Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-17 / 92. szám

BÁTORSÁG, BARÁTOM! 25. RAJZOLTA: VARGA ZOLTÁN gATMflNUS MIELŰT VÉGEZNÉK MAGÍVAL„LENNE EGY -KÉRDÉSEM DEND/ÉRÜR! MONDJA , HOGY JUTOTT LUIGI ES SIM5EPPE NYOMARA? OOH,KÖHN YEM 1 TUDJA A S2ÖKÖ7T FEGYENC-A HARMADIK— ELKÖPTE, HOGY VALAKI LEFIZETTE AZ ŐRÖKET. ENNYI NEKEM, IG IS VOLT. MAR' AKKOR SEJTETTEM/ -HOGY MAGA VOLTAI, MR. SZEPTEMBERI' . MEGERŐSÍTETTE E£TA FELTEVÉST AZ IS, -HOGY AZ EMBERE < A FÉNYKÉPÉSZZSENI IDŐKÖZBEN LELÉPETT. BEUGROTTAM HÁT A RENDÖRSÉGRE / AHOL MEGTUDTAM, •HOGY LUIGI ES GIUSEPPE NOVEMEERE. AUGU5TUS, TOVABDí Lz NYÜ/ANVAIŰVA VALT/HOGY A HARMADIK FEGYENC CSAK CSAU V0LT,RÁADA5UL A FÉNYKÉPÉSZ-ZSENI R7TÖJA SEGÍTSÉGÉVEL AKAR KOMPROM/FALHATTAK IS VOLNA. A RENDŐRSÉGEN MEGKAPTAM LUIGI ES . GIUSEPPE JUUUS... — -cs—^.AlÁÖUSTUS ' ADATAIT, FÉNYKÉPPEL EGYÖTTTMÍBSZP1 NÜNEK LATSZOF , HOGY l/ALAMELYIK REPÜLŐTÉRRŐL AKARNAK. MAJD TOVÁBB SZÖKNI , WS2EN A REPÜLŐNÉL NINCS GYORSABB KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZ A VAROSBAN... KIVÉVE ENGEM ÉS EZ VOLT A PEOJŰK.A MÁSODIK REPÜLŐTÉREN RAJUK IS BUKKANTAM. MBS AKARTAK LŐGNI BGY HELIKOPTERREL / DE ELKÉSTEK - MSSZATÉRfTETTEM ŐKET A FÖLDRE, SAJNOS A •HEUKDP7ERIEGY KICSTO MEGSÉRÜLT NO MOS A KET GIGOLÖ IS. HÓNOM ALÁ KAPTAM ŐKET ES IDEREPÜLTEM, HOGY SSY KGSIT BESZÉLGESSEK MAGAVAL... f PiDOM^SOfi Nem „ellen-Friderikusz-show" Vitray újra beszélget Megszoktuk Vifray Tamástól, hogy „valamit mindig kitalál", éppen ezért csodálkoztunk, hogy látszólag elégedetten vonult vissza az intendánsi szerepkörből, és a sportosztály mellett csak a mintacsalád-kereső vetélkedőjét, illetve szombatonként a Nap TV műsorát vezeti. - Most már nem - igazít ki Vitray. - A TV2 vezetője az állami televízió konkurenciáját látja a Nap TV-ben, ezért ott már nem dolgozhatok. -Az Össztűzből is ezért hiányzik? Tudja, de nem tanítja - Nem hinném, hogy hiányzom. Az a műsor nem az én stílusom: már a cím, a felállás is, hogy ketten-hárman egy ellen, s a cél, hogy minél inkább zavarba ejtsék, megizzasszák... nem. Szerintem nincs is ilyen módszerekre szükség. Ez - mutat a dolgozószobája sarkában a televízióra - sokkal kegyetlenebb tükör, amely a hazugságokra is rávilágít. „Beszélgessünk, majd leleplezed magad!" mondhatnám. Az Össztűzben sok kiváló kollégám dolgozik, akiknek más a stílusuk. Mivel ismerem az ilyen típusú műsort, már az elején ódzkodtam. Addig győzködtek, hogy részt kell vennem a műsorban, amíg beadtam a derekam. Hát kétszer ott is voltam... - Ha már az Ön stílusáról esett szó: azt nem tanítja? Hiszen rengeteg televíziós büszke arra a szakmai útravalóra, amit Öntől kapott. - Húsz éve, amikor ösztöndíjjal Amerikában voltam, rájöttem: a beszélgető ember érdekes, egyáltalán nem unalmas, mint itthon addig hittük. „Ezek nem jobbak, mint én" gondoltam a műsorvezetőket látva, és itthon hamarosan el is kezdődött az Ötszemközt sorozata. Akkor kezdett kialakulni az a műfaj, melyet „novellisztikus riportnak" neveztek, s melyet valóban a magaménak érzek. Bár a mai televíziós derékhad többsége megtisztelt azzal, hogy a kezdő éveikben valamilyen formában érdeklődött tapasztalataimról, amit én csinálok, az csak egy lehetséges szemlélet. Van aki alkalmazhatja, van aki nem. Az is lehet, hogy másnak nem áll jól, az is lehet, hogy már avítt... nem tudom. De nem tanítom, ezt nem is vállalnám. - Az Ötszemközt után még nagyon sok sikeres sorozat következett, ezért aztán sokan izgalommal várták a legújabb Vitray-műsort, amely Töltsön velem egy estét! címmel indult április 13-án. Élőadás volt, a Mikroszkóp színpadról egyenesben közvetítették, mint a Teleferét? - Nem egészen. Azt előbb felvettük. Es nagyon sok nehézséget jelentett, hogyha a felvétel napjára nem tudtuk „megszervezni" azt a különösen érdekes riportalanyt, akit szerettünk volna, akkor úszott a lehetőség, a műsorban már nem szerepelhetett. Most akit az élőadásba nem tudunk behívni, az felvételről látható és hallható a műsorban. Ehhez azonban ki kellett találni azt a módot, hogy ez az ott ülő közönségnek azért ne csak pusztán látvány legyen, hanem jóval több. Például az első adásban az a kanadai orvosprofesszor - aki a rákkutatásról fejti ki elméletét telefonon elérhető volt, és a színház közönsége rögtön rákérdezhetett az elhangzottakra. - Igaz a hír, hogy a Töltsön velem egy estét! afféle „ellen-Friderikusz-show-nak" készül? Lábszag igen, politika nem - Ez butaság. Nem akarok szerénytelen lenni, de miért kéne nekem „Friderikusz ellenműsort" készítenem? Különben - nem fogja elhinni! de szinte egyáltalán nem nézek tévét. Ami érdekel, itt van kazettán, de még azt sem láttam. A Friderikusz-show-t sem, bár sokat hallottam róla. Es teljesen megértem a közönségsikerét. (Közbevetőleg megjegyzem, hogy ezt a sikert a nézőszámmal mérik, nem a szerintem teljesen értelmetlen „tetszési index"-szel. Hiszen aki fanyalog, aki egyenesen utálja, az is nézi..., és ez számít.) Szóval, ma az kell az embereknek, hogy borzongasson a műsor, hol erről, hol arról, még az sem baj, ha kicsit lábszagú. Egyébként, ha saját televízióm lenne, Friderikusznak ott volna a helye. - És lesz? - Isten ments! Boldog vagyok, hogy vezethetem a sportosztályt, hiszen sport van, eredmény van, és ami fontos: ezt nem lehet egyik párt színeire sem átfesteni. - De ha emellett más ötlete is van, mást is akar csinálni, teheti? A televízió mostani vezetése elismeri Önt? - Azzal fogadtak a kollégáim, hogy az elnök engem „sírva búcsúztatott", amikor lemondtam az intendánsi megbízatásról. Más kérdés, hogy a lemondás igazi okát nem hozták nyilvánosságra. Úgy tűnhetett, mintha megsértődtem volna, hogy a Műsorszóró Vállalat nem közvetítette a hetek óta előkészített programunkat. Pedig nem a sértődés volt az ok. Egyébként, persze, dolgozhatok. Úgy látom, az általam kedvelt műfajra szükség van. Régebben a „beszélgetős műsorokat" egyéb programok, filmek, tévéjátékok vették körül, üdítően hatott egy-egy bensőségesebb program. Most azonban nincs gondosan szerkesztett tévéműsor, minden összemosódik. Vért izzadok, hogy ebbe az új sorozatba olyan témák kerüljenek, amelyet szívesen néznek majd. Hogy beigazolódjék az alcímben elhangzó feltevésem is: Töltsön velem egy estét (hátha érdemes!) MOLNÁR GABRIELLA