Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-06 / 106. szám

4 KULTÚRA DÉLMAQYARORSZÁQ SZERDA, 1992. MÁJ. 6. A jövő kurzusközpontjai: Róma, Assisi, Karlsruhe és Szeged A karmesterkurzus Assisiben folytatódik Rigoletto-elóádás többes vezényléssel Operai karmesterkurzus Szegeden Vasárnap este magával ragadó Rigoletto-előadást tapsolt meg a szegedi közönség. A siker egyértelmű bizonyítéka a második karmesterkurzus sikerének is. Hiszen ennek a látszólag könnyű, valójában pokoli nehéz slágeroperának pusztán korrekt levezetése is igazolná, hogy az est nyolc ifjú dirigense nem töltötte hiába az utolsó hetet. A vasárnapi Rigoletto pedig - különösen egyes részeiben - messze többet adott egy hétköznapi előadásnál. Ne titkoljuk: maga az esemény képes átlelkesíteni az előadást. Egy ilyen verseny, mint a friss szél fújja messze a műfaj néha már-már áporodott levegőjét. Az együttesek művészei s a szólisták örömmel szabadulnak fel a túlzott karmesteri autoritás nyomása alól, s végre átélik, mennyire fontos saját tevékeny részvételük. Ugyanakkor - látva ifjú kínzóik küzdelmét saját korlátaikkal - több együttérzés mozdul bennük a szokásosnál. így volt ez most is. A szegedi szimfonikusok megható figyelemmel követték a nyolcféle iránymutatást, de ha kellett, megbocsátó fölénnyel terelték a helyes útra a gyakorlatlan kezekből pillanatokra ki-kihulló előadást. Nem árt, ha kimondjuk a tudott, de nem hangoztatott tényt, hogy ez a zenekar az operák ismeretét tekintve párját ritkítja, nemcsak a hazai, de az európai gyakorlatban is. Nem egyszerűen játsszák, hanem tudják a darabokat, messze túllátva a zenekari árok peremén. Éppen ezért bántó a megvalósítás néhány méltatlan mozzanata: a bevezetés intonációs és együttjátszási zavarai, az együttlétnek azok a problémái, amelyek nem függnek a dirigenstől, így a fuvolák aránytalansága és pontatlansága Gilda áriájának bevezetésében, a kürtök páros megszólalásai a Gilda-Rigoletto duett közepén. Foltok, melyek eltávolításához nem kell kozmetikus, elég a tükör és a tiszta víz. Érdekesebb és rejtettebb a kapcsolat színpad és karmester között. Hiszen azt elég egyszerű volt megállapítani, hogy szakmai hibát vezénylésük közben ketten követtek el: Lampasona Antonino sokszor nem volt képes követhetően indítani, s a különben nagyon is tapasztaltnak tűnő Tóth Armand úgy keveredett bele saját túlbonyolított osztásaiba a Cortigiani végén, hogy a zenekarnak kellett őt kimentenie. A színpad reagálása a dirigensi tevékenységre nem olyan pillanatnyi, mint a zenekaré, lévén a műfaj természetéből adódóan szuverénebb amannál. Itt inkább a karmester művészi kisugárzása hat, semmint egy ügyes szakmai műfogás, vagy hiba. Az igazi élmény sugárzása áradt a színpadra, s ejtett hatalmába minket is, mikor Martinotti Stefano állt a pultra. Sajnos neki csak kis falat jutott az operából, de ezért a Gilda-Herceg duettért hálásak lehetünk. Technikája is nagyon tiszta, kotta nélkül dirigál, s így kapcsolata művésztársaival rendkívül intenzív. Maradva a színpadnál, énekeseink minden álművészi leereszkedés nélkül, szívvel-lélekkel vettek részt az előadásban, s a megelőző, alkotó aktivitásukat rendkívüli módon igénybe vevő próbákon. Az est folyamán élesen kirajzolódtak a vezénylés pszichológiai és karakterproblémái. Erdélyi Miklós egy írása szerint a karmesteri tevékenység bátorság dolga. Kétségtelen, a dirigálás jellemkérdés, s ezt a titkot talán Zeiser Marco ismerte legjobban. Tudja, mi mindent lehet, sőt kell a zenekarra bízni, s mennyivel fontosabb ott lenni egy-egy fordulóponton, mint fölösleges aktivitással szétverni a biztos lábakon álló zenekari négynegyedet. Technikája bizonyára gazdagodni fog, de a lényeghez már közelebb van a többieknél. Zeiser érdekes ellentéte volt a két magyar, különösen Kunsági István. Kunsági bármilyen színházban megállná a helyét, műismcrete kiváló, technikája pontos. De mintha nem vezényelne, hanem kottát írna, nem életszerű, amit csinál. O, aki számtalan próbán zongorázta, s előadásokon asszisztálva a darabot (Kunsági a színház kitűnő korrepetitora), megpróbálta a lehetetlent, s egyben szükségtelent: precíz metrumba akarta szorítani a híres suttogókart. Ez nem azért baj, mert nem sikerült és szétmentek, hanem mert a sietés itt a jelenet zenei lényegéhez tartozik, ennyivel több a drámai gyakorlat a leírt kottánál. Amennyire szerencsétlen véletlen, hogy épp a szürke Verdi Luigi-nek jutott a bosszúkettős, annyira biztos érzékkel választotta ki Acél Ervin, kire bízza az előadás indítását. Caldi Massimiliano az, akire igazán illik a sokszor tartalmatlan jelző: pultra termett. Megjelenése, mozdulatai erőt, határozottságot árasztanak, műismerete kiváló, s bár technikája még kissé sablonos, biztosan elmondhatjuk, az előadás nem lett volna ennyire sodró, ha nem éppen az ő őszinte hevülete adja az első impulzusokat. A zenekar és a közönség kedvence, Russo Luisa fejezte be a szép előadást. Érthető a rokonszenv, amit megjelenése, csiszolt dirigálása és virtuóz darabismerete keltett, de valljuk be, ez még kevés a Rigoletto igazi drámaiságának megközelítéséhez. Egy-egy részlet művészi megoldásában mindazonáltal kétségtelenül ó jutott legmesszebbre: a zárójelenet hátborzongató üres kvlntjeinek hatásosan visszafogott tempója emlékezetes, kár, hogy később a motívum többszöri visszatérésekor mintha elfelejtette volna a saját jó tempóját. Acél Ervin, a kurzus szervezője, professzora és mozgatója az est felkonferálása után a közönség előtt láthatatlanul, a zenekari árok közepén ülte végig az előadást, s csak az tudja igazán, mit jelent egy ilyen bátorító jelenlét, aki végigélte az első pultralépés semmihez sem hasonlító torokszorító feszültségét. Köszönjük neki, valamint a római Ottorino Resphigi Akadémiának a kurzus megszervezését és lebonyolítását, a szereplőknek gratulálunk. PÁL TAMÁS Borica, majorette, Fű-Vész Klub és mások Javaslat a Kulturális Alap felosztására Vannak még teltházak Halász Judit, a versekhez született előadó Eddig több mint száz pályázat érkezett az önkormányzathoz, amelyeket első lépésben a kulturális bizottság bírál el, s javaslatairól a közgyűlés dönt. A munkának nem ért még a végére a bizottság, de jónéhány javaslat már elkészült; az alábbiakban ezeket ismertetjük és természetesen visszatérünk még a témára. A Nemzeti Filharmónia szegedi hangversenyeihez 500 ezer forintos támogatást javasol a kulturális bizottság. A város jó színvonalon működő egyik néptáncegyüttesének, a Boricának 200 ezer, a Fabatka népzenei együttesnek 84 ezer forintjáról dönt majd a közgyűlés. Bálint Sándor gipsz portréjának bronzba öntéséhez 60 ezerrel járul hozzá az önkormányzat, 250 ezerrel a Dugonics Társaság centenáriumi rendezvényeihez. A Közéleti Kávéház programjaihoz 70 ezer, a Vaszy OpeAz idén 19 millió forintos Kulturális Alapot hozott létre a közgyűlés, amelyből a nem városi fönntartású, de Szeged életében fontos kulturális és művészeti intézményeket, csoportokat, vagy magánszemélyeket támogatják. Az értékteremtésre szánt pénzhez pályázat útján lehet hozzájutni. rastúdió működéséhez 50 ezer, a Szegedi Műhely című helyismereti folyóirat költségeihez 200 ezer forintot javasolnak. A Somogyi-könyvtár fiókkönyvtárainak közművelődési tevékenységét oly fontosnak ítélte a bizottság, hogy 87 ezer forintról szóló kérelmüket „felülbírálták" és számukra kerek 100 ezret javasolnak megszavazni. Ugyanennyit kért és kapott Baka István költő Farkasok órája című verseskötetének kiadási költségeihez. A Kisgrafika Barátok Köre az. idén szeretne részt venni a Dunamenti Országok Találkozóján, Pozsonyban; a költségekhez 50 ezerrel járul hozzá a város. A születésről rendezendő nemzetközi konferenciát 100 ezerrel, a KENDŐ SE majorette csoportját 30 ezerrel, az Erdélyi Magyar Diákok Egyesületét 50 ezerrel, a Tabán iskola színjátszó fesztiválját 15, néptánc és népi játék fesztiválját 25 ezerrel, a Hopping Mad társastánc csoportoL40 ezerrel támogatják. A SZÖG-ART Művészeti Egyesületnek 150 ezer forintot javasolnak, a Drog Ambulancián működő Fű-Vész Klubnak 55 ezer, a zeneiskolának továbbképzésre 30 ezer forintot. SE. Az Ottorio Respighi Zeneakadémia, mely az előző karmesterkurzusok szervezője is volt 1992 nyarán újra hangversenyeket, valamint kurzusokat és szemináriumokat rendez majd, ezúttal az olaszországi Assisiben. Július végén, illetve augusztus elején az idei szegedi kurzus professzora, Acél Ervin is előad majd Assisiben, a Szegedi Szimfonikus Zenekar közreműködésével. - A vidám gyereksereget elnézve meglepve gondoltam utolsó lemeze címére, Vannak még rossz gyerekek. Tényleg, vannak? - Attól függ, hogy mit nevezünk rosszaságnak, de rossz gyerek egyébként nincs, csak haszontalan, csintalan, büdös kölykök vannak. Senki sem születik rossznak, csak a körülmények hatására válhat azzá - s ez rajtunk, felnőtteken múlik. -A színházban felnőtteknek, itt pedig gyerekeknek játszik. Melyiket szereti jobban? - Azt hiszem, hogy nem teszek különbséget köztük. Mindig attól függ, hogy éppen milyen szerepet játszom a színházban. Bár nagyon különböző a két munka, de ezek valahol összekeverednek bennem és egyik a másikra hat - nem direkt, hanem indirekt módon. - Nehezebb gyerekeknek játszani? - Ha hálás a közönség, akkor nem. Egy idő után „kinövik" a gyerekek és felnőttnek érzik magukat. A felnőttek is úgy gondolják, hogy akik önállóan gondolkoznak és a saját fejük után mennek, azok már nem gyerekek, hanem a fiatalság. Én ezzel nem mindig értek egyet, mert a gyerekeknek fantasztikus véleményük van. Ha nem befolyásolják őket, nem próbálják egyfajta merev mederbe terelni a gondolkodásukat és azt díjazni, ha úgy gondolkodnak mint a felnőttek, A Bánát népi együttes sikere Idén május 2-3-án rendezték meg Százhalombattán a Szövetkezeti Együttes országos bemutatóját, amely egyben minősítő fesztivál is volt. A seregszemlén részt vett a Dél-Tisza menti ÉFÉSZ álral támogatott dzseki „Bánát" Szerb Nemzetiségi Néptáncegyüttes is. A zsűri a deszkiek produkcióját Arany III. fokozattal minősítette. A második szegedi opera karmesterkurzus véget ért, de nem folytatás nélkül. Mint megtudtuk, a római Ottorino Respighi Zeneakadémia rendezésében nyáron Olaszországban folytatódik a kurzussorozat, majd - távlati célként - négy európai helyszínnel áílahdósul. Információink szerint a Respighi Zeneakadémia elnökének, Mónika Ryba-nak szándéka, hogy a szegedi Három teltházas előadás az ifjúsági házban, rengeteg gyermek es óriási a hangulat. S ez nem múló divat, már meg se merem számolni hány eve - évtizede - csinálja, nagyon jól - ha nem lenne iaegen a környezettől, azt mondanám: abszolút profi módon. Generációk nőttek fel, s talán mindenki gyermekkorában van egy emlék, egy koncert hangulata, muzsikájának varazsa, vagy legalábbis a neve. Halász Judit a gyerekek körében már fogalom. hanem hagyják, hogy a természetes gondolataik és fantáziáik után menjenek, akkor a gyerekek csodákra képesek. - Volt már hálátlan a gyerekközönség? - Még nem, jó a kontaktusom velük. De ha azt fogom érezni, hogy hálátlan a gyerekközönség, akkor abbahagyom az egészet, mert az azt jelenti, hogy már nem értjük meg egymást. - A lemezen több szerző is közreműködik, mennyire egységes a zenei anyag? - Az én lemezeim soha nem egységesek, nem igazodnak egyfajta zenei stílushoz mindig a versekhez születtek a zenék. - A versek, szempont volt, hogy kortárs költők versét zenésítsék meg? - Nem koncepció, csak - a verseket válogatva - azt az Tabán-est Tabán-est tavaly is volt, s lesz idén is, méghozzá pénteken hat órától az ifjúsági házban. Mármost ez az est, melyet a Tabán Alajrítvány támogat és a Tabán Altalános Iskola szervez több, mint egy szimpla ést, hiszen a programfüzet szerint három felvonásban mintegy huszonhét gyermekprodukciót láthatnak az érdeklődők. Mesejátékokat, népi és modem táncokat, kuplékat, musicalrészleteket, verbunkosokat és menüetteket, lakodalmas gyerekjátékokat és még sok egyebet. rendezvénysorozat a jövőben is folytatódjék: szeptemberben várhatólag háromhetes karmesterkurzusnak ad otthont városunk. Távolabbi tervként szerepel, hogy - szintén a római zeneakadémia szervezésében - több éven át tartó tavaszi-őszi kurzusok legyenek négy európai helyszínen. A négy város: Róma, Assisi, Karlsruhe, és természetesen Szeged. P.J. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA érdekességet figyeltem meg, hogy régen nemigen írtak gyerekverseket. A nagy költők ma is azt vallják, hogy ők ugyan egyetlen gyerekverset se írtak, hiszen ha jó a vers, akkor gyereknek és felnőttnek egyaránt megfelel. De volt még egy szempont: a múlt században más szemlélet uralkodott a gyerekneveléssel kapcsolatban, tehát Arany Jánost olvasva látjuk, hogy Juliskát bizony meg kell verni, ha rosszat csinál; ez a XX. században már nem így van. - Evezzünk át a színház területére, mely darabokban játszik jelenleg? - Karácsony előtti bemutató volt a Vígszínházban az Óz, a csodák csodája című zenés játék, melyben Emmy nénit és Glindát, az északi boszorkányt alakítom. Azóta volt még egy bemutatóm, a Pesti Színházban, az Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című darabja - számomra ez utóbbi a fontosabb és izgalmasabb. - Glinda, az északi, a jóságos boszorkány, talán elképzelhetetlen lenne a gonosz, a rossz szerepében, mikor nem mosolyog. - Pedig az isteni lenne, hiszen a jó boszorka az nem jó szerep - csak egyszerűen jónak kell lenni. A humor mindig a rosszaságból fakad, hiszen azon a gyereken lehet nevetni, akin lóg a ruha és maszatos. Az igazi jó szerepek mindig a rosszaságot karikírozzák. TAKÁCS VIKTOR Művészeti Napok A Gedói Altalános Iskola pedig Művészeti napokat rendez, egész napi programokkal, csötörtökön és pénteken. A rendezvény Városi Népdal versennyel kezdődik délelőtt tíz órától. Aztán nyílik fotókiállítás, lesz irodalmi és zenei vetélkedő, aszfaltrajz-verseny, színjátszókör, történelmi utazás valamint hangszerbemutató. Pénteken például az iskola vendége lesz egy népi rocker. Szurdi Zsolt és együttese ekkor a Deák gimnázium színháztermében lép föl. Iskolai rendezvények