Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-24 / 97. szám

gAfMflNUS) BÁTORSÁG BARÁTOM! 26. RAJZOLTA: VARGA ZOLTÁN Színésznő új szerepben A közeledés lehetősége Pozsonyi beszélgetés Sunyovszky Szilviával 1990-től működik a Magyar Kulturális Központ mint intézmény Pozsonyban. Az első évben a főkonzulátus egyik helyiségében szorítottak a Magyarországról kiküldött munkatársaknak helyet. 1991. március 15-én költözhettek önálló épületbe Pozsony szívében. A szép villa egyik szobájában beszélgettünk az intézmény vezetőjével, Sunyovszky Szilviával. - Ezt az épületet csak ideiglenes jelleggel vettük bérbe - mondja. - Tavaly arról volt szó, hogy egy általunk vásárolt telken fölépülhet majd a Magyar Kulturális Központ. Mind ez ideig, sajnos, ebben az ügyben nem sok minden történt. Szerintem nem mellékes, hogy milyen épületben működünk, de az épülettől függetlenül kötelességünk, hogy Pozsonyon kívül Szlovákia más területeire is elvigyük a magyar kultúrát. - Valóban, az ország keleti központja Kassa! - így igaz, de nekünk a magyar kultúrát mint egységes egészet kell közvetítenünk, s Kassán kívül vannak még jelentős központok. így Eperjes, Zsolna. Ha belegondolok, nem is igazán jó az elnevezésünk, a kulturális központoknak ugyanis egyszerre információs és tájékoztató központoknak is kellene lenniük. - Összefoglalná röviden az intézet feladatát? - Azokat a kulturális értékeket, amelyek Magyarországon létrejöttek, és azokat, amelyek a mai valóságot leginkább tükrözik kell adaptálni, áthozni és közvetíteni Szlovákiába. - Ilyen intézmények másutt is léteznek. Tevékenységük független attól, hogy itt sok magyar él? - Minden intézménynek megvan a maga sajátságos jellege. Az természetes, hogy másként tudom itt végezni a munkámat, mint teszem azt Párizsban vagy Helsinkiben. Az ottani csekély létszámú magyarság gyökerei mások, mint az ittenieké. Az én feladatom kettős. A szlovákok felé is és a magyarok felé is közvetíteni kell. - Szólna a szlovák irányról? Ma is úgy m 1 érzem, hogy a két egymás mellett élő nép keveset tud egymásról. S hogy a megismerés talán oldhatna valamit a görcsökön. I - így van. Nagyon keveset tudunk egymásról, pedig sok a közös vonás. Nem véletlen az, hogy ha elkezdünk egy magyar népdalt, és egy szlovák csatlakozik hozzánk, akkor szlovákul folytatja. Azonosak a gyökereink. Úgy látom, hogy van igény tevékenységünkre a szlovákság körében is. Nemrégiben bemutattuk a Pető Intézetet, s nagy volt az érdeklődés. Tervbe vettük, hogy a Kodály-módszert is bemutatjuk a szlovák pedagógusoknak. Mi politikamentesek vagyunk, és azok is akarunk maradni. Mondom ezt annak ellenére, hogy elindítottunk egy sorozatot, amelynek keretében a magyar parlamenti pártok bemutatkoznak Pozsonyban. - Ezt szlovák közönségnek szánták? - Magyarok, szlovákok vegyesen voltak a közönség soraiban. Eddig a Fidesz és az MDF mutatkozott be, s ezt a bemutatkozást az összes szlovák párt és a szlovákiai magyar pártok is figyelemmel kísérték. Tolmács segítségével két nyelven folyt a beszélgetés. - Ki tartja fönn a házat? Miből élnek? - Az épületet, mint mondtam, béreljük, s az intézetet a magyarországi Közoktatási és Kulturális Minisztérium finanszírozza. - Szólna valamit a közeli tervekről is? - Egy nagyszabású Kassák-kiállítást szervezünk a Szlovák Nemzeti Galériával közösen, bemutatjuk Kassákot mint festőt, s egy irodalmi műsor keretében az irodalmár portréját is fölvillantjuk. Bemutatjuk mindazokat a szlovák művészeket, akik pár éve Kassák ihletésére festettek, s festményeiket odaajándékozták a Kassák Múzeumnak. Szeretnénk Körösi Csorna Sándor életútját bemutatni, s ezt a kiállítást elvinni Eperjesre és Kassára is. Szeretnénk az itteni újságírószövetséggel karöltve magyarországi szerkesztőségeket megmutatni kötetlen eszmecserére. - Hogyan fogadták önöket az itteni magyarok? - Nyitottan közeledtünk egymáshoz. Természetes, magától értetődő dolog, hogy együttműködünk a Csemadokkal. De más a mi küldetésünk, és más az övéké. Nekik a látványosabb szórakoztatás felé kellett nyitni. - Ön kiválóan beszéli a szlovák nyelvet. Pozsonyban Magyarország kulturális követe. Segíti-e munkáját az, hogy nincs szüksége tolmácsra? - Feltétlenül. Jólesően nyugtázza mindenki, ha egy külföldi az adott ország nyelvén szólal meg. Könnyebb kapcsolatokat építeni, közvetlenebb a beszélgetés. - 1970-ben a kassai Thália Színház tagja volt, majd a budapesti Madáché. Játszott az Ármány és szerelemben, a III. Richárdban, s vagy egy tucat filmet forgatott. Aztán hirtelen ez a váltás. Nem bánta meg a cserét? - Én Pozsonyba hazajöttem, s jól érzem itt magamat. Égyelőre nem bántam meg semmit, úgy érzem, ezt a feladatot nekem találták ki. Szeretem ezt a „szerepet". Hogy hosszú távon hogyan alakul? Azt ma még nem tudom. Böröndi Lajos