Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

GYERMEKEKNEK DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. APR. 4. Felszabadultan a felszabadítóról Történelmi lecke fiúknak és lányoknak (Szülök felmentve) Négy éve még majd minden iskolában megünnepeltük a felszabadulás ünnepét. Három éve már szemérmesen igyekeztünk eldugni április 4-ét, március 15-e egyre szélesedő háta mögé. Két éve mindenütt saját fejük szerint ünnepeltek vagy hallgattak az iskolák. Egy éve már tudjuk, hogy ez a nap Magyarország felszabadítását és újbóli megszállását egyaránt jelképezi. Ki-ki döntse el, számára a két tény közül melyik a fontosabb. Az idén már nem csak az ünnepet törölték el az idők, hanem a felszabadítókat is. A történelem egyik különös csodádajént a világ talán legnagyobb hadseregére támaszkodó birodalom úgy pukkadt szét, mint egy túlpumpált focibelső. Aki most látja, el se tudja képzelni, milyen lehetett. Utólag ezt nehéz megállapítani. Igazi történelmét sohasem tanították. Nem is volt miből. Hazudtak a krónikák és a dokumentumok is. Errefelé a nemkívánatos személyek nem csak az életből tűntek el, hanem az egykori eseményeket megörökítő fényképekről is. Magam is tanúja voltam, hogy ügyes retusálok milyen sikeresen csináltak Trockijból aktatáskát, Hruscsovból sztálingrádi bunkerfalat. Ám a leggondosabban szőtt hazugság kis kilyukad valahol. A szovjet gondolkodás egyenruháját gyakran rágta szét szorgos molylepkeként az egészséges népi humor. Egy május 1-jei díszfelvonuláson láttam a Vörös téren, hogy az órák hosszat vonuló tömegben gitárkísérettel forradalmi dalokat éneklő fiatalok a tribün előtt hirtelen nótát váltottak, és ezt énekelték: Elmúlt a tél. Mely annyit ártott. Köszöntsd ezér' Velünk a pártot! Egy idő után gyanús alakok nyomultak a csoport felé, de úgy látszik, jól működött a hírszolgálatuk, mert gyorsan más nótába kezdtek, a gitárosuknak pedig nyoma veszett. Szerencsésebb generációhoz tartozván, én magam végül is megúsztam minden meleg helyzetet, amelyet fölöslegesen jártatott számnak köszönhettem. Ebbe a kis gyűjteménybe végül mégis csak olyan darabok kerültek, amelyeket magam hallottam, és magam is meséltem. Ha csak felnőttek olvasnák, nem is kellene magyarázni egyiket sem. Ifjabb olvasóim azonban hál' istennek sok mindent nem tudnak már erről a világról, ezért fűztem a viccekhez néhány magyarázó mondatot. Persze, anélkül is érthetőek. Eljött az óra... A

z 1945-re emlékezők többsége felfigyel arra a szenvedélyes érdeklődésre, amelyet a felszabadító hadsereg harcosai az órák iránt tanúsítanak. 1945 májusában Potsdamban asztalhoz ül a három világhatalom vezetője, hogy aláírja az örök békét garantáló megállapodást. A nagy pillanat pontos megállapításához kiteszik az asztalra zsebóráikat. Három gyönyörű svájci aranyóra fekszik egymás mellett, fedelükön írás mutatja: mindegyik ajándék. Churchill órájára ódon betűkkel metszették: „Sir Winstonnak királyától. " Truman óráján lendületes kézírással olvasható: „Harrynek Roosevelt elnök." A legszebb felirat azonban Sztálin óráján díszeleg: „Kedvelt Apponyimnak - Ferenc József." Ez persze egy magyar változat. Egy leningrádi ismerősöm szerint Sztálin óráját II. Katalin adta az ő Patyomkin hercegének, szeretettel. De ennyi részrehajlást megengedhetünk magunknak, elvégre, a mi felszabadulásunkat ünnepeljük. * H

ruscsov körszaka ontotta a vicceket. Maga a vezér is egy vicc volt, amikor cipőjével verte az asztalt az ENSZ üléstermében. Főleg azzal vált nevezetessé, hogy mindenhez mindenkinél jobban értett, legyen szó kukoricatermesztésről vagy költészetről. Kirúgatása után a költőkkel, művészekkel kibékült. A novogyevicsi temetőben álló síremlékét nagy ellenfele, Nyeizvesztnij szobrászművész alkotta engesztelésül. Ehhez a sírhoz annyian jártak, hogy sürgősen be kellett záratni a temetőt, ahová csak engedéllyel léphettek be azután, akik igazolták, hogy hozzátartozóik vannak ott eltemetve. Hogy a kukoricatermelők is megbocsátottak volna-e Nyikita Szergejevicsnek, arról nincs adatunk. Hruscsov egy nap megjelent egy szovhozban, amely híres volt tehenészetéről. - Mit esznek ezek? - méregette gyanakodva a jól táplált állatokat. E

kkor terjedtek el az örmény rádiós viccek világszerte. Lényegük pontosan érthető volt. Most már valamivel többet lehet kimondani, de hogy pontosan mennyit, azt senki sem tudja. Ez tükröződik ebben a ma is aktuális viccben. Kérdezik a jereváni rádiót: - Miért változott meg a műsoruk? - Költözködés miatt. - Hogyhogy? - A rádió elnöke eddig a börtönnel szemben lakott. Most a saját lakásával lakik szemben. Nyomon kísérhetjük ezekben a viccekben a kommunizmusról alkotott nagy ábránd változásait is. A '60-as években még így tették fel a kérdést: - Lesz-e a kommunizmusban pénz? - A revizionisták szerint természetesen lesz. A dogmatikusok szerint nem lesz. Az igazi marxisták szerint van, akinek lesz, van, akinek nem. Az áruhiányos '80-as években ez a válasz így módosul: - Tisztelt polgártárs, akkorra már csak pénz lesz. A viccekben jól tükröződik Hruscsov nagy nemzetközi aktivitása. Az ENSZ-ben vetélkedőt tartanak a legjobb politikus cím elnyeréséért. Hárman maradnak a döntőben, Hruscsov, Kennedy és Wilson, a brit miniszterelnök. Sok próba után eldöntetlenül áll a küzdelem, amikor az utolsó feladat követAzt a választ kapta, hogy egy speciális takarmányt, amelyet főleg árpából állítanak elő. A vezér haragra gerjedt, az árpát Kanadából importálják, különben is, vodkát lehet belőle főzni, tehát kár a marhákba. Jogos haragjában Szibériába küldte a szovhoz egész vezetését. . Az esetnek híre ment, a következő helyen már szepegve ismerte be a kolhozelnök, hogy a disznói kukoricától gömbölyödnek. A válasz hasonló volt. Ő is repült egész csapatával. Ugyanígy járt, aki a lovakkal zabot etetett, a csirkékkel hallisztet, a halakkal meg valami akármi mást. Végül egy örmény kolhozba jutott el a mindentudó főtitkár, ahol kecskéket látott legelészni. - Ezek mit kapnak enni? dörrent kérdés, de az agronómus csak ravaszkásan simogatta a szakállát: - Tudja Hrucsov elvtárs, minden reggel kapnak 30 kopejkát és azt vesznek rajta, amit akarnak. kezik. Behoznak egy macskát, amellyel egy kanál csípős mustárt kell megetetni. Első az angol. - Mi a finom diplomáciai fogások hívei vagyunk - mondja -, és ezzel egy hatalmas hússzeletbe csomagolja be a mustárt. Am a sunyi dög körülrágja a húst, a mustár ott marad. Az amerikai az erőpolitika híve. Elkapja a macskát, úgy tömi bele a mustárt. A szegény állat köpköd, harap, karmol, és a gyakorlat nem sikerül. - Mi a meggyőzés hívei va* F

rsze, ezek a viccek már tovább élnek a brezsnyevi korszakban is. Maga Brezsnyev megjelenik az örmény rádiós viccekben is: - Miért van Brezsnyev elvtársnak ilyen nagy borzas szemöldöke? Kivitelezési hiba gyünk - jelenti ki Hruscsov, és simogatni kezdi a cicát. Az hálásan dorombol és törleszkedik, mire a ravasz politikus a macska fenekére keni a mustárt. A mustár persze csíp, a macska nyávogva rohangál körbe-körbe. Végül leheveredik és kétségbeesetten kezdi nyalni magát. Nyávog, nyalja, nyávog, nyalja... Hrucsov diadalmasan mutat rá: - Látják! így megy ez nálunk! Önként és dalolva... Ebben az időben minden jelentősebb eseményre azonnal viccek születtek. Amikor Lord Russel a zsidóüldözések abbahagyására szólította fel a szovjet vezetőket, Hruscsov - a viccben - meghívta a Lordot, hogy egy hónap múlva saját szemével győződjék meg állításai valótlanságáról. Ezek után Hruscsov hívatja Mikojant: - Te, Anasztáz, mi van a moszkvai zsinagógával? - Tudod, Nyikita, sok minden történt errefelé. Volt sztálini alkotmány, tisztogatás, háború, személyi kultusz... szóval, valahogy eltűntek. - Sejtettem. Akkor három hét múlva jelented, hogy a moszkvai zsinagóga húszezer hívővel üzemel. Mikojan már egy hét múlva beállít. - Nyikita, itt baj lesz. - Micsoda?! - Ne dühöngj, vannak eredmények is. A krumplit kihordtuk hogy az egykori érdemei miatt fontos székekbe került műveletlen kádereket jelképezze. - Vaszilij Ivanics, olvasta az újságot? - ront be Petyka, a tisztiszolga. - Fölmentek az amerikaiak a Holdba! - No lám - rikkant elégedetten Csapajev -, kergetjük a kutyaháziakat! Vannak a sorozatban eredeti „történelmi" helyszínen játszódóak is. - Vöröskatonák! A fehérek ellen utánam! - De Vaszilij Ivanics, a fehérek most a hátunk mögött vannak. - Nem baj, Petyka! A Föld gömbölyű. Talán a legjellemzőbb ezek közül az, amelyben Ivan Ivanovics, a veterán harcos elmeséli a tévé nézőinek, hogyan találkozott ő utoljára Csapajev elvtárssal személyesen. - Felejthetetlen nap volt, elvtársak. A Volga partján hasaltunk a fűben, amikor megdöndült a föld, és vöröslovasai élén megjött Csapajev elvtárs. Jó doni csődöre ficánkolt alatta. Kardján megcsillant az alkonyi nap... és akkor elvtársak, azt mondta nekünk Kolcsak kegyelmes urunk: Tűz! * A

szovjet politika Prágától Afganisztánig egyre új témákat szolgáltat a viccmesélőknek. 1968. november 7-én a mauzóleum tetején a meghívott díszvendégek között ott nézi a díszszemlét Hannibál, Dzsingisz kán és Napóleon is. A francia császár olvassa a Pravdát, a másik kettő analfabéta, így hát beszélget: - Ide nézz, te, Dzsingisz! Nekem lettek volna ilyen tankjaim a nyavalyás elefántok helyett, én beletaposom azt a Scipiot a Tiberisbe. - Ha énnekem ilyen rakétáim vannak - sóhajt a kán -, ki se mozdulok otthonról, úgy pusztítom el a világot. Ahogy ábrándozgatnak, feltűnik nekik, hogy Napóleon csak olvas. - Hé, magának nincs semmi véleménye? - Kérem, ha nekem ilyen újságjaim lettek volna, a világ ma se tudna Waterlooról. * E

kkor már készen álltak a mai nemzetiségi háborúk alapjai is. Az orosz viccek egyik hőse, a bunkó, de gazdag grúz, aki drága pénzért virágot, gyümölcsöt árul az északi nagyvárosokban, és kihúzatja jó fogait, hogy aranyat tetessen a helyükre, a ruhatárban „kabát nem kell" kiáltással dobja oda a borravalót, és amikor éjszaka részegen 150 kilométeres tempóban száguldozik Moszkva utcáin, az őt üldöző három motoros rendőrnek először három 5 rubelest, majd három 25 rubelest akar adni megvesztegetésképpen, mivel azonban azok ezt nem fogadják el, vállvonogatva ad át nekik három jogosítványt. A tbiliszi templomban egymás mellett imádkozik az orosz élmunkás és a grúz üzletember. A grúznak hosszú listája van: - Adj, uram Isten, kis földemre NDK kerti traktort, adj új furgont, hogy azzal vigyen a reptérre a mandarint, adj új dácsát, új jachtot... Közben az orosz egyre csak azt hajtogatja: - Adj, uram Isten, tizenharmadik fizetést! A grúz felfigyel: - Mi az a tizenharmadik micsoda? - Tudja, polgártárs, én élmunkás vagyok, de ha nem csupán én dolgozok jól, hanem az egész üzem, akkor mi decemberben kapunk egy tizenharmadik fizetést. - És az mennyi? - 150 rubel - büszkélkedik az orosz. - Na, jóember, fogja, itt van magának 200 - nyomja a grúz a másik markába a pénzt és az ég felé mutat -, de ne vonja el a figyelmét ilyen marhaságokkal! De talán az a vicc jellemzi legjobban a mai állapotokat, amelyben az orosz Ivánt arra ösztönzik, hogy barátkozzék ukrán szomszédjával. A két férfi ezután együtt jár meccsre, horgászni, kocsmába és a lányok után. Együtt ápolják kertjeiket is. Egy idő után az orosz Ivánnak fúrja az oldalát a dolog, és szóvá teszi: - Mondd, komám, miért öntözöd te gázolajjal a virágaidat? így hamar kipusztulnak. - Mit bánom én - felel a másik csak a géppuska ne rozsdásodjon meg alattuk. * a zsinagógából, kitataroztuk az épületet, beszereltük a légkondicionálót és a lehallgató készülékeket. - Akkor mit locsogsz? - Nincs rabbi. Tudod, ez egy felelős állás. Van rá három jelöltünk is, de egyik sem az igazi. - Miért? - Az egyiknek van rabbiképzője, de nincs pártfőiskolája. A másiknak van pártfőiskolája, de nincs rabbiképzője. A harmadiknak megvan mind a kettő, de az meg zsidó. S

okat viccelődtek az elöregedett vezetéssel. A szálas termetű Andropov azért nem tudott felkelni betegágyából, mert a kisebb Brezsenyev elemmel is működött, ő meg csak hálózatról. Gorbacsovot leginkább alkoholellenes rendeleteiért fricskázták. Ma pedig már nem tréfálnak. A vicchez elengedhetetlenül szükséges, hogy a hallgató és a mesélő a legfőbb dolgokban egyetértsenek. Ma pedig egyre nehezebb két ilyen embert találni az elemeire hulló birodalomban. Az a potsdami óra végzetesnek bizonyult. A lopott órák hamarabb lejárnak. Új tulajdonosaik nem mindig tudják, hogyan bánjanak velük. RIGÓ BÉLA ÖSSZEÁLLÍTÁSA HEGYI FÜSTÖS LÁSZLÓ RAJZAI - Az nem más, mint Sztálin bajusza, csak magasabb szinten. A jereváni rádió a szabadszájúság visszaszorításával a viccekben is csendesebb lesz. Az új viccek hőse a polgárháború legendás katonája, Vaszilij Ivanics Csapajev, aki azért támadt fel, Képrejtvény - megfejtés - nyertesek Március 14-i számunk képrejtvényének megfejtése: A tizenkét pont, Bárány, Szabadságharc. Örömmel vettük, hogy kizárólag jó megoldásokat kaptunk, s beküldőik közül könyvutalvánnyal jutalmazzuk a következőket: Vér Anikó (Szeged, Budapesti krt. 34/A. IV. 12.), Horváth Mónika (Szeged-Szentmihálytelek, Fehérpart u. 58.), Hegedűs Attila (Szeged-Algyő, Berek utca 31.), Melkvi Ági és Orsi (Szeged, Pipiske u. 3.), Szepesi Bálint (Szeged, Klapka tér 9.), Sódar Emese (Szeged, József Attila sgt. 8.), Berethalmi Noémi és Daniella (Szeged, Kossuth L. sgt. 8. II. 18.). A könyvutalványokat postán küldjük el.