Délmagyarország, 1992. április (82. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-10 / 86. szám

gATMflNU£) BÁTORSÁG, BARÁTOM! 24. RAJZOLTA: VARGA ZOLTÁN MDöMSOR Lajtha-év van Eléri az ötvenet is azoknak a rendezvényeknek a száma, amelyekkel a Lajtha Lászlóemlékév alkalmából a világhírű zeneszerző, zenetudós és népzenekutató előtt tiszteleg az ország. A Bartók és Kodály nyomdokaiba lépő első magyar muzsikus nemzedék kiemelkedő szerepű tagjának 1992. június 30-án ünnepeljük a 100. születésnapját. Az emlékév első eseményeként nyílt meg az októberig megtekinthető Lajtha Lászlóemlékkiállítás. A megnyitót stílusosan ünnepi hangverseny követte a Néprajzi Múzeum dísztermében. És a nyitva tartás ideje alatt később is gyakran felhangzanak majd Lajthagyűjtésű népdalok és -táncok, meg Lajtha-dallamok. De nem csak népzenegyűjtő és -kutató tevékenysége miatt ünnepelheti a Néprajzi Múzeum a szerzőt, hanem mint olyat is, aki hosszú évtizedeken át munkatársa, egy ideig vezetője is volt az intézménynek. Első zeneműveit 8-10 éves korában írta. A budapesti Zeneakadémián tanult, miközben jogi doktorátust is szerzett, majd Lipcsében, Genfben és Párizsban tökéletesítette zenei tudását. A francia zenei élet, a párizsi művészvilág mély nyomokat hagyott zeneszerzői nyelvezetének kialakításában. Igaz, ő maga tiltakozik a beskatulyázás ellen, amikor ezt írja: „Furcsa sorsra jutottam. Magyarországon legtöbbször azt írják rólam, hogy muzsikám egyik fő jellege, hogy franciás, Franciaországban meg még akkor is magyar folklórt emlegetnek, amikor abban a muzsikában bizony semmi folklór nincsen... Azt, hogy muzsikámnak magyar jellege van, nem tagadom. Nem is lehet másképp..." Egészen fiatalon, az 1910-es évek elején kezdte meg népzenegyűjtő tevékenységét Bartók támogatásával. Később Bartókkal együtt a Népszövetség népzenei bizottságának tagjává is választották. És az UNESCO elődjének, a Szellemi Együttműködés Nemzeti Bizottságának szakértőjévé ugyancsak kijelölték. Művészi sikereinek színhelye Párizs volt, zenekari műveit rendre a francia rádió mutatta be, kamarazenei alkotásait a híres Triton Társaság tűzte műsorára. Sokoldalú alkotó volt, írt szimfóniákat, zenekari és kamaraműveket, dalokat és kórusokat, zongoradarabokat, színpadi műveket (köztük van a Lysistrate című táncjáték és A kék kalap című vígopera). A háború után vezető szerepet vállalt a magyar zenei életben, zenei igazgatója volt a Rádiónak, a Néprajzi Múzeumnak és a Nemzeti Zenedének. De mialatt 1947-ben Londonban T. S. Eliot drámájának filmváltozatához zenét komponált, itthon háttérbe szorult. Hazatérte után politikai okok miatt állását vesztette, bevonták útlevelét. A nemzetközi nyomás hatására még 1951-ben kitüntették Kossuth-díjjal, de továbbra is mellőzött maradt. 1955-ben a Francia /^kadémia levelező tagjává választották. Ilyen magas elismerést rajta kívül csak egyetlen magyar zeneszerző kapott: Liszt Ferenc. Lajtha László 1963-ban halt meg. S most, születése centenáriumán talán jobban megismeri őt a hazai közönség is. K. M.