Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

Sári, a pallér A fáma szerint a falu „szépítésze" annyi ízléses, mutatós családi házat épített, hogy kijár neki ez a titulus. A megújuló település egyik kulcsfigurájának tartják, aki egyszerű mesteremberként malteros kanállal, ácsszerszámókkal a kezében formálja-alakííja évek óta Balástya arculatát. Kőműves a javából Sári János, igazi alkotótársa a tervezőknek, hiszen amellett, hogy ösztönös szépérzékkel bír, folyamatosan tájékozódik az új kivitelezési módokról, építési megoldásokról. A Műszaki Könyvkiadó egyetlen, építészettel kapcsolatos kiadványa sem hiányzik házikönyvtárából. Állandó olvasója a Lakáskultúrának, az Otthon című folyóiratoknak. Gyakran böngészi a német katalógusokat, merthogy manapság a német otthonok iránt érdeklődnek elsősorban a házat építő falusiak. Nem tudom, bevési-e nevét az általa felhúzott épületek falába, vagy úgy véli szerényen: nem a szignó a lényeg... SZOMBAT, 1992. ÁPR. 4. HETEDHÉT HATÁRON 7 Szégyenszemre Panzió, gyorsbüfé és kemping Megnyílt az Orchidea Az öreg balástyai temetőt nem a kegyelet virágai borítják el, hanem, szégyenszemre, a derékig érő gaz, a dudva, a muhar. Akkor is azt mondanám, gyalázat, hogy így néz ki, ha a falu egyik eldugott sarkában lenne ez a sírkert, de miután szembetűnően ország-világ láthatja a községen áthaladó nemzetközi főútról, egyenesen bűnnek tartom, hogy évek óta nem törődnek ezzel a pusztuló területtel. Új vendéglátóhellyel gyarapodott a városkörnyék. Megnyílt Balástyán az Orchidea panzió. Ahogyan a nevéből is kitetszik, nem csak ételt, italt, hanem szállást is kínál a rendkívül impozáns, kívül-belül tetszetős útmenti fogadó, amely a helybeli Balázs-Becsei família közös vállalkozásában épült. A panzió terveit Kónya Imre és Nagy Sándor készítette, a kivitelezés Sári János, a belső asztalosmunka Tóth Dezső kezemunkáját dicséri. Harminckét, kényelmesen berendezett, fürdőszobával ellátott kétágyas szoba várja a kétszintes épületben a vendégeket. Mindegyik lakótérbe telefont szereltek, s néhány hónapon belül a televízió sem hiányzik majd a szobákból. Az átutazó, csak rövid időre megpihenóket szolgálja ki a panzió gyorsbüféje, ahol olcsó, Hogy lezárt temetőről van szó, és van egy másik új, tiszta, rendes és gondozott is? Ez nem mentség arra, hogy az elárvult, ősi nyughelyekről megfeledkezzenek. Ha már sorsuk megpecsételődött, nincs aki gondozza, ápolja a sírokat, akkor annak rendje és módja szerint már régen intézkedni kellett volna a temető felszámolásáról. Természetesen lehetne keresni a felelősöket, kinek, kiknek a mulasztása miatt maradt itt ez a szégyenletes örökség, csakhogy ezzel aligha siettetnénk a megoldást. Mindenesetre tény, amíg temettek itt, a hajdani tanács felügyelte a temetőt. Utána meg senki. így lett az enyészet martaléka. A pillanatnyi helyzet pedig a következő. Dr. Lénárd György, a falu plébánosa arról tájékoztatott, hogy az egyház nem kéri vissza az öreg temetőt. A polgármesteri hivatal viszont a vagyonügynökségtől visszaigénylésére vonatkozó levelet kapott. Tanácstalanok tehát a község elöljárói. „Míg nem tisztázódik a helyzet, azaz ki nem derül, végül is kié ez a terület, az egyházé vagy az önkormányzaté, adddig marad minden a régiben" - kaptam a felvilágosítást Erdei Sándor alpolgármestertől. Ha a falu tulajdona lesz a föld és erről írásban kapnak választ a püspöki hivataltól, megteszik a szükséges lépéseket a temető rendezését illetően. Ahogyan az szokásos, országos és helyi napilapokban közzéteszik: megszüntetik a temetőt. Értesítik a hozzátartozókat, gondoskodjanak az exhumálásról, a sírkeresztek áthelyezéséről. A körülmények ismeretében nyilvánvalóan korai érdeklődni, hogyan alakul majd a temető helyén a falukép. Egyelőre csak abban lehet bízni, mielőbb megoldást találnak arra, hogy ne kelljen másfelé néznünk, ha az ősi sírok mellett visz el az utunk... - Azt vetik a szemünkre mondja az alpolgármester, csak a földdel foglalkozunk, de tovább nem látunk, egyebet nem teszünk. Látjuk mi a csillagokat is... - Mit ért ezen? - Másfelé is nézünk, nem csak a lábunk elé. - Ez igazán szépen hangzik... - Mindjárt tényekkel is szolgálok, de hadd vessem közbe: miért baj az, ha most többet foglalkozunk a földdel, ha odafigyelünk arra, hogy senkit ne semmizzenek ki... A polgármester veszi át a szót. - Takarékosságra szorítottuk a falut, hogy legyen miből utakat építeni. Negyven évig ezzel senki sem törődött: nézzen szét, nincs egyetlen tisztességes kövesutunk. Most meg azt mondják fukar, fösvény vagyok, mert nem hagyom, hogy szórjuk a pénzt. Nem eredmény az, ha az idén négy utcát aszfaltoztatunk? Azt sem mondhatják, hogy nem vettük figyelembe a lakosság kérését, hiszen olyan utcákban építtetjük ki a szilárd burkolatot, ahol nagy a forgalom, ahol naponta sokan jönnek-mennek. A TolBalástya, ahol a csillagokat is Bodor Lajos polgármester és Erdei Sándor alpolgármester nincs irigylésre méltó helyzetben Balástyán. A mendemondát, mely szerint a faluban a kisgazdák - kettejükkel az élen „átvették a hatalmat", és pártérdekek dominálnak az önkormányzatban, jól ismerik, de mert rágalomnak tartják, nem is veszik komolyan. Beszélik: sok ülés telt el felesleges személyeskedéssel, kölcsönös vádaskodással, ahelyett hogy érdemi vitát folytattak volna. „Tudják honnan fúj a szél" néznek rám jelentőségteljesen, amikor szóba hozzuk mindezt. Nekem sincs okom titkolni, olvastam a Kisteleki Hírmondóban Nagy Sándor helybeli képviselő elmarasztoló véleményét a testület munkájáról. buhin, a Jókai, A Dózsa és a Klapka utcát hozzuk rendbe, 8 millió forintért. És sorolja tovább, hogy tízmillió forintot tettek félre a gázveíeték építésére, amire állami céltámogatást is kértek. Amint mondta, tárgyalt három céggel, járt utána éppen eleget, kereste a legolcsóbb, legelőnyösebb megoldást. Az idén a tervezésnél, az ügy elindításánál nemigen juthatnak többre - hangsúlyozza, mert a legolcsóbb árajánlat is 43 millió forint. így, számításaik szerint, több mint 20 millió forinttal kellene a lakosságnak hozzájárulnia a vezeték kiépítéséhez. Meg kellett kérdeznem: - Vajon mit szólnak ehhez az emberek? - Hát, ez mindnyájunknak nehéz lecke lesz, akárcsak az a régi vágyunk, hogy a gazdasági iskolát visszakapjuk. Jelenleg nevelőotthonként működik. A felélesztéséhez már találtunk segítőket. Kiderült hogy takarékoskodniuk muszáj, mert többe került például a kábeltévé a falunpk, mint ahogy számították. Az új vezetők dolga lett, hogy utánanézzenek a község villanyszámlájának, ami sokaknak nem tetszett, mert azoknak is fizettek a közpénzből, akiknek nem járt volna. Fejtörést okozott, hogy a korábbi évek csatornázására felvett adósságot miként törlesszék. Nem tagadták, előfordulhattak hiányosságok a falu működésében, hiszen a szabályok dzsungelében még a nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek sem igazodnak el. Náluk pedig hónapokig üres volt a jegyző széke. Erre a megbízatásra nehezen találtak embert, most is csak Dóccal közösködve sikerült. Elkészítették az önkormányzat szervezési és működési szabályzatát. Méltatlankodva kérdi: maga szerint, ez mind földügy? Erről nem engem kell meggyőznie... Az oldalt Gombos Erzsébet írta. Fotó: Gyenes Kálmán gyors étkezési lehetőséget ígérnek a tulajdonosok. Alkalmi rendezvényekre, családi összejövetelekre, lakodalmak szervezésére is alkalmas az épület, hiszen a földszinti termekben akár 400 személyt is fogadhatnak. Lehetőséget teremtettek arra is, hogy az udvari épületekben külön főzhessék meg vendégeiknek az étkeket, azaz semmi akadálya sem lesz a bográcsok, üstök felállításának. Vagyis amellett, hogy elegáns szálláshely az Orchidea, alkalmazkodik a helyi igényekhez. Sőt, a fogadó gazdái gondoltak azokra a turistákra is, akik szívesebben választják szálláshelyül a sátrat, a lakókocsit: a panzió mögött minden komforttal ellátott kempinget alakítottak ki.