Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-20 / 118. szám

SZERDA, 1992. MÁJ. 20. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Két tannyelvű jövés-menés Evekig csak a szentesték voltak szabadok Az álom egy fitnessétterem Kiss Eszter ügyvezető igazgató. Ma is a pult mögött él igazán. Az elmúlt hetekben az üzleti élet különböző szereplőit mutattuk be ezen a helyen, öt urat, a kiskereskedőtől a százmilliós vállalkozás igazgató-tulajdonosáig, s ezúttal talán adósságunkból is törlesztünk, amikor egy hölgyet szólaltatunk meg. Kiss Eszter a Lesőharcsa Kft. ügyvezető igazgatója - szinte mindenki kersztnevén, Eszternek szólítja -, az elmúlt tíz év szegedi vendéglátásában tette le a névjegyét, s a pult mögött ma is pontosan olyan otthonosan mozog, úgy bánik a vendégekkel, mint egy évtizeddel korábban, amikor a Tisza Gyöngyében először kérdezte meg: jéggel vagy jég nélkül kérem az italt. magamban egy minimumot, és ennek betartását mindenkitől megkövetelem. Enélkül egyszerűen nem lehetne boldo(Fotó: Schmidt Andrea) - Csak az érettségi után néhány évvel, '80 ban kezdtem a vendéglátásban dolgozni, Szegeden a tisztiklubban, majd háromnegyed évet Pesten, a Vörösmarty - ma Gerbeaud Cukrászdában. Fel- és kiszolgáltam, mint ahogy később, '82-től a Gyöngyében, amely akkor a város második szerződéses üzlete volt. Három évig a pult mögött álltam s az üzletvezető, egyáltalán nem óhajtott ezen változtatni. Soha nem engedett bepillantást a gazdálkodásba, így halála után, '85-ben meglehetősen váratlanul csöppentem bele az üzletvezetésben. - Ehhez képest a következő •öt-hat évben ez az üzlet - később pedig a Szőke Tisza Hajó - igazán meghatározója volt a szegedi éjszakának. Azután szinte egyszerre borultak fel. - Pedig a '9l-es év eleje nagyon jó volt, de akkor már látszott hogy a Sing-Sing súlyos csapás lesz. Tőkével nem tudtunk utánamenni, az új vállalkozás pedig megfogta azt az igényesebb fiatal réteget talán a mai negyvenes menedzsergeneráció gyermekeit -, amelyiknek valami egészen más kellett. Ma már egyikben sincs érdekeltségem, kicsit más vizekre eveztem. - Meglehetősen változatosra, hiszen amikor kerestem, öt telefonszámot is ajánlottak, ha mégis annyira sürgős lenne. Három halászcsárdáét, egy élelmiszerüzletét és egy butikét. - A divat nagyon régi szerelem, a Batók téri kis boltot én menedzselem. Néha két órára is a pult mögött felejtem magam, de ez nekem tényleg kikapcsolódás. Természetesen közben tanultam is, például azt, hogy nevelő célzattal senkit sem lehet már öltöztetni. Az újszegedi kis boltot alapáron vettük az Élikertől, s a Delikát ma tényleg gyönyörű, igényes, csak nagyon valószínű, hogy egy soha meg nem térülő beruházás. Ki is kaptam érte a társaságtól. - Önt viszont egyszer sem láttam veszekedni, sem a beosztottakkal, sem a vendégekkel. - Pedig nagyon tudok kiabálni, természetesen nem a vendégek előtt. Felállítottam gulni a mai vendéglátásban. - Hány órát dolgozik naponta. - Minimum tizenötöt. '82 és '88 között például csak a szentestéim voltak szabadok. Mondjuk, azóta sem sikerült két hétnél hosszabb időre eltűnnöm. - A család ezt hogyan viseli? - A kislányom a napokban töltötte be az ötödik évét, persze, a nagymama besegít. Ha az időm engedi, akkor kimegyünk a zöldbe, megmozgatjuk magunkat a Forrás Szálló fitnessklubjában. Ez ugyanis egy másik szerelem, igazából akkor lennék elégedett, ha a közeljövőben eladásra kínált Korzó Imbiszből egy fitnesséttermet csinálhatnék. Ez azonban csak egy álom, valószínűleg nagyon drága lesz az az üzlet. - Tényleg sokat dolgozik, ez azonban egy menedzsernél hiba is lehet, ami talán azt mutatja, hogy nem képes igazán megszervezni a munkát. - Elismerem, ez tényleg nagyon sok, s minden bizonynyal a butik - bár nem szeretem ezt a szót, hiszen eredetileg valami exluzívat jelentett, mára azonban tökéletesen megszabadították ettől a tartalomtól - elboldogulna a pult mögötti két órám nélkül is, de az nem én lennék. Legutoljára éppen ballagáskor válaszhattam a konyha és a felszolgálás között, s jó néhány órát el is töltöttem a fazekak társaságában. Kovács András „Nyelvi megmerítkezésnek" mondja Bratinkáné Polgár Edit igazgatóhelyettes a Deák gimnázium diákjainak külföldi csereprogramjait. Az iskolának kezdettől fogva az az elve, hogy a gyerekeknek anyanyelvi környezetben kell gyakorolniuk a nyelveket, külföldi utakkal növelni a kedvüket a tanuláshoz. Az oktatás célja pedig nem csak a grammatika elsajátítása, hanem az illető ország kultúrájának, az ottani családok életének megismerése is. Az amerikai csereprogramok egy kaliforniai úttal kezdődtek 1989-ben, amikor 25 deákos ment ki amerikai családokhoz és járt kint iskolába. Tavaly létrejött egy Rockville-i kapcsolat is, melynek keretében eddig 36 gyerek utazott el a tengerentúlra. A Massachusetts állambeli Brook High Schoollal 3 éve áll kapcsolatban a gimnázium, és USA-ösztöndíjjal 5 tanuló mehetett ki tanulni a bentlakásos iskolába. Sipos Péter a brooki kapcsolat keretében négy hetet töltött egy Boston melletti középiskolai campusban, egyet pedig egy háromgyerekes családnál. - Nem igaz, hogy az amerikaiak felszínesek mondja -, bár az igaz, hogy állandóan rohannak. Minket nagyon barátságosan fogadtak, azóta is levelezünk a brookiakkal. Angliában két évvel ezelőtt voltak kint diákok, a program során olyan barátságok szövődtek, hogy a gyerekek azóta már egyénileg is meglátogatták egymást. A Deák nemcsak angolszász nyelvterületekkel bonyolít diákcserét; a darmstadti Eleonore Schuléval kötött megállapodás keretében augusztusban 22 diák indul útnak. Szabó Liza „partnere" egy darmstadti fiú, levelezéssel választották ki egymást. Egy hetet töltött itt, Szeged mellett más magyar városokat is meglátogattak. - Kicsit fáradtak voltunk már a végén mondja - de nyelvgyakorlás szempontjából nagyon hasznos volt ez a hét nap, még Németország újraegyesítéséről is beszélgettünk. A végén már minden németül jutott az eszembe. Egy lengyel két tannyelvű gimnáziumba 32-en mentek ki Szegedről, volt már spanyolországi csereüdülés, és alakúinak a francia és a dán kapcsolatok is. Harsányi Krisztina és testvére két lengyel középiskolást fogadtak tavaly, majd ők is kimentek hozzájuk. - Sok magyar azt mondja, hogy nem szereti a lengyeleket. Ez azért van, mert a lengyelpiacok alapján ítélnek. En viszont nagyon megszerettem őket, mert éppen olyanok, mint mi vagyunk. A csereprogramok során a diákok családoknál laknak, iskolába járnak, azután pedig fogadják a viszontlátogató külföldi gyerekeket. Sajnos, a cserék ellenkező irányba nem működnek ilyen jól, mert a külföldieket kevésbé érdekli Magyarország, mint bennünket a világ. A költségek nagy részét a szülők viselik, de sikerült már elnyerni Soros-ösztöndíjat, és hozzájárulnak a finanszírozáshoz szegedi vállalatok is. K.G. Tanul az APEH Előny az adózónál (1.) Az adó komoly dolog, az adóhivatal pedig széles e világon az egyik legnagyobb erő - állítják nyugati pénzemberek és politikusok. Nálupk még csak haladunk efelé - legalábbis, dr. Papp István véleménye szerint. Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Csongrád megyei igazgatóhelyettese kérdéseinkre elmondja gondolatait a hivatal és a vállalkozók, a magánszemélyek közötti viszonyról, az ellenőrzés lehetőségeiről. Sorozatunk első részeiben példaként olyan esetekről számol be, amikor az APEH volt a vesztes fél. De már nem sokáig, hisz tanul az adóhivatal is. Kárpitos Papucs - Egy idős kárpitos bácsihoz látogattunk el egyszer. Előtte megnéztük az adóbevallását, hogy költségként mennyi anyag vásárlását számolta el. Ehhez képest bizony keveselltük az általa feltüntetett árbevételt. Azaz, vagy rengeteg szövet van még nála, vagy ezeket is felhasználta, csak épp „kifelejtette" jövedelmei közül. Nem rontottunk, persze, ajtóstul a házba, hanem nagy cselcsen megkérdeztük az öregtől: van-e szövet nála, maradt-e tavalyról. Jegyzőkönyvbe vettük a válaszát, mely szerint csak az a négy-ötméternyi van. amit ott találtunk. Ennek alapján kalkulációs becsléssel kiszámoltuk, hogy mennyi jövedelmet nem vallott be. Erre jött még a bírság. Hanem az idős mester megtámadta a határozatunkat, ügyvédhez fordult. A kapott jó tanács alapján pedig így védekezett a második „fordulóban": - Persze, hogy van még 479 méter szövet tavalyról. Csak eldugtam a szobában, az ágy mögé, hogy a gyerekeimnek majd nászajándékba adom. Ha kijönnek a revizor urak, meg is tudom mutatni. Én már öreg ember vagyok, egyszerűen elfelejtettem a dolgot, ezért nem mondtam a múltkor azt a 479 méter szövetet. - Mit tehet ilyenkor az adóhivatal? - Semmit. Gondolom, az öregúr utólag vett ugyanolyan szövetet, tényleg be is tudta volna mutatni. Mi is tudtuk, hogy ez így komolytalan, mégis kénytelenek voltunk elfogadni a védekezését. Ezt a tanácsot kapta, s ezzel lesöpört minket. Azóta becsülöm, ha valaki okosabb az APEH-nél. Néhány évvel ezelőtt adóellenőrzést végeztünk papucskészítő kisiparosoknál. Ahhoz, hogy viszonylag megbízható képet kapjunk tevékenységükről, alaposan elmélyedtünk e nevezetes lábbelik készítési technológiájában. Többek között megismerkedtünk azzal a normával is, amelynek alapján a mesterek a beszerzett bőrből papucsot szabnak. A csaknem valamennyi kisiparosnál végzett vizsgálat egyértelműen azt mutatta, hogy az év közben vásárolt anyagból legalább kétszer annyi cipőcske készíthető, mint amennyit az érintettek bevallottak. Ebből arra gyanakodtunk, hogy forgalmuknak csak a felét tüntették fel az adóíveken, azaz jövedelmük jelentős részét eltitkolták. Bíróságra került az ügy. ahová az iparosok meglepő bejelentéssel érkeztek: azért volt csak annyi bevételük, mert a papucsoknak dupla (!) talpa van. Ez az oka tehát a különbségnek. A bírónő bizonyítást rendelt el. Több kollégám elindult országjárni, és körülbelül száz pár, vizsgált ügyfeleink által készített papucsot szereztünk be. Tudtuk, hogy igazunk van, ezért nyugodtan mentünk a tárgyalásra. Bemutattuk bizonyítékként az egy (!) talpú papucsokat. Ekkor jött a hideg zuhany. - Hány pár ez? - kérdezte a bírónő. - Körülbelül száz. - És a többi? Természetesen nem tudtuk bemutatni az addig elkészült összes (!) papucsot, s így azt sem, hogy bizony, azok is egy talppal készültek. Emiatt elvesztettük a pert, jellemzően az akkori viszonyokra. (Folytatjuk.) Vas István Péter 50 40 30 20 10 Ki lesz a ház ura? Eladott önkormányzati lakások 47.0 1.6 1.8 1988 22.1 5.6 4.3 10.8 20.7 1989 Budapest 1990 1991 IVidéki nagyvárosok A hazai ingatag bérlakásrendszer egyre inkább szétcsőben van. Az elmúlt években a tulajdonosok, azaz az önkormányzatok is szerepzavarba kerültek: két ellentétes nézet csap össze. Az egyik tábor azt erősíti, hogy továbbra is tartsák fenn, igaz megreformálva, a régi rendszert, azaz az önkormányzatok a lakbérekből „pénzeljenek". A másik, hogy az állami tulajdon lebontásával párhuzamosan tömegesen kezdődjék meg a bérlakások magánkézbe adása is, hiszen a valódi tulajdonosok minden bizonnyal tisztább helyzetet teremtenének az ingatlanok háza táján is. A stisztikai adatok szerint az utóbbi vélemény került ki győztesen, hiszen tízszer annyi önkormányzati lakást értékesítettek a bennlakóknak tavaly, mint négy esztendővel ezelőtt. Az elmúlt évben 82 ezer lakást adtak el az önkormányzatok, 52 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az eladások - különösen az elmúlt két évben - számottevően csökkentették az önkormányzati tulajdonú bérlakásállományt, de 1991 végén még mindig 623 ezer lakás volt ilyen tulajdonban. Elsősorban a fővárosban növekedett erősen a bérlakáseladás: több mint négyszeresére nőtt az elmúlt évhez képest, és megközelíti az összes értékesített lakás 60 százalékát. A hét vidéki nagyvárosban - közöttük Szegeden is - az eladott bérlakások aránya alig növekszik, számuk azonban szintén megduplázódott 1991-ben. Érdekes, hogy az eladott lakások becsült forgalmi értéke és eladási ára egyránt csökkent 1991-ben az előző évhez képest. Ez is jelzi, hogy a jobb minőségű lakásokat már eladták, és most a kevésbé értékesek közül a még piacképesek kerültek sorra. Az önkormányzatok által becsült forgalmi érték országosan 1 millió 121 ezer forint volt, 27 ezerrel kevesebb, mint az előző évben. Hasonlóan csökkent az átlagos eladási ár is: 269 ezer forintról 260 ezerre, de a forgalmi értéknek továbbra is 23 százalékát teszi ki országos átlagban. A jövőben minden bizonnyal csökkeni fog a bennlakó bérlők számára történő értékesítés, hiszen a jó lakások nagyrésze már elkelt, a még piacképes lakásokat viszont a legtöbb önkormányzat igyekszik megtartani. Rafai