Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18 / 93. szám

Buday György vázlatfüzetében napsugaras házak Enyém lett a második otthon" A Szeged legutóbbi számában Kiss Lajos, a város főépítésze mutatott be egy megsárgult, szerény méretű füzetecskét, amelybe a 20-as évek végén a világhírű grafikusművész, Buday György készített helyszíni feljegyzéseket. Buday György nemrégiben hunyt el, de még értesülhetett arról, hogy Szeged városa díszpolgárává választotta. - Hogyan került elő ez a dokumentumértékű vázlatkönyv, s mit tud kiolvasni belőle a ma építésze? - A füzet Buday György nővére, dr. Buday Margit jóvoltából dr, Hörcher Andrea baráti közreműködésével került hozzám. A vázlatok valószínűleg 1927ben vagy 28-ban készülhettek. Megszületésének körülményeit részben a művész 1970-ben megjelent könyvéből, részben a kortársak visszaemlékezéseiből ismerhetjük. A Buday család 1924-ben a kolozsvári egyetem Szegedre kerülését követően költözött a városba. A 17 éves György rajzait ekkor már Kolozsváron több lap publikálta. Sőt önálló kiállítása is volt szülővárosában. Erről ő is több helyen ír, többek között így: ösmert, fiatal művészből egyszer csak reálgimnazista lettem, akinek a rendes tananyagon kívül hét osztály anyagából különbözeti vizsgát is kellelt tennie. Az első szegedi évek művészileg negatív évek voltak. Ráadásul úgy éreztem, hogy a talaj ebben a vonatkozásban is megrendült a lábom alatt: az utolsó kolozsvári időkben túlságosan elszakadtam a természeti valóságtól, s így egy darabig 'alkotások' megkísérlése helyett 'tanulmányokat' csináltam az új környezel tájairól és embereiről." - Tudunk-e valamit az alsóvárosi vázlatkönyv közvetlen indítékairól. Aki végiglapozta a füzetet, nagyon tudatos szándékot feltételez: komplexitásában és részleteiben is megismerni, egy, az erdélyi építészettől teljesen más típusú alföldi paraszti városkép motívumait. - Buday mindig is ösztönösen vonzódott a népi kulturához, a népi építészetMicsoda fintora a várostörténetnek, hogy a nagy Víz utáni újáépítés alsóvárusi típusépületei a népi építészet múlt századi stílusát követő falusias parasztházak mára műemléki értékké nemesedtek. Sőt, sajátos oromzatuk révén kiemelkedő emlékekké. Az istenszemes, vagy másként napsugaras házak sora az 1800-as évek utolsó harmadában épült föl az alsóvárosi templom és a körtöltés közötti területen. Parasztemberek, paprikatermelők, kiskereskedők költöztek be elpusztult lakhelyeik után ezekbe a típusépületekbe. A Pálfy utca, a Dobó utca, a Pásztor utca, a Nyíl utca, Borbás utca, Hattyas sor évtizedeken át őrizte ennek az építészeti vállalkozásnak nyomait. Mára hírmondóként maradt ezekből a házakból, s félő, hogy egyre kevesebb üzen majd a jövőnek. hez - mindezt bizonyítja egész hosszút életpályája. Könyvében is megfogalmazza ezen gondolatait: „Mondom, a Tisza körüli tájak, vagy a jellegzetesen Milyen sors vár erre az épületre? IFJ. LELE JÓZSEF A szobros tanya A Szeged környéki Nepomuki Szent János szobrokról gyűjtöttem adatokat egy készülő dolgozathoz. Tudva, hogy Röszkén is volt kompátkelő, Vastagh József ottani tanár urat kérdeztem meg, nem állott-e a röszkei révben, vagy annak közelében is Nepomuki-szobor? - Nem volt ilyen szobor. De van itt a röszkei határban egy Vasas Szent Péter szobor, Börcsök József tanyájának udvarán. Azt megnézhetjük. Együtt mentünk el. Rangos tanya előtt álltunk meg. - Eredetileg a Bokor polgármester köréhez tartozó Pajlovics Márton építtette ezt a tanyát, majd Ábrahám Milcsi Szilveszter és családja került ide. Abrahámékat kuláknak minősítették és elvitték. A tanyába ekkor Börcsök Józsefek kerültek, most is azok lakják. Nyilván nem önkéntes tanyafoglalók ők, hanem az akkori falu politikai vezetése őket rakta bele. És jó, hogy nem másokat, így legalább megmaradt a tanya, amely ma is a környék egyik leggondozottabb gazdasági épületegyüttese. A tanya korábbi és mostani rangját, gazdájának tekintélyét emeli, hogy a kiskapun belül, talapzaton egy ember nagyságú, fehér mészkőből faragott Vasas Szent Péter szobor áll. Olyan magasan, hogy messziről is jól látható: hófehér, gondozott, a gazdaasszony munkáját dicséri. - A szobor az 1920-as évek táján kerülhetett ide. Ezt Bálint Sándor mondotta, aki a szobrot látta - emlékezik Vastagh tanár úr. Azt is tőle hallottam, hogy Szegedről, a Mars térről hozták ide ezt a szobrot, amikor ott építkezések folytak. A föld alól került ki, lévén, azon a területen temető lett volna. Hogy Milcsikék milyen gondolattal hozták ki? Lehetséges, hogy egyfajta ragaszkodás eredménye ez, hiszen tudjuk, s talán ők is tudták, hogy Vasas Szent Péter, vagy Péter apostol ünnepe (augusztus elseje) a régi Szegednek évszázadokon át volt fogadalmi ünnepe. A tanya mostani tulajdonosa nem mozdította el helyéről az egyedinek számító, tisztán és rendben tartott szobrot, sót, évente többször is megújítják rajta a meszelést. Hogy is lenne másként, hiszen Börcsök uram tagja a röszkei egyházközségnek, az önkormányzatban is tevékenykedik, s hogy el ne felejtsem: KALOT- (Katolikus Agrár Legények Országos Tanácsa) legény volt. A Szentek élete című könyvből (307-313) tudjuk, hogy „Rómában, a zsidók negyedében kezdeti a Szenl Keresztről prédikálni Péter apostol. Sokaknak, akikben kihalt a lelki dolgok iránti érzék. Mások is fölfigyeltek a galíciai halász szavára. (...) És eljött a nap, amikor a császár kopói Pétert is elfogták, és a Mamertinus-i börtön mélyére vetették. Hetek múlva bíró elé hurcolták és halálra ítélték. (...) Kínzóitól azt kérte: Barátaim, tegyétek meg nékem azt a kedvességet, hogy fejjel lefelé feszítsetek keresztre. Mert Péter, az alázatos szolga nem akart olyan módon meghalni, mint a Mester." Bálint Sándor az Ünnepi kalendáriumban (II. kötet 141-143 oldal) az Ércly-kódexre hivatkozva írja: „Szent Péter vasaszakadása. Péter apostol börtönből való csodálatos kiszabadulása..." Ugyanott olvashatjuk: „Heródes börtönbe vetteti, de a közelgő húsvét miatt a halálos ítélet végrehajtását halogatta. (...) Az Úristennek angyala szabadította ki fogságából." Szeged városa a nagy pestisjárvány (gugahalál) emlékére Szent Rókus tiszteletére kápolnát épített. Minthogy azonban a nagy vész Vasas Szent Péter napján (augusztus I.) kezdett alábbhagyni az áldozatszedéssel, a város 1738-ban megfogadta, hogy ezt a napot száz esztendőn át a legnagyobb ájtatossággal, fogadalmi ünnepként ünnepli meg. Előtte való napon az emberek szigorúan böjtöltek, a fogadalom napján pedig búcsús menetben keresték fel száz éven át a városrészek templomait, kápolnáit. Szent Péternek a Vasas titulusát viselte az a középkori szegedi ispotály, amelyre Mátyás király egyik oklevelében (1458) utal, és amelyet a hozzá tartozó Szent Péter templommal az Árpád-korban nyilván még a johanniták alapítottak. S amelyből újították föl később az alsóvárosi, jelenlegi Havas Boldogasszony (ferences) templomot. „Az Érdy kódex előadásából világosan kitűnik - írja még Bálint Sándor -, hogy Péter apostol ünnepei közül ez az egyetlen, amelyet a betegápolással, ispotály alapítással kapcsolatba lehet hozni. Másrészt pedig Szeged népének Vasas Szent Péter hagyományai szükségszerűvé teszik azt a föltételezést, hogy a kultusznak Szeged városában évszázados előzményei voltak." Vasas Szent Péter kultuszának emlékezetét a szegedi nagy árvízig (1879) egy alsóvárosi Szent Péter utca. napjainkban pedig a nemrég (Zöld Sándor utcából) visszaállított Vasas Szent Péter utca őrzi, illetve a Szent Rókus templomon lévő domborműve, ahol együtt láthatjuk Szent Rókussal. A szegedi nagy táj tanyavilágában még élő hagyományt jegyezhetett föl Bálint Sándor: „Ezen a napon a gazda nem dolgozik, mert a pajtában kiüt a tűz, és elpusztulnak a jószágok. Nem járkállak a szőlőben, mert - hitük szerint - lehullottak a szemek a csumáról." És ami talán még föltétlenül ide kívánkozik: „Péter a testi-lelki betegek gyógyítója, mert oldó-kötő hatalmával mind a lelki, mind a testi bilincsből, a bűn okozta betegség gyötrelmeiből megszabadít." A szegedi eredetű Lányi-kódex a tizedszedésre emlékeztető Kepegyontó Szent Péterként említi, melynek tehát egy viszonylag épen megmaradt, és tisztességgel ápolt mészkőszobra áll egy röszkei tanya udvarán. Úgy is, mint a szegedi pestisjárványra emlékezést idéző városi ereklye, s úgy is, mint szakrális kultúrtörténeti szenzáció. Börcsök József uram meghatóan szép szavaival: „Ez a szobor a mindönünk; vigyázzuk, őrizzük és gondozzuk, amíg élünk." szegedi napsugárdíszes házak gondos, tanulmányszerű lerajzolásával határozottan úgy éreztem, hogy enyémek lettek a második otthon, Szeged és az Alföld sajátosságai, tájak és népek - anélkül, persze, hogy saját tulajdonukban megsértettem volna őket." Okkal feltételezhető tehát, hogy ösztönzést kapott Bálint Sándortól is, akihez baráti szálak fűzték a Szegedi Fiatalok Kollégiuma kapcsán is. Nem lenne meglepetés, ha kiderülne, tőle származik a vázlatkönyv ötlete. - Mi derül ki ebből a kis feljegyzésgyűjteményből? - A vázlatkönyv közel negyven lakóépület homlokzati ceruzarajzát tartalmazza. Az épületek földrajzi elhelyezése tudatos, négy szomszédos utcára terjed ki. Az utcai homlokzatok kisebb része mérnöki precizitással ábrázolt, műszaki leírást idéző részletességgel mutatja be az anyagokat, színezést, díszítőlécezést stb. Az épületek többségét perspektivikusan ábrázolja, a lapok egy részén az oromdíszítés részleteinek kinagyított rajzai is láthatók. - Az életmű ismeretében egyértelmű, hogy Buday későbbi műveiben több fametszetén fölhasználja az alsóvárosi vázlatkönyv motívumait. A Szegedi Kis Kalendáriumban éppúgy, mint a Boldogasszony búcsúja című fametszetsorozatában. De vajon mi lesz a sorsuk ezeknek a műemlékké nyilvánított napsugaras házaknak most, oly sok kudarcba fulladt mentési kísérlet után? - Ezek a százéves épületek egyre pusztulnak. A Buday által lerajzolt 36 házból ma 22 áll. Tizenötöt oly mértékben átalakítottak, hogy alig ismerhetők föl. Csak néhány épület őrzi eredetiségét és szépségét. Fennmaradási esélyük attól függ, hogy gazdáik, a város és az országos műemlékvédelem közösen akarják-e megmentésüket. c