... KALANOVICS LÁSZLÓ Ne dobja ki! Háztartási spórolási ötle­teket, fortélyokat az elmúlt hetekben is küldtek olvasóink a Családi magazin szerkesztő­jének. íme közülük néhány: Újszegedről tanácsolja Komé Jánosné, hogy ne dobjuk ki a kávézaccot. „Bele kell keverni a cserepes virágok földjébe, jó tápanyag. A kiskertben készülő komposzthoz is jó adalék, de meghálálják fejlődésükkel a virágágyások növényei is. A ká­vézacc jó tisztítószer is. Ha rossz szagú lesz valamilyen konyhai edény, meleg vizet kell beleönteni, meg kávézaccot, pár órás állás után elmegy az edény szaga." A száraz kenyeret kockákra vágva bundás-sajtos kenyeret készít belőle Némek Zsig­mondné. Megkeni a kenyér­kockákat ömlesztett sajttal, a meg nem kent oldalukkal lefelé belerakja egy tálba, és kevés tejet önt rá. Amikor a kenyér­kék felszívják a lét felvert to­jásban megforgatja azokat, majd forró olajban kisüti. Egy tápéi háziasszony prakti­kus tanácsa szerint a kinőtt, ki­hízott, kidobásra ítélt ruhákról vágjuk le a gombokat, paten­tokat, vegyük ki belőlük a még használható cipzárt, és színük szerint felfűzve őrizzük meg; javításkor vagy új ruha csinálta­tásakor jól jönnek a régi ki­egészítők. Péceli Károlyné nyugdíjas arra írt furfangot, mit lehet tenni a véletlenül összeragadó postabélyeggel: selyempapírba téve meleg vasalóval kell meg­simítgatni, akkor szétválik és megőrzi ragasztható felületét is. Hozzátesszük: az is jó módszer erre a célra, ha a bélyegeket egy rövid időre betesszük a mélyhűtőbe. Olvasóink háztartási taka­rékossági ötleteit, módszereit továbbra is várjuk, hogy köz­zétehessük. (Levélcímünk: Délmagyarország, Családi ma­gazin, 6740 Szeged, Sajtóház.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom