Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. APR. 23. Cseh püspökök bocsánatkérése HANGSÚLY 5 Csehország püspökei az elmúlt hét végén kiadott Püspökkari Körlevelükben nyilvánosan bocsánatot kértek azon papok magatartásáért, akik a „Pacem in Terris" rendszerhű papi mozgalom tagjaiként a kommunista rendszerrel együttműködtek vagy egyéb módokon a rendszer kiszolgálóivá váltak. A püspökök „fájó tévedésekről és hibákról" beszélnek, amelyek hatása sok esteben ártatlanokat is érintettek. Az ilyen mértékű „gyom" miatt „az egész egy­háznak bűnbánatot kell tartania" - hang­súlyozzák a cseh püspökök. A társadalom más rétegeihez hasonlóan az egyház képviselői között is akadtak olyanok, „akik a kommunizmus idején nem viselkedtek hősiesen", hanem engedtek a rájuk .nehezedő nyomásnak és a félelmeiknek. Közülük többen a titkosrendőrséggel is együttműködtek. Az ilyen titkos módon vétkessé vált személyek mellett a klérusnak voltak olyan tagjai is, akik nyíltan kötelezték el magukat a rendszer által fenntartott és támogatott papi békemozgalom irányába. A püspökök kiemelik, hogy itt egy olyan mozgalomról van szó, „amelyet az egykori állam az egyház belsói megosztásának szándékával hívott életre, s melynek tagjai szomorú szerepet játszottak". Azt a látszatot kívánták kelteni, hogy az egyház „kéz a kézben halad a rendszerrel". A mozgalomnak azt a benyomást kellett elterjesztenie, hogy az egyházon belül minden rendben van és a „Pacem in Terris" az egyház érdekeinek képviselője. A „Pacem in Terris" mozgalom azonban (Csehszlovákiában) sohasem kapta meg a szükséges egyházi jóváhagyást. II. János Pál pápa még nyíltan is kifejezte vele kapcsolatos rosszallását. Ennek ellenére a szervezet tovább folytatta tevékenységét. A püspökök fenntartják annak lehetőségét, hogy a „Pacem in Terris" némely tagja jó szándékkal működött együtt a mozgalommal, mert „úgy vélte, hogy ilyenformán megment­hetnek valamit". Ám sokak számára, akik ­csendesen vagy nyilvánosan - a rendszerrel szemben foglaltak állást, ez a mozgalom „botránnyá vált, mert megtévesztve őket úgy tűntették fel magukat, mintha a hivatalos egyházat képviselnék". A püspökök nem kívánnak ítélőbíróként fellépni, elsősorban azért sem, mert ismerik azt a nyomást, ami titkosrendőrségi módszerekkel, az egyházügyi titkárok segédletével a papságra nehezedett. Ennek mértéke sokkal nagyobb volt, mint a társadalom átlagos tagjaira gyakorolt nyomásé. A rendszer ugyanis nagyon tartott az egyház nemzetközi szolidaritásától, különösen pedig a Rómához fűződő szoros és hűséges kapcsolattól. „Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek" - idézi a körlevél Jézus szavait, kiegészítve azzal a ténnyel, miszerint „a változások után feloszlatott mozgalom tagjai közül eddig egy sem akadt, aki bocsánatot kért volna". Minthogy ők is az egyház tagjai, az egész egyháznak viselnie és vállalnia kell ezen gyengeségüket, s a felelősséget is az ő taga­dásaikért és vétkeikért. „Ezért teljes egyértel­műséggel ki kívánjuk fejezni sajnálatunkat ezekért a tettekért és megvalljuk, hogy általuk mi is vétkessé lettünk. Kérjük az egész társadalmat és azokat, akik miattunk erkölcsileg károsultak, hogy bocsássanak meg. " A püspökök tudatában vannak, hogy ez részükró'l csak az első lépés lehet, amit azonban „meg kellett tenniük, hogy teret nyissanak e vétkek terhétől való megszaba­dulásnak". A pásztorlevéllel ösztönzni kívánják a vétkeseket, hogy „hagyják el a tévedés ösvényeit és lépjenek a megtérés útjára". Befejezésül pedig kérik azokat, akik az elmúlt kommunista korszakról véleményt formálnak, hogy ne hagyják figyelmen kívül azt a tényt, hogy a „számos negatívumot még számosabb hősiesség ellensúlyozza, amelyben papok, szer­zetesek és szerzetesnők a súlyos üldözetetések közepette tanúságot tettek hitükről. Az ő hűsé­gük komoly erkölcsi hozzájárulás az új társadalom felépítéséhez" - zárják nagyjelen­tőségű pásztorlevelüket Csehország püspökei. (Katpress 1992. 4. 13) A „harag napja" A Független Kisgazda, Föld­munkás és Polgári Párt az 1992. április 25-én délelőtt 10 órakor Budapesten, a Hősök terén rendezendő össznépi tömeg­demonstrációra, melyre min­den, a jelenlegi rendszerrel elé­gedetlen polgártársat elvárunk, az utazást díjmentesen bizto­sítjuk. Az autóbuszok indulásának ideje és helye a következő. Apátfalva: 5 óra 15 perc. Mok­ka presszó; Balástya: 6 óra 30 perc, Petőfi Művelődési Ház; Bokros: 6 óra 50 perc, Saroktanya; Csanádpalota: 4 óra 25 perc, Fő tér; Csongrád: 6 óra 15 perc, Vasút utca-Fő utca sarok; Deszk: 5 óra 25 perc, Fő tér; Földeák: 4 óra 55 perc, polgármesteri hivatal; Hódme­zővásárhely: 5 óra 25 perc, Kossuth tér; Kiskundorozsma: 5 óra 40 perc, Petőfi Művelő­dési Ház; Kistelek: 6 óra 35 perc, pártok háza; Kiszombor: 5 óra 25 perc, Mokka presszó; Klárafalva: 5 óra 30 perc, kultúrház; Kübekháza. 5 óra, Fő tér; Magyarcsanád: 5 óra, Központi buszmegálló; Makó: 5 óra, fürdő; Maroslele: 4 óra 30 perc, mozi; Sándorfalva: 6 óra 20 perc, polgármesteri hivatal; Szatymaz: 6 óra 25 perc, Postakocsi csárda; Szeged: 6 óra, Szeged étterem; Szegvár: 5 óra 30 perc, polgármesteri hivatal; Szentes: 6 óra. Erzsébet tér; Tápé: 5 óra 40 perc, buszforduló; Tömörkény: 6 óra 55 perc, 5-ös úton a pálmo­nostori bekötőútnál. (x) Búcsú Szegedtől Vadon Gábor a megmérettetést vállalta volna, a diktatúrát nem Ezeket a szavakat intézte hallgatóihoz dr. Vadon Gábor egyetemi tanár, a Szegcdi Orvostudományi Egyetem mindeddig tanszékvezető egye­temi tanára. Merthogy tegnap a Hungária Szállóban rendezett előadás és fogadás az ő búcsúja volt Szegedtől. Mintegy 300 meghívott előtt elköszönő előadást tartott, majd az új­ságírókkal is leült egy rövid beszélgetésre. (Kinevezésem után bemutat­kozó látogatásomon röviden összefoglaltam célomat, mely körülbelül így hangzott: „Egy modern radiológiai klinikát szeretnék megvalósítani, az önök segítségevei..." Lépésről lépésre történt a régi klinika területén új részlegek kialakí­tása és a régiek rekonstruk­ciója, megteremtve ezzel a modern szemlélet meghonoso­dását, új vizsgáló eljárások bevezetését, ezek eredményei­nek a gyógyításba és oktatásba való átültetését. 1989-ben az új klinikai tömb felépülése a radiológiai klinika számára is újabb lehetőségeket teremtett. A klinika személyi állománya bővült, szakmai-tudományos mozgástere mind hazai, mind külföldi viszonylatban megnőtt. - Részlet a klinikát bemutató új kiadványból.) - Ot és fél évvel ezelőtt kor­szerű klinikát, európai rangú radiológiai műhelyt szerettem volna kialakítani. v Ehhez megkaptam az egyetem akkori vezetésének és a kollégáknak maximális segítségét. Azóta megtörtént a társadalomban a rendszerváltás, az egyetemen azonban sajnos a megújulás Moldova György A félelem kapuja 13. rész Zsóka kinyitotta a magával hozott dossziét: - Itt vannak a versei, azt hiszem, maga nagyon tehetséges. Én sokat olvasok, meg tudom ítélni, hogy mi a jó. Minden sora mögött egy-egy dallamot érzek, de olyan tisztán, hogy néha el is tudnám dúdolni. Ugye miközben ír, mindig valamilyen zenét hall magában és azt fordítja le szavakra. Így van? - Igen, mindig egy dallamból indulok el. - Ki maga? Honnan vette ezt a képességét? ­Zsóka legyintett -, hülyeségeket kérdezek. Ha ezzel tisztában volna, rögtön el is veszítené minden titkát. A művészetben csak a formátlan létezik, a természet néha téved és ami ebből származik, azt utólag úgy nevezzük hogy tehetség. Borsos most is feszült arccal próbálta megfejteni, hogy mit jelentenek ezek a mondatok, de nem tudta teljes mértékben felfogni - a mód, ahogy az asszony kifejezte magát, épp olyan szokatlan volt a számára, mint a capuccino fölött lebegő csokoládéillat. - És mit gondyl: érdemes felküldenem Pestre ezeket a verseket? Leközlik őket? - Nem ismerem azt a világot, de ha olyan, mint az egész Magyarország, akkor ott is be kell kerülni egy klikkbe, hogy valaki érvénye­sülni tudjon. De ne adja fel, leteszem a nagyesküt, hogy előbb-utóbb áttör. Borsos belenézett a dossziéba, versei gépírásban ünnepélyesnek, szinte idegennek tűntek: - Mennyivel tartozom? - Tudja mit? Hadd hitelezzek magának. Most nincs pénze, de majd ha befut, megkapja a Kossuth-díjat és teli lesz a zsebe, akkor megadja. Meghív vacsorára a Fórum Szállóba és letesz elém az asztalra egy dedikált kötetet. Addig itt tartom zálogban az eredeti kéziratot. Ha nem keres meg. eladom egy műgyűjtőnek, biztos, hogy egy vagyont kapok érte. - Köszönöm, dehát magának is el kell számolnia. - Nem olyan szoros a könyvelés, mondtam már, hogy ez az üzlet az enyém. A férjem vette nekem fájdalomdíjul... Borsos nem értette, hogy ez az ügy miképp illeszkedhet bele a házaspár kapcsolatába, de úgy érezte, kényelmetlen helyzetbe kerülne, ha engedné tovább beszélni az asszonyt, egy közbevetett kérdéssel megállította: - Tudna adni nekem egy nagyalakú borítékot? - Tessék. Mire kell? - Felküldeném Pestre a verseket. - Sajnos csak cégjelzéses borítékom van. Nem baj? Borsos eltöprengett. - Talán még jobb is. Biztos beletelik egy pár hétbe, amíg válaszolnak Pestről - lehet, hogy addigra én már nem leszek a „Csányi"-ban. Egyelőre nem tudom hová költözök majd, a kollégiumi portán elkallódna a levél. Megadhatom nekik a maga címét, hogy ide írjanak? - Nyugodtan, legalább megtudom, hogy fogadták. A lemez a végefelé közeledett, a dobritmus már végképp elnyomta a szólógitárokat, Zsóka ingatta a fejét: - Ezt a részt szeretem a legjobban. Az egész világ rohan a pusztulás felé, nem csak a politikai rendszerek, hanem minden emberi kapcsolat is: a szerelem, a barátság, egymás vállalása. Ez a dal nem hisztériázik, egy katona jelentkezik és elmondja, hogy pusztultak el az emberek. Váratlanul felgyulladt a mennyezeti csillár. A ház belseje felől egy magas termetű, kopaszodó-őszülő férfi lépett be, otthonos mozgásából nyilvánvalóan látszott, hogy ő a házigazda. Zsóka felkelt és elébe sietett. A férfi telt arcára jóindulatú mosoly ült ki, megcsókolta feleségét, aztán Borsos felé nyújtotta a kezét: - Keresztes. Borsos is elmormogta a nevét, Keresztes változatlan mosollyal mintegy útbaizgaítást kérve nézett a feleségére: - Ki a vendégünk? - Egy nagyon figyelemre méltó fiatalember. Valaha még büszkék leszünk rá, hogy ismertük őt. - Valamilyen sportoló? Az asszony elnevette magát: - Költő, nagyon tehetséges. Most gépeltem le a verseit, meg akarja hódítani velük Budapestet. - Előrebocsátom, hogy nem értek hozzá, de miért nem itt, a mezőszegi újságnál' próbálkozik? Úgy képzelem, hogy itt alacsonyabb a mérce. Zsóka felelt Borsos helyett: t- Mert gőgös és becsvágyó, mint minden fiatal, rögtön a csúcsra szeretne feljutni. Kü­lönben is, én úgy tapasztaltam, hogy aki a mezőszegi újságnál kezdi, az itt is szokta befejezni, akármilyen tehetséges, a lap lehúzza a saját színvonalára. - Nincs igazad, többen is kerültek fel már Pestre országos lapokhoz. És a barátunknál a legkisebb sikerélmény is sokat jelentene. Mi a keresztneve? - Ferenc. - Ha van egy szabad példánya, hagyja nálam, Feri, és én beviszem a Néplap szerkesztőségébe. - Köszönöm. A kézirat itt maradt. - Egyébként sok szerencsét. Borsos megértette, hogy illik elköszönnie, felkelt, a hóna alá fogta a nagyalakú borítékot és esetlenül meghajolt. Az asszony lekísérte a lépcsőn, kinyitotta előtte az ajtót: - Szóval írja az én címemet a kísérőlevélre és nézzen be minél hamarabb. Viszontlátásra. Kint az utcán Borsos elmosolyodott és győztes sportolókat utánozva, öklével a levegőbe sújtott. Szerette volna, ha a kül­deménye minél hamarabb megérkezne a szerkesztőségbe, elsietett a vasútállomás felé, úgy emlékezett, hogy az ottani postahivatal este nyolcig nyitva tart. (Folytatjuk.) „Hemingway öreg halászának érzem magam. Ot és fél éve, amikor a szegedi radiológiai klinika igazgatójának kineveztek, kiszálltam a nyílt tengerre, kifogtam a nagy halat, megküzdöttünk, legyőztem, partra kényszerítettem s most, amikor itt van előttünk, én már nem élvezhetem ­búcsúzom." helyett a visszarendeződés jelei mutatkoznak. A demokratikus elvek helyett az egyszemélyi vezetés, a személyi kultusz jeleit vélem felfedezni, az oly gyakran hirdetett megmérettetes rég visszájára fordult. Meggyő­ződésem, hogy ezen az egye­temen a továbblépésnek nincs esélye. Az új vezetés centra­lizálja a hatalmat, és szűk ke­retek közé, határolja be az egyes embert. Árnyékbokszolás fo­lyik, amire én alkalmatlan va­gyok. (Ot év egy klinika életében nem nagy idő. Különösen visszatekintve nem, hiszen az emberi természet azzal a szerencsés tulajdonsággal van megáldva, hogy igyekszik a kellemetlent, a rosszat emlé­kezetéből kitörölni, és csak az eredményeknek, a jónak örülni. Visszatekintve könnyű a gán­csoskodókat és a gáncsosko­dásokat elfelejteni, de menet közben sokszor nehéz volt túltenni magát az embernek azon a meg nem értésen, mely az újjal, az eddig eltérővel szemben egyesekből fakadt. Részlet a kötetből.) - Barátaim és munkatársaim is megkérdezték, nem lenne-e jobb a túlélésre játszani. Az értékek mentésére. A meglévő szellemi potenciál és anyagi­műszaki bázis átmentésére. Sajnos azt kell mondanom, hogy nincs erre biztosíték. A központi, rektori döntések in­doklás nélkül születnek, gyako­riak az erkölcsi megaláztatások, az egyetemi tanároktól elvették legelemibb jogaikat, az önálló­ságot és a bizalmat. Látszat­intézkedések születnek, £> válto­zás retorikája üli torát. Én mű­tőssegédként kezdtem, és sehol sincs az törvénybe fektetve, hogy klinikaigazgatóként kell­jen nyugdíjba mennem. Három nőnapra most Londonba uta­zom, utána pihenek, és szep­tember 1-iétol valahol, valamit dolgozni fogok. Ha itthon nem . lesz számomra hely, orvosként bizton megállom a helyem a határokon tul is. Szép és sikeres éveket töltöttem Szegeden, sajnálom, hogy nem folytat­hatom. Az ilyen kudarcok mély sebeitől az véd meg, hogy mindig új feladatokra koncent­rálok. Ittmaradnak felkészült, kiváló kollégáim, s a klinika egész műszerparkja a betegek­nek, a magyar egészségügynek. Ismét egy búcsú, s ismét egy szorongató érzés: ez a város megint elengedett egy hasznos és tisztes polgárt, egy nem­zetközi hírű tudóst. Ismét egy magyar betegség - késő bánat... T. L. Nemes Lampérth­emlékkiállítás Nemes Lampérth József festőművész emlékkiállítása nyílik meg április 24-én, pénteken délután 16.30-kor, a Móra Ferenc Múzeum második emeleti kiállítótermében. A kiállított alkotásokat a Magyar Nemzeti Galéria és a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből válogatta a tárlat rendezője és megnyitója, Bajkay Éva művészettörténész. Ügynököket keresünk, akik jutalékrendszerben dolgoznának nekünk. Cégünk nyomtató- és írógépszalagokat, kazettákat, floppykat, faxpapírokat, tonereket forgalmaz. Autó, telefon, német vagy angol nyelvtudás, illetve a termékek ismerete előny. CentroCom Telemarketing Kft. 1076 Budapest, Thököly u. 18. Tel.: 14-14-345, 12-14-833, 12-17-80012. SZENZÁCIÓS AKCIÓK! SAMSUNG és a | TELJES ÁRUVÁLASZTÉKÁBÓL HITELAKCIÓ KEDVEZŐ FELTÉTELEKKEL /IMPEF? ri'HNiifAi SAMSUNG-LEHEL MÁRKABOLT, SZEGED, TISZA L. KRT. 42. TEL. 62/22-786. — Ahol az árak megrázóan jók!

Next

/
Oldalképek
Tartalom