Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-04 / 104. szám

1992. május 4. III''! SPORTJA 3 Kézilabda NBI. Komlón ünnepelhetett a Volán! Az első pillanattól nagy taktikai csata kezdődött. Papp emberfogással kísérte Bartókot, a szegediek pedig okulva az első négy mérkőzés tapasztalataiból a három középső komlói támadóra ügyeltek fokozottan. A volánosok jártak több sikerrel, hiszen magabiztosan vezettek végig az első félidőben. Szünet után negyedóra játék után változott a kép, az NB I gólkirálya, Keszthelyi fantasztikus sorozatot produkált, egymás után öt gólt lőtt, s ezzel a Komló átvette a vezetést. 19-17-ről is egyenlíteni tudtak Tenke és Oszlánczi góljaival a szegediek, s az utolsó öt percben ők voltak képesek újítani, 22-22 után már csak ők dobtak gólt, s nagy csatában teljesen megérdemelten harcolták ki a már elveszettnek hitt ötödik helyet. Tisza Volán SC-Komlói Bányász 25-22(11-9) Komló, 1000 néző. Vezette: Belső, Jancsó. Tisza Volán: Fekete OSZLÁNCZI 7, TENKE 7 (3), Mezei 2, Bartók 2, Szinkó 1, Avar 2. Csere: Dobos (kapus), Szepes 3, Bárány 1, Sándor. Edző: Kővári Árpád. Komló: Sevcov - Szentes 1, Németh 5, Papp 2, Tolsztih 2, KESZTHELYI 9, Bognár 1. Csere: Takács, Baruta, Czakó 2. Edző: Kovács László. Hétméteresek: V3, ill. 20. Kiállítások: 6, ill. 2 perc. GRÜNWALD GÉZA Vízilabda OB /., nők Döntőben a szentesi lányok A női vízilabda OB I-ben a bajnoki döntőbe jutásért folyó Szentesi SC-OSC-Boniper párharcban vasárnap harmadik mérkőzést kellett játszaniuk a csapatoknak, ugyanis az első két összecsapás eredménye egyaránt 11-8 lett az egyik, illetve a másik javára. Az újabb találkozóra Szentesen került sor. A nagy tét természetesen rányomta bélyegét a küzdelemre, de a szentesiek hamarabb úrrá tudtak lenni idegességükön, ügyesebben játszottak és ennek köszönhetően biztos győzelmet aratva jutottak a bajnoki döntőbe. A mérkőzés jegyzőkönyvéből: Szentesi SC-OSC-Boniper 9-6(3-2,1-1,2-2,3-1) Szentes, vezette dr. Hecsei, Subasitz. Szentes: HUFF - Tóth G„ Sípos E.. TÓTH N. (1), Sípos A., VINCZE (3), Végh, Debreczeni (1), Sípos I. (1), SZAMOSI, Rónaszéki (3), Erdőháti, Kádár. Edző: dr. Tóth Gyula, Fülöp Tibor. Totóeredmények A totó 18. játékhetén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Veszprém-MTK 0-2 2 2. Ferencváros-Újpest 3-2 1 3. Dresden-Schalke 04 2-1 1 4. Stuttgart-VfB Stuttgart 1-3 2 5. Ascoli-Verona l-l X 6. Cremonese-Cagliari 0-1 2 7. Fiorentina-Torino 0-0 X 8. Foggia-Napoli 1-0 1 9. Genoa-Intemazionale 1-2 2 10.Juventus-Sampdoria 0-0 •X 11 .Casertana-Modena 0-0 X 12.Lucchese-Cosenza l-l X 13.Pescara-Bologna 5-0 1 Pluszmérkőzés: 14.Vác-Kispest 3-1 1 Tíz emberrel - helyzetek nélkül... Hajdúnánás—Szeged SC 0—0 Hajdúnánás, 800 néző. Vezette: Vida (Zolenszki, Bán). Hajdúnánás: Dormán - Nagv Z., Szűcs, Horváth, Bibó •- Papp F., Kondora, Pénzes, Csiszár - Szemán, Kondrija. Edző: Buús György. Szeged SC: Nagy Zs. - Hurguly, Bogdán, Takács J. Puskás, Michalache, Kiss F., Sallai - Radulescu, Vancea, Takács Z. Edző: Szalai István. Csere: Horváth helyett Kutasi a 7., Puskás helyett Bushi és Radulescu helyett Wágner a 70., Szemán helyett Vass a 75. percben. Sárga lap: Kiss a 17., Bibó az 57., Sallai a 75. percben. Kiállítva: Hurguly a 37. percben. Bágyasztó, nyarat idéző napsütésben kezdődött a találkozó, melyen a második percben óriási hazai helyzet maradt ki. Kondora beadását Kondrija 2 méterről lőtte fölé. A másik oldalon az 5. percben Vancea szabadrúgása szállt a jobb kapufa mellé. Ezt követően Horváth egy összecsapásnál megsérült, jó ideig ápolni kellett, majd lecserélték. Később is főleg az alattomos, vagy nyílt rúgások utáni ápolások jelentettek csak eseményt. A 23. percben az amúgy végig jól játszó Bogdán lyukat rúgott a saját 16-osa előterében, Kondrija csapott rá a labdára, de 8 méterről csúnyán fölé lőtt. Az ellentámadásnál Dormán tisztázott lábbal, kifutva a 16-oson kívü lre. A 25. percben Vancea labdája kerülte el a kaput. A 37. percben megfogyatkoztak a vendégek. Történt ugyanis, hogy egy váratlan ellentámadásnál a bal oldalról Csiszár remekül ugratta ki a középen érkező Kondriját, akit az üldöző Hurguly a 16-os vonala előtt hátulról ellökött. A játékvezető kiállította a gólhelyzetet megakadályozó szegedi játékost és szabadrúgást ítélt, amit Kondora óriási erővel küldött Nagy kapujára, de a szegedi kapuvédő bravúrral hárított. A félidő utolsó percében Csiszár adott be a bal oldalról remek labdát, amit Kondora ügyesen tovább engedett, ám az érkező Szűcs nem találta jól el a játékszert. Hazai nyomással kezdődött a második játékrész. Az 55. percben maradt ki a mérkőzés legnagyobb helyzete. Szemán bal oldali beadását a létszámfölényben lévő hazaiak közül Kondrija a vendégkapusba lőtte, a kipattanó labdát Csiszár fejelte kapura, de Sallai a gólvonalon állva fejjel mentett. Egy perc múlva Nagy Z. futott el - mivel a társai lesen álltak - a bal oldalon, ám kicsit keményen tisztázott előle Nagy Zsolt. A 60. percben három hazai játékos előtt is elsuhant a labda a.szegediek 16-osán belül. Továbbra is szorongatott a nánási gárda, de előbb Kondrija, majd Szemán ügyetlenkedett el ígéretes helyzetet. A félidő derekán kettős -7b L. Labdarúgó ° NB II. cserével próbálta felfrissíteni csapatát Szalai István, ám kevés sikerrel, mert az utolsó húsz percben szinte említésre érdemes esemény sem történt. Összességében a 0-0-ás eredménynek a vendégek örülhettek jobban, mivel néhány gyenge kísérletüktől eltekintve nemigen tudtak helyzetet kialakítani a lelkesen és jól védekező nánásiakkal szemben. A hazaiak akár a győzelmet is megszerezhették volna - főleg a 37. percet követően -, ha csatáraik nem annyira gyámoltalanok. Buús György: - Ennyi helyzettel bajnokságot lehet nyerni, nem pedig a kiesés ellen kell küzdeni. Szalai István: - Hiába a nagyobb elméleti felkészültség, tudás, ha azt nem tudjuk kamatoztatni. A kiállítás után már örülhettünk az egy pontnak. ÉGERHÁZI PÉTER További eredmények Keleti-csoport: SalgglasBékéscsaba 0-2 (0-1), Szolnok-Kazincbarcika 0-0, Kecskeméti SC-Bag 0-4 (0-2), Debreceni VSC-Eger 5-0 (3-0), Miske-BMTE-Törley 0-0, Hatvan-Nyíregyháza 1-2 (l-l), Szarvas-Kaba 2-3 (1-3). A bajnokság állása: 1. Békéscsaba 24 17 3 4 56-18 37 2. Kaba 24 15 4 5 44-23 34 3. Nyíregyháza 24 13 6 5 39-22 .12 4. Halvan 24 10 10 4 28-13 3* 5. Szeged 24 U 7 6 34-17 29 6. Debrecen 24 8 12 4 39-15 28 7. Szarvas 24 9 9 6 28-29 27 S.Bag 24 10 5 9 35-31 25 9. Kazincbarcika 24 10 3 11 27-31 23 10. Saigglas 24 7 6 11 23-32 20 11. Eger 24 5 9 10 23-40 10 12. Miske 24 5 8 11 23-37 IS 13. Hajdúnánás 24 5 8 11 19-33 18 14. BMTE-Töley 24 6 6 12 24-40 IS 15. Kecskemét 24 3 9 12 20-18 15 16. Szolnok 24 3 5 16 14-47 11 Nyugati csoport: Nagykanizsa-REAC 4-0 (1-0), BKV Előre-Dunaferr 3-1 (1-0), Sopron-ESMTK 0-2 (0-1), Sabaria-Oroszlány 2-0 (1-0), Mohács-Paks l-l (l-l), Ajka-Baja 1-0 (0-0), Szekszárd-III. ker. TVE l-l (1-0), Csepel-Dorog 3-0 (0-0). A bajnokság állása: I. Csepel 24 14 24 12 24 11 24 11 24 10 24 12 24 24 U 24 9 8 6 4 11 7 4 6 5 4 « 3 8 2. BKV Előre 3. Dorog 4. Paks 5. Sabaria 6. Dunaferr 7. Nagykanizsa 8. ESMTK 9. III. ker. TVE 10. Sopron 11. Szekszárd 12. Mohács 13. Baja 14. Ajka 15. RF.At' 16. Oroszlány 40-12 31-14 27-15 36-27 24-19 35-35 36-27 37-34 23-22 27-25 19-29 20-26 17-28 21-34 20-12 17-41 Megszakadt agy sorozat... Lassan már magunk is azt hittük: legyőzhetetlen kispályás csapatunk. Pedig a kudarc előrevetítette árnyékát. A keddi főpróbán régi „ellenségünk", a „radnótis " tanári gárda megalázó módon és arányban kényszerített bennü nket térdre, de akkor még bíztunk a mondás érvényében, mely szerint rossz főpróbát csakis kitűnő előadás követhet. Hát nem így történt... A Húsvéti, majd a Hírlap Kupa elhódítása után a nagy magyar igazság alapján a harmadikat, az Ámor Kupát is „be akarta kebelezni" jó étvágyú kis társaságunk május l-jén Kisszálláson, a helyi Ámor étterem sportszerető és bőkezű tulajdonosának. Maczkó Lászlónak, továbbá a község polgármesterének, Sörös (... az okokat még kutatjuk...) Józsefnek kitűnő szervezésében megrendezett kispályás labdarúgótornán. Nyolcadik éve majálissal egybekötött focigálával „áldoznak a dolgozók" a munka ünnepén a szórakozásnak, mert nem egyéb ez, annak ellenére sem, hogy az idén 14 csapat folytatott öldöklő harcot a kupa és a vele együttjáró ötezer forintos pénzdíj elnyeréséért. A csoportküzdelmek során sajnos nem sikerült rögtön a leghelyesebben felmérni az erőviszonyokat. Azt gondoltuk ugyanis, talán negyven év fölött már kopik a tudás s a kis pocak nagymértékben növeli a gravitációt. Ellenfelünk, a későbbi „majdnem kupanyertes" (végül harmadik helyezett) hajdani NB II-esekből verbuválódott kiskunhalasi Ganz gárdája ezt cáfolta meg. Mire észbekaptunk, már késő volt (0-3). Ezután hiába -sziporkázott régi fényében lelkes együttesünk s verte meggyőzően az általunk legjobbnak vélt két csapatot, gólkülönbséggel lemaradtunk a döntőről, mint Mariska a reggeli gyorsról. Nem volt más választásunk, minthogy végigunatkozzuk, s közben azon morfondírozzunk, e két csapat bármelyikét lemostuk volna a pályáról. A kupát s vele együtt a „suskát" a dombóvári DICK SC-nek sikerült elhalásznia a tompái szigorú tekintetű Vám FC játékosai elől, akiknek - a látottak alapján - csupán egy helyen lesz lehetőségük revansot venni: a határon. Nem köntörfalból mondom, de az ilyenkor kötelező sült kolbász és picinyke sör elfogyasztása közben sem jutottam dűlőre a sikertelenség kapcsán. Kapunkban a jó képességű Hódi, majd Michna. Hátul az erőszakos Balogh, a tapasztalt Majoros, a küzdő Kovács, az átjátszhatatlan és rajongói körében csak Sámsonnak becézett Pigniczki (talán túl sokat foglalkoztatta a kisszállási Ámor FC megyei Il-es szerződési ajánlata?), középen a rakkolós Pozsik, elől pedig mindenki „Bebeto"-ja, a gólvágó (de kicsit sokat trükköző) Réthi. Tényleg nem jövök rá. Csak nem a pályán néha állva gondolkodó, de ezek szerint pótolhatatlan labdazsonglőr Dlusztus hiányzott a sikerhez...? PIGNICZKI JÓZSEF Hosszú idő után először mondhatta azt két egymást követő hétvégéjéről Tóth János, hogy „szabad". A labdarúgáshoz ezer szállal kötődő tréner 1991 őszén csücsült le a megyei I. osztályban viaskodó Kistelek kispadjára, hogy aztán 22 forduló lepörgése (no meg egy Tanárképzőtől elszenvedett vereség) után önként álljon fel onnan és engedélyezzen magának néhány izgalommentes szombatot és vasárnapot. Amikor a napokban felkerestem őt munkahelyén, a MÁV-igazgatóságon, a negyvenes éveit taposó edző szinte kérdezés nélkül mesélt örök szerelméről, a futballról, és persze az ettől a csodálatos játéktól sohasem elvá„Tizenegy emberhez nem kell edző! - állítja a kistelekiektől nemrég elköszönt Tóth János ff lasztható örömökről és csalódásokról... LÉPCSŐFOKOK. 1980ban hagytam abba a labdarúgást, nyolc, felejthetetlenül szép „szvesés" év után. Az NB II-ben sok nagy meccs résztvevője lehettem, és már aktív koromban elhatároztam: edzőként is megpróbálok néhány elfogadható eredményt elémi a rám bízott fiúkkal. Első „állomáshelyemen", az Algyő csapatával a megyei III. osztályból egy lépcsőfokkal feljebb kerültünk, majd a Szegedi VSE serdülőivel a harmadik helyen zártuk a bajnokságot. A Csongrád megyei serdülő-válogatottat egyebek között egy finnországi tornán is „vezényelhettem", aztán két évre elvállaltam a zákányszéki együttes irányítását. Tavaly „igazoltam át" Kistelekre, ahol valószínűleg a mai napig én vezetném az edzéseket - ha nem mondtam volna fel... A „SZENT DOLOG". A rendkívül segítőkész kisteleki vezetőktől, Ott Józseftől és Sipka Józseftől abszolút szabad kezet kaptam, magyarul a csapatot érintő minden lényeges kérdésben én dönthettem. Húsz játékossal kezdtük a nyári alapozást, és részemről az egyetlen elvárás a megfelelő edzéslátogatottság volt. A pályán kívül mindenkivel jó kapcsolatban álltam, de egyesek nem fogták fel, hogy a foci az nem csupa jópofáskodás, hanem egy szent dolog! Másképpen fogalmazva: úgy gondoltam, hogy a mérkőzésekre edzésekkel és józan fejjel kell készülni. Ezt sajnos néhányan nem így látták... RÉGEBBEN... Persze nagyon jól tudom, hogy ez a számomra érthetetlen hozzáállás nem kisteleki jelenség, hiszen a legtöbb Csongrád megyei gárdánál (hasonló okok miatt) gyakorlatilag nem folyik szakmai munka. Régebben a megyei I. osztályban jóval erősebb csapatok keserítették egymás életét, és csak azok az együttesek tanyázhattak tartósan az élbolyban, amelyeknél az edzéseket is komolyan vették. Hogy meddig bírom majd futball nélkül? Az biztos, hogy tavasszal már csak az SZVSE-ben játszó fiaim, Ákos és Lukács meccseire leszek kíváncsi, de ősszel szívesen átvennék egy lelkes és komoly csapatot. HARAG NÉLKÜL. Azt talán nem is kell mondanom, hogy csak olyan helyre megyek, ahol valóban edzői munkát lehet végezni, méghozzá legalább háromszor egy héten! Ha valahol csak tizenegyen vannak, oda megítélésem szerint nem kell tréner, hiszen „magától" is összeáll a „csapat". A kisteleki időszak miatt kicsit csalódott vagyok, mert a tárgyi feltételek adottak voltak egy jó szerepléshez. Örülök, hogy harag nélkül váltunk el, és ezúton is szeretném megköszönni a legkorrektebb játékosok - Révész, Gál, Muhel és Sejben J. teljesítményét. RÉTHI