Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

SZERDA, 1992. APR. 1. A VÁROS 5 Költözzön vagy privatizáltassék? Majális - már Vidámpark nélkül... (Folytatás az 1• oldalról) A tények: a jobbára vándormutatványosoktól, tehát már használtan vásárolt játszószerek legtöbbje veszélyesen lerobbant. Az 1987 óta kapott költségvetési támogatások - noha egy ilyen parknak nyereségesnek illene lennie - nem felújítást, s még csak nem is karbantartást szolgáltak. Például a tavalyi, közel négymilliós támogatást már vissza sem tudta adni a városnak a Vidámpark. Ezenközben látogatottsága is egyre csökkent - tavaly szeptemberben idő előtt zárták be, mert napi 4-5 vendégért nem volt érdemes kinyitni a kapukat. Ezt a gazdasági csődöt felismerve adatott a feladat a közművelődési irodának, dolgozzon ki változatokat a Vidámpark jövőjét meghatározandó. Megtörtént - s a lényegében kétváltozatos ajánlást (privatizálni, vagy máshová telepíteni, de már egy megújított gyerekszórakoztató parkként) véleményezte a négy bizottság. A vélemények nem csupán az időbeli és térbeli módozatok körül alakultak ki. A városfejlesztési bizottság véleménye szerint nem is magának a Vidámparknak az üzemeltetése, vagy elhelyezése az igazi Csendélet: Behajtani tilos! kérdés, hanem hogy miként lehetséges a még mindig igen nagy, pótolhatatlan értéket képviselő Ligetnek a megmentése és rekonstrukciója. (Ehhez a véleményhez a környezetvédelem szakértői is társultak, természetesen.) A megosztottság a bizottságok között alighanem azzal is magyarázható, hogy a gazdasági alapokon vizsgálódóak a helyreállítás becsült költségére (többmillió forintra tehető az összeg), az új terület kijelölésének pénzügyi kihatásaira (kisajátításokra, közművesítésre, új játékok beszerzésére) inkább tekintettel voltak. A másként vélekedők .is tudják persze, mibe kerülne mindez, de azt is sürgetik: végre legyen legalább koncepciója a városnak a szórakoztatás mikéntjére. Arra tudniillik, hogy előbbutóbb ki kell jelölni egy városi szabadidőpark „koordinátáit", amelyek befektetési projectként szolgálhatnának. (Miután az csaknem biztos: olyan terület nincs, amely beruházás nélkül befogadhatná a Vidámparkot.) A javaslatok megfogalmazása nem csupán „torony alatti" feladat lehet, hiszen megmozdulhatnak a vállalkozók (Vidámparkügyben eddig egy igazán komolyan vehető bérlőjelentkező akadt), gondolkodhatnak a szórakoztatás más, speciális területein dolgozók (eddig a Füvészkert és a Vadaspark szomszédsága jött szóba, tehát nyilván az ottani szakemberek is elmondják a véleményüket), s talán nem reménytelen abban bíznunk, hogy a városlakó polgár is megtalálja a maga szókimondási alkalmát. Próbajáték Van abban valami jelképes, hogy a bolondok a bolondozások napjára időzítették - a szabad orvosválasztással ma kezdődő'- egészségügyi rendszerváltás első napját. A nagy esemény születésnapi dátuma bizonnyal a véletlen műve, de azért közel 10 millióan érezhetjük úgy, hogy nem csak e tréfás napon komolytalankodnak velünk, hanem az elkövetkezendő - ki tudja hány - évben is kísérleti egerek leszünk. Egy előkészítetlen, valamennyi feltételében hiányt szenvedő egészségügyi rendszerváltás, egy próbajáték kísérleti alanyai. Hiszen mi másnak érezhetnénk magunkat, amikor a biztosítási kártyán kívül semmi sem biztos, és senki sem biztos a dolgában? A mára háziorvossá előlépett körzeti orvos kivált nem. A reform alapemberének ugyanis se feltétele, se felkészültsége az új rendszer szerinti gyógyításhoz. Nem az ő hibája, a követelményekkel van a baj, aminek a legképzettebb orvosok sem tudnának megfelelni. A tőlük elvárt biztos diagnózishoz ugyanis sok kis specialista egybegyúrása és némely vizsgáló eszköz kellene. S vajon hány lesz közülük, aki hajlandó belebonyolódni olyan vizsgálatokba, melyeket a specialista nálánál százszor jobban tud, és hány dönt majd szakmai kompetenciáját meghaladó kérdésekben kényszerből, csak azért, mert a sok továbbküldés rontaná a teljesítményét, mint ahogyan visszaveti ezt az idő hiánya is? Jóllehet a pontos kórisméhez ebből sem árt, ha van bőséggel. Am nincs. Ugyanannyi perce jut házorvosi minőségében páciense „alapos" vizsgálatára, mint amennyit rááldozhatott „hajdan", körzeti orvos korában, hiszen semmivel sem lesz kevesebb betege. Mert csak annyira szabad a pálya, hogy a létező körzeti orvosok közül választhatunk, így hát nem nehéz megjósolni, egy-egy háziorvosra - az előírt 1500-1800-nál jóval több - 25003000 beteg jut az új rendszerben is. Eme károgásra, vészharangok kongatására ott fenn, a reform „előkészítői" persze azt mondják: minden változás nehézségekkel jár, meg hogy lesz továbbképzés, lesz műszer, lesz több háziorvos, lesz több idő. De addig velünk mi lesz? KALOCSAI KATALIN P. K. A liberális gazdaságpolitikáról Népszerű lehet-e egy liberális gazdaságpolitika Magyarországon ? Erről tart előadás Bauer Tamás egyetemi tanár, a Szabad Demokraták Szövetségének gazdasági szakértője április l-jén, 17 órakor, az SZDSZ Földváry utcai székházában. A Felsőoktatási és Kutatótagozat minden érdeklődőt szívesen lát. A polgármester a belvárosi közlekedésről „Nincs mindenkinek tetsző megoldás!" Dr. Lippai Pál szegedi polgármesterrel - aki jelenleg Izraelben tartózkodik - még a múlt héten beszélgettünk. A harmadik körút befejezésén, és a kerékpárút-hálózat kiépítésén kívül szóba került még a Belváros közlekedési rendje is. Valamennyi témát a környezetvédelem nézőpontjából vizsgálta a polgármester. Sokéves, „görgetett" probléma a Belváros forgalmi rendjének szabályozása. Minden lakossági fórumon szóba kerül a város szívének védelme, a levegő szennyezettsége, a minden szabad parkolófelületet elborító autórengeteg. A polgármester Kecskemét és Szombathely példáját említette. E települések már előttünk járnak, belvárosuk gyönyörű, közösségi tereik valóban alkalmasak eredeti funkciójuk betöltésére. Szegeden a városfejlesztési bizottság hosszú ideje folyamatosan tárgyalja, mit lehetne tenni. Az illetékes iroda szakértők bevonásával dolgozik a megoldási módozatokon, de az egységes javaslat még hiányzik, a végső „áment" pedig a bizottságnak kell kimondania. A döntést leginkább az késlelteti, hogy igen sokféle érdek ütközik. Abban - legalábbis általában - mindenki egyetért, hogy a Belvárost mentesíteni kell a gépjárműforgalom fojtogatásától. Finom eszközöket lehet találni az autósok távol tartására: ilyen például a parkolási díj emelése. Igen ám, de hová tegyék a gépkocsikat? Szóba került a Mars tér, vagy a Szent István tér egy részének parkolóvá alakítása, de az eredeti piaci funkciók megtartása épp ilyen fontosnak tűnik. Parkolóház építésére is van már jelentkező. Eddig inkább apró, bizonytalan lépések történtek. A Széchenyi téri vezetéképítés után nem engedték vissza az átmenő forgalmat, s a régi híd felújítása újabb alkalmat kínál majd a gépjárművek távol tartására. Mindez természetesen nem fogja megnyerni az autósok tetszését, de gondolni kell a nem autósokra is. Ezenfelül szemléletváltozásra is szükség lenne: Nyugat-Európában már természetes az a felfogás, hogy nem „háztól házig" autóznak, s mélyen gyökerező kultusza van a kerékpározásnak is. Annyi bizonyos, hogy nem lehet mindenkinek tetsző megoldást találni, de ezt nem tántoríthatja el a városi vezetést a - legalábbis részben - népszerűtlen lépésektől sem. Dr. Lippai Pál olyan fejlesztési tervekről is beszélt, amelyek ugyancsak a környezet védelmét szolgálják majd. Harmincöt millió forintba kerülne, ha új trolibuszvonalat építenének ki a Népliget, Temesvári körút, új híd, Fő fasor útvonalán. A trolik beállítása drágább, mint például az autóbuszoké, de a környezetkímélő megoldásokat kell előnyben részesíteni. Három csuklós autóbuszt is megrendelt a város, ezekre 30 millió forintot tettek félre. A polgármester még az idén látni szerptné a Belváros forgalmi rendjének átalakításáról szóló elfogadott, végleges programot. A jövő évi költségvetésbe már be lehetne építeni azokat a tételeket, amelyekből fedeznék az első lépéseket. így néhány éven belül el lehetne érni az áttörést, bár ez nem lesz könnyű - fejezte be mondanivalóját dr. Lippai Pál. NYILAS PÉTER Az elbocsátott légió Akit a mozdony füstje megcsapott Gázlámpák alatt Mandarin, a híres vagány Hitler Magyarországon A szent tehén Bűn az élet - jól ismert könyvcímek. Szerzőjük - bár ezt talán fölösleges is mondani -: Moldova György. Hogy miért említjük a népszerű író nevét? Holnapig maradjon meglepetés... (Folytatás az 1. oldalról) A Szeged Városi Bíróságon tegnap, a Szabó András vezette tanács mindenáron azt forszírozta, mi történik a szobában a vendég és a hölgy között, illetve, hogy mi történt általában a Jakab Lajos utcai Erotic Center szobáiban, míg masszírozhattak. A rendőrségnek ugyanis kétsége támadt. Egy a városban nagy visszhangot kiváltott, Centerben rendezett éjszakai razzaia nyomán arra a következtetésre jutottak: legjobb, ha időlegesen bezárják az intézményt, működtetői ellen pedig eljárást indítanak. Ennek során vádra érett a gyanújuk, amit már az ügyész terjesztett a bíróság elé: A Center tulajdonosát és menedzserét üzletszerű kéjelgés elősegítésével, tíz masszőrnőt pedig üzletszerű kéjelgéssel vádolt. A többnapos per tegnap a vállalkozó, Pigniczki Erika elsőrendű, és alkalmazottja, a menedzser, Tokai-Kis Tibor másodrendű vádlottak meghallgatásával kezdődött. Valamelyest Szexper Szegeden „Az erotika lelki gerjedelem" sikerült tisztázni például, hogy az erotikus masszázs a férfivendég vágyainak felkeltésére szolgál, de félreértés ne essék, a gerjesztett vágyakozáson nem csak a nemit kell érteni, legfeljebb nyolcvan százalékban. Az ügyész láthatóan nem értette, mi tartozhat a maradék húszba. A Centerben szóba sem jöhetett a szex: sem a vendégek, sem a hölgyek nem elégíthették ki eme igényüket, semmilyen formában sem. A próbaidőt kiálló masszőmők ilyen értelmű írásos nyilatkozatot tettek, az esetlegesen erőszakoskodó vendégnek meg megköszönték a látogatást. A vállalkozás sajátosságát sokak nem értették. A gazdagabb vagányok továbbképzést ajánlottak a Center vezetőinek, menjenek, nézzék csak meg máshol, milyen az erotikusnak mondott masszázs. De hisz éppen a különbség volt a szegedi masszázsszalon lényege, hogy ott az érzékiség, a nemi ösztön lelki megnyilvánulására nyílott csak mód. Ezt pedig a Büntető törvénykönyv sem tiltja. A vállalkozást engedélyező szakhatóságok előírásait teljesítették a fővádlottak, szigorú szabályokat tartattak be az alkalmazottakkal is. A szexuális együttlétet a hölgyek sem kezdeményezhették, nem válogathattak a vendégek között. Idővel mindinkább érvényesíthették az alkalmazás igényesebb feltételeit velük szemben: ne csak csinosak, tiszták legyenek, hanem intellektusuk is elérje a mércét. A masszírozó mozdulatokat profi tanította. Hogy a szobákban, a csukott ajtók mögött mi történt, arról a Center vezetői sem szólhattak teljes bizonyossággal. Egy esetben csupán gyanakodtak szexre, az is elég volt a felmondáshoz. A Center menedzsere közölte, tudatában volt, mennyire kockázatos a vállalkozás, amelyet egy svájci mintára valósítottak meg. Félő volt, hogy azonosítják a szegedi szalont a többi hazaival. A félelme beigazolódott, bár az általánosítás mellett közrejátszott más is. A rendőrök gumi óvszereket találtak a szobákban. Hol az ágyneműtartóban, hol egy szekrény mögött, itt-ott. Közösülés ennek ellenére sem történhetett a vendégekkel, állították a vádlottak. Legfeljebb a személyzetből ügyeletezők rendetlenségének tudhatók be az elhagyott gumik. A Center felügyeletét olykor bennalvással oldották meg. Azt már igazán nem lehetett megtiltani, hogy a pihenés óráit egyedül töltsék, még ha közben vigyáztak is a házra. A tárgyalás e héten folytatódik, a masszőmők vallomásaira kíváncsiak. M. E A királynő királykékben Elképzelni sem tudjuk fotoriporter kollégámmal vajh' miért utazik Egerből Szegedre, a Boldogasszony sugárút 12-be ruhát varratni a békéscsabai szépségverseny győztese. Alhírt gyanítunk a dologban, de azért sietünk a megadott címre, ahol valóban várják Patkó Dórát, a Miss Universe 19 éves királynőjét, és ahol a békéscsabai versengés valamennyi versenyzőjének a ruhája készült. A divatszalon tulajdonosának, Csizmadiáné Fülöp Évának ízléses, szép kollekciója, egyenesen az „Ez a divat" rendezte divatbemutatóról került a döntőbe jutott lányokra. Ezért hát, hogy Patkó Dóra a bangkoki világversenyre is innen viszi ruhatárát. Mégpedig 6 olyan ruhát, melyek a különböző napszakokban viselendők, plusz egy estélyit a királynőválasztás nagy show-jára. Szülői felügyelettel, kissé késve, megérkezett a királynő, akit mondanék inkább serdülő gyermeklánynak, amint a zakógombját morzsolgatva „adja" az interjút arról, hogy nem akarja egy életen át ezt a „szépségipart" csinálni, hogy csak kíváncsiságból indult a versenyen, hogy jó buli volt az egy hét Békéscsabán, hogy még igazándiból fel sem fogta ezt az egészet, hogy micsoda felelősség lesz Bangkokban egy országot képviselni, és arról, hogy a kedvenc színe a királykék. Éva viszont a fekete-fehér kollekcióra próbálja rábeszélni a királynőt, hisz azon túl, hogy mindenkoron ez a legelegánsabb színösszeállítás, varriálható és nem szükségeltetik hozzá sokféle kiegészítő. Dóra hajlik a szakértő szóra, de azért a királykéknek is helyet kér a utazóbőröndben. K. K. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ