Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-18 / 116. szám

HÉTFŐ, 1992. MÁJ. 18. A HELYZET 5 FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Alapkő az új óvodának Mórahalom ünnepe (Folytatás az I. oldalról) 75 fős óvoda mellé, a másik, 100 fős helybéli intézmény leromlott állagú épületét helyettesítendő. A tervek elkészültek, a kivitelező is megvan, most már jöhet a munka. S hogy mik kerültek az alapkőbe helyezett hengerbe? Nos, a helyi újság egy példányán kívül a kiviteli terv, a Morahalom Közoktatásáért Alapítvány alapító okirata, valamint egy csinos kis csuporban korunk pénze, a lassan megszilárduló forint, amelynél azért, reméljük, stabilabban állnak majd a falak... Fentebb arról írtunk, hogy az utódokkal való törődés mily megemlítendő vállalkozása a maiaknak. Azokról sem feledkezhetünk el azonban, akik már megtették, amit tenniük kellett. S valóban, a tegnapi nap a jverekek mellett az öregeké is volt. A művelődési ház udvarán tartott nagygyűlésen adták át ugyanis a Centenáriumi emlékérmet annak a tíz volt vagy jelenlegi mórahalmi polgárnak, akik ezt életükkel, 1 használjuk is föl, de ami eldobandó, azt irgalmatlanul vessük is el - figyelmeztetett az elnök, s egy fához hasonlította a várost - de talán nem tévedünk, ha úgy véljük, minden más magyar településre, és a nép egészére is vonatkoztatható ez a hasonlat. A fa gyökerei, mint hagyományink is, a láthatalanba nyúlnak, az elmúltba, erős törzs a jelen, s az ágak végén már ott feszülnek, frissen, üdén a csúcshajtások, melyek előbukkanva a jövőt jelképezik. S még egy jelkép: a megye címere, melyet Ratkai Imre nyújtott át a városnak, s mely az összetartozást fejezi ki, az egymásra utaltságát az évezredes magyar megye településeinek. Á nap utolsó „eseménye" az az összejövetel volt, amelyen a köztársasági elnök találkozott a eredetileg titulált ségért való tetteikkel megszolgálták. Az ünne Ferencné nyugalmazott polgárnak aló tetteikk peTtek nevében Rudisch pedagógus köszönte meg az emlékérmet. Meg ható - s egyben szimbolikus értékű - jelenete volt az egyébként sem kínosan protokolláris, sokkal inkább emberközpontú (s példásan rövidre fogott) gyűlés'nek, amikor Katona László polgármester - félbeszakítva beszédét, amelyben fontosabb évszámokat megemlítve, az irányokat. törésvonalakat érzékeltetve áttekintette a város történetét - az emelvényre segítette a 97 esztendős Négyökrű Józsefnél, Mórahalom legidősebb lakósát, hogy ott az elnökségben elfoglalhassa helyét... S na már a beszédeknél tartunk - és e majd százados életnél emlékezzünk meg Göncz Árpád tömör s mély szónoklatának azon részéről is, amelyben arról beszélt, hogy igazából az idős néni életének emlékei lennének az érdekesek, hiszen egy ember életén keresztül elevenedne meg az a hőseposz, amely Mórahalom története. Hőseposz, hiszen ket világégést élt át, s négyszer kellett újjászületnie, de legalábbis nekirugaszkodnia - tegyük hozzá, csakúgy, mint minden magyar városnak, falunak - s most megint ezen van a sor. A régiből azt, ami fölhasználható, amelynek főszereplője Göncz Árpád, ez a özös- beszélgetés is oldottra, feszültségektől mentesre sikerült - holott a felvetett problémák, például a médiaharc, amelynek csak a néző, olvasó, hallgató látja kárát, vagy a mezőgazdaság jövője, és így tovább, nos, ezek mind igen komoly dolgok, úgy általában. Mégis, ha ettől a finom humorú, szellemes és jóságos embertől hallunk róluk, mintha minden kicsit megváltozna, s más fényben tűnne föl. „Hosszá távon optimista vagyok" - talán ez volt az egyik legfontosabb mondat, amely elhangzott; egy másik, ha már persze egyáltalán ki Tehet ragadni bármit is s szövegkörnyezetből: az elkerülhetetlen konfliktusok megoldásánál arra kell törekedni, hogy minél kisebb legyen a súrlódásokból eredő veszély. Még néhány gondolat: a magyar mezőgazdaság talpon maradása a magyar falu '-Ipon maradasától függ, ez pedig a társadalmi köles függvénye; jobban kell bízni az er emberekben, s az autonómiákban, mert tárgy- és helyismeretük van; s végül: a türelem iskoláját is végig kell járni az érdekegyeztetés-érdekérvényesítés iskolája közben. Könnyelmű pecsételés helyett empátia, türelem és megértés kell. Úgy legyen! P. L. Húzzanak „kékharisnyát" az asszonyok? Válaszol: Turgonyi Júlia szociológus -A szervezkedő nőkre könynyen rásütik a bélyeget: kékharisnyás, vad, „férfifaló" feministák, akik követeléseikkel eddig csak nehezítették a lányok és asszonyok életét... - Az egyházaktól a munkásmozgalomig, sokféle támogatója létezett a nőmozgalomnak. Az úgynevezett kékharisnyások fontos, történelmi tette, hogy felemelték szavukat a nők választójogáért, s egyetemi továbbtanulásuk lehetőségéért. Talán kirívó öltözködésükkel is a nők megkülönböztetett helyzetére hívták föl a társadalom figyelmét. A közvélemény felrázása - őszintén szólva - ma sem ártana. - Környezetemben azt tapasztalom, gunyoros, rosszalló megjegyzések kíséretében kom'mentálják a nők szervezkedéséről szóló híreket. - Minél nagyobb ellenszenv fogadja a női emancipációt, annál nagyobb a veszélye, hogy elszigetelődnek azok, akik föllépnek a nők egyenjogúságáért. A társadalomnak tűrőképesnek kell lennie a másság, a női mivoltból eredő másság iránt is. - Mivel igazolja, hogy a rendszerváltozáson áteső társadalmunk „nem tűri" a nőket? - Például azzal az anakronisztikus vonással, hogy miközben a népesség 51,5 százaléka a gyengébbik nemhez tartozik, az első szabad választások után a parlamenti képviselőknek mindössze 7 százaléka nő, s döntő többségük listán jutott e tisztséghez. Tehát nemcsak a választópolgárok, maguk a pártok is Expo, Szeged A közgyűlés világkiállítási koordinációs bizottsága minapi első ülésén megjelölte a város 1996-os évi elvi célkitűzéseit. Az általános várospolitikai stratégiai törekvések továbbgondolására. megvalósítására szakmai szakértői szekciók létrehozását javasolják. Dr. Ványai Éva - a bizottság vezetője - szerint az előkészítő munkát a régió szakembereinek folyamatos bevonásával tervezik. Szegednek az expóval kapcsolatos varosfejlesztési marketing, idegenforgalmi, kulturális, tudományos és sportprogramja ez év szeptemberre készül el. Koccintottak és ittak, a szokásos csóknál az asszony becsúsztatta a nyelvét a fiú szájába, de az ölelés elől visszahúzódott. - Előbb igyuk meg a kávét. Nem veszel észre semmit? - Nem, mi történt? - Ugyanabból a csészéből iszol, mint mikor először jártál itt. Elraktam neked, senki más nem használhatja. - Hogy jutott az eszedbe? - Láttam egyszer egy színdarabban - újra koccintásra emelte a poharát. - Boldog karácsonyt! - Neked is. - Mi a helyzet veled? Itt maradhatsz. - Engem senki sem vár, ráérek. És te? Mikor jön meg a férjed? Zsóka elfordult: - Nem tudom, lehet, hogy soha többé. - Mi történt? - Nem akarlak a családi ügyeimmel untatni. - De komolyan érdekel. - Biztosan észrevetted, hogy nem mennek nálunk simán a dolgok. - Régóta éltetek együtt? - Csak nyolc éve. Az én első férjem meghalt és én is a második fglesége vagyok Viktornak. O fiatalabb nálam, ha nem is annyival, mint te. - Hol jöttetek össze? - Mikor megismerkedtünk, Viktor a rendőrségnél szolgált mint százados, én a megyei bíróságon vezettem az irattárat, sokszor átjött hozzánk Moldova György A félelem kapuja 27. rész hivatalos ügyekben. Kért tőlem egy kávét és leült panaszkodni, az élete csődbe jutott: húszéves korában megnősült, a felesége gyorsan szült neki két gyereket és ő azóta mozdulni sem tud. Vigasztaltam, hogy még nincs veszve semmi, előtte áll az élet. Ezt ő úgy értette, mint a férfiak általában szokták, le akart rohanni, de nem hagytam. Zsóka újra rumot töltött magának, a pohár remegett a kezében. Borsos úgy gondolta, hogy ilyen rövid idővel a műtét után nem volna szabad ennyit innia, először szólni akart, de aztán elfordult és belekprtyolt a kávéjába: - O nem szállt le rólad? - Nem. Az életéért harcolt, mindenképpen szabadulni akart hazulról és én jelentettem neki a nagy esélyt. Megérezte, hogy nekem van szabad vegyértékem azokhoz a férfiakhoz, akik akarnak valamit. Már megszerezte a jogi doktorátust, persze úgy, ahogy a rendőrök szokták, ha ki tudta nyitni a száját, már a kezébe nyomták a diplomát - annyit is ért, legföljebb arra volt jó, hogy egy pár száz forinttal több fizetést kapjon. Én biztattam, hogy tanuljon tovább, tegye le az ügyvédi szakvizsgát, utána hagyja ott a rendőrséget. Félt kijönni az eresz alól, úgy érezte, nincs benne elég erő, hogy végigcsinálja - letérdelt elém, úgy könyörgött, hogy fogadjam magamhoz. Akkor már hittem benne és megengedtem, hogy hozzám költözzön. Egy olyan bőrönddel jött, amely spárgával volt átkötözve szíj helyett. A felesége bosszút esküdött, feljelentette a parancsnokainál, hogy otthagyta őt két gyerekkel. Akkor még komolyan vették a szocialista erkölcsöt, Viktort ki akarták rúgni a cégtől, szerencsére én ismertem a megyei főkapitányt, ő elsimította az ügyet. Aztán hozzám jött be az asszony - mindenki előtt lekurvázott. A régi sértéstől most is végigvonaglott egy fintor Zsóka arcán, ivott egy kortyot, maga alá húzta a lábát és fejét hátratámasztotta a bőrkanapén. - Rosszul vagy? - kérdezte Borsos. - Nem, csak így szoktam tollászkodni. - Az mit jelent? - Gondolkodom, emlékezem. Istenem, milyenek voltak az első éveink! Tíz-tizenkét órákat dolgozott a főkapitányságon, csak utána kezdett hozzá a tanuláshoz, Elfáradt, sokszor abba akarta hagyni, de én leültem mellé és hajtottam őt, előfordult, hogy én írtam meg helyette a dolgozatot. Azt hittem már soha nem lesz vége a kínlódásnak, már én sem bíztam az egészben, az a tehetetlenségi erő vitt előre minket, amivel elindultunk és végül mégis sikerült. Ahogy a kezébe kapta az ügyvédi papírt, Viktor azonnal leszerelt, elintéztem, hogy ne kelljen letöltenie az egyéves felmondási időt. Befogadták a legjobban menő egerszegi munkaközösségbe, pedig oda csak rokoni vagy kihalásos alapon lehetett bejutni. Az okos öreg ügyvédek azt hitték, hogy felhasználhatják majd, mert megőrizte kapcsolatait a rendőrséggel, de Viktor nem nekik kereste a pénzt, hanem magának. A hozzátartozók súlyos ügyben csak őt keresték, Viktor soha nem válaszolt nekik rögtön, gondolkodási időt kért. Bement a főkapitányság vizsgálati osztályára, elkérte az anyagot, neki, mint régi kollégának meg is mutatták. Megnézte, ha látta, hogy nem tudtak elegendő bizonyítékot összegyűjteni a gyanúsított ellen, akkor elvállalta a védelmét - így aztán tíz ügyből kilencet megnyert. (Folytatjuk) „elfeledkeztek" a nőkről. Igaz ugyan, hogy az iskolázottság, a munkavállalás szempontjából, a pártok taglétszámából a nők részesedése jobb, mint a politizálásra teret biztosító képviselőségből. - A két év múlva esedékes választásokat követően több nő ül majd a parlamenti padsorokban? - Ehhez nemcsak felkészült, a képviselőjelöltséggel járó megmérettetésre vállalkozó nő szükségeltetik, hanem olyan választókörzet is, amelynek polgárai eléggé érettek arra, hogy egy nőt egy férfival egyenrangú politikusnak tekintsenek. A nők társadalmi pozíciói, kondíciói ugyanis nem olyan jók, mint a férfiaké. Mert például - 1990-ben - a felsőfokú oktatási intézmények rektorainak, főigazgatóinak csupán 7 százaléka, a bankigazgatóknak csak 14 százaléka volt nő. A helyzet azóta romlott, mert a nők kiszolgáltatottsága nőtt: a munkahelyekről legkönnyebben őket küldik el, vagy ha megtarthatják állásukat, akkor szinte teljesen bizonyos, hogy a hasonló felkészültségű férfiakénál jóval alacsonyabb bérért foglalkoztatják őket. - A nők pozícióvállalása hogyan hat a családra? Igaz a vélekedés: vezető állást csak egyedülálló nők képesek betölteni? - Ezt cáfolja a tény: a parlamenti képviselő hölgyei? többsége családanya, egy vagy két gyermek anyja. Az viszont kétségtelen, hogy a nők életstratégiájukban nem tudják eléggé jól összehangolni az anyai hivatás, a munkavállalás és a közéleti karrier időpontját. Ezért az anyai, szakmai hivatásra szinte „váratlan ráadásként" érkező közéleti tisztséget ellentmondásosan éli meg a nő, de családja, tágabb környezete is. Le kell szögeznünk: minden ember csak annyira szabad, amennyire lehetőségeit átéli. - Egy lány vagy egy asszony életében mi a nőmozgalom szerepe? - Abban segít, hogy a nő tudatosabban élje meg saját lehetőségeit. így formálódhat ki egy új, szerepgazdag női minta. Egy érdekek képviseletét vállaló és védelmező közösség azért szerveződik, hogy az ember minél többet élhessen meg lehetséges szerepeiből, harmóniában. - Nőket politikai pártok, keresztény szervezetek, de különböző egyesületek is tömörítenék. A baloldali nőmozgalom mit kínál? - Esélyegyenlőséget követel. így olyan feltételek kialakítását sürgeti, hogy férfi és nő egyaránt felkészülhessen szülői és munkavállalói szerepére. Ezért ma is fontos követelés a lányok iskoláztatása, mert így lehet a kislányból szépen mesélő anya, művelt feleség, közéleti szerepre is alkalmas nő. Életkor, műveltség, érdeklődés stb. szerint differenciált nőmozgalomra van szükség, de arra is, hogy a különböző irányzatokat a közös érdekek alapján a nőszövetség összefogja. ÚJSZÁSZI ILONA Falusi turizmus, Pusztaszertől Tömörkényig Csöndimádók az eperfa alatt Alsónyék, Bakony szeg, Decs (Szőlőhegy), Hollókő, Szatmárcseke, Tiszabecs, Vizsoly - megannyi földrajzi, vagy művelődési idegenforgalmi nevezetességgel rendelkező község, település. Javarészt az itt lakók taroltak a falusi turizmus fogadókészségének javítására kiírt pályázaton. Csongrád megye is kivette részét a versenyből. A 3280 pályaműből a bírálóbizottság 258-at díjazott. Az alább felsorolt Csongrád megyei családok (családfők) fordulhatnak a Budapest Bank szegedi kirendeltségéhez a pályázatukkal összefüggő díjazás kapcsán: Cseppentő Attila, Ópusztaszer, Pusztaszeri major 10., dr. Deák László és Zsohár Zsuzsanna, Mindszent, Szabadság u. 8., id. Kismarton István, Csanytelek, Boross u. 8., Kismarton Istvánné, Csanytelek, Boross u. &C., Kovács Antal, Csanytelek, Boross u. 3., Molnár Antal, Mindszent, Szabadság u. 7., Mucsi István, Csanytelek, Árpád u. 11., Mészáros István, Csanytelek, Petőfi u. 11., Nagy Ferenc, Mindszent, Szabadság u. 85., Oláh József és neje. Mindszent, Hársfa u. 9., Papp Andrásné, Tömörkény, Attila u. 36., Papp Balázsné, Csanytelek, Boross u. 68., Pál Péterné, Ópusztaszer, Heffner tp. 10., Rózsa János, Mártély, Jókai u. 8., özv. Sörös Ferencné, Csanytelek, Boross u. 2., ifi. Szarka Lajos, Ópusztaszer, Kisszer u. 10., Szeri István, Mindszent, Szabadság tér 13., dr. Szántó Géllértné. Pusztaszer, Tanya 454., Tonko Tibor és neje, Mindszent, Lenin u. 44., Tóth György, Pusztaszer, Tanya 10., Valkovics Sándor, Ópusztaszer, Testhalom u. 33., Zsótér István, Ópusztaszer, Tanya 70. A Budapest Bank szegedi kirendeltségén (Klauzál tér 4. szám, telefon: 62/1 l^t33) egyelőre nem tudtak bővebb felvilágosítással szolgálni a díjazottakat érdeklő részletekről. Bírjuk az illetékesek ígéretét: amennyiben megkapják az utasítást, értesítenek bennünket. * A huszonnégy, Csongrád megyei család egyikét dr. Szántó Gellértné képviseli. A Pusztaszer, Tanya 454. cím alatti vendégváróban vajon mi készül? - Örömteli hír! Különösen az, hogy a Délmagyarországtól, régi lapunktól tudjuk meg! Nem titok: bővíteni szeretnénk egy szobával a fogadóképességünket. Betonozás, fúrás, faragás, festés - mindez előttünk áll. Nagyvonalúan számítva, belekerül úgy százezerbe. - Háromezren versenyeztek - kétszázötvenen lettek díjazva. Vajon mivel érdemelték ki a zsűri elismerését? - Varázzsal bír a klasszikus tanyai lét! A konyhánk remekül föl van szerelve, s egyszerűen „magukra hagyjuk" vendégeinket. Kölnből egy család hat alkalommal járt már nálunk, legutóbb a dortmundi németek huszonkét napig élvezték a tanyavilágot. - Mi a legfőbb erénye a pusztaszeri külvilágnak? - Aki imádja a csendet, örökké visszavágyik. Ez a titok, semmi más. -Mégis, Pusztaszerről van szó... - Itt a Nemzeti Emlékpark, nem vitás. Húsz kilométerre, Kiskunmajsán a hévízfürdő. Készül a felújított Feszty-körkép, ezt is számon tartjuk, tartatjuk. - A kisördög azt súgja, ne hagyjam abba a kérdezősködést... - Sarkall bennünket a háromszázezer forintos adómentes jövedelem lehetősége. S míg el nem felejtem: rólunk már amerikai lapokban is jelent meg ismertető. Csatoltuk a pályázatunkhoz... - Ennyi jó hír után mit kíván még a pusztaszeri Szántó család? - Olyan májusi záport, hogy aranyat érjen! PATAKI SÁNDOR