Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-06 / 56. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. MÁRC. 7. Mikor megy Bush Kubába? George Bush: - Az első leszek Én leszek azr eltá amerikai elnök, aki az új, szabad és demokratikus Kubába látogat - mondotta a minap választási hadjáratának egyik állomáshelyén George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Fenyegetés?'Jóslat, a rozoga kubai kommunista rendszer összeomlásáról? Vagy csak egyszerűen választási fogás? Nyilvánvalóan mindegyikből van egy csipetnyi e kijelentésben, de ettől függetlenül, a „látogatás" beharangozása minden realitás szerint nem jelent túlzást az elnök részéről. Fidel Castro rezsimje ugyanis a jelek szerint végnapjait éli. A kubai diktátor, aki még mindig kitartóan szajkózza, hogy - egyébként festőién szép - országa a szocializmus utolsó bástyája, lassan már csak a szűkebb vezetésben bízik. A nyomor, az elégedetlenség, az évek óta tartó jegyrendszer, az államvédelmi hatóság terrorja elfordította tőle a népet. A Szovjetunió széthullásával és főleg az anyagi támogatás megszüntetésével már mesterségesen sem lehet fenntartani az általuk szocialista jólétnek hirdetett kubai rendszert! S mivel az elnök fivére, a Raul Castro által irányított hadseregben is a bomlás jelei észlelhetők, mind kevesebb esélye van a diktátornak, hogy országlása sokáig tartson. Az elmúlt hónapokban fokozódott a vétlen és kiszolgáltatott lakosság elleni terror. Az államvédelmi hatóság könyörtelenül lecsap mindenkire, aki szerinte „gyanús elem" és „bomlasztja" a stabil kubai társadalmat!... A börtönök telítettek, a lakosság fél. S most már nem csak a meghurcoltatástól, a börtöntől, hanem attól is, hogy a hatóságok új büntetőeljárásaival kell szembesülnie. Ez pedig az élelmiszerjegy-megvonás, a munkahelyről való eltávolítás, a száműzetés (városból „átnevelő" táborokba). Egyszóval: színesedik a paletta. Az istenadta nép türelme pedig véges. Előbb-utóbb fellázad a diktátor és bérencei ellen. Ebben részben segíti a belső ellenzék, hathatósan pedig a Floridán lévő több mint százezer kubai emigráns... Ezért nem is olyan illuzórikus az amerikai elnök saját látogatását beharangozó megnyilatkozása. K.F. Tűzszünet Moldáviában TŰZSZÜNET LÉPETT ÉLETBE szerda éjféltől Moldáviában, ahol az elmúlt napokban véres összetűzések voltak a moldvai belbiztonsági egységek és az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaság önvédelmi alakulatai között. A moldvai kormány közlése szerint a felek megegyeztek, hogy a tűzszüneti megállapodást követően folytatják a helyzet rendezését célzó tárgyalásokat a főleg oroszok lakta Dubosszariban. A foglyokat rövidesen elengedik, a fegyveres alakulatokat pedig visszavonják a tűzvonalból. CSEHSZLOVÁKIA 500 KATONÁT KÜLD az ENSZ jugoszláviai békefenntartó erőinek kötelékébe. Az alakulatot páncélosokkal és könnyű csapatszállító jármüvekkel is felszerelik. Az AFP jelentése szerint Jiri Divis, a csehszlovák hadsereg vezérkarának nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője közölte, hogy a kontingens április első hetére útra kész állapotban lesz. ESZÉK ÉS VALPOVO kelet-szlavóniai városok lakosai a csütörtökre virradó éjszakát óvóhelyeken töltötték a jugoszláv hadsereg könnyütüzérségi támadása iniatt. A támadás következtében egy ember meghalt, hárman megsebesültek. A zágrábi rádió jelentése szerint Eszékre mintegy 150 lövedék hullott. Valpovót és környékét nem csak a központi hadsereg, haneni a szerb félkatonai fegyveresek is támadták. KUBA HATÁROZOTTAN VISSZAUTASÍTJA az ENSZ genfi emberi jogi bizottságának ülésén hozott elítélő határozatát. Raul Roa Kouri, Kuba genfi delegációjának vezetője a szervezet ülésén bejelentette, hogy a szigetország nem teszi lehetővé az ENSZ emberi jogi bizottságának helyszíni tájékozódását. Azerbajdzsán az ENSZ-hez fordult Azerbajdzsán felkérte az ENSZ-t, hogy avatkozzon be az „Azerbajdzsán elleni agresszió" leállítása érdekében. Húszéin Szadihov azeri külügyminiszter Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárhoz címzett levelében közölte: azért kéri a világszervezet beavatkozását, mert az örmény fegyveres csoportok a karabahi Hodzsali elfoglalása után több mint ezer embert gyilkoltak meg, több ezret pedig megsebesítettek. A New Yorkban ismertetett levél szerint az örmények felgyújtották és lerombolták a többségében azerbajdzsánok lakta települést. Húszéin Szadihov az ENSZ New York-i székhelyén tartott szerdai sajtótájékoztatóján a karabahi konfliktus békés rendezési tervét is ismertette, amelyet a közeljövőben az azerbajdzsán kormány a BT elé terjeszt. Szadihov bejelentése szerint a béketerv tűzszünetet irányoz elő, majd a szemben álló feleket a harci cselekmények beszüntetésére szólítja fel. A béketerv a kaukázusi térség dcmilitarizálását is célozza. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint az azerbajdzsán fél támogatja, hogy az ENSZ békefenntartó erői, az EBEE-tagországok és az ENSZ megfigyelői ellenőrizhessék a térséget. A béketerv szerint az ENSZ-csapatok az azerbajdzsáni-örmény határon állnának fel. Hat azerbajdzsáni katona életét vesztette és tíz megsebesült szerdán a Karabah északi részén fekvő Szihavandban közölték azeri katonai forrásokból. Az azerbajdzsáni település egy részét örmény önkéntesek foglalták el; az említett források szerint az azerbajdzsán nemzeti hadsereg egységei mindazonáltal továbbra is tartják állásaikat. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint azóta, hogy az örmény erők a múlt héten elfoglalták Hodzsaiit, ez volt a legjelentősebb összecsapás a térségben. Borisz Jelcin orosz elnök szerdán felszólította Azerbajdzsánt és Örményországot, hogy vessenek véget a harcoknak és kezdjenek tárgyalásokat a karabahi kérdés rendezéséről. A karabahi válság békés, politikai eszközökkel történő rendezésére szólította fel az államközösség vezetőit Jevgenyij Saposnyikov légimarsall, a FÁK egyesített haderőinek főparancsnoka. Szorgalmazta, hogy az államközösség a hadseregen kívül hozzon létre olyan, az államfőknek alárendelt államközi erőket, amelyek a „forró pontokon" a szemben álló felek szétválasztásában segédkeznének, előkészítve a politikai rendezést. Mekkora a kitelepítettek vagyona? Duray Miklós, a Csehszlovákiában működő Együttélés politikai mozgalom elnöke nem tudja elfogadni azt a szlovák véleményt, hogy a második világháború után, az úgynevezett lakosságcsere 1 keretében, Csehszlovákiából Magyarországra áttelepülni kényszerített magyar személyek s a Magyarországról Szlovákiába önként áttelepültek vagyona azonosítható. Szerinte az áttelepített magyarok hátrahagyott vagyona - főként ingatlanok, házak, mezőgazdasági gépek formájában - a többszörösét tette ki a Magyarországon hagyott szlovák vagyonnak. - Ott voltam a Rákóczi Szövetség gyűlésén, s teljes mértékben azonosulni tudok a szövetség kiáltványával. A kárpótlásra mind erkölcsi, mind anyagi szinten szükség van nyilatkozott Duray Miklós a Pozsonyban megjelenő Szabad Újság csütörtöki számában. A lap négy szlovákiai magyar politikust szólaltatott meg annak nyomáq, hogy - a Rákóczi Szövetség felhívására reagálva - Jón Carnogursky szlovák miniszterelnök és Frantisek Miklosko szlovák parlamenti elnök magyar „ellentételező" nyilatkozat szükségességéről beszélt, cserébe egy esetleges olyan szjovák állásfoglalásért, amely elítélné a „kollektív bűnösség" elvét érvényesítő 1945-ös, kassai csehszlovák kormányprogramot. A Szabad Újság által ugyancsak meginterjúvolt Janics Kálmán (veterán kereszténydemokrata politikus) azt állította: - Csak egyének elleni akciók voltak, körülbelül 500 személy megkárosításával, de nem volt kollektív elnyomás... voltak iskolák, sajtó, voltak kultúrszervezetek. A pozsonyi Pravda kommentárírója viszont azt a kérdést tette föl a csütörtöki számban: Ki kért bocsánatot attól az 50 000 szlováktól és csehtől, akinek 1938 után el kellett menekülnie Dél-Szlovákiából? A Pravda kommentárjának a szerzője szerint a kitelepített magyarok között „bizonyosan voltak olyanok is, akik soha nem keveredtek a politikába, és így nem ezt a sorsot érdemelték; többségükben azonban a magyarbarát törekvések exponenseit, a csehszlovák állam tevékeny ellenfeleit, a háborús bűnösöket, a fasiszta és félfasiszta szervezetek tagjait telepítették át". „Kádár, az inkvizítor és a hóhér" címmel írt egész oldalas cikket a Libération című francia napilap csütörtöki számába Fejtő Ferenc, a Párizsban élő történész. Cikkében ismerteti azt a most megtalált hangfelvételt, amely Rajk László kihallgatásáról készült, a felvételen Kádár és Farkas Mihály kényszeríti beismerő valioiTiásra Rajkot. A felvételt a párttörténeti intézetben Hajdú Tibor találta meg, szövegét közli majd a Társadalmi Szemle is. „Magyarországon rövidesen „Kádár-ügy lesz" - írja Fejtő, aki szerint a felvételen hallható szöveg „meghaladja Koestler vagy Orwell képzelőerejét", „lerántja a leplet a magyarországi kommunizmus egyik legelrettentőbb jelenetéről" s Kádár Jánost „megszállott, bestiális kínzóként" mutatja be. A déliek A reform fájdalmai (3.) Sok kritikus szerint Románia kormánya a kommunizmus folytatása - az 1989-ben kivégzett - Ceausescu nélkül. Nem sok minden változott jó irányban-, ebben az elmaradott országban. A parlament elfogadott ugyan néhány privatizációs törvényt, de a Nemzeti Megmentési Front kvázi kommunistái meggátolták a mélyrehatóbb reformokat. Az eddigi lépések nagyrészt az inflációt gerjesztették és a munkanélküliséget növelték anélkül, hogy enyhítették volna a fogyasztási cikkek - beleértve az élelmiszereket is - hiányát. Bulgária Itt legalább van mit enni, a talaj termékenységének és a gazdák ügyességének köszönhetően. Bulgária szintén tett néhány lépést a politikai szabadság irányába: Zseljo Zselev elnök, akit 1990-ben a parlament választott meg, megnyerte az ország első közvetlen elnökválasztását a múlt hónapban az ellenzékkel szemben, akik azzal vádolták, hogy megpróbál nyakukba varrni egy „idegen" rendszert — a piacorientált demokráciát. A gazdasági reformokat azonban eddig csak lagymatagul vezették be, melyek csak arra voltak elegendők, hogy inflációt okozzanak és növeljék a munkanélküliséget. Albánia Sokáig még a kommunista világ többi részétől is elszigetelt volt. Tavaly demokratikus választásokat tartottak, de a kormány képtelen volt kitalálni egy gazdasági rendszert a szétzúzott kommunista struktúra helyébe. Ez-az egyetlen ország Kelet-Európában, amelyet nem csupán élelmiszerhiány, de nyílt éhínség is fenyeget. Az északi rész országaiban a legnagyobb probléma az idő. Számos elemző rámutat arra, hogy a Nyugat kapitalista gazdasága századokon át szerveződött. Bárkinek teljesen irreális azt várni, hogy Kelet-Európában a kommunista rendszert le tudja rombolni, és a szabadpiaci gazdaságon alapuló demokráciát ki tudja építeni, kettő - vagy akár tíz éven belül. Mégis, Kelet-Európában sok ember úgy gondolja, hogy a stagnáló és elnyomó kommunista rendszertől megszabadulva, csak úgy máról holnapra máris a nyugati virágzást élvezhetik, és a kormányoknak nem sikerült őket ebből kiábrándítani. Ahogy a kelet-európaiak lassan kapitalistává válnak, közben két zavaró kérdés merül föl: lesz-e elég türelmük arra, hogy még több „ficamot" elviseljenek? Az optimizmus, fájdalom és kiábrándultság mintapéldája megismétlődik-e majd Oroszországban, egy sokkal szélesebb skálán, messze több és szörnyűségesebb következményekkel? (Vége.) A Time február 1 T-i számából fordította: Pál Dániel) Moszkva Periratot tessék! Újfajta szakma emberei bontogatják szárnyaikat Moszkvában. E mesterség nevét azonban fölösleges keresni a szaknévsorban. Pontos meghatározás nem is igen illik képviselőire, inkább afféle ószeresek ők, akik adnak-vesznek. Hogy mit? Természetesen a mostanság legkelendőbbet, a puccsisták peranyagát. Amióta lakat alá kerültek az összeesküvők, három-négy hetes hullámokban, néha gyakrabban is, ügyvédeikkel, az ügyészséggel, a befeketített majd kimúlt SZKPvel, a besározott hadsereggel, a leleplezett KGB-vel van tele a moszkvai sajtó. Ám a külvilág, így a minden rezzenésre figyelő hírlapírók nem rájuk, hanem az új szerelőkre, a puccsisták védőire lettek figyelmesek. S a dolog ettől kezdve felettébb gyanússá vált. A peranyagok ugyanis egyremásra jelentek meg a hasábokon, nem nehéz kitalálni, kiknek a közreműködésével. A védenceik érdekeit foggalkörömmel érvényesíteni akaró ügyvédek révén. Ki emlékszik már a Spiegel-botrányra, amikor az első kihallgatási jegyzőkönyvek és a videoanyag hogy, hogy nem, a német hetilap birtokába kerültek? Ma már nem ez a szenzáció. Megjegyzendő, hogy az ügynek még most sem jártak a végére, vagy ha megtörtént, gondosan eltitkolják a vétkesek nevét, ügyészségi kapcsolataikat. Jevgenyij Liszov, az általános vizsgálat vezetője a minap azon kesergett az Izvesztyijában megjelent interjúban, hogy az ügyvédek nem tartják be a játékszabályokat és visszaélnek azzal a jogukkal, hogy betekinthetnek az iratokba. Márpedig egy jelenleg is érvényben lévő rendelkezés szerint főügyészi engedély nélkül az előzetes vizsgálati adatokat nem lehet nyilvánosságra hozni. Aki mégis megteszi, azt javítónevelő munkára vagy pénzbüntetésre ítélhetik. Liszov szerint az ügyvédek és embereik kettős célt követnek: politikai síkra akarják terelni a szigorúan büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedet megítélését, másrészt csinos összegeket akartak zsebre tenni (többnyire valutában) a kiszolgáltatott információkért. Ez utóbbi már meg is történt. A legtöbb ügyészségi munkatárs Liszovval együtt mielőbbi, nyílt tárgyalást követel, illetve azt is, hogy ha kell, fizikailag is akadályozzák meg az okmányok további kiárusítását. Ez utóbbihoz azonban módosítani kell az alkotmány vonatkozó rendelkezéseit, márpedig az itt túlterhelt parlamentnek most nem ez a legfontosabb dolga. Arról nem is beszélve, hogy maguk a vádlottak is húzzákhalasztják a kezdést, lévén, hogy a jog szerint addig nem is lehet megkezdeni a pert, amíg mindegyikük végig nem olvasta a 125 kötetet. Jelenleg az ószereseknek még áll a zászló.