Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-27 / 99. szám

8 HU SPORTJA 1992. április 27. Tizenhat kilométer naponta - három aranyért Egerszegi Krisztina a 400 vegyest tartja a legizgalmasabbnak Négy éve még csak tapasztalatszerzés céljából vitték ki az olimpiára az akkor alig 14 esztendős Egerszegi Krisztinát. Tapasztalatot ment szerezni, éremmel, méghozzá arannyal jött haza. S azóta a magyar és a nemzetközi női úszás első számú embere, a két olimpia közötti időszakban rendezett nagy európai és világversenyeken a legtöbbször ő állhatott fel a győzelmi emelvény legmagasabb fokára. A legtöbbször világcsúccsal, vagy ahhoz közeli eredménnyel. Sokszor olyan fölénnyel verte az egész európai, vagy világmezőnyt, hogy az nem egy versenyzőnek vette el a kedvét attól, hogy ugyanabban a számban induljon, amelyben Krisztina is a rajtkőre áll. Nagyon sokan a világon, ha a küszöbön álló olimpia úszószámai közül a 100 és 200 méteres hát, vagy a 400 méteres vegyes esélyeit latolgatják, akkor az ő nevét mondják ki elsőnek. Egerszegi Krisztina az úszás királynője lett... Egy királynőt azonban nem tudna elképzelni az. ember úgy, hogy akkor, amikor mások még a másik oldalukra fordulnak az. ágyban, ő már rója a hosszakat az úszómedencében, vagy a kondicionálóteremben százszor, ezerszer birkózik meg az erőfejlesztővel. Az eltelt négy esztendő alatt kevés olyan nap volt, amikor a pirkadat nem a Bp. Spartacus uszodájában találta volna. Mellette pedig az az ember, aki az első tempókra megtanította, s aki azóta is mesteri módra irányítja edzését, felkészülését. Kiss László (akit a sportújságírók 1991-ben az Év edzőjének választottak, aki azzal, hogy a rangot adó címet társával, a magyar úszók nagy mágusával, Szécsi Tamással megosztotta, akár sportszerűségi díjat is kaphatott volna) magas szinten egyengeti Krisztina sportkarrierjét. Ha kell dorgálja, ha kell dicséri, ha kell biztatja, buzdítja, mindig a legjobb tanácsokkal látja el. Most is, mikor ott járunk a Spartacus Kőér utcai uszodájában és a kislány felől érdeklődünk, Kiss László, mint aggódó szülő válaszolja: - Kicsit megfázott, ma nem engedem a vízbe, csak a kondicionálóteremben dolgozhat... Később, amikor a többiek már róják a hosszakat a medencében s Egerszegi Krisztinával a lelátón beszélgetünk, említem neki edzője aggódását: - O már ilyen, sokszor jobban vigyáz rám, mint a saját édesapám. De ha kell, szigorúbb is tud lenni, mint egy édesapa. Amikor látja, hogy nincs semmi zűr, akkor jottányit sem enged. Sokszor úgy szeretnék már lazítani egy kicsit, de ő hajthatatlan, amíg nincs meg az aznapra kiszabott adag. # S mennyi van kiszabva? - Ha 16 kilométernél kevesebb, akkor az már ünnepnap. - 16 kilométer? Hiszen ez másoknak még gyalog is sok! - Nincs mese! Ha ő így látja jónak, így kell legyen! És mellette még mennyi minden... Ha kevesebbet teljesítenék, nem. lennék itt, ahol vagyok... Nem elég csak a tehetség, a kitartás, a szorgalom legalább ennyire fontos! Ezt a mai „lazsálást" is bepótoltatja majd velem... • S megéri? - Eddig megérte! Különösen az elmúlt évben éreztem ezt igazán. Nagyon jó évem volt az 1991-es esztendő. Az év elején világbajnokságot nyertem Ausztráliában, később három számban is Európabajnokságot, Görögországban. • És nem Ls akármilyen eredményekkel... - Hát igen, jöttek a várt világrekordok is, amelyek még csak fokozták kedvemet. Ha tavaly lett volna az olimpia... • Miért, talán most rosszabbul megy? - Ó. nem - tiltakozik hevesen. - De ebben a sportban sem áll meg az élet. Úgy, ahogy én Szöulban „kiugrottam", úgy felbukkanhat most is valaki. Meg aztán az ellenfelek sem ülnek babéraikon. Már csak azért sem, mert valamennyiüket fűti a visszavágás, mindenki engem akar legyőzni. • Kik azok, akik erre képesek lennének? Mint a legtöbbször most is teljes az összhang, a megértés a mester és tanítványa között. Egerszegi Krisztina derűsen veszi tudomásul, hogy a mai, csupán „száraz" edzést hamarosan bepótolják a vízben is. Kiss László edző az ilyen ügyekben hajthatatlan. - Na, azt nem mondtam, hogy le is győznek, de elegendő egy indiszponáltság, vagy egy apróbb betegség, s a kinai Li, az amerikai Sanders, a román Coada azonnal ki tudja használni. Aki a csúcson akar maradni, annak egy pillanatra sem szabad kiengednie. Ha kisebb meghűlés miatt Kiss László nem is engedte a vízbe tanítványát, az erőfejlesztő gyakorlatokat nem engedte el Krisztinának. S a tanítvány, ha nem is nagy lelkesedéssel az arcán, de végzi a nem éppen gyenge embereknek kitalált karizom-erősítő mozgást. • Hány számban indul az olimpián? - Háromban. 100 és 200 háton és 400 vegyesben. • Melyiket szereti a legjobban? - A 400 vegyest. A hátúszást is kedvelem, de a 400 vegyes az mozgalmasabb. Itt minden száz után stílust kell váltani, s az legalábbis engem mindig újabb erőkifejtésre ösztökél. Meg aztán ebben a számban vagyunk legalább hatan a világon, akik egyformán tudunk. Ez teszi izgalmasabbá. • Hányban fog nyerni? - Ha én azt előre tudnám, akkor nem beszélgetnék itt magával, hanem az úszás mellett jóslással is foglalkoznék... Majd az olimpia után megmondom, jó? - nevet huncutan. Soha sem suerettem a verseny előtti jóslásokba bocsátkozni — vált ismét komolyra. - Ez sport, s a sportban bármi megtörténhet. Csak arra vágyok, hogy ne zavarja semmi a felkészülésemet, s akkor már nagyobb baj nem lehet - sejteti két mondat között. • Váltsunk akkor témát. Mit csinál szabad idejében, ha van ilyen? - Ebben az időszakban egyre kevesebb. Csak a hét végén. Akkor meg kint a telken, szüleimmel, vagy barátaimmal csapom agyon az időt. De erre, amint mondtam, egyre kevesebb alkalmam lesz, hiszen az elkövetkező napok az olimpiáig nagyon kemények lesznek. Különösen a májusjúnius. Ebben az időszakban kell csúcsformába kerülnöm, ha azt akarom, hogy az ellenfelek ne lepjenek meg. Az edzés után mérlegelés. Az edző ezzel is ellenőrizni tudja, hogyan dolgozott tanítványa. Amikor Kriszti leszállt a mérlegről, Kiss László tréfásan jegyezte meg: még mindig kövér vagy... A jelenlevő riporter ehhez csak annyit tett hozzá: Sokan szeretnék, ha ilyen csinosak, karcsúak lennének... (Fotó: Gyenes Kálmán) • Úgy tudom, befejezte a középiskolát, csak az érettségi maradt hátra az olimpia utánra. Friss olimpiai bajnokként fog érettségizni? - próbálom mégis kiugratni a nyulat a bokorból. Nem kapok határozott, egyértelmű választ. Krisztina nagy diplomata, nem játssza ki idő előtt lapjait. Úgy érzem azonban, hogy belelátok a kártyájába. Ászt tart a kezében. Őt ábrázolja. Ász ő az úszásban, olyan, akinél nincs jobb senki. Annyi aranyat szerezhet a nagy világvetélkedőn, amenynyivel nagyon sok ország öszszességében is elégedett lenne... SÁNDOR JÓZSEF