Délmagyarország, 1992. május (82. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-13 / 112. szám

4 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. MÁJ. 13. Panelházi keserves" OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Iskolaváros-e Szeged? Dorozsmai nyugdíjasok Szívmelengető ünnepségek Ez( a szegcdi „néptáncot" én találtam ki - hónapok óta járjuk a Délmagyarország segítségével és az IKV a partnerünk. Komolyra fordítva a szót: az év elején, sok panclházi társunkkal, élve a lehetőséggel, megvásároltuk a lakást amiben immár húsz-egy­néhány éve élünk. Zömében részletre, mert szegény epiber víz­zel főz - gondot okoz sokunknak a különféle számlák kiegyenlítése, törlesztések rendezése. Az épület már 1970-től beázik, toldozgatták-foldozgatták, nem sok eredménnyel. Ha egy helyen befoltozták, utána másik helyen ázott be. Az adásvételi szerződés megkötése előtt semmiféle tájé­koztatást nem kaptunk a ház műszaki állapotáról. Az IKV-s ügyintéző állandó noszogatására elkövettük azt a hibát is, ami sze­rintünk félreinformálás volt, hogy a ház műszaki átvétele előtt már aláírtuk a szerződést. A műszaki átvétel után derült ki, hogy a tető teljes felújításra szorul, ami kö­rülbelül 1,5 millió forintba kerül­(ne). Kiderült még az apróbb hiányosságokon kívül az is, hogy a pincében az épület alatt az összes hideg-meleg vízvezetéknek a szigetelése tönkrement az idők folyamán. A hivatalos jegyző­könyvbe, sajnos, csak az apróbb hiányosságok kerültek bele, amit az akkori közös képviselő járat­lansága miatt aláírt. Megkezdtük a reklamációt az IKV-nak címzett levelekkel és az olvasószolgálat segítségével. Az apróbb hiányos­ságok ennek nyomán (linóleum­javítás, ellopott pinceajtó pótlása stb.) Kovács József műszaki vezető irányításával (köszönet érte) ki lettek javítva - de sajnos csak azok. További rekla­Szeged, főposta, úgy 11 és 12 óra között. Déli csúcsforgalom - a kígyózó sorokból ítélve. Nem így a postai alkalmazottak részéről, pedig nincs hivatalos ebédszünet. A kilenc számozott ablakból csak négy üzemel - s ebből egy, mint tudjuk, a táviratfelvételt, távhívást végzi. Felmerül a kérdés: nem érdemelne egy ilyen nagy lélek­számú megyeközpont jobban működő főpostát? Nem lehetne jobb szervezéssel elérni, hogy kevesebbet kelljen sorba állnunk nekünk, egyszerű halandó városi polgárnak? Jó lenne, ha egy vagy két ablaknál vállalatok, intézmények adhatnák föl - ott és csakis ott ­napi postájukat, s holt időben - ha lenne ilyen - kiszolgálnák a város lakosait is. Jó lenne, ha a többi ablaknál csak az egyéni leveleket, csomagokat lehetne feladni. Kedves Misi! Napok óta töprengek: reagáljak-e a Dél­magyarország 1992. április 30-án megjelent számában írt gondolataidra. Az igen mellett döntöttem. Teszem ezt azért, mert nagyra becsülöm azt a tevékenységedet, amivel sze­mélyesen is hozzájárultál ah­hoz, hogy a '80-as évek máso­dik felében a rendszerváltás békésen végbement. Mint akkoriban velem azonos MSZMP-alapszervezelben lévő társamat nagyra becsüllek (szándékosan használom a jelen időt), hogy már akkor bátran kiálltál a határon túl élő magyarságért. Elsők közé tartozol, aki nyilvánosan vállalta, hogy megkérdőjele­zendő az akkori MSZMP dog­maként kezelt demokratikus centralista elve. Az akkori alapszervezet gondolkodását pozitív irányba befolyásoltad. Sajnáltuk, hogy idő előtt eltávoztál közülünk. Az azóta eltelt időben útjaink - a cél megközelítési módját illetően ­elváltak. Nem hiszem, hogy most mindketten ne egyet akarnánk: demokráciát, sza­badságot, objektív sajtót (kö­szönöm, hogy a sajtó ebben is korrekt volt), a rendszerváltás további mélyülését, visszafor­díthatatlanságát, nemzeti sa­játságunknak megfelelő, kor­szerű, hatékony ipart, mező­gazdaságot, a lakosság döntő többségének jólétet. Mindezek előrebocsátásával bátorkodom málásunkra az IKV igazgatójától kaptunk egy olyan választ, mely amolyan nesze semmi, fogd meg jól. Időközben szerződést kötöttünk a „Kényelem" lakásfenntartó kisszövetkezettel a ház ügyes­bajos dolgainak intézésére, jogi képviseletünk ellátására - fizetség ellenében. A szerződés megkötése után már velük is kellett csatázni, mert hetekig nem volt takarító, szemétkihordó - a megállapodás ellenére. Süketek, vakok, rok­kantak, bénák, idősebbek ta­karítottak, hordták a kukákat, a fiatalabbja meg vigyorgott, és szemetelt. Van olyan tulaj is, akit alig ismerünk, csak a havi 10-15 ezer forint albérleti díjat jár beszedni, mert a lakást kiadta, a közös költség persze egyforma. Hát ne bőszüljön föl az ember?! Jogi útra kívánjuk terelni az IKV-val szembeni kövtelésünket, képviselőnk, a Kényelem kisszö­vetkezet segítségével. Úgy érezzük azonban, hogy ők sem törik össze magukat értünk, mivel a velük kötött szerződésben meg egy olyan kitétel van, hogy felújítás esetén ­ha ők bonyolítják - a költségek 10 százaléka az övék, tehát a 1,5 milliós tetőfelújításból 150 ezer forint. Ha ne adj' Isten az IKV megcsinálná, nekik abból egy fillér hasznuk nem lenne. A kör be­zárult. Kedves jövendő lakásvásárló honpolgárok, fenti példánk is tanúsítja, hogy csak a zsivány­ságban történt meg hónapok alatt a váltás. Eddig is becsaptak bennünket, de a jelenben már minden képzeletet felülmúl az ügyeskedők vámszedése. Vajda János Hasonló lehetőségeket lehet találni a pénzfeladó részlegnél is. Jó lenne, ha egy ablak csak a betétesek ügyeit intézné, s egy másik, ahol mindent egy helyen el tudnánk intézni - de akkor valóban mindent! Jó lenne, ha nem kellene sorakozni, befizetni a csekket, átballagni a másik helyiségbe, újból sorakozni, megvenni egy befizetést igazoló szelvényt, visszamenni, újra sorba állni, várni, hogy egy csekélységet - a befizetés igazolását - végre elintézzük. Jó lenne, ha a befizetést igazoló kis szelvénykét ott helyben lehetne megvásárolni. És jól lenne, ha legalább egy munkatárs beszélne valami idegen nyelvet, hogy az arra vetődő idegent - akad belőlük bőséggel ­útba igazíthassák. M. I. vitázni némely, papírra vetett nézeteddel. Ad. 1. Az MSZMP utód­pártjának nevezed a szo­cialista pártot (MSZP). Ezzel abban az értelemben egyet­értek, hogy vannak a mai szo­cialista pártban egykori MSZMP-tagok is. De akkor utódpártnak tekinthető az az új párt is, amelyben szintén szép számmal találhatók volt MSZMP-tagok. Ilyenformán a Te mostani választott pártod, az MDF is utódpárt. És én az utódpárt szót nem pejoratív ér­telemben írom le. Mivel ahogy mostani pártodban - ahogy ezt deklaráltátok - együtt megfér a három eszmerendszer (nemze­ti, demokratikus és liberális), úgy fért meg a '80-as években az MSZMP-ben az a többféle eszmerendszer, amelyet külön­böző pártokban most pl. Te is képviselsz. Én ezt természe­tesnek veszem. Csak azt nem értem, hogy miért az MSZP által vállalt irányzat esetében használható az utódpárt jelző pejoratív értelemben ? Ad. 2. Azt veted az MSZP Szeretett városunkat sokféle jelzővel szokták illetni. Emlegetik, mint a napfény városát, a Pick szalámi és szögedi papucs hazáját, de újabban úgy is emlegetik, mint a botrányok városát. Félek, rö­videsen elkopik az iskolaváros és a diákok városa jelző. Sajnos, ez a folyamat nem most kezdődött, csak folytatódik. Korábban, ha terület kellett egy tízemeletes betonbarlang építésé­hez, amit egyébként lakóháznak is emlegetnek, elvették az iskola sportpályájának egy részét (textil­ipari szakközépiskola). Új hidat építünk, vegyünk el az iskola udvarából, mert lakóházat le­bontani nem lehet. Lehetne még a példákat sorakoztatni, de azt hi­szem, fölösleges. Talán a rend­szerváltás utáni időből egyet. Egy háztömbön belül két iskola van. Az építési normatívák szerint a területhiány igen nagy. Az egész háztömbre évekkel ezelőtt építési tilalmat rendeltek el azért, hogy távlatilag fejleszthetők legyenek az iskolák. Lehet, hogy ezt felol­dották, mert új lakások már épültek itt, illetve most is épül egy. Sőt az iskola területére gyógyszertár ürügye alatt luxusméretű lakás és valószínűleg, hozzá garázs is épül. Kultúra, oktatás, sport, ifjúság, egymástól el nem választható fogalmak. Bizakodtunk, hogy a rendszerváltást követően e fo­galmak értéke végre helyére kerül. Ezzel szemben mit tapasztalunk? Botrány a színháznál és a színház körül. A piaristák jogosan vissza­kapják a rendházukat, de ahogy ezt a város végrehajtotta, az bot­ránnyal ér fel. A középfokú ok­tatási intézmények egy része még azt a pénzt sem kapja meg, amelyet a költségvetés normatív támogatásként adott a városnak. Arról már szólni sem érdemes, hogy a város elfogadott költség­vetése törvényellenes és a „ter­vezés" módszere olyan, mint a pártállam idején. Kísérleti oktatás indul, de ennek az ára, hogy több, mint háromszáz szakmunkástanuló délután járhat iskolába, este há­romnegyed nyolcig. Iskolakísérletek címén sikerült elérni azt, hogy lassan a pálya­választási szakemberek sem tud­ják, hogy melyik iskolában mit is lehet tanulni. Van olyan szakma, szemére, hogy az MSZMP vagyonából gazdagodott meg. Ez legalábbis annyira nem igaz, mintha én azt a tényt szegezném Neked, hogy kor­mánypártként mennyivel köny­nyebben tudja az MDF kifi­zetni az egyenként 14000 fo­rintba kerülő választási fény­képeit (összesen 4 millió forint erejéig), a békéscsabai vá­lasztás kapcsán, szemben az MSZMP vagy a Fidesz ehhez képest nagyságrenddel kisebb összegeinél. Ad. 3. Nem érzed, hogy mindezek alapján nem helyén­való Horn Gyuláról Neked dehonesztáló sorokat leírni? Arról a Horn Gyuláról, aki azóta is nagy nemzetközi tekintélynek örvend, hogy döntésével itt, Európa keleti felén polgári demokráciák alakultak ki. Ad. 4. Miért hiszed, hogy Horn Gyulának nagyobb a felelőssége a lebontott Kálvin téri templom ügyében mint Neked és nekem, az akkor itt, Szegeden tevékenykedő, egy­kori MSZMP-tagoknak? Én a amelyet Szegeden négy iskolában oktatnak. Logikus, ez az „olcsó". Csak négy helyen kell ugyanarra költeni. A párhuzamos képzésre több példa is van. Ezel szemben áll, hogy kevés a pénz. Miért van ez így? A válasz egy­szerű. Nincs a városnak oktatási koncepciója. A döntések ötlet­szerűek. Gyanítom, hogy igaz ez a kulturális területre és a sportra is. Ebből következik, hogy átgondolt ifjúságpolitika sem lehet. Döbbe­netes döntések: négy konténer­tanteremre van 15,6 millió forint, az országos bajnokság második helyezett röplabdacsapatának nem szavazza meg a közgyűlés az ötszázezer forintot, nem támogatja a város olimpikonjait. Megszavaz viszont hatmilliót egy harmadik félnek, bizonytalan kimenetelre. Meggyőződésem, hogy a piaristák jogos tanteremigényét a város területén olcsóbban is meg lehetett volna oldani. Tisztelt képviselők! Gondolom, hogy nem vagyok egyedül, amikor azt kérem, hogy a kultúra, oktatás, sport, ifjúság területén ne politikai érdekek alapján döntsenek. Milyen lesz ez a város, ha értékeinkre nem vigyázunk, fiataljainkat nem köt­jük ide? Kikre legyünk büszkék? Mi motiválja gyermekeinket, ha azt tapasztalják, hogy Szegeden nem érdemes kiemelkedőt pro­dukálni, mert előbb-utóbb innen menni kell? Mikor jutunk már el oda, hogy művészeinket, sporto­lóinkat, vagy csak az alkotni akaró polgárainkat megbecsüljük? Le­gyen már vége a szürkeségnek! Irigylem más városok iskoláit, amikor azt hallom, hogy a normatív támogatást maradéktala­nul megkapták, sőt még azon felül is. Irigylem Makó városát is, mert nekik már van elfogadott oktatási koncepciójuk (lásd kék Délvilág 1992. május 8-i cikkét). Irigylem Szentest, Debrecent és a többit, ahol intenzíven fejlesztik az iskolai tanműhelyeket, mert tudják, hogy bizonytalan alapokra nem bíz­hatják gyermekeik szakképzését. Nem folytatom tovább, de ja­vaslom, érdemes lenne megkér­dezni őket, hogyan és miért csinálják? Siessünk, mert nagyon kopik az iskolaváros jelző. Börcsök László magam részéről úgy állok a dologhoz, hogy az MSZMP tetteiért vállalnom kell a fe­lelősség rám eső részét - még '56-tal kapcsolatban is, noha akkor csak 7 éves voltam. A rosszakért és jókért is. Mert Veled együtt az egykori MSZMP-ben a '80-as években már jó döntések is születtek. Nem tartom korrektnek, hogy az, aki szocialistának vallja magái, ttz bűnhődjön a párt­állam viselt dolgaiért, akik pedig MSZMP-tagságuk után más párthoz csatlakoztak, azok jogot formálhatnak az ítélőbíró szerepre. Nem azt kellene inkább mérlegelni, hogy ki volt a tisztességes ember, ki hogyan, milyen eredménnyel gyarapította hazánk hírnevét? Ad. 5. Hiszem, kedves Misi, hogy az ilyen oldalvágások helyett máson kellene közösen töprengeni: nemzeti összefo­gással azon fáradoznunk, hogy a Kárpát-medence politikai és gazdasági légköre olyan vonzó legyen a határokon túli terü­leten élő lakosságnak, amely­nek révén szabad választá­sokon az ott élő magyarok is az idetartozásért sóvárogjanak. Az egykori NSZK politikája ezt már megtette. Miért ne csinálhatnánk ezt meg mi is? Dr. Nemcsók János, a szocialisták megyei alelnöke Nem csak „a nap tüzes sugára süt le melegen" az öreg dorozsmai községházára az idei anyák napján. Bent, a patinás tanácsteremben is meleg, derűs hangulat uralkodik. Úgy tűnik, mintha egy fél év­századdal (!) ezelőtti művelődési rendezvényen lennék. Itt, ebben a helyiségben olvasgatott fel például Czékus tanító bácsi a „kétkezi emböröknek" Tömörkény István, Móra Ferenc elbeszéléseiből és a saját, derűs, humoros tanyai törté­neteiből. Ez a mostani ünnep itt egészen rendhagyónak tűnik, mert az ün­nepelteknek mintha eszük ágában sem lenne, hogy ünnepeltessék magukat. Sürögnek-forognak, süt­nek-főznek, meg virágokkal és terítőkkel díszítik az asztalokat. És megkezdődik az ünnepi mű­sor... A műkedvelő gyerekek, felnőttek és nyugdíjasok olyan eredetiséggel és természetességgel lépnek fel, amelyek hangulatát ­tisztesség ne essék szólván - itt talán még a legkiválóbb hivatásos művészek sem tudnák megterem­teni. A népdalkórust Lukovics Gabriella óvónő vezényli és Péter Vince citerás kíséri mesteri já­tékával. Láthatunk színdarabrész­letet és hallhatunk verseket is nagyszerű tolmácsolásban (például Veres Istvánnétól). Talán a leg­megkapóbb, hogy minden műsor­szám az anyákról, az anyáknak szól... Elsősorban a 80 körüli klub­vezetőnek, Kormos Feri bácsinak köszönhető az egész rendezvény sikere. Feleségével együtt maga is fellépett a „Három a kislány" egyik jelenetében. Olyan gyöngéden összebújva „alakították" az ősz házaspárt, hogy a nézők között szem nem maradt szárazon. De úgy tűnt, hogy a felesége, Veronka is túlságosan „szívére vette a dolgot", azaz a szerepét, mert még a színpadról távozva is jó darabig szemét törölgette... - Mi ad erőt, hogy már hosszú évek óta így összetartod a do­rozsmai időseket? - kérdezem a köztiszteletnek örvendő Feri bácsit. A Délmagyarország május 6-i számában, címoldalon, színes keretben pamflet jelent meg Darvasi László tollából „A szen­tek" címmel. Három évtizede vagyok a Dél­magyarország folyamatos előfize­tője, igyekszem mindennap végig­olvasni. Sokat olvasok, sőt hallok és látok mostanában a médiák ön­állósági törekvéseiről, az újságírók pártoktól való függetlenségéről. Talán ezért is megleptek az írásban olvasott nevek, illetve azok szerző szerinti hiányos „ízlelgetése", úgymint: „Szent Antall József, Szent Orbán Viktor, Szent Tor­gyán József, Szent Maczó Ágnes, Szent Hom Gyula." Nem vagyok jártas a politiká­Bensőséges hangulatú ünnepség keretében köszöntöttük április 26-án az édesanyákat és a gyer­mekeket. Ezúton mondunk kö­szönetet mindazon vállalatoknak, kft.-knek, magánszemélyeknek, akik a rendezvény sikeres lebo­nyolításához kedvezményes vagy ingyenes termékekkel, illetve szolgáltatással járultak hozzá. Az ünnepségre - amelyet a helyőrségi klubban rendeztünk az Alfa Taxi 50 forintért szállította a családokat a város bármely pontjá­ról. Az ajándékokat a Medikémia és a Perdix Kft. által felajánlott táskákba csomagoltuk. S hogy mi volt az ajándék? Felsorolni is sok, de talán érdemes. Az édesanyákat virággal köszöntöttük, egy forráskúti tagtársunk - az Illés család jóvoltából. A Szegedi Fo­nalfeldolgozó Vállalattól nagy mennyiségben kaptunk gyermekru­hákat. A Szegedi Nyomda és a Szent Gellért könyvesbolt kifestő­ket, könyveket adományozott. A Máltai Szeretetszolgálat, a Sub-Ex Kft., a Korner Kft. valamint a Troli büfé vezetője - Feketéné Hauk Éva - édességeket, üdítő italokat ajánlottak fel. A Precíz Kft. és a Hőépszer író-, rajz- és festőkellé­kekkcl lepte meg a gyermekeket. Az ajándékcsomagok azonban nem jutottak volna el a „címzettekhez", ha több tagtársunk, fáradságot és szabadidőt nem kímélve, nem segített volna mind a munkában, mind a szervezésben. Mindegyikük nevét nincs mód felsorolni, de Pelyváné Erzsike mindennapos, önfeláldozó tevékenységét feltét­lenül említenünk kell. Az ünnepséghez nem szorosan kapcsolódó, de a közelmúlt nagy - Elsősorban az, hogy össze­jöveteleinkkel, fellépéseinkkel értelmesebbé és szebbé tesszük nyugdíjas életünket. Csak láttad volna, hogy mennyire örültek látogatásunknak a vajdasági Adán vagy Jászapátiban, ahonnan 300 évvel ezelőtt származtak el a mai dorozsmaiak ősei. A múlt héten az algyői nyugdíjasok ropták velünk a locsolónapi csárdást, most meg a kistelekiek gazdagították anyák napi műsorunkat... A legidősebb ünnepelt egyéb­ként a 91 éves Nagy Pálné volt. Meghatódottságát a feléje áradó szeretettői nehéz lenne szavakkal ecsetelni. Ám hosszú életének „titkairól" készséggel mesél... - Természetesnek tartottam, hogy mindig a másokról való gondoskodás jutott osztályrésze­mül. Magamra keveset gondoltam - s kicsit huncutkásan mosolyogva hozzáteszi -, mégis ilyen sokáig megmaradtam! Két gyermekem, négy unokám és hét dédunokám felserdülésében meg a boldogu­lásában leltem legfőbb örömömet. Gyermekeim szinte egész életüket a „Gazsi-gyárban" töltötték el és az unokám is ott kezdte. Hál' Istennek, még ma is ellátom ma­gam. Bevásárolok, főzök és ta­karítok. A legfiatalabb édesanya a 25 éves Takács Károlyné volt, aki a nyugdíjasok szinte minden ren­dezvényén ott serénykedik. - Édesanyám kedvéért jöttem ide először. Ám úgy megszerettem ezt a légkört, hogy most már óvodás gyermekemet és a férjemet is mindig magammal hozom ­mondja a csinos fiatalasszony. Különben is, az ősz hajú öregek társaságát színesítve néhány kedves kisgyerek - jókedvűen és vidáman - mindig itt sündörög a találkozókon. Az egész derűs tár­saságot szemlélve úgy érzem, ide is illene Petőfi halhatatlan versrészlete: „Lám mennyi fér el egy kis helyen, itt van egy teremben múlt, jövő és jelen!" Patik István Szeged, Kazinczy u. 6-8. ban. A pártok parlamenti kép­viselői közül is inkább csak a vezető politikusokat ismerem, így például azt már nem tudom, ki az a Maczó Ágnes. Mindenesetre én nem „felejtettem" volna ki a legjobb poént, a Szent Tölgyesi Pétert. Elvégre, a valódi szentek között Péter a legnevezetesebb. Sőt ha Darvasi László pártsemleges, akkor egy csapásra akár három legyet (akarom mondani, szentet) is üthetett volna, így: Szent Tamás Gáspár Miklós. Ámde, az újságírók is szavazó­polgárok, s valamelyik kockába ők is bejelölik a keresztet. Katona János eseménye volt szervezetünk életé­ben - az önkormányzat jóvoltából - egy kis irodahelyiség kialakítása a Nyitra u. 15. számú ház alagso­rában. Köszönjük a Démász és a Vo­lán vállalatoknak a berendezéshez szükséges irodabútorokat. Külön köszönet a Volánnak a közeljövő­ben megrendezendő Budapest, kamara-erdei kiránduláshoz biz­tosított kedvezményes autóbuszo­kért. A felsoroltakból is kitűnik, hogy segítőszándék volt, van és reméljük lesz is. Minden segítséget ezután is örömmel és köszönettel fogadunk, legyen az élelmiszer, ruházat, szolgáltatás vagy egyéb... Elnézést kérünk mindazoktól, akiket név szerint nem soroltunk fel, nekik külön is köszönjük a segítséget. Nagycsaládosok Egyesülete Szegedi „Fészek" Szervezete * Április 30-án a délelőtti órákban leányom a Dugonics téri bérletárusító pavilonban vásárolt bérletét ott felejtette, amit a pénztáros eltett. Ezért emberségből jelesre vizsgázott a hölgy. Nagyon szépen megköszönöm, hogy ilyen emberséges volt. Elég sokat ide­geskedtem miatta, hogy meglesz-e a bérlet, mert manapság nem kis pénzről van szó, ha mégegyszer meg kellene venni. Külön köszönetemet fejezem ki - szintén a közlekedési vállalat dolgozó­jának - Meleg Zoltánnénak, hogy segítségemre volt az ügyben. M. E.-né, Szeged­Jó lenne ha... (Levél a postaigazgatóságnak) Több gondolat bánt engemet! (Válasz dr. Mucsi Mihálynak, az MDF szegedi szervezete ügyvezető elnökének) Kifelejtett szentek Köszönet

Next

/
Oldalképek
Tartalom