Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30 / 127. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. MÁJ. 30. A hét végi jugoszláviai választások elé Bizonytalan bizonyosság A hét végén, pontosabban 31-én tartják meg az új Jugoszláviában (egyelőre csak két tagköztársaság, Szerbia és Montenegró alkotja) a szövetségi, tartományi és helyhatósági választásokat. A; új Jugoszláviának most sietős, mert noha vannak határai, nincs legitim úton megválasztott elnöke, parlamentje és kormánya. Az alkotmányt is három-négy nap alatt eszkábálták össze, a szövetségi hadsereg pedig máról holnapra átalakult szerb hadsereggé. Joggal mondja tehát a világ, hogy egy ilyen ország sebtében történő elismeréséről szó sem lehet. Ezért döntött a hatalmon lévő párt nem egészen egy hónappal ezelőtt, kiírja a választásokat. Az ellenzéki pártok ezt tudják és bojkottálják a választásokat, ezért 31-én csupán a Szerbiai Szocialista Párt. Seselj vajda Szerb Radikális Pártja, meg még néhány kisebb, jelentéktelen erejű politikai szervezet képviselője állít jelölteket. Na, meg a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. Ők a megmérettetés szándékával, látni szeretnék ugyanis, hogy az elmúlt három év alatt mennyire élvezik a tagság bizalmát, mennyire helyes és elfogadható a délvidéki magyarság számára a közösség által képviselt politikai érdekvédelem. Többen emiatt keményen bírálják a VMDK vezetőségét, titokban történő kiegyezéseket, megalkuvást emlegetnek, mert kivonulni a választásokra 31-én nem jelent mást, mint a jelen hatalom legitimitásának az elismerését. Majd az idő megmutatja, kinek volt igaza. Ilyen egyenlőtlen harcban, teljes kirekesztettségben és informatív blokádban bizonyos - hisz a háborús propaganda, az ellenséggyártás, a megbélyegzés, az árulók keresése rendületlenül tovább tart -, hogy az ellenzéknek nem sok esélye lenne a választásokon. A hatalmi párt szolgálatában álló és egyre erősödő radikális párt Seselj vajdával az élen egyre hangosabb és egyre nagyobb teret. kap a médiumokban. A vajda a minap megtartott egyik kortesbeszédében szó szerint kijelentette, hogy óbégathat a Nyugat ameddig csak akar, Szerbiát nem lehet térdre kényszeríteni, holmi szankciókkal megfélemlíteni. Az új állam kikiáltása csak egyfajta manőver, gesztus volt a Nyugat irányába és ők, mármint a radikálisok, soha nem mondanak le a szerb földek (szerinte a régi Jugoszlávia területének majd háromnegyed része) egyesítési szándékáról. Ez a választási programjuk is egyúttal, meg a hatalomhoz nem eléggé lojális vajdasági horvátok, magyarok, meg a koszovói albánok kitelepítése, kiűzetése. Mindehhez a hatalmon lévő szocialista párt derekasan falaz neki. Olyképpen, hogy amit nem mond ki Milosevity, azt kimondatja Seseljjel, akiről az elnöknek különben is rendkívül jó véleménye van. Ha a szavazópolgárok több mint ötven százaléka kimegy a választásokra, újra egypárturalom lesz, egyszóval az, ami eddig volt és van. Ha nem megy ki, külföldi megfigyelők és szigorú ellenőrzés hiányában, elképzelhető, hogy egyes városokban, falvakban a bejegyzett szavazópolgárok 110-120 százaléka adja le a voksát, amire már három évvel ezelőtt volt példa bőven. Nem beszélve arról, hogy a Szerbiában tartózkodó 300 ezernél is több menekülttel szintén keményen manipulálni lehet. Tehát a választásokat így is, úgy is megnyerik. A harmadik Jugoszláviában 31-én biztos nem fog bekövetkezni a rendszerváltás. Legfeljebb Seselj pártja erősödik meg és Szerbia még inkább jobbra tolódik, elszigetelődik, magára marad. A szocialisták három évvel ezelőtti választási szlogenje így hangzott: „Velünk nincs bizonytalanság." Láttuk, tapasztaltuk. Mindaz, amit elmondtunk, maga a kegyetlen, vérgőzös realitás, a kemény, megföllebbezhetetlen bizonyosság. TURI TIBOR Rakéták hullottak Szarajevóra Szerb irreguláris erők csütörtök éjjel föld-föld rakétákkal lőtték Bosznia-Hercegovina fővárosát - jelentette a szarajevói rádió, amelynek adását ismertetve a Reuter hírügynökség beszámolt arról, hogy a városra tüzérségi lövedékek és aknák is hullottak. Az egyik helyi rádiós elmondása szerint a támadás, amelyik körülbelül éjjel fél tizenegy körül kezdődött, a háború kezdete óta az egyik leghevesebbnek számít. Később újból súlyos tüzérségi támadás érte Szarajevót, a hegyekben kiépített szerb állásokból rakétákkal is lőtték a várost. A helyi rádió szerint több épület kigyulladt és leégett. A jugoszláv hadsereg vezérkara erélyes hangú nyilatkozatban utasította vissza a boszniai szerb vezetők vádjait a szarajevói laktanyák kiürítésével kapcsolatban. Biljana Plavsic, a boszniai szerb elnökség egyik legszélsőségesebb tagja szerint ugyanis a belgrádi tábornokok hibát hibára halmoznak a muzulmánokkal folytatott tárgyalásokon. Ez a vita az első jele annak, hogy a belgrádi katonai vezetés és a boszniai szerb Izetbegovity boszniai elnök, aki megelégelte a lisszaboni tétlenséget vezetők között ellentétek alakultak ki. Slobodan Milosevic szerb elnök szerint országának nincs miért félnie a nyugati szankcióktól. Milosevic - aki a belgrádi televízióban beszélt csütörtök késő este - azzal vádolt egyes, meg nem nevezett hatalmakat, hogy Jugoszlávia destabilizálását és a térség felosztását akarják. Milosevic azt állította, hogy a jugoszláv krízis kezdete óta Szerbia mindig is a válság békés megoldásáért küzdött. Hangoztatta: Belgrád továbbra sem akar lemondani a köztársaság határain kívüli szerbekkel való kapcsolattartásról. Az ENSZ Biz.tonsági Tanácsának állandó tagjai csütörtök éjjel tárgyalásokat folytattak a Szerbia elleni rendszabályokról. Bizonyosnak látszik, hogy a testület még a héten határozatot fogad el, amely többek között teljes gazdasági embargót mond ki Szerbia ellen, és megszünteti Belgrád ENSZ-tagságát. Katonai lépésekről azonban továbbra sincs szó: a sokak által vitatott amerikai vélemény szerint előbb meg kell várni a szankciók hatását. A muzulmánok BoszniaHercegovinában zajló mészárlása mögött rejlő valódi cél az iszlám európai jelenlétének teljes felszámolása - véli pénteki vezércikkében az Al-Ahram című félhivatalos kairói lap főszerkesztője. A cikk szemére veti az Európai Közösségnek és az Egyesült Államoknak, hogy noha elítélték a szerbek által véghezvitt boszniai öldöklést, mindmáig nem tették meg a szükséges lépéseket a mészárlás leállítására. Egy ország, amely nem létezik Történik mindez akkor, amikor Szaddam Húszéin kormánya törvénytelennek minősítette a legutóbbi kurdisztáni választásokat, miközben az iraki védelmi minisztérium lapja a győztes kurd vezetőket kémnek nevezi és kivégzésüket sürgeti. A kurd mozgolódás láthatóan riadalmat kelt mindazon országokban, amelyben kurd kisebbségiek élnek. Márpedig - saját országuk nem lévén - kénytelenek milliószám valahol éppen élni. A kurd nép mintegy négyezer éves számon tartott múlttal rendelkezik. Jelenlegi népességét 20-22 millióra becsülik; többségében a török határvidéken, valamint Irán és Irak északi területein él, de jelentős kurd közösségek vannak Szíriában, sőt, a volt Szovjetunió területén is. Az említett riadalmak oka mindenekelőtt az, hogy a szétszórtságban élő kurdok soraiban mind jobban erősödik azok Lassacskán szabályos háborúvá terebélyesednek azok a határ menti összecsapások, amelyekben a független kurd állam megalakítására törekvő felkelők ütköznek meg török védelmi erőkkel. Ezt a Reuter és az AFP írja háttérismertetésében. hangja-befolyása, akik a széttöredezett Kurdisztán egyetlen és független - államtestbe történő összeforrasztására törekszenek; ezt érthetően nem nézi jó szemmel a kérdésben érintett egyik oszág sem. E törekvés nem áll előzmény nélkül. A huszadik században kurd felkelések sora rázta meg a térséget; 1920-ban Törökországban, 1945-ben Iránban. 1961-ben és 1975-ben Irakban fojtottak vérbe önálló Kurdisztánért kirobbant felkeléseket. (Irak és Irán amúgy szívesen játssza ki egymás viszályaiban a „kurd kártyát.") Á mostani kurdisztáni választások legfőbb győztesei - az ő kivégzésüket követelte az iraki lap - Masszud Barzani, a Kurd Demokratikus Párt vezetője, akinek apja a kurd nacionalizmus védőszentjének számít, nemkülönben Dzsalal Talabani, a Kurdisztáni Hazafias Szövetség elnöke, aki az ötvenes években az idősebb Barzani titkára volt, majd hosszú börtönbüntetés után csak a két évvel ezelőtti közkegyelem nyomán nyerte vissza szabadságát. S miközben az észak-iraki kurdok a választások útján igyekeznek megteremteni önálló államukat, addig a Bekaavölgyben állomásozó Kurd Nemzeti Felszabadítási Front (a szélsőbaloldai Kurd Munkapárt, a PKK katonai szárnya) a „török rezsim elleni harc évévé" nyilvánította 1992-t. 300 milliós tartozás A magyar-vietnami kapcsolatok problémamentesek, és számos területen lehetőség van fejlesztésükre. Ehhez azonban a feltételeket az új helyzethez kell igazítani. A többi között erről tájékoztatta a vietnami külügyminisztert Jeszenszky Géza. A magyar diplomácia irányítója pénteken a Külgyminisztériumban találkozott Nguyen Manh Cam külügyminiszterrel. Szó esett a magyar kintlevőségekről is. Vietnam mintegy 300 millió transzferábilis rubellel tartozik Magyarországnak. Az idén márciusban megállapodás született a vietnami adósság rendezésének módozatairól. Ennek megfelelően a távol-keleti ország 1995-ig évente 8 millió transzferábilis rubel értékben különféle árukat szállít Magyarországra. Megteremtik a lehetőségét annak is. hogy magyar cégek tulajdont szerezhessenek Vietnamban, és magyar bérlemények díjait is az adósságból írják le. •••••••••••••••••••••••• Rubel helyett kupon Ukrajnában július l-jétől a napi készpénzforgalomban nem fogadják el többé a rubelt - jelentették be hivatalosan Kijevben. Áz ukrán hatóságok ezen a napon tervezik teljes körűvé tenni a kuponok használatát. Pavel Slipcsenko ukrán pénzügyminiszter-helyettes hangsúlyozta: a döntés nem jelenti azt, hogy Ukrajna el kívánja hagyni a „rubel zónát". Az államközösségi tagországokkal folytatott kereskedelemben továbbra is rubel lesz az elszámolás alapja. Kijelentette, hogy a nemzeti valutát, a grivnát, még ez év vége előtt bevezetik. MHNHH Brit sajtóvélemények Mi is elkezdtük valahol" ír Az újság megemlítette a brit és a magyar kormány közös nyilatkozatát, amely rögzíti a magyar belépés célját az. évszázad végére, és szólt arról is, hogy John Major brit miniszterelnök dicsérte a magyar erőfeszítéseket a piacgazdasági átmenet során. A beszámoló szerint Major tőzsdei látogatásakor csendes volt a forgalom, de amikor Major belépett, az. alkuszok árakat kezdtek kiáltozni egymásnak. Bokros Lajos tőzsdeelnök azt mondta, hogy a forgalom elhanyagolható a londoni piacéhoz képest, amire Major ezt felelte: - Mi is elkezdtük valahol. A Financial Times-ban Philip Stephcns ugyancsak ezt A brit vélemény a/., hogy a három közép-európai ország közül Magyarország lesz elsőnek alkalmas a közös piaci tagságra - írta a The Times pénteki számában Philip Webster Budapestről. emelte ki: Major támogatta a magyar óhajt, hogy Magyarország legyen az első az EKtagságra sorakozó, volt kommunista országok közül. A lap beszámolt arról is, hogy a szlovák nacionalisták előzőleg a választási küzdelembe való •beavatkozással vádolták Majort. Közép-európai túrája utolsó, budapesti állomásán Major a jelek szerint elismerte annak a magyar állításnak az igazát, hogy Magyarország előbbre tart a piacgazdasági átalakulásban, mint Lengyelország, vagy Csehszlovákiá, és első lehet a közös piaci belépésre megérők sorában - írta a The Daily Telegraph-bun George Jones politikai szerkesztő. Major azt mondta, hogy Magyarország lépett elsőnek a reformok útjára, és további brit segítséget ígért az átalakuláshoz. A Major és Antall által aláírt nyilatkozatban is tükröződött az a nézet, hogy Magyarország előbbre tart gazdasága nyugati nyitásában. Á nyilatkozat megerősítette a brit szándékot, hogy segít felkészíteni Magyarországot „a későbbi közösségi tagságra, amelyet a század vége előtt szeretne elérni". A Major által Prágában aláírt hasonló nyilatkozat kevésbé pontosan szólt arról, mikorra lesz alkalmas Csehszlovákia a belépésre. A brit kormányfő azt reméli, hogy a csehszlovák gazdaság az évszázad végére elég erős lesz a jelentkezéshez. Korábban Varsóban Major azt érzékeltette, hogy a lengyeleknek az ezredforduló után is még néhány évig várniuk kell jelentkezésük elfogadására írta a The Daily Telegraph. Bős-Nagymaros Rebus sic stantibus Fel lehet mondani a bős-nagymarosi vízierőmü építéséről kötött, 1977-es cseh-szlovák-magyar államközi szerződést - állítja továbbra is Vladimir Balas professzor, a Csehszlovák Tudományos Akadémia állam- és jogtudományi intézetének igazgatóhelyettese. Balas a Lidové Noviny című prágai lap pénteki számában nyilatkozott erről a kérdésről, miután nézeteit a prágai külügyminisztérium nemzetközi jogi főosztálya éles hangon visszautasította, valamint saját főnöke, az intézet igazgatója is a szerződés felmondhatatlansága mellett érvelt nyilvánosan. Balas professzor a vitában kitart véleménye mellett, s szerinte a szerződés felmondható akkor, ha a magyar fél a nemzetközi jogban ismert „rebus sic stantibus" klauzulára hivatkozik, amely a körülmények megváltozásának esetére teszi lehetővé a szerződés megszüntetését. A körülmények megváltozását bizonyítani kell - mondta Vladimir Balas, és ehhez hozzátette: „ Világos, hogy ú szerződés 1977-es aláírásakor nem foglalkoztak az ökológiai aspektussal. Miután ezzel elkezdtek foglalkozni, a körülmények megváltozásának lehetősége fennáll. " A Telegraf című lap annak kapcsán írt pénteken Bősről, hogy Ostravában befejeződött az Ekofilm című, környezetvédelmi filmeket bemutató fesztivál. Ezen bemutatták Csillag Ádám rendező Dunaszaurusz című alkotását. A Telegraf értékelése szerint az erőmű ellen felhozott érvek - a filmben látottak és hallottak alapján - „távolról sem annyira irracionálisak", mint ahogy azt Csehszlovákiában állítják. A film gyengéjeként említette viszont a kritika, hogy az alkotás rendkívül hosszú, így a szöveg figyelmes végighallgatása nagyon megerőltető.