Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-05 / 105. szám

KEDD, 1992. MÁJ. 5. KULTÚRA 7 Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ahol most már lassan kibújik a szög a zsákból. Vagy ha úgy jobban tetszik, minden folt megtalálja a zsákját. Mindez arról a történelmi zsákbafutásról jutott eszem­be, mely minden más, fontosabb teendő közepette sem bír abbamaradni a belga határok között. S az is világlik bizony kifelé, hogy mily okok kötik oly konokul meg politikusai kezét. Fejét? Nos, az elmaradt forradalom az ok. A némi szervesség, az átnövés, az evolúció, jó kis revolúció helyett. Persze nem azért hiányzott a szépséges belga rónaságról a hullámzó forradalmi tömeg az erre hivatkozóknak, mert akkor - ahogy ők mondják - a nép megmutatta volna erejét, önsebétől tisztult volna, s kivérezvén magát, makulátlanul néz­hetett volna a reá váró szebb jövő szemei közé. Nem. Azért hiányzott a forradalom, mert benne gyorsabban és ered­ményesebben felejthette volna el magát egy korszak, s minden benne szereplő. Nem kellene most minden új-régi prima­donnának a háta mögé leskelődnie - miközben vágja kifelé a magas cét -, hogy mikor áll a hátába egykori tettének valamely kései, jövőbe vetett nyílvesszeje. Tiszta volna a lap, tiszta volna a kép, talán még a szennyes is elhitetné, hogy bíz, tiszta az is. Ha nincs forradalom, nincs föltámadás. Ha nincs föltámadás, oda a forradalmi messiások minden igyekezete. Ha nincs messiás, nincsenek hősök és mártírok. Igazak és gazok sincsenek. Ha nincs forradalom, nincs jó barát a bajban, s velük szemben az ellenség sincs. Ha nincs forradalom, akkor nincsenek győztesek sem, akik a történelmet írják. Ha nincs forradalom, nincsen meg a forradalom története sem, mely legitimitását továbbadhatná a győzteseknek, s így a történeti mítoszok szintjére emelné az éppen uralkodót. így az éppen uralkodó nem Isten akaratából uralkodik, csak a szabad választások akaratából, a nép akaratából, de hát a nép bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Forradalom nélkül nem él meg a forradalmi nyelvezet sem, *üres a forradalmi szimbólumrendszer, s üresek az új elit ünnepei is. Hiába, a régi forradalom nem jó az új nemze­dékeknek. Nem elég, nem állítható az elmaradt forradalom helyére. Sem gépfegyverrel, sem darutollal. De tollal és kalapáccsal sem. S ezt nehéz belátni ott, ahol mindig a daliás idők jelentették azt a furcsa elegyét múltnak, jelennek, jövendőnek, ami a fönnlévőt fönntartotta, az alattvalót alant, s még némi egyensúlyt is. Daliás idők volt-jai, van-jai és lesz még Belgium bokréta az Úr kalpagján! Hát, ez most befuccsolt! Hét köznapból áll egy hét. Azok pedig összeállnak köz­hónapokká. Közévek jönnek, mennek. A belgák pedig közkatonák. Egy köztábornok röhejes és szánalmas, amint a köz lovát csataménnek nézi, s úgy üli meg. Mert akkorát fog bukni, hogy azután az eget nézheti majd. Nagybőgőnek. Ha valaki úgy áll föl egy sámlira, mint egy szószékre, annak szólni kell, hogy bohócot, még a létezhetetlen szocializmusban is csak cirkuszban viselt el az istenadta publikum. A frekvencia pedig nem zászló, ami mögé föl lehetne sorakozni. A forradalmi retorika pedig legföljebb a szembekötősdi kendőjeként jó valamire. A vakulj belgal-programhoz mindenesetre igen. Ez a program pedig, ha kiteljesedik, el is vezethet a 3 millió MAST látó országához. MÁST, mint, ami odabenn van. Mert a kintiben nem lehet vita. Odakinn, nemzeti háborúk dúlnak. Válás, szakadás, repesz és csontszilánk. Exportált bosszú a benti sérelmekért is. Öldökléssel írt jelenidő. Ha a belga fegyvert emel, magára emeli. A gyűlölködéssel folytatott polgárháborúból jó volna csak a polgárt megtartani. A többi legyen múzeum, emlék, volt forradalmak társaságiban. BALOG JÓZSEF Tátrai Band az IH-ban A szupercsapat Nagy előszeretettel aggatják magukra - óriási csinnadratta közepette - különböző divat­zenekarok a hangzatosabbnál hangzatosabb címeket. Ezzel szemben a - meglehetős csendben dolgozó - Tátrai Band legénysége kiérdemelte a szupercsapat címet. Csak azért nem sztárzenekar, mert a tagok legkevésbé sztárok, inkább ízig-vérig - csupa nagybetűvel kellene írni, hogy - zenészek. Hiszen bármelyik rangosabb könnyűzenei eredményhir­detést, szakmai szavazást néz­zük - Tátraiék ott voltak. Az eMeRTon díjak között a Kü­szöbön túl az év Lemeze, a Popgálán a Tátrai Band az év zenekara, Tátrai Tibor az év gitárosa, Horváth Charlie az év énekese, Solti János, a csapat ütőse az év dobosa, mögötte második a zenekar dobosa Papp Tamás lett. A siker kötelez is, hisz a szakma és a közönség már nagyon várja az új lemezt, melyet minden bizonnyal árgus szemekkel vizsgálnak majd a pályatársak. A tavalyi lemez sikerét beárnyékolta a nem megfelelő terjesztés, sok helyütt nem lehetett kapni az üzletekben, így tervezik, hogy az új lemez után még egyszer megjelentetik a Küszöbön túl című albumot. Az új lemez hamarosan a boltokba kerül, hisz május elejére prognosztizálták a megjelenését. Nem kapkodták el a dolgot a stúdióban, gon­dosan ügyeltek minden apró részletre, most sem akarnak olyan lemezzel kirukkolni, mellyel nincsenek maximá­lisan megelégedve. S hogy milyen lett végül az anyag, arról mindenki személyesen győződhet meg a Tátrai Band szegedi koncertjén, május 5-én, kedden, azaz ma este 8 órakor az ifjúsági házban. T. V. Varázslatos fuvolafesztivál Szegeden Beszélgetés Adorján Andrással, a zsűri elnökével - A fuvola csaknem 400 éves történetének alighanem zenetörténeti állomása a mos­tani fuvolásfesztivál. Volt-e valami rendkívüli apropója, hogy épp 1992-ben, és éppen Szegeden rendezték meg? - Tulajdonképpen bárhol és bármikor megrendezhettük volna ezt a találkozót - igaz, egy kevésbé kerek évfordulónk van: 1832-ben készítette el Böhm a jelenleg használatos billentyűs fuvolát. A szóló­fuvola-verseny fantasztikus ötlete és kivitelezése a nagy­szerű szegedi fuvolaművész, Bálint János érdeme, aki érthető módon szűkebb pátriá­jában, Szegeden rendezte meg találkozónkat. - Volt-e már korábban hasonló jelentőségű rendez­vény a világ valamely zenei centrumában, például a fuvo­listák Mekkájában, Párizsban ? - Természetesen számos fuvolista-kongresszus és verseny volt már Német­országban, Franciaországban, Japánban vagy az Egyesült Államokban, de szólófuvola­versenyt még nem rendeztek a mostani előtt. -A verseny mellett a világ 12 élvonalbeli fuvolaművésze tartott kurzust, négy repre­zentatív hangverseny került a programba, fuvolaakusztikai előadás is volt. Mely momen­tumokat érez a legfontosabb­nak a fesztiválból ? - Bármilyen furcsa, e gazdag választék ellenére én a találkozások lehetőségét érzem a legfontosabbnak: itt az idő­sebb és fiatalabb művészek végre emberközelbe kerülhet­tek - hiszen eddig legfeljebb a hangversenytermekben láthat­tuk egymást. Most végre köz­vetlenül beszélgethetünk: a fiatalok elmondják zenei és szakmai problémáikat, az idő­sebbek tájékozódhatnak, mennyire fejlődik a fuvola­művészet színvonala. Szá­momra nagyon nagy élmény a fiatalokat hallgatni; lehet, hogy épp a mostani versenyzők FOTÓ: SOMOGYI KÁRÓLYNÉ A fuvolaművészet világának valódi középpontja volt az elmúlt napokban a Szegedi Zenekonzervatórium: április 28-május 3 között itt rendezték meg az I. Nemzetközi Szólófuvola­versenyt és Szimpóziumot. A rendezvény egyik rangos vendége Adorján András, a Kölnben élő és dolgozó fuvolaművész volt, aki a fuvoláverseny zsürielnöki tisztét látta el; ez utóbbi aztán olyan sűrű elfog­laltságot biztosított neki, hogy csak a fesztivál negyedik napján sikerült szóra bírnunk. közül kerül ki több későbbi tanítványom is. -Kérem, szóljon részletesen a verseny kiírási feltételeiről, színvonaláról, nemzetközi összetételéről, illetve a ver­sennyel összefüggő esetleges nemzetközi előrejutási lehető­ségekről! - Eredetileg 74-en jelent­keztek, s több mint hatvanan el is jöttek Szegedre. Sajnos, csak húsz külföldi van a versenyzők között; dehát első alkalomra még nem (ehetett többet várni. A döntőre egyébként kiegyen­lítődött a magyarok és a külföldiek aránya: itt már fele-fele arányban versengtek. Nehéz, de igen érdekes kötelező műveket kellett már az elődöntő során is játszani a résztvevőknek: egy olasz szerző általam sem ismert kadenciáját Liszt egyik rapszódiájához és Telemann egyik irgalmatlanul nehéz szólószvitjét. A középdöntőben két modern darab közül kellett választani, de mindenki számára kötelező volt a legszebb szólófuvoladarab, Debussy: Syrinx című műve; Bach - szólószvit, illetve Rózsa Miklós és Dohnányi Ernő egy-egy műve szerepelt kötelezően a döntő fuvolis­táinak műsorán. A verseny színvonala magas volt, lénye­gében hasonló más nemzetközi versenyekéhez, s remélem, ez majd évről évre emelkedik. A verseny első helyezettjének egy koncertlehetőséget ajánlott föl az Ottorino Respighi Zenekadémia, de bizonyára figyelték versenyünket a különféle koncertigazgató­ságok is. - Hogyan látja a szegedi fuvolaverseny és szimpózium jövőjét? - Nagyon jó lenne, ha rend­szeresen - legalább két-három évenként - megismétlődhetne ez a találkozó, hiszen rend­kívül sikeres volt. Szeged gyönyörű város - úgy tűnik, vendégszerető is - a konzer­vatórium miliője irigylésre méltó, Bálint János - hadd is­mételjem - nemcsak a fuvola, hanem a szervezés remek művészének is bizonyult: tehát minden adottság együtt van a folytatáshoz. Remélem, ugyan­így látják ezt a mostani fesz­tivál támogatói is (a közönség teltházakkal szavazott mellet­tünk), esetleg újabb mecé­násaink is akadnak, s remek sorozattá fejlődhet az idei felejthetetlen hatnapos fuvola­ünnep. Kiss ERNŐ A felelősök már nincsenek jelen Bombariadó a színházban Elöljáróban jegyezzük meg, hogy a februárban beiktatott új színházi vezetők legfőbb vágya - a tűzszünet volt; némi alkotásra való csend a jó ideje „botrány botrány hátán'Mégkörrel övezett intéz­ményben. Amint azonban elkezdtek dolgozni, kitűnt, hogy ez akadályokba ütközik. Először, másodszor és harmadszor: nincs elég pénz. Először: a Szegedi Balett tagjainak megalázóan alacsonyak a bérei. Vezetőjük, Imre Zoltán éppen három éve - amióta magas színvonalú, önálló pro­dukciók sorozatát hozzák létre - kilincsel a béremelésért színházi főnökeinél, s számtalanszor beszélt erről dr. Ványai Éva alpolgármesterrel is. Ezért aztán nagy volt a meglepetése, amikor kiderült, hogy az idei költségvetésben is estik az automatizmus, a nyolc százalékos bérfejlesztés szerepel. A balettegyüttes úgy határozott, ha nem kapnak legalább 30 százalékos béremelést, nem írják alá a jövő évadra a szerződésüket. (A színházi szerződéskötések határideje: április utolsó napja.) Másodszor: az is rövid úton kiderült, hogy az előző színházi vezetők a produkciókhoz kapcsolódó megbízásdíj keret 80 százalékát fölhasználták. Vagyis az új vezetők működési idejében veszélybe kerülnek a produkciók, mert nem maradt pénz a vendégmű­vészek díjazására. Harmadszor: a balettkar anyagi viszonyainak feltérképezését szükségszerűen követte a másik két tagozat „átvilágítása". Kiderült, hogy az opera és a próza tagjainak, valamint a műszakiaknak is alacso­nyabbak a bérei, mint az országos (színházi) átlag. A város és a színház vezetői egyaránt és egyér­telműen leszögezték: ragaszkodnak az immár hazai és nemzetközi szakmai rangot elért, s a szegedi kö­A régi színházi vezetők időzített bombát hagytak hátra - hangzott el azon a több órás megbeszélésen, amelyet a színház új vezetőinek a közelmúltban kézhez vett kérvénye nyomán a kulturális bizottság hívott össze a városházán. Hogy nem akármilyen tűzerejű robbanószerkezetről lehet szó, abból is érzékelni lehetett, hogy nemcsak a színházból volt jelen a teljes vezetői kar, hanem az önkormányzattól is: az ünnep előestéjére összehívott rendkívüli bizottsági ülésen résztvett a kultúráért felelős alpolgármester, s a polgármester is. zönség által nagyra becsült baletthez. Azon vannak, hogy megoldják a problémát. Csakhogy: a városi költségvetés minden fillérje immár elosztva. Miért nem adott be a színház - csakúgy, mint minden más költségvetési intézmény - megfelelő pénzigényt a költségvetés előkészítésének időszakában? - kérdezte dr. Lippai Pál. Senki sem tudott válaszolni, hiszen a volt színházigazgató és a volt színházi gazdasági igazgató nem volt ott... A bomba hatástalanítása érdekében a következő megállapodás született: 1. A kulturális bizottság javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy erre a költség­vetési évre, pótlólag szavazzon meg a színháznak 720 ezer forint bérköltséget. Ez öt pár, Szegeden most végzős, fiatal táncos szerződ­tetését tenné lehetővé, akik mentesíthetnék a balettegyüttest az operai és prózai produkciókban való teljes igénybevételtől (a most végzős táncosok havi 10 ezer forintos bért kapnának). 2. Ugyancsak a közgyűlés hozzájárulását kérik, hogy a megbízási díj tétel javára a színházi költségvetés egy másik rubri­kájából (szakmai anyag kiadási tétel) átcsoportosít­hassanak pénzt, s így a szezon hátralévő felében „kitartson" az első felében rendesen megcsapolt megbízási keret. 3. Megállapodtak, hogy az új szín­házi gazdasági vezetők a közeljövőben „tiszta képet" mutatnak be a városi közgazdasági irodának az intézmény gazdálkodásának részleteiről; ennek birtokában közösen próbálják meg átalakítani a színház költségvetési struktúráját, amely feltehetően nem igazodott az évek során a változó gazdasági közeghez. Mindezek után átgondolt költségvetési igényt nyújtanak be, amely a következő gazdasági évtől általános színházi béremelést tesz lehetővé. Továbbra is kérdés, mit szól mindehhez a Szegedi Balett. Imre Zoltán szerint ígéretekkel tele van a padlás, türelmet már nem lehet kérni. Mégis: talán megértik a táncosok, hogy bányaszintű béreikért sem az új színházi, sem az új önkormányzati vezető testü­letek nem felelősek; s talán értékelik a lázas tűzszerész-akciót, azt, hogy minden érintett orvosolni akarja a bajt. A kulturális bizottság vezetője, dr. Simoncsics János ugyanezt a megértést tételezi a másik két tagozat és a műszak részéről, abban a reményben, hogy a közgyűlés sem akar mást, mint színvonalasan működő színházat Szegeden. Mindenki tudja: ez pénzbe kerül. SULYOK ERZSÉBET Felvételi 8 osztályos gimnáziumba A Radnóti Miklós Gimná­zium a jövő tanévben is bein­dítja a 8 osztályos gimná­ziumot, ahová azok a szegedi gyerekek jelentkezhetnek, akik most végzik az általános iskola negyedik osztályát. Az érdek­lődő szülőket május 15-ig várják a gimnáziumban szemé­lyesen, vagy a 13-714-es tele­fonon. Stílusismereti vizsgakoncert Holnap délelőtt 11 órakor a szegedi konzervatórium Kis­termében stílusismereti vizsga­koncert lesz. A műsoron töb­bek között Stravinsky, We­bern, Kurtág György és Cse­miczky Miklós művei szere­pelnek. Az előadók tanára: Huszár Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom