Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-26 / 123. szám

KEDD, 1992. MÁJ. 26. Mínusz négyszáz Konzervgyári felező BELPOLITIKA 3 Mint ahogy azt Szögi Bélától, a kft. ügyvezető igaz­gatójától megtud­tuk, a hír és a szer­dai csődegyeztető tárgyalás között nincs összefüggés. A kon­zervgyár már január óta „karcsúsít", építi le veszte­séges tevékenységeit, próbál olyan termelési költségekkel dolgozni, amennyit a piaci helyzet megenged számára. (Az más kérdés, hogy az erőfeszítések nem hozták meg a kívánt eredményeket.) A karcsúsításnak, sajnos, a létszámcsökkentés is vele­járója. A konzervgyár az év eleje óta folyamatosan válik meg embereitől, április 3-án A holnapi, május 27-i csődegyeztető tárgyalás előtt két nappal tudhatta meg a külvilág az MTI jóvoltából: 400 emberétől válik meg a januárban öncsődöt jelentett Sámson-Szeko Kft. (Szegedi Konzervgyár) július elején. pedig - bejelentési kötelezett­ségének eleget téve - tájé­koztatta a Csongrád Megyei Munkaügyi Központot arról, hogy az év folyamán föltehe­tően 400 dolgozójától kell megválnia. Közöttük lesznek olyanok, akik nyugdíjba men­nek, másoknak megpróbál munkát szerezni a cég, s csak a legvégső esetben tesz embe­reket az utcára. Jelenleg a kft. vezetése a legkellemetlenebb feladattal birkózik meg: „nevesíti" az elbocsátásokat. A csődegyeztető tár­gyalás utáni na­pokban - de nem annak ered­M—mm—mm ményétől függően - hozzák majd csak napvilágra, ki milyen megoldásra számíthat. Szögi Béla azt is elmondta: nincs olyan terület, amelyiket ne érintene a jelenlegi elbocsátás­hullám. A Szegedi Konzerv­gyár dolgozóinak száma 900 fő, s 120-an betegek, avagy a gyes idejét töltik. A „vész­helyzet" miatt már sokan ott­hagyták a céget: tavaly ilyen­kor ugyanis még 1200 dolgo­zót számlált a Sámson-Szeko Kft. F. K. Tizenkilenc halott A szigorított rendőri kont­roll ellenére 19-en haltak meg a hét végén az utakon, s ez ugyan kevesebb a megelőző heti 26 áldozatnál, de még mindig riasztó - mondta hétfőn az MTI érdeklődésére Suha György rendőrségi szóvivő. Elmondta, hogy az elkövet­kező időszakban rendszeressé teszik a hét végi szigorított ellenőrzéseket, mert ettől hosszabb távon a közlekedési morál javulását reméli a rendőrség. Az elmúlt hét végén elsősorban gyorshajtás miatt 800 autós ellen tettek fel­jelentést a rendőrök, azonnal bevontak 50 jogosítványt, s leszereltek 20 rendszámot. A helyszínen mintegy ezer autós büntettek meg. Gönczből - Losonczit... Népszavazás a kormányról? Teljesebbé kell formálni az NDSZ arculatát, ehhez nélkülözhetetlen a párttá alakulás. E kijelentése mellett Bíró Zoltán a Nemzeti Demokrata Szövetség tegnapi politikai fórumán az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Házban azzal érvelt, hogy e lépés azok egyike, amelyek elvezethetik az NDSZ-t a Parlamentbe. Felgyorsultak az események, a kormány elvesztette társadalmi hátterét, bázisát, bizalmatlansági helyzet alakult ki - ma, az alkalmatlansági viták idején meg kellene vizsgálni a kormány alkalmasságát is; s erről akár népszavazást is lehetne tartani - szögezte le Bíró Zoltán, az NDSZ társelnöke. Ha a válaszadók zöme nem­mel felelne, az regulázná a kormányt. A népszavazás al­kalmasint meggyőzné a mi­niszterelnököt a szükséges személycserékről is. Köztudo­mású, a politika bizonyos ügyei botrányosak (Kalasnyi­kov-eset); a pénzügyi politika katasztrofális, az elmúlt év végén a törvényhozáson áterő­szakolt költségvetés már az első negyedévben „teljesítette" a 92-re tervezett 70 milliárdos hiányt, az adóztatás pedig továbbra is teljesen zűrzavaros. A két legnagyobb párt közötti paktum megkötése végül maga után vonta az utólagos korrekciók igényét, s innen egyenes volt az út a médiaháborúhoz és a hatáskö­rök gyakorlati felosztását kísérő pozícióharchoz. Az SZDSZ a saját emberének tekintett köztársasági elnök jogkörét tágítani igyekszik, míg az MDF egy másociik Loconczi Pált szeretne látni az elnöki bársonyszékben. A gőg, a nyegleség, a hazu­dozás Magyarországon tovább­ra is a kormányzás megszokott formája. Az új viszonyokat csak egy viharos gyorsasággal milliomossá lett szűk réteg tudta a maga javára kihasznál­ni - a seftelő elit; a társadalom nagyobbik felének a puszta léte került veszélybe - s ebben a kijelentésben nem a demagó­giát kell keresni, hanem a tények igazságát. Nem vélet­len, hogy ez a kormány már több százmilliós ígéretekkel sem tudta bevenni Békéscsabát - utalt a legutóbbi időközi választásra Bíró Zoltán. ál Expo '96 Vidék nélkül nem megy Dr. Ványai Éva alpolgármester elnöketével ülést tartott tegnap a világkiállítási koordinációs bizottság, melynek meghívott előadója ezúttal Kassai Róbert, a Világkiállítási Fórum elnöke volt. Összefoglalójából megtudhattuk, hogy az Expo körülbelül 130 milliárd dolláros beruházást jelent, s annak ellenére, hogy hivatalosan egy helyszínes lesz a világkiállítás, nem maradnak meg a harminchat hektárt övező kerítés mögött. A tizenöt vidéki régió Budapesten mutatkozik be, s azután otthon, külön kiállítás keretében bonthatják ki részletesebben ötletüket. A szakmai rendezvény cí­me: „Kommunikáció a szebb jövőért", a pavilonokat - Se­villával ellentétben - az ország építi fel, s adja bérbe a ki­állítóknak. A hatvanezer négy­zetméter zárt terület mellett ugyanakkora szabad tér, vala­mint egy kongresszusi központ áll a bemutatkozni kívánók rendelkezésére. Nem országok­ban, régiókban - szám szerint körülbelül 45-ben - gondol­kodnak a rendezők, s enhez jö­het még 10-15 multinacioná­lis vállalat. Hamarosan megje­lenik a világkiállítási tenaer kiírása, amelynek feltételrend­szere olyan, hogy a lehetősé­f ;ek szerint minél nagyobb egyen a magyar részvétéi. A pályázatokat ősszel bírálják el, az azonban már most latszik, hogy beigazolódik az a féle­lem, miszerint csak a fővárosra és a nyugati irányú összeköt­tetésre jut elsősorban pénz. Ugyanakkor a húszmillió láto­gatónak nem lenne szabad át­lagosan 2 napnál többet Buda­pesten tölteni, vagyis a másik két napon vidéken kell „szóval tartani" a turistákat. Nagy és nem kevésbé ké­nyes kérdés az is, hogy melyek lesznek a hivatalos kisérő rendezvények, kik kerülhetnek be a katalógusba. Nagyobb esélyük erre talán azoknak van, akik a hagyományok felkínálá­sa mellett valami újjal is előrukkolnak. A hivatalos deklaráció, miszerint egyetlen helyszín Budapest, minden­esetre kissé tanácstalanná tette a vidéket, s elképzeléseikkel kapcsolatos kérdéseik egy jelentős részére ma még nem kapnak kielégítő választ. Öböl H ÍR. Bármely újságíró-stúdiumon, ha terítékre kerül a műfajismeret, mindig a hírnél kezdi az előadó, s ha nem túl eredeti ez a személy, akkor azt is mondja - érzékeltetvén eme alapműfaj érdekessége iránt támasztott követelményt -, hogy hír az, ha a postás harapja meg a kutyát, s nem fordítva. Ez persze nem csupán fárasztó sztereotípia, hanem hazug­ság is, mert a magyar postás olyannyira szelíd, hogy őtőle az­tán sohasem lenne hír a lapokban. Mindazonáltal megtanul­hattuk, hogy minden közhelyben található igazság, s valóban osztályozható úgy az információ, ahogy a bor is: csak a jót nevezzük bornak, a többire a lőre kifejezést használjuk. Innen nézve a hír az, ami valóban tartalmas, érdekes és újdonságot tartalmaz. Ha például értesülünk arról, hogy egy szegedi spanyolszakértő elegáns füzetet írt a sevillai világ­kiállítás magyar pavilonja számára, akkor hírre gyanakszunk. Ezért a kezünkbe vesszük Anderle Adám dolgozatát, mely a spanyol-magyar történelmi kapcsolatokról értekezik, s örömmel látjuk, hogy a szerző neve mellett ez áll: Szeged, Hungría. Elégedettségünket fokozza, hogy megtudjuk: száz­ezer példányban készült ez az arisztokratikus külsőt öltött ta­nulmány, s végül is a postásra meg a kutyára gondolunk, mert valójában nem történt semmi rendkívüli, hiszen mindenki tette a dolgát. A történész történelmet írt, az állami adminisztráció szervezett, a magyar pavilon pedig kiállított. Tehát megharapták a postást. De ez a dolog mégiscsak hír! K. A. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje: Németh Miklós vagy Horn Gyula? Az ellenzéki pártok együtt­működése objektív szükség­szerűség, sőt a politikai kom­munikáció, a bizalmi gesztus­rendszer kialakításával arra kell készülni, hogy '94-re valós alternatíva lehessen egy szocialista-liberális kormány. Ezért nem válhat ideológiai tabuvá a szövetségi politika III. kongresszuson felvázolt 3 megközelítése közül egyik sem. A baloldali együttműkö­dés - egyelőre - nem alter­natíva. Az NDSZ nem rivális, hanem lehetséges szövetséges. Szekeres Imre, az MSZP ügyvezető alenöke állította ezt tegnap délután, a párt szegedi szövetsége összevont taggyű­lésén. Kérdésre válaszolva elmondta, ha ma kellene meg­nevezni a szocialisták minisz­terelnök-jelöltjét, akkor Né­meth Miklós vagy Horn Gyula neve hangzana el. A III. kongresszus demonst­rálta: a párt túljutott az önazo­nosítási folyamaton, higgadtan és intelligensen oldotta meg belső politikai vitáit, konkrét megoldási javaslata van a tár­sadalom különböző rétegeinek gondjaira. A szocialisták gaz­daságot kimozdító programja kész. Utóbbi megnyilvánu­lásaival azt is igazolta: e pártban világnézeti szabadság van. A Szocialista Internacio­nálé figyelemmel kísérte az eseményt. A szocialista párt történetében fordulópontot hozhat, ha az Internacionálé szeptemberi kongresszusán rendezi MSZP-hez való viszo­nyát. A békéscsabai sikeres idő­közi választás, a második he­lyezés a szocialisták számára azt jelenti, hogy ott az MSZP a legerősebb párt. De arra is utal, hogy a '94-es választá­sokon a szocialista párt poli­tikai tényező, kormányalkotó erő lehet. A liberális pártok közös jelöltjének „befutása" jelzésértékű: a polgárok a kormánypolitika ellen szavaz­tak. így kommentálta a Vihar­sarok döntését az MSZP ügy­vezető alelnöke. ÚJSZÁSZI Szegeden: 65 orvosi körzet Tarján városrészben túlter­heltek a körzeti orvosok, Ró­kus városrész fejlesztésével növekedett az egy körzetre jutó lélekszám. Az egy háziorvosra jutó ideális lélekszám 1800­2500. Ennek biztosítása érde­kében vált szükségessé az or­vosi körzethatárok módosítása Szegeden. Az eddigi 63 körzet mellé még kettő lép - Rókus, illetve Tarján városrészben - , így mostantól 65-re nő a város orvosi körzeteinek száma. E témáról, illetve a kórház rekonstrukciós terveiről tár­gyaltak az önkormányzat egészségügyi bizottságának tagjai legutóbbi ülésükön. A városi kórház mintegy 790 millió forint címzett támoga­tásra pályázik az ország nagy kasszájából. A többi között olyan, évek óta halogatott, ám immáron halaszthatatlanná vált felújításokra vár pénzt, mint a központi raktár és mosoda építése, az új hulladékégető telepítése, a bőr- és nemibe­teg-gondozó elhelyezése, a klímagépház rekonstrukciója. KÖZÉLETI NAPLÓ MA A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) városi koordinációs bizottsága megemlékezést tart Kádár János születésének 80. évfordulója alkalmából 17 órakor a Csap utca 62. szám alatti pártházban. Előadó: dr. Krajkó Gyula városi elnök. KATONA GYULA, a 13-as számú választókerület képviselője fo­gadóórát tart 16-18 óráig a vízművek Tisza Lajos körúti székházában. HOLNAP A SZEGEDI NŐK KLUBJA 17 órakor a Tisza-parti irodaház (Tisza L. krt. 2—4.) 101-es szobájában divattanácsadást tart. A foglal­kozást Csizmadiáné Fülöp Éva vezeti, s videófelvételekkel illusztrálja. DR. PIRI JÓZSEF, a 27-es választókerület, - Algyő - képviselője 17 órától fogadóórát tart a polgármesteri hivatal algyői kirendeltsége épületében (Kastélykert u. 40.). „Borbélyötperc" Sevillából Ami először föltűnik az Expo rata felé haladónak: az eligazítótáblák oly tökéletesen vezetik az idegent a külön a buszoknak, külön a személygépkocsiknak fenntartott óriásparkolókba, s ott oly átte­kinthető jelzésrendszert alakítottak ki, hogy tévelygésnek, a csoport találkahelye eltévesztésenek még a lehetősége sem áll fenn. A főbejárat áttetsző kagylóra hasonlító tetőszerkezete alatt szigorú a kordon: az ujjlenyomatot megtartó belépőkártya ara egy napra 40Ö0 peseta és átjátszása lehetetlen! - lyukasztása előtt páncélautós rendőrök, rádiós (nyilván fegyveres) biz­tonsági őrök figyelő tekintetének kereszt­tüzében közelítünk a fémérzékelős kapuk­hoz. Aztán végre bent vagyunk, tele vára­kozással, mivel lep meg bennünket a nagy világshow. Már az első kontroll is jelzi: ezek a spa­nyolok mindenre gondoltak, s mindent kitaláltak! Például azt, hogy a 95 pavilont, a 215 hektárnyi kiállítási területet képte­lenség - a legtöbb turistának rendelkezé­sére álló - egy nap alatt bejárni. Ezért az ingyenes körbuszjárattól, a bérelhető kis­mopedektől, az egész napra szólóan 300 pesetáért használható, nyitott buszokon, elektromos bérautókon át az egysínű ma­gasvasútig, a libegőig, a hajóig, sokféle­fajta közlekedési eszközt állítottak a naponta várt 250 ezer látogató szolgá­latába. S bár legélvezetesebb a sétafiká­lás, bizony, időnként az ember rászorul lábizmai pihentetésére. Noha a pavilonok többségeben liftek és mozgólépcsők is működnek, a kiállításnézés mégiscsak strapás... Jól jön tehát, hogy egy-két meg­állonyi pihenőt engedélyezhet magának a vendég. Engedélyez azért is, hogy a sebesség szellője kissé hűtse a mediterrán napfény 40 fokában felhevült testét. Peaig a spanyolok - s számomra ez volt a világ­kiállítás legnagyobb szenzációja! - zse­niálisan hűtik a levegőt, óva a látogatót: 50 ezer négyzetméternyi felületen fákkal, pergolákra futtatott, vagy éppenséggel a tetejükre telepített ládákból burjánzó növényzettel beárnyékolják a sétautakat. A különlegesen szép és virágzó vegetáció önmagában is hűtő hatású, s ezt még annyiféle vízpermetezési eljárással toldják meg - csobogókkal, szökőkutakkal, vízesé­sekkel - , hogy a hóség is elviselhetővé válik, ha a légkondicionált pavilonok vala­melyikéből kilépve, a nezelődőt szinte mellbevágja a kanikula. Erről a páratlan vízhűtési, plusz árnyé­kolási ötletről már évekkel ezelőtt nyilat­kozott e sorok írójának a sevillai egyetem professzora, s mint ahogy azt meg is írtuk: a növényzet telepítesét mar akkor megkezdték! Ennyit az előrelátásról, elő­készítésről, s arról, hogy a sevillai Expo mitől tudja a tökéletesség benyomását kelteni. Legalábbis ami az építészeti, kertészeti, működési megoldásokat illeti. Más kérdés, hogy a külsőre látványos, érdekes, sőt szép pavilonokban is éri meglepetés a lá­togatót. Úgy értem: csalódás. Most csak a mi bemutatkozásunkról szólnék. A Ma­kovecz-féle, héttornyú pavilon előtt tény­leg hosszú sorokban várakozó látogatók arcát figyeltem kilépésükkor. Némi ér­tetlenséget láttam rajtuk, s magam is úgy voltam vele: a szimbolikusnak szánt hang­és fényhatások még csak-csak... De az a film, csak azt tudnám feledni! Mert egy külföldi eszével gondolkodván, vajon mit sugall a régi híradófelvételekből összeállí­tott montázs, az első világháborús, '19-es, károlyis, horthys, orosz tankos, rá­kosis, '56-os, kádáros képkavalkád? Ezek nyomasztó összhatását a széki táncos záróképsorral aligha oldhatta fel a rendező Dárday István és a dramaturg Szalai Gyöngyi. Azt sejteti bizony ez a film, hogy ez az ország nem boldog, nem az erényeit, hanem történelmének viharait kívánja megismertetni a látogatóval. Jellemző, hogy a film nézése közben egy németül beszélő hölgy fennhangon kérdezte: Magyarországon háború van? Nem válaszoltam neki, de figyeltem az ar­cát, amikor az ugyancsak jelképesnek szánt, lecsupaszított fa gyökérzetére meredt, s nem mert rálépni az egyébként biztonságos üvegpadlóra... Egyébként a filmet kicserélik: már elkészült, s ezen a héten talán vetítik is a Magyarországot repülőgépről bemutató új, image-unkat remélhetőleg nem rontó, hanem építő filmalkotást. A százezredik látogató talán már azt nézheti meg... PÁLFY KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom