Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-29 / 101. szám

II. GAZDASÁGI MELLÉKLET SZERDA, 1992. ÁPR. 29. A cégek egynegyede budapesti. Külföldről már látszik a vége Tények a privatizációról Hazai vásárlóerő nélkül Kapualjak és garázsok Szegedi „üzletszaporulat" 1991 Papír, írószer, könyv Járművek, gépek Vendéglátóipar Elektronikai termékek Élelmiszer Vas, műszaki, üveg Textil és ruházat Cipő és bőráru 0 100 200 300 400 500 Miközben a kiskereskedelem forgalma az elmúlt esztendőben számottevően csökkent, a működő üzletek száma ugrásszerűen emelkedett Szegeden. Mi a magyarázata ennek az ellentmondásosnak tűnő folyamatnak? Aki már járt nyugati határainkon túl az látta, aki nem, az hallotta, hogy arrafelé sokkal több az üzlet és sokkal kisebb a zsúfoltság. Az a régi „szocialista" kiskereskedelem egyvalamiben íepipálta a Nyugatot: egy eladóra, egységnyi boltterületre számítva jóval nagyobb forgalmat bonyolított. Hogy milyen áron, azt mindannyian tapasztaltuk. Bolthálózatunk bővülése, megújhodása •iáknál számos új, elegáns, a korábbiaknál sokkal ilasabb küls agította a várost, de belvárosi pn capualjbeépítésből és lakótelepi garazsokból is színvonalasabb külső megjelenésű üzlettel belv azdagította a várost, de belvárosi pincékből, születtek boltok. Minden azt jelzi, megindult a kereskedelem Európa felé. Persze odáig az út hosszú és göröngyös, a megindult verseny szelektálni fogja a vállalkozókat - már jelenleg is az üzletek több mint fele egyéni vállalkozás keretében működik -, majd nálunk is elengedhetetlen követelmény lesz az udvarias eladó és idővel azt a fogalmat is elfelejtjük, hogy „hiánycikk". De a vásárlók és a vállalkozó kiskereskedők is arra várnak, hogy az emberek vásárlóereje is kezdje közelíteni a fejlett piacgazdaságok szintjét és a statisztika számai már stabil üzlethálózatról és növekvő forgalomról adjanak hírt. Klonkai László KSH Padlásban-pincében gondolkodók Piaci tükröződések A magyar árutőzsdéről éppúgy lehet fitymáló, mint túlértékelő véleményeket hallani. A gabonások munkájáról már összegyűltek értékelhető adatok, a hústőzsde még a kezdeti, botladozó lépéseknél tart. A hazai gabonatermésnek még csak pár százaléka kerül a tőzsdére, de érdekes módon a nyitott állományt tekintve a világon az ötödik helyre tornázta föl magát. Természetesen az előtte állók közül akadnak nagyságrendekkel nagyobbak is. Mindezt egy mezőgazdasági szakembereknek szóló tanácskozáson hallottam, ahol Gaborják Csaba a Mezőbank tőzsdei és befektetési osztályának képviseletében próbálta a termelésre öszpontosító szemlélet üzleti alapokra helyezésének szükségességéről meggyőzni az egybegyűlteket. Az 1991 októberében elindult decentralizált (önprivatizációs) modellben 20 vállalat alakult át. A 84 tanácsadó cég közül 66 kötött szerződést a programba bejelentkezett immár 405 társaság közül. E cégek fele a fogyasztói szolgáltatásban tevékenykedik, egynegyede Budapesten található. Vagyoni értékük csaknem 25 milliárd forint. A tényleges átalakulás 40 cégnél történt meg, felénél pedig a tulajdonváltás is lezajlott. Négy vállalatot: az Országos Piackutató Intézetet, a Kereskedelmi Beruházási Vállalatot, a Zelkát (Zalaegerszegi Gelka), valamint a Kereskedelmi és Minőségellenőrző Intézetet teljes egészében a dolgozók vásárolták meg. A tapasztalatok feldolgozása hasznos a későbbi privatizáció javítására. Ezért az ÁVÜ mind a privatizált cégektől, mind a tanácsadó társaságoktól részletes véleményt kér. A vagyonvédelmi eljárás keretében tavaly 78 nagyobb társaság alapítását - 37 milliárd forintos értékben - hagyott jóvá a vagyonügynökség. Az előprivatizációs program keretében a 6031 egységből eddig 2120-at privatizáltak mintegy 3,6 milliárd forintos értékben. Az Állami Vagyonügynökség 1991. évi bevételei december 31-ig meghaladták a 40 milliárd forintot. Ez némileg meghaladja az előrejelzések alsó határát. A bevételek közel 85 százaléka devizában folyt be. Közvetlen vásárlás és tőkeemelés formájában az átalakult és privatizált vállalatokba mintegy 770 millió dollár értékű külföldi tőkét fektettek be. Ez az országba érkezett összes külföldi tőke 60 százaléka. Az összes átalakult vállalatra vetítve a külföldi tőke aránya 9 százalék, míg a vegyes vállalatokban az átlagos részesedés 40 százalék. Tavaly tehát a külföldi tőkebeáramlás alapja a privatizáció volt. A tavalyi folyamatok alapján megállapítható az is, hogy a hazai vásárlóerő egyelőre nem játszott jelentős szerepet. Az okok sokrétűek, közülük az egyik legfontosabb, hogy nincsenek megfelelő hitelfelvételi lehetőségek arra, hogy a magyar magánszféra valóban bekapcsolódjék e nemzeti programba. Jól mutatja ezt, hogy 1991-ben alig több mint 700 egzisztenciahitelt adtak ki, mégpedig 99 százalékban az előprivatizációhoz kapcsolódóan. A kiadott hitelek összes értéke nem éri el az 1 milliárd forintot. A privatizációs hitel tekintetében a helyzet még roszszabb. (Privinfo) Közérzetkutatás A Gfk-Hungaria Piackutató Intézet május 4-én konferenciát rendez Budapesten a New York Kávéházban, melyen egy bécsi társadalomkutató intézet által végzett felmérés eredményeit ismerteteik. A Gesellschaft für Sozialforschung a volt szocialista országok lakosságának közérzetét, jövőképét vizsgálta. A szervező, vagyis a Gfk-Hungaria fogyasztás és piackutató társaság, a legnagyobb európai közvéleménykutató holding tagja, melynek intézetei csaknem valamennyi európai országban, Amerikában és a Távol-Keleten is megtalálhatók. 23 országban 41 Gfk. intézet vizsgálja a piaci és társadalmi jelenségeket. Magyarországon a változások kezdetén, 1989-ben jelent meg a Gfk. Saját munkatársi gárdáján kívül a kutatóintézet a holding egész nemzetközi apparátusára támaszkodhat. Forrás - reklám Mivel egy szállodai vendég potenciális üzleti partner, vásárló lehet, vagy hírvivő az árukínálatról, a Forrás Gyógyüdülő-Szálló reklámlehetőséget biztosít az üzleti élet szereplőinek, termékeik és szlogenjeik elhelyezésével a különböző helyiségeiben. A reklámhordozó-értéket növeli, hogy a szálloda évente több ezer bel- és külföldi vendég otthona. Ma már kétségtelenül komoly árjelzőfunkciót lát el a tőzsde, s a brókerek rendelkeznek a legfrissebb, naprakész információkkal. A termelők, kereskedők és felhasználók, vagyis az áruban érdekelt felek az árakat tekintve padlásban-pincében gondolkodnak. Ezt az állapotot kell az üzletkötés érdekében kimozdítani a holtpontról. Itt lép elő a másik főszereplő, a spekuláns, mely a nálunk élő értelmezéssel ellentétben nem feketéző, árfelhajtó, hanem a pénzét kockázattal befektető. Ez az egyetlen olyan intézmény, ahol előre megköthetők az úgynevezett határidős üzletek, melyek Budapesten maximum 17 hónapra szólnak. Ebből is látszik, hogy a tények helyett itt még a piaci várakozások dominálnak. Az áreséstől tartó termelő az árbiztosításos üzlettel gyakorlatilag a józanul mérlegelő autóvezető gondolatmenetét követi, aki Jelméri, hogy a biztosítási díj fejében átvállalják tőle az egzisztencáját veszélyeztető karambol anyagi kockázatát. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy a kukoricavetés előtt, februárban megnézi az októberi határidős kötéseket. Látja, hogy 6 ezer 800-on áll, kikalkulálja, hogy ezen megtérülnének-e a költségei. Valószínű, hogy az akkori tényleges árak a termés és a kereslet függvényében ettől el fognak térni. Egy biztos, amennyiben leköti az áruját, a 6 ezer 800 forintot biztosan megkapja. Ha a betakarítást követően magasabb árszint alakul ki, választhat, vagy leszállítja ennyiért a kukoricát, vagy határidő előtt drágábban visszaveszi a kötését. Utábbi esetben hagyományos partneri körében ő is drágábban adja el a termését. Apyt az ügyleten vesztett, az a „casco-díj". Ha csökken az ár, az szabadpiaci „ karambolt" jelez. Még ekkor sem biztos, hogy a tőzsdei kötés leszállítása az előnyösebb. Előfordulhat, hogy jobban jár, ha a határidő előtt olcsón visszavásárolja a tételét, s ezt a nyereségét hozzáadja ahhoz az összeghez, melyért a valóságban mégis sikerül elsütni a portékáját. A tőzsde, mint szabályozott piac pénzügyi fedezetével, szankciólehetőségeivel mindenkor képes a szerződési feltételek betartatására. A mai, csődökkel és felszámolásokkal terhelt gazdaságban ez jelentős biztonsági tényező. így a termelő egy kiszámíthatóbb gazdasági évnek nézhet elébe, cserébe a szélsőségeket lefaragó spekuláns „zsebeli be" az esetleges extraprofitot vagy veszteséget. Az alacsony őszi és a mostanra 40-80 százalékkal megemelkedett búzaárak közötti tetemes különbözet ismét felveti egy elfeledett intézmény, a közraktározás felélesztésének időszerűségét. Az 1875-ös kereskedelmi törvény idevágó rendelkezései ma is hatályosak. A valamikori 50 közraktárból mára csak egy maradt. Pedig az elv nagyon kézenfekvő: kerüljük a felesleges tőkelekötést, s ne az árut mozgassuk, hanem a róla kiállított jegyet! A közraktár raktározási gondot éppúgy megoldhat, mint hitelezésit. E jegy ugyanis első osztályú fedezeti biztosíték. Jelen helyzetben a búza eladásával a kedvező időpontot kiváró tetemes nyeresége fedezni tudná a raktározás és a zálogjegyre felvett hitel költségeit. Természetesen ez az ügylet is fninden időpontban józan, előrelátó mérlegelést kíván, de a lehetőség kényelemből, tudatlanságból való elvetése nehezen magyarázható gazdálkodási öngól. T. Sz. I. Csongrád Megyei Vendéglátó V. Elkelt üzletek (1.) Kikiált. Vételi Jogcím ár MFt ár MFt Ibolya presszó Szeged, Csanádi u. 25. 2600 2600 bj. Belvárosi Borbár Hmv.Szántó K. J. u. 10. 1400 1400 bj. Park vendéglő Makó, Petőfi park 450 450 bj. Alpesi sörbár Szeged, Mikszáth K. u.U. ' 4250 4250 bj. Fasor vendéglő Szeged, Bérkert u. 52. 4400 4400 bj. Mátyás vendéglő Szeged, Földműves u. 7. 950 1270 bj. Gulyáscsárda Szeged, Mars tér 154). 3750 3750 bjMini büfé Szeged, Kölcsey u. 2. 850 2125 bjBárka vendéglő Szeged, Kálmány L. u. 6. 3550 5950 bjMuskátli presszó Szeged, Csap u. 57. 1640 1640 bjGyors bisztró Szeged, Kölcsey u. 6. 2900 5400 bjPajtás büfc Szeged, Ág u. 5. 950 950 bj. Hangulat presszó Szeged, Tisza L.krt.53. 2950 2950 bj. Éva presszó Szeged, Oskola u. 27. 1450 4000 bj. Rókusi vendéglő Szeged, Kossuth L.sgt. 1450 1450 bj. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A gabonatermésből csak néhány százalék kerül a tőzsdére. Előléphet a másik főszereplő, a spekuláns