Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-04 / 104. szám

4 HANGSÚLY DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. MÁJ. 4. A

zt gondoltam őrült tréfát űznek kollégáim velem, amikor mesélték: a szerkesztőség hirdetési osztályán járt egy kifogástalanul öltözött, állapotos nő, aki a méhében hordott magzatát kínálta volna megvételre. Hirdetését nem vették fel, de kapacitáltak többen is, készítsek interjút vele, megdöbbentő elhatározásának okairól. A nő azonban sebtében eltűnt, könnyítendő helyzetemen, hisz az újságírói kíváncsiságomon a lelki undor kerekedett felül, és a dermesztő döbbenet. Hát itt tartunk a gyermek elleni merényletek fokozásában? Árulják, hirdetik őket, mint egy levágásra hízott sertést. Persze elgondolkodtató: a magzatát áruló ifjú nő nem tisztességesebb-e, mint az, aki egyszerűen meglép a szülészeti osztályról, vagy mint az, aki évekig csonkítja gyermeke lelkét, taszítja a devianciába, kényszeríti állami gondozásba tönkretéve egy életre őt. * Szülés után eldobandó Reggelente gyakran látom az új „szerzeményüket" ölelő édesanyákat indulni a női klinikáról. A vakító fehér pólyákba csomagolt, haza tartó babák már érezhették az anyai test melegét, s még fogalmuk sincs arról, mily kegyes volt hozzájuk a sors, azokkal szemben, akiket már az élet első színterén eldobtak. - Két évvel ezelőtt 3, tavaly 7 csecsemő szakíttatott el szülőanyjától - mutatja a szomorú, növekvő tendenciát is tükröző statisztikát dr. Hajdú Júlia, a SZOTE szülészeti klinikájának gyermekorvosa. Ennyien kerültek intézetbe csak a mi klinikánkról, s ebben nincsenek benne, akiket a gyermekklinikáról, illetve a kórház szülészeti osztályáról vettek gondozásba. Ritkább az olyan eset, amikor az anya gyermekét hátrahagyva megszökik, sokkal inkább az a jellemző, hogy a körzeti védőnők jelzése alapján, a rossz szociális körülmények miatt nem adhatjuk haza az újszülöttet. Amíg az intézetbe utalás jogi procedúrája lezajlik - két hét, egy hónap - a csecsemőt a klinikán tartjuk, és a szoptató édesanyák többlettejével, cumisüvegból tápláljuk. Akik cigánynak születtek A Csongrád megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója. Galambos László színes fotókkal várt. Tudta, az örökbefogadásról, és a közelmúltbéli - a sajtó által gyermekkereskedelemnek aposztrofált - külföldre adásról is kérdezem. A fényképeket azok a családok küldték az igazgató úrnak, akik a szegedi csecsemőotthonból menekítettek ki elhagyott gyermekeket, a fotók tanúsága szerint, luxus körülmények közé. Persze a látszat csalóka, mert hiába az otthon úszómedéncés, téli kerttel körül ölelt, ha nincs egymásra találás lélek és lélek között. Az igazgató siet megnyugtatni, nem csak a külcsín, a belbecs is irigyletes. Meggyőződhetett személyesen is arról, hogy a Dániában otthonra lelt gyerekek boldog, szeretetteljes családra találtak. Szerencsés cigánygyerekek. Mert javarészt ők kerülnek külhont családokhoz, ugyanis szabály: csak azok az elhagyott kisgyermekek vándorolhatnak örökbe a határokon túlra, akik itthon nem kellenek senkinek. Márpedig - kár lenne eltitkolni — a magyar örökbefogadni vágyók első kikötése: cigány és fogyatékos ne legyen! így és ezért adatnak e kétszeresen kitaszítottak dán családokhoz, ahol figyelemmel kísérik sorsukat az ottani gyámügyi irodák. Mitöbb, évi 500 ezer magyar forintnak megfelelő összeget kapnak az idegenből jött gyermeket befogadó családok, és minden gyermek, vagy testvérpár mellé magyarul is beszélő nevelőnőt. Nyílt és zárt örökbefogadás Az itthon maradottak közül a hároméves kor alattiaknak van a legnagyobb esélyük az örökbefogadtatásra, hiszen a gyermek után vágyók döntő többsége újszülöttet, de legfeljebb 3 éves gyermeket akar a magáénak. Az életkor előre1 haladtával párhuzamosan csökken a befogadási esély. Döntő többségük számára az intézetből kijutni nincs remény, hiszen az állami otthonokban nevelkedők 75 százaléka 11 év feletti. Ok már nemigen kellenek senkinek. - Mostanában gyakran előfordul - mesélte a gyermekvédő intézet igazgatója -, hogy a szülészeti osztályokon kiszemelt gyermekért már az előtt jelentkeztek örökbefogadni szándékozók, mielőtt a gyermek a csecsemőotthonba érkezett. Hitték ők, hogy a saját választás, felfedezés a várakozók sorában előnyt jelent. Nincs és nem lehet Kitaszítottak FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Örökbefogadás Csongrád megyében: 1987-ben 1988-ban 1989-ben 1990-ben 1991-ben 46 gyerek 15 gyerek 22 gyerek 31 gyerek 21 gyerek 1992 áprilisáig 14 gyerek, 4 örökbefogadás folyamatban van Az elmúlt évben a megye szülészeti osztályairól 24 csecsemő került intézetbe. Szeged 4 nevelőotthonában körülbelül 200 gondozott él. (csak közelítő adat áll rendelkezésre, az állandó szökések, és a nagykorúvá válás, a kikerülés miatt). előbbség ilyen esetekben sem, ki kell várni a sort, és végig kell járni az előírt utat. A zárt örökbefogadás gyermeknek és befogadónak egyaránt garanciákat kínál: a vérszerinti szülő sohasem jelenhet meg, mert nem adják tudtára, kihez került a gyermeke. Az örökbefogadottak biztonságát szolgálja, az őt vállalni szándékozók körültekintő, minden részletre kiterjedő vizsgálata. Éppen a minél korábbi örökbefogadást biztosítandó változtattak a korábbi szigorú szabályokon. Ma már két hónap után örökbe adható az a csecsemő, akit ez idő alatt a szülő anyja nem látogatott, vagy lemondott róla. Pillanatnyilag 67 magyar család és 11 külföldi várakozik gyermekre. Mélyrepülés A madár sem hagyja el fiókáját amíg nem tanítja meg repülni. A szárnyalás technikája a madárnak a létezést jelenti. Az embernek is meg kell tanítani a „közlekedést" e világban - kezdte a hasonlattal mondandóját a gyermekpszichiáter, dr. Csapó Ágnes, aki igencsak sok szárnyaszegett emberkével találkozik munkája során az ifjúság lélekgondozójában. A hasonlatnál maradva: a repülés elsajátítása a születés pillanatától a felnőttéválás évéig Moldova György Egyik este a kollégiumba belépve. Borsost megállította a kisegítőként dolgozó portás, mintegy ellenőrzésül megkérdezte a nevét, aztán egy nagyalakú levelet adott át neki. A küldemény már napok óta hányódhatott a portásfülke asztalán, jcgyzetlapnak használták, neveket és számokat firkáltak rá. Borsos megnézte: valóban neki szólt, a vaskos boríték felső sarkába doktor Keresztes Viktort írták feladónak. Idegesen beharapta a száját, attól tartott, hogy az ügyvéd rájött: ő jelentkezett Tóth József nevén. Bent a hálóban eldugta a levelet munkafüzetébe és úgy vitte át a tanulószobába, mikor kibontotta, megkönnyebbülve látta, hogy még egy borítékot tartalmaz, melyre Zsóka egy kézírásos üzenetet ragasztott celluxszal. Az asszony beszámolt róla, hogy hosszabb ideig kórházban feküdt, keresztülesett egy régen halogatott, viszonylag könnyebb szívműtéten. Az operáció jól sikerült, hamarosan lábra állt, A félelem kapuja 20. rész tornázott, sétálgatott a környező hegyekben, bírta a fokozatos terhelést - az orvosok néhány nappal ezelőtt haza is engedték: - a mellékelt boríték az irodámba érkezett az Élet és Irodalomtól, ahová Maga beküldte a verseit. Utólag is gratulálok a bátorságához, hogy a legdivatosabb lapnál mert jelentkezni. Ezúton továbbítom, furdal a kíváncsiság, hogy mit válaszoltak, de biztos vagyok benne, hogy tetszettek nekik a Maga írásai - ez nem is lehet másképpen. Az üzletbe még nem járok be, de örülnék, ha valamelyik nap felhívna otthon és beszélhetnénk néhány szól. Barátsággal köszönti: Zsóka" Borsos maga elé rakta a szerkesztőségtől érkezett zárt levelet és akár egy kártyás, a lefordított lapot hosszan gusztálta, ujjahegyével végigtapogatta. Kedvező jelnek tekintette, hogy a boríték viszonylag vékony: ha visszaküldték volna a kéziratait, a papírköteg nem fért volna el benne. Elővette a zsebkését és óvatosan felvágta a ragasztás mentén: egy emblémával díszített negyedíves lap csúszott ki belőle. A szerkesztőség szemmel láthatólag egy általában használt hivatalos formulával válaszolt neki - a sokszoros másolástól már elmosódtak a betűk, csak a családnevét írták be kézzel a megszólítás kipontozott részére. Arról értesítették, hogy verseit egyelőre nem találják elég érettnek a megjelenésre. Biztatták, hogy képezze magát szorgalmasan, olvasson sokat klasszikus költők műveiből és egy idő után próbálkozzék újból, szívesen fogadják a kísérleteit. A kéziratok visszaküldésére nem vállalkoznak, ha igényt tart rájuk, két héten belül átveheti őket a szerkesztőségben. A levelet a versrovat vezetőjének olvashatatlan aláírása zárta le. Borsos elszédült a megdöbbenéstől, a papír kicsúszott a kezéből, apró vörös pontok lebegtek a szeme előtt. Attól félt. hogy rosszul lesz, szélesre tárta az ablakot és a párkányra könyökölt, hogy több levegőt kapjon. Első haragjában arra gondolt, hogy válaszlevelet küld az ismeretlen rovatvezetőnek. Élvezettel fogalmazgatta a megsemmisítőnek vélt mondatokat: - „Maga már rég szemétdombra került, mikor az én verseimet még mindig milliók fogják olvasni". „Ha jön majd hozzám bocsánatot kérni a tévedéséért, én arra sem érdemesítem, hogy leköpjem, hanem jó magyar módra keresztülnézek magán..." Aztán, ahogy indulatai lecsillapodtak, belátta, hogy kár volna leírni háborgásait, a szerkesztő csak kinevetné, vagy el sem olvassa a sorait. (Folytatjuk.) tart. A normális lelki fejlődéshez kell egy stabil pont, amit szilárd családnak neveznek és aminek egyik fő értéke, hogy a gyerek bizalommal lehet a szülők iránt. Ha inog a háttér, ha nincs bizalom, ha a gyermekévek idején valaha is magára hagyják, torzul a lélek, sérül a személyiség. Variációk egy gyerekre Ha nemegyszer kékrevert a gyerek, jelez az iskola gyámhatóságnak. Ha naponta padlóig isszák magukat a szülők, bejelentést tesz a szomszéd. Ha gyermeklelket roncsoló körülményekkel találkozik a körzeti védőnő, értesíti a hatóságot. Ha a pszichés tünetek hátterében rendezhetetlennek tűnő családi okok keresendők, az ifjúsági ideggondozó is felveszi a kapcsolatot a gyámügyesekkel. A védő hálózat működik, s ha bizonyságot nyer, hogy a gyermek testi-lelki fejlődése veszélyeztetett, közbelép a gyámügyi hatóság. Azt mondják a nevelőintézetekben dolgozók, egyre csökken az állami gondozottak száma, és magyarázzák ezt azzal, hogy a gyámhatóság csak a legvégső esetben nyúl a családból kiszakítás drasztikus eszközéhez. A városi önkormányzat gyámügyi csoportjának vezetője, dr. Czirjákné dr. Lengyel Mariann nem cáfolja e megállapítást, hisz tény, hogy az állami gondozásba helyezés, a végső megoldás előtt védő-óvó intézkedésekkel próbálkoznak. Előbb figyelmeztetik a szülőt, pártfogót állítanak a gyermek mellé, igyekeznek a családi légkört elviselhetővé tenni. Ha apró jelekből úgy ítélik, talán egyszer még rendeződik a családi élet, legalább a normálishoz közelít a törődés, akkor csak átmeneti időre helyezik el intézetben a fiatalkorút. Ha jobbulásra nincs semmi remény, akkor következik a végleges „megoldás", az állami gondozás, nevelés, a szülői felügyeleti jog megszüntetése. Ekkor már csak egyetlen út marad az intézetből való szabadulásra, a nevelőszülőkhöz menekítés. ... aztán mi lesz velük? A Kállai Éva otthonban 14-18 éves korú lányok laknak, mondhatni a legnehezebben kezelhető fiatalok. Vagy nevelőszülőktől kerültek vissza magatartási problémák miatt az intézetbe, vagy fegyelmit követően más nevelőintézetből helyezték át őket ide. Van közöttük, akivel a családja nem bírt, és van, aki a családjában nem bírt megmaradni, s maga kért itt menedéket. Szökdösnek rendre bele a vak világba, ahol legfeljebb addig kellenek, amíg kihasználhatják őket. Amikor már szabadon mehetnének, nem indulnak útnak, mert nincs út, amelyen mehetnének tovább. Az otthonban töltött éveik alatt ugyan tanulnak szakmát, de ez édeskevés az önálló életkezdéshez. Alig akad közöttük, akinek sikerül párt találnia, akivel együtt már könnyebben lehet az akadályokat venni. A döntő többség egyedül kénytelen nekivágni a reménytelennek. A kevéske fizetésből albérletre nem futja, a saját lakás egy életre teljesülctlen vágy marad. Az utcára nem mehetnek, amikor elérkezik az elbocsájtás napja - mondja Bocskárné Mészáros Ilona a nevelőotthon igazgatója. Maradhatnak tovább nálunk is, vagy átköltöznek az utógondozó intézetbe. Hiába gyűjtjük nekik az évek során a családi pótlékot, hiába az ifjúságv^lclmi intézettől kapott életkezdési segély, kevés az otthonteremtéshez. Segítség csak néhányuknak adatik. Ebben az évben egész Csongrád megyében mindössze három állami gondozottnak tudtak lakásvásárláshoz anyagi segítséget nyújtani. A megyei önkormányzat 5 millió forint támogatást ad a Gyermek-és Ifjúságvédő Intézetnek. Ebből 5 garzonlakást vásárolnak, ahol az intézetből kikerülők, minimális bérleti díjért lakhatnak addig, amíg nem tudnak saját otthont teremteni. A nagy többségnek sohasem sikerül, s marad éppoly otthontalan, mint volt az intézetben évekig. Ók, a gyermekkorban eldobottak egy életre abszolút vesztesek. A handikepp számukra behozhatatlan, csak a legerősebbeknek sikerül. * T

egnap, május legszebb vasárnapján boldogok csak azok lehettek, akik az édesnek átnyújthattak virágcsokrokat. Ma azoknak a napja van, akik tegnap nem lehettek boldogok, az édesanya nélkül nevelkedő gyermekek napja. KALOCSAI KATALIN Makkosházi matematikaverseny A matematika tagozatos szegedi Makkosházi Altalános Iskolában április 27-én kezdődött az iskola hagyományrendszerébe tartozó természettudományos hét. Sor került a matematikaversenyre is, amelyre Szeged város és Csongrád megye 38 iskolájából 160 fő 5-8. osztályos kis matematikus vett részt. A program vendégei voltak Arad megyei pedagógusok és tanítványaik, akik a vetélkedőn is indultak. A versenyt dr. Szendrei János, a matematikatudományok kandidátusa, tanszékvezető főiskolai tanár nyitotta meg. A győztesek: Nem tagozatos 5. osztály: Szalma László (Zrínyi Ilona Ált. Isk. Felkészítő tanár: Dargóné Jenei Katalin), Takács József (JATE Ságvári Gyak. Ált. Isk. Felkészítő tanár: Búcsúné Józsa Erzsébet). Tagozatos 5. osztály: Végh Zoltán (Makó, Kálvin T. Ált. Isk. Felkészítő tanár: dr. Varga Istvánné). Nem tagozatos 6. osztály: Nagy Elemér (Móricz Zsigmond Ált. Isk. Felkészítő tanár: Halmosiné Pakai Ilona) Tagozatos 6. osztály: Pásztor György (Kiszombor, Dózsa Gy. Ált. Isk. Felkészítő tanár: Gajdán Lászlóné). Nem tagozatos 7. osztály: Várkonyi Ágnes (Tarján IV. Ált. Isk. Felkészítő tanár: Soós Edit). Tagozatos 7. osztály: Csicsvári Attila (Béke U. Ált. Isk. Felkészítő tanár: Szegfű Lászlóné). Nem tagozatos 8. osztály: Doró Péter (JGYTF II. Gyakorló. Felkészítő tanár: Maróti Lászlóné). Tagozatos 8. osztály: Tari Árpád (Radnóti Miklós Gimn. Felkészítő tanár: Lancsa Jánosné).