Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-22 / 120. szám

PÉNTEK, 1992. MÁJ. 22. BELPOLITIKA 3 Másodrendű állampolgárból díszpolgár Péter László beszéde a kitüntetést követően Fagyi a győzteseknek Szeged napjára időzítették a Százszorszép Gyermekházban a várostörténeti, helyismereti vetélkedő döntőjét. A végső megmérettetés előtti négy forduló alatt különböző témakörökben mérhették össze tudásukat a versenyzők, bebizonyíthatták, hogy mennyire ismerik Szeged történelmét, néprajzát, a városhoz kötődő írókat, költőket és képzőművészeket. A verseny végén az első három helyezett csapatot Ványai Éva alpolgármesternő látta vendégül a Virág cukrászdában. Végeredmény: Í.Tisza-parti Általános Iskola 2. Radnóti Miklós Gimnázium Kísérleti Általános Iskolája 3. Dózsa György Általános Iskola. T. V. 17"ÉZ. Tóth Béla szegedi író hajnalban járt dolgozni és sötétedéskor hagyta el a házat, amikor a gondjaira bízott Somogyi Könyvtár még a múzeum épületében volt. Amikor tehette, lement az asztalosműhelybe fúrni, faragni, gyalulni, mert akkor volt igazán szabad, ha a biztonsággal forgatott penna helyett az élesebb szerszámmal bánt. Azt mondta egyszer, az életben az a jó, ha a munkadarab igazodik a kézhez. Gyerekkoromban sok mesterembert ismertem, árulkodott a kezük. A fodrászé úgy fehérlett, mint a sebészé, az asztalosé kicsit dagadt, de nagyon erős volt, a lakatosé szürke és csontos. Mondják, hogy a kéz mindent elárul. Barátom például nem tartózkodik az efféle mondatoktól: „ennek a pasasnak olyan rossz keze van, hogy egyetlen mondatát sem hiszem el." Én ennél több bizalommal élek, de a kezeket mindig alaposan megvizsgálom. Nem, nincs receptem, nincs filozófiám, nem vagyok a kéztudományok doktora. De tudok néhány dolgot. A legbiztosabbat elárulom. A fiatal anyák és a szerelmes asszonyok keze a legszebb. Szépít a simogatás és az ölelés. pihen, egyedül a húszévesen elpusztított bátyám nyugszik valahol a foksáni fogolytábor puszta földjében. Az én sírhelyem is meg van váltva a szőregi Budzsákon. Merthogy mióta a nevem írásom alatt nyomtatásban megjelent, szinte minden betűm Szeged ügyét szolgálta. Kölcsey Ferenc százhatvan éve, 1832-ben, amikor Szatmár megye a követévé választotta, e szavakkal mondott köszönetet: „Ily megtiszteltetés kétségkívül legforróbb hálámat érdemli. De köszönet, mely szóval mondatik, nem egyéb, mint üres hang. Való köszönet csak tett által mutattatik meg, csak teljesítés által bizonyíttatik be. " Kölcsey akkor 42 éves volt. Én meghaladtam a hatvanhatodikat. Mikor Arany János ennyi idős volt. Sejtelem című versében így jövendölt: Életem hatvanhatodik évébe' Köt engemet a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe. Arany fél év múltán, Kölcsey hat év múlva halott volt. A halál biztos, a halál órája bizonytalan. Hogy számomra mennyi idő adatik e megtisztelő díszpolgári címet további alkotásokkal megszolgálnom, nem tudhatom. Csak azt ígérhetem, hogy erőmtől függően mindent megteszek érte. Móra Ferencnek egy ismeretlen tisztelőjétől kapott gyűrűjére ez volt rávésve: Semper idem. Mindig ugyanaz. Szívesen választom ezt magam is jelszavamul. A sfegedi írót Szeged nem, de szülővárosa, Kiskunfélegyháza 1929-ben díszpolgárává választotta. Tisztelt hallgatóim! Az ő díszpolgári beszédének befejezésével zárom a magamét: „Most a városommal is örök frigyre léptem, és ígérem, hogy hűségemet megszegni soha nem fogom. Isten engem úgy segítsen! " Szeged-napi gálahangverseny Ünnepi hangulatban énekelt az ifjúság tegnap délután a Deák gimnázium dísztermében: Szeged város napján tartották az Éneklő Ifjúság kórusok gálahangversenyét. A résztvevőket dr. Tóthpál József,.aKórusok és Zenekarok Országos Szövetségének titkára köszöntötte. Nyolc szegedi és Csongrád megyei kórus lépett fel a gálahangversenyen: a SZOTE Főiskolai Kar Leánykara (vezényelt: Delleyné Halama Piroska, zongorán kísért: Deíley József), a hódmezővásárhelyi József Attila Általános Iskola Énekkara (vezényelt: dr. Kelecsényi Gézáné, zongorán kísért: Mészáros Emma), a JGYTF 1. számú Gyakorló Általános Iskola Kodály Kórusa (vezényelt: Siposné Csendes Éva, zongorán kísért: Dombiné dr. Kemény Erzsébet), a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola Leánykara (vezényelt; Dohány Gabriella), a Csongrádi Ének Zenei Általános Iskola Kórusa ( vezényelt: Kocsis Istvánné), a JGYTF 1. számú Gyakorló Általános Iskola Bartók Kórusa (vezényelt: Erdősné Fagler Erika, zongorán kísért: Lucz Ilona), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma Leánykara (vezényelt: Rozgonyi Éva) és a JGYTF Vegyeskara (vezényelt: Kreuterné Dévényi Ilona). A kórusok mellett a gálahangversenyen énekelt a Kodály Zoltán születésének 110. évfordulójára rendezett városi népdaléneklési verseny két korcsoportos győztese: Baros Bernadett a Rókusi 1. számú Általános Iskolából (felkészítő tanára: dr. Szépkuti Istvánné) és Mracskó Gabriella a Gedói Általános Iskolából (felkészítő tanár: Meszlényi Lászlóné). En Szegeden gyüttmönt vagyok. Nem itt születtem, « hanem a felső-bácskai Jánoshalmán. Onnan már kétéves koromban áthelyezték édesapámat Mindszentre: ott kezdtem beszélni - ott tanultam meg a csak a gyermekkorban elsajátítható ö-zést, a szegedi nyelvjárás legfőbb sajátosságát -, ott tanultam meg hál' istennek most is élő, akkor fiatal és szépséges Tóth Emmike tanító nénitől - az írást és az olvasást, amely egész életemben fő foglalkozásommá lett. Hétéves voltam 1933-ban, amikor Szőregre kerültünk. Szőregre, ahol ma is - tehát idestova hatvan éve - lakom; amely ugyan 1950-ig más megyébe is tartozott, mint Szeged, de történelme során sajátos szimbiózisban élt a Várossal. Fél évszázadon át, 1781-től 1831-ig a szőregi uradalmat Szeged bérelte; a Város mérnöke. Vedres István tervezte a falu templomát is. A közigazgatási határ ellenére a község gazdasági, egészségügyi, művelődési fejlődése később is szorosan összefonódott Szegedével. Századunkban, 1926-tól az autóbuszközlekedés, az 1938-tól helyi beszélgetésnek számító telefonösszeköttetés úgy kapcsolta egybe Szőreget Szegeddel, mintha már akkor a része lett volna. 1944 őszén is a Város körüli községek, köztük Szőreg, úgy futott Szeged oltalmába, mint a héjától megijedt csirkék a kotlós alá. S ha nemrég éppen én emeltem szót a Szegedhez való erőszakos csatolás hátrányos következményei ellen, egyidejűleg azt is leszögeztem, hogy nem a teljes elszakadást, hanem a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést, „a város és vidéke" egymásra utaltságát, a mára értelmét vesztett hagyományos megyerendszernek az Erdei Ferenc és Bibó István kidolgozta „ városmegyével" való fölváltását kívánom. 1935 óta életem java Szegeden telt el. Akkor lettem a Baross Gábor Gimnázium, később gyakorló gimnázium tanulója. Olyan tanárok neveltek, mint Vajtai István és Visy József, 1943-ban iratkoztam be a szegedi egyetemre: Sík Sándort, Maróti Károlyt, Bálint Sándort hallgattam. Klemm Antal mellett nyelvésznek indultam, de sorsom hányt-vetett, s mint Németh László, magam is gályapadból csináltam laboratóriumot; lettem karcagi száműzetésemben néprajzkutató, Makón irodalomtörténész, visszakerülve Szegedre, előbb az egyetemi, majd a Somogyi Könyvtárban bibliográfus. Szétszórtam magam. Ha nem két éve, hanem legalább két évtizede kaptam volna egyetemi katedrát, bizonyára tanítványokat nevelhettem volna. De Szeged Komócsin-korszaka másodrendű állampolgárrá, a pártnemesség jobbágyává szorított le. Óriási közegellenállás közepette alkottam, amit alkottam. Csak családom, feleségem támogatása enyhített terheimen. Hűségem a szerette Város iránt viszonzatlan maradt. Szeged nagy írója, Tömörkény István sem Szegeden született, hanem, véletlenül, Cegléden. De egyetértek vele: „csak az a város a szülőváros, amelynek a földje apáék és nagyapáék csontjait barátságosan méhébe fogadta". Nagyanyám, anyám, apám, néném a szőregi temetőben FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Fölszáll a lepel Lapis András Tisza-parti szobráról Művészeti elismerések, alkotói díjak Kopasz Márta a díj átvételekor Kopasz Márta 1911-ben született Szegeden. Tagja a Magyar Képzőművészeti Alapnak és a Képzőművészek Szövetségének. Tanulmányait kitüntetéssel végezte az Iparművészeti Főiskolán. Buday György távozása után a Szegedi Tudományegyetem gráfikai lektori állását töltötte be 1937 és 1952 között. 1952-től négy éven át a Szegedi Tanárképző Főiskolán tanított. 1964-től a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola grafika szakának vezető tanára lett. Linóleummetszetei, kisgrafikái a helyi és országos tárlatokon kívül számos külföldi kiállításon szerepeltek. Rajzpedagógiai munkásságával, alkotó művészetével a szegedi képzőművészeti kultúra meghatározó egyénisége, aki európai ízléssel emelte műveiben a szegedi környezetet képzőművészeti rangra. A város művészeti alkotói díjával értékes életművét ismerték el. Művészeti alkotói támogatások 1. A Szeged történeti kronológiája alkotóközössége A város történelmi adatait a kezdetektől 1944-ig feldolgozó adattár hiánypótló mű. Kristó Gyula szerkesztésében, Baranyai Zsolt, Deák Ágnes, Gaál Endre, Petrovics István, Serfőző Lajos, Tóth Sándor és Trogmayer Ottó munkájával készült. Az alkotói támogatás elismerés a Szeged monográfiát kiegészítő mű megírásáért. 2. Pintér József festőművész Tagja a Magyar Képzőművészeti Alapnak és a Képzőművészek Szövetségének. Rendszeres résztvevője a szegedi alkotók kiállításainak, műveivel külföldön is bemutatkozott. A támogatást jubileumi tárlata megrendezéséhez adták, 70. születésnapja alkalmából. 3. Vágvölgyi Ilona jelmeztervező Tizennyolc éve a Szegedi Nemzeti Színház megbecsült tagja. Alkotói terve: kiállítás létrehozása a színház előcsarnokában, a Szegedi Nemzeti Színház értékes jelmeztárából. Az alkotói támogatást művészi elképzelései megvalósításához kapta. 4. Vámossy Éva magánénekes 1975 óta folyamatosan tagja a ÍSzegedi Nemzeti Színház operatársulatának. Rendszeres résztvevője a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásainak és a budapesti nyári operaesteknek. Főszerepekben aratott sikereket a társulat nyugat-európai turnéin, nemzetközi szereposztású opera lemezfelvételek résztvevője. A támogatást az előtte álló művészi feladatokra való felkészüléshez kapta. 5. Hőgve Zsuzsa színművész A Szegedi Nemzeti Színház karakterszínésze, aki sikerrel lép fel stúdiódarabokban is. A jövőben kortárs írók, költők műveiből összeállított irodalmi estekre készül. Az alkotói támogatást művészi vállalkozásához kapta. Pályakezdői támogatások 1. Kosztándi István hegedűművész Zenei tanulmányait Kolozsvárott végezte, majd a Nagyváradi Szimfonikus Zenekar tagja volt. Próbajáték útján elnyerte a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertmesteri tisztét. Kiváló szakmai tudása, tehetsége kibontakoztatásában a támogatással szociális körülményein segítettek. 2. Koczka Ferenc karmester 1984-től a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Számos zenés darabot, operettet, musicalt dirigált és több operát tanított be. A pályakezdői támogatással opera-karmesteri ismeretei elmélyítését, szaktudásának gyarapítását segítik. 3. Széli Bernadett koncerténekes Koncertező tevékenységét a Canticum Kamarakórus tagjaként kezdte, az együttes fellépésein számos szólót énekelt. 1987-től szerepel oratóriumszólistaként. Eddig 14 oratorikus művet adott elő különböző zenekarokkal Magyarországon és külföldön. A pályakezdői támogatást további zenei képzéséhez, felkészüléséhez kapta.