Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-11 / 87. szám

SZOMBAT, 1992. APR. 11. A HELYZET 5 Kicsi zsenik Tomajnak a nyomda tetszett a legjobban, meg a csillogó-villogó ásványok. Zsombor a csillagvizsgáló távcsövét, az őslények csontvázát említette, mikor arról mesélt, mi mindent látott a szombati kirándulásokon. Ok ketten majdnem-csodagyerekek, kicsi zsenik. Tomaj óvodás volt, mikor testvérének. Zsombornak már mesét olvasott. Zsombor most ovis, de kiváló sakkozó. Jónéhány, hozzájuk hasonlóan különleges képességű kisgyerek él ebben a 180 ezeres városban, üe ki foglalkozik velük? Figyelemre méltó és jellemző, hogy miközben állandóan arra hivatkozunk, országunk legfőbb értéke a „kiművelt emberfők sokasága", a tehetséges kicsi gyermeket a pedagógusok többsége nem tűri csoportjában, osztályában. így aztán büszkén mondhatjuk: Szeged az országban az egyetlen hely, ahol a kicsi zsenikkel külön is törődnek. A Magyar Tehetséggondozó Társaság Csongrád megyei tagozata óvodás csoportját Székely Anna vezeti. Anna korábban óvónóként se bánta, ha a kolléganők szerint „nehezen kezelhető gyereket" bíztak gondjaira. Valahogyan mindig sikerült megszelídítenie őket. Mégis, saját gyermekei, Tomaj és Zsombor különleges képességeit észlelve keresett szakembert, aki - egy Szeged nagyságú, egyetemei városban - a tehetségei! fejlesztésével foglalkozik. Sem ilyen embert, sem ilyen intézményt nem talált, így aztán maga vágott neki az ismeretlennek: lépésről lépésre kidolgozta - ki is próbálta - a legkisebbek, az óvodás korú tehetséges gyerekek gondozásának, fejlesztésének módszerét. Szerencsére éppen ebben az időszakban, 1990-ben alakult meg a tehetséggondozó társaság, illetve ennek megyei tagozata. Persze - kérdezheti az olvasó is - honnan lehet tudni, hogy egy mindenre kíváncsi és aktív kisgyerek nehezen kezelhető vagy tehetséges? Az átlagon felüli intelligenciát már kisgyermekkorban is lehet mérni, de egy 5 esztendős emberkéről már nagy bizonyossággal eldönthető, hogy értelmi képességei meghaladják-e az átlagot. Szegeden például, ha egy szülő azt tapasztalja, hogy gyermekével felnőttesen el tud társalogni, hogy kicsinye kézügyessége vagy zene iránti fogékonysága figyelemre méltó, a tehetségtanácsadó szolgálat szakembereivel megbeszélheti tapasztalatait, akik segítenek eldönteni, valóban egy újabb kicsi zsenire bukkantak-e. Gondot inkább a tehetséges gyerekkel való foglalkozás, a zsenipalánta többletenergiáinak saját épülését szolgáló lekötése jelenthet. Ezek a gyerekek egymás társaságában - egymást ösztönözve - többet produkálnak. Ezért gyűjti maga köré Székely Anna azt a 5-10 „tehetséggyanús" gyermeket, akiknek szombatonként érdekes elfoglaltságokat szervez. Kiindulópontja az, hogy a tehetséges ember i—Moldova György minél többet lát a világból, minél többet tapasztal, annál jobban fejleszti gondolkodását, érti és élvezi, ami körülötte történik. így aztán a kicsi zsenik jártak már egyetemi tanszékeken - például az ásványtanon, az őslénytanon -, számítógépes központban, nyomdában, belekukkantottak mikroszkópba és távcsőbe, végig nézték a múzeum állandó kiállításait, megfordultak tervezőintézetben, a Délmagyarország szerkesitőségében. Ezek a gyerekek feltűnően „felnőttesen " viselkednek az újabb és újabb terepen, idősebb kísérőiket meglepik kíváncsiságot tükröző, célirányos kérdéseikkel, megdöbbentő következtetéseikkel. Természetesen heti egy alkalom nagyon kevés arra, hogy az egyébként is hallomás alapján verbuválódó ifjú társaság kielégítse információéhségét, lekösse alkotó energiáit. Ezért szeretné Anna, a csoport vezetője, ha a város valamelyik oktatási vagy közművelődési intézménye legalább annyit segítene, hogy a kis csapatnak állandó otthont ad, ahol rendszeresen összejöhetnek. Pedig számítani kell arra, hogy az ovisok iskolások lesznek. A nebulóknak pedig szükségük lenne például egy tehetséggondozó napközire, ahol szakemberek segítenék e különleges képességű gyerekek alkalmazkodását az oktatási intézmények „átlagra szabott" módszereihez és tempójához. A G-2000 Alapítvány díjazottjai között szerepel a kicsi zsenik csoportja is. Az elnyert 50 ezer forint enyhít szorult helyzetükön, mert kirándulni, madárlesre indulhatnak, a Tápai Alkotóház szakköreire többször is benevezhetnek, de saját otthont teremteni nem tudnak. Pedig ez nem nagy kívánság. A másság, a kisebbség ügyei iránt nem túl toleráns többség talán a tehetségesekre mégis tekintettel lehetne. Belátható: egy egyetemi város „szolgáltatásai" közé tartozhat, hogy a népesség 2 százalékának, a zseniknek életteret, lehetőséget ad, s az itt nevelkedő zsenipalántákat sem hagyja senyvedni. UJSZÁSZI ILONA A kapcsolatok csodája Svájci vendég a soroptimistáknál - Mi indította annak idején, hogy csatlakozzék az értelmes életre törekvő nőket tömörítő szervezethez? - Férjemnek jól menő, 200 ágyas szállodája volt, így Montanában 25 éven át jelentós befolyása volt a város életére. Miután özvegyen maradtam, ugyanott mint menedzser folytattam az általa elkezdett munkát. Ehhez elengedhetetlen, hogy a kanton vezetőivel jó kapcsolatot alakítson ki az ember. Egyébként nálunk mindenki igyekszik jó polgára lenni a kantonnak, már csak azért is, mert a kanton is támaszkodik polgáraira. Ott, ahol akkora a demokrácia, hogy minden eldöntendő kérdést megszavaztatnak - legyen szó akár egy új iskoláról, hídról úgy éreztem, az értelmes női lét érdekeit is képviselniük kell az erre hivatottaknak. így kerültem a soroptimisták közé. - Hányan vannak és hogyan működik a klub? - Huszonhét tagunk van, s havonta egyszer valamelyik étteremben együtt vacsorázunk, ahol megbeszéljük a helyi teendőket. Ki-ki személyesen vállal valami munkát, lehet az beteglátogatás, gyerekfelügyelet vagy bármi. Emellett évente 4-5 kulturális programot szervezünk, vendégségbe hívunk egy-egy muzsikust, írót, orvost vagy kiállítjuk valamelyik festő képeit. - Milyen feladatok hárulnak önre, mint a Soroptimist International tisztségviselőjére ? - Sokat utazom szerte a világban, újabban a kelet-európai változások révén eljutottam Lengyelországba, Lett - és Észtországba, Litvániába, Csehszlovákiába, Bulgáriába, mert hogy ott is alakulóban vannak a klubok. Nagy kihívás volt számomra, amikor két éve én szerveztem meg Svájcban 900 ember részvételével - a soroptimista nők nemzetközi konferenciáját, s talán ennél is nehezebb feladat volt az, amikor 450 tagunk szenK pétervári és moszkvai látogatását intéztem. A félelem kapuja 6. rész II. fejezet Martin a telefon csöngésére ébredt, csukott szemmel, tapogatódzva kereste meg az ágy mellé letett készüléket: - Tessék, Martin György. Egy hisztérikus női hang szólt bele: - Azt hiszed, hogy hős vagy, Gyurikám? Te egy geci vagy! - mondta és a vonal megszakadt. Martin lerakta a kagylót és sóhajtva felkelt, igyekezett visszafojtani magába az idegességet, de tudta, hogy egész napját végig fogja kísérni. Feltette a szemüvegét és az órára nézett: már dél is elmúlt, kiment a fürdőszobába. A szűk lakótelepi helyiségben anyja minden tenyérnyi felületet igyekezett kihasználni, a tükör alá is szereltetett egy polcot a fogmosópoharaknak és a pipereszereknek, a polc kiugíott a fal síkjából, a kényelmesnél kicsit távolabb lehetett csak a tükör elé állni. Martin rátámaszkodott a mosdókagylóra és kissé előredőlve lassan nézte magát. Az éles neonfényben látta, hogy arca az utóbbi időben erősen megtelt, sőt az álla alatt tokaszerűen meg is ereszkedett, a bőre is bezsírosodott az orra körül - csak hibátlan fehér fogsorával volt megelégedve. Tekintete lejjebb futott a testén, úgy tűnt neki, mellkasa még a szokásosnál is mélyebben behorpadt, kihúzta a vállát, de a bordák találkozásánál így is alig takarta izom a csontokat. Újra kellene úsznom — gondolta Martin és lehúzta a cipzárat piperetáskáján. Kint a lakásajtóban elfordult a kulcs, anyja hazatért. Martin gyomra összehúzódott, tudta, hogy nem kerülheti el a szokásos összecsapást. Kisvártatva kopogtak az ajtón, kiszólt: - Tessék, gyere be. A magas termetű, de egyenes testtartású, szemüveges öregasszony elhúzott szájjal nézett körül? - Ezek szerint megint elaludtál? - Úgy látszik. - Szerintem te merő mazochizmusból késel el a munkádból, élvezed, ha leszidnak. Előbb-utóbb kirúgnak a kiadótól. - Azt a pár hetet, amit még itthon vagyok, már kibírhatnád megjegyzések nélkül. - Én nem vágnék fel az új lakásomra, ha az anyámtól kérnék rá kölcsönt. Martin legyintett: - Nem nekem adod, hanem a jövendő unokáidnak, öreg Living Dead! - Siess, addig főzök egy kávét. Martin befejezte a borotválkozást, fogselyemmel kitisztította fogsorának közeit, megnyugodva látta, hogy a fehér szálra sehol sem tapad ínysorvadást jelző vöröses folt. Mire végzett, anyja már a konyhaajtóban várta, Martinná idegességtől remegő kezét az ajtófélfához szorította: - Csodálom a türelmedet, illetve nem is a tiédet, hanem a főnökeidét. Tizenkettőre sem tudsz beérni. - Viszont este tízkor még bent vagyok. Fejezzük be már ezt a témát. Légy szíves, hívj egy taxit. - Mindig taxi, egy vagyont költesz rá. - Már nem sokáig, a jövő hónap elejére jelezték a kocsit. Legföljebb egy-két hetet késik. - Nagyon jól megy neked, egyszerre tudsz építkezni és kocsit venni. Szeretném tudni, hogy miből. - Már mondtam: szerencsére van egy anyám. - Martin szájával megérintette az öregasszony arcát és felhajtotta a kihűlt kávét. - Mi lesz ma? - Délután lehet, hogy hoznak egy pár köteg papírt, tedd majd be a szobámba. - Nem szeretem ezeket a papírügyeket. - Nincs semmi szabálytalanság, közületi megrendelést mellékelnek hozzá. -Szerintem hamisítvány. - Akkor is megnyugtathatod öreg bolsevik lelkedet; a papír önmagában ideológiasemleges. - Egész addig, amíg nem írnak rá, de ti teleírjátok és nekem egyáltalán nem tetszik, hogy mivel. Nem akarok „élő postaláda" lenni közted és az elvbarátaid között. - Mi a kifogásod? - Túl azon, hogy méltatlan hozzám egy ilyen szerep, abban is biztos vagyok, hogy egyszer lebukás lesz a vége. Martin vállat vont: - Te mindenképpen kívül maradsz az ügyön. Lemegyek, már biztos ideért a taxi. - Mikor jössz haza? - Nem tudom, ne várj. Ajkával újra megérintette anyja arcát és lement a ház elé. A kapuban megálva, szeme sarkából körülnézett, de sehol sem látta a már szinte megszokott kutyát sétáltató férfit. - Úgy látszik, már lejárt a műszakja dünnyögte magában. Idegesen forgatta a fejét, a szél épp az arcába sodorta a járdán felhalmozott szemétgyűjtő konténerekből áradó bűzt. Gondolatait megpróbálta születendő gyerekére és készülő új lakására terelni, de egy pillanatra sem oldódott fel benne a feszültség. Megkönnyebült, mikor az érkező taxi lefékezett mellette. * (Folytatjuk.) FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Lapunkban tavaly decemberben adtunk hírt arról, hogy a budapestiek után a szegedi értelmiségi nők egy csoportja is elhatározta, vállalva a felebarátaik iránti szolgálat eszméjét, a nemzetközi jóakarat és megértés szellemét, csatlakoznak a soroptimisták népes táborához. Miután a nemzetközi szervezet ügyvezetői eddigi tevékenységüket mozgássérültek, idős pedagógusok, erdélyi gyermekek támogatása - elismerték, képviselőjüket a szegediek meghívására a dél-magyarországi városba küldték. Clara Blanc a svájci Montanából érkezett hozzánk. A hajdani hotelmenedzser, két fölnőtt gyermek édesanyja tíz esztendeje kapcsolódott be a lakóhelyén működő klub életébe, s aktivitása, ügyszeretete révén három éve a nemzetközi központnál az újonnan alakuló kluboknak a szervezője lett. A három nyelvet tudó, határozott föllépésű asszonnyal a Virágban beszélgettem. - Hány klub működik a világon ? - Harminc országban mintegy százezer bejegyzett klubot tartunk nyilván. És tudja, ebben az a csodálatos, hogy valamennyi kapcsolatban van egymással. Amellett, hogy mind függetlenül végzi a maga dolgát, segítve saját környezetében, a nemzetközi programokban is részt vesznek. Ki a környezetvédelem, ki az egészségügy vagy a kultúra terén tud nyújtani valamit a rászorulóknak. S hogy hol miféle gondokkal küzdenek az emberek, arról delegátusaink tájékozódnak az ENSZ különböző szervezeteinek ülésén, s jelen vannak az emberi jogokról. a nők helyzetéről szóló tanácskozásokon, a FAO és a WHO ülésein is. Jelenleg a bangladesi, A-vitaminhiányos gyerekek megmentése a közös cél, de szeretnénk a Peruban élő nők oktatási lehetőségeit is bővíteni. Gondolkodunk azon, hogy Olaszországban létrehozunk egy nőket segítő, tőzsdei oktatási programot, és ösztöndíjjal támogatjuk a madagaszkári, a portugáliai és orosz, tanulni vágyó lányokat, asszonyokat. - Hogyan tájékozódnak egymás munkájáról, hogyan tudják fölvenni egymással a kapcsolatot? - Van egy Ausztriában készülő, negyedévenként megjelenő lapunk, amelynek éppen erre utal a címe: The Link. Ebben megjelenik az új tagok listája és minden fontos információ. Legközelebb már a szegediekről is hírt adunk a többieknek, s önök is rendre értesülhetnek a legfrissebb információkról, arról, hogyan kell bekopogni egymás ajtaján. - Mikor számíthatnak erre a szegediek? - Miután május 30-án megtörténik az ünnepélyes beiktatás, amikor a nemzetközi elnökség tagjai, többtucat külföldi vendég jelenlétében, a szokásos céremónia közepette átadják a szegedieknek az erről szóló okmányokat. Ettől kezdve teljes jogú és kötelezettségű tagjai lesznek ók is az értelmes életért küzdő nők nemzetközi szervezetének. - A viszontlátásra május végén. CHIKÁN ÁGNES Már megyei csoport is van Itt a Nemzetközi Rendőregylet! Magyarország már tavaly óta tagja az IPA-nak, vagyis a Nemzetközi Rendőregyletnek (angol nevén: International Police Association). A volt szocialista országok közül elsőként minket ért a kitüntetés, s ez - a szomszédokhoz képest viszonylagos nyugalomban zajló átalakulás mellett - nem kis mértékben köszönhető az osztrákok és a németek támogatásának. Az IPA nem minősíthető „gittegyletként": az ENSZ Biztonsági Tanácsa mellett megfigyelő szerepkörrel működik. Elsődleges célja a világ rendőrei közötti személyes kapcsolattartás. Ebbe többek között - az is beletartozik, hogy szakmai tapasztalatcseréken, továbbképzéseken látják vendégül egymást, ifjúsági, kulturális és sportrendezvényeken találkoznak. Megszervezik családok, gyermekek csereüdültetését, kedvezményes szálláslehetőséget biztosítnak, s ha szükséges, jogsegélyszolgálatuk működik közre az ügyek intézésében. Az IPA viszont nem szakszervezet, sokkal inkább a személyes, baráti kapcsolatok megteremtésére, ápolására törekszik. Ahogyan tagjaik mondják: „a rendőrök, csendőrök nagy családja..." A magyarok iránt - köszönhetően a jó német kapcsolatnak élénk az érdeklődés. Gimborn városában - egy németországi kastélyban - található központjuk idén már magyar napok színhelye lesz. S hogy Csongrád megye rendőrei se maradjanak ki az IPA nyújtotta előnyökből, tegnap délután a városi kapitányságon megalakult az IPA magyar szekciójának Csongrád megyei csoportja. Az eseményen jelen volt dr. Szőke Zoltán, a magyar szekció elnöke és Sallai Károly főtitkár. Testvérvárosunkból, Darmstadtból is érkeztek vendégek: itt volt az ottani IPA csoport vezetője: Rolf Schubert, a testvérvárosi bizottság tagja: Fritz Tögel, és - az illem szerint őt kellett volna elsőként említeni Elke Matthái, aki (mint keresztnevéből kiolvasható) a „gyengébb nemhez" tartozik, bár ez a meghatározás egy bűnügyi osztályvezető-helyettes esetében némileg sántít. Megválasztották a helyi tisztségviselőket is: megyei elnök Nagy István, a megyei főkapitányi hivatal vezetője, alelnök Kisapáti István kisteleki rendőrkapitány, titkár dr. Fülöp Zoltán, a megyei kapitányság irodavezető-helyettese. NY. P.