Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-05 / 55. szám

4 KULTÚRA • DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. MÁRC. 5. Ipartestület „Lehetőségeink korlátozottak" - A/, érdekvédelem olyan, mint a harangszó; hallják ugyan, mit mondunk, de senki nem figyel oda rá - véli Pálvölgyi Zoltán, a s/.egedi ipartestület elnöke. 1965 óta iparos, és azt mondja, az iparosi érdekek érvényesítése soha nem volt annyira nehéz és eredménytelen, mint most. - Sok az adó, magasak az energia- és alapanyagárak, túlzott a kötelező adminisztráció - summázza panaszaikat. - Milyen fórumokon, milyen problémákkal kapcsolatban van lehetőségük képviselni az iparosokat? Milyen sikerrel? - A Szegedi Érdekegyeztető Tanácsban sikercsen léptünk fel a Széchenyi téri karácsonyi vásár érdekében. Az önkormányzattal tárgyalásokat folytattunk a helyi adók, a műhelyés üzletbérek ügyében, igen kevés sikerrel. Jelenleg a székházunkat próbáljuk meg visszaszerezni, országos szervezetünk, az IPOSZ pedig a túlzott adminisztráció, a számlaadási kötelezettség ellen emel szót. Általában azt tapasztalom, hogy az érdekvédelmi szervezeteket sehol nem tekintik partnernek a hatóságok. Az iparosok támogatása is az érdekvédelemhez tartozik. - Mivel az önkormányzatok mindenütt más feltételeket teremtenek, nemigen lehet egységes tanácsadást folytatni, még a központi rendelkezéseket is eltérően értelmezik a különböző hatóságok. Az egyszerű iparosembertől egyébként sem várható cl. hogy értsen a könyveléshez, az egyre szaporodó jogszabályokhoz. Ezért az ipartestület közgazdászt és jogászt foglalkoztat, akik tanácsadással állnak tagjaink rendelkezésére, és különböző tanfolyamokat is szerveztünk. Lehetőségeink viszont korlátozottak, mert állami támogatás nélkül, kizárólag a tagdíjakból élünk. - Mi a helyzet a székházzal? Látom, az „Ipartestület" felirat már visszakerült a helyére. - Ez a ház az iparosoké. Annak idején téglajegyekből építették, majd jogtalanul államosították. Eddig bérleti díjat fizettünk a használatáért, most pedig visszaigényeltük az önkormányzattól. Ha megkapnánk az épületet, egy részét bérbe adhatnánk. Az így befolyó összegből hatékonyabban láthatnánk el az érdekvédelmet, jobban felkészíthetnénk az iparosokat a változó gazdasági körülményekre. KECZER A késlekedés ára A gabonatermelők választmányának országos összejövetelén az idei kilátásokat igen borúlátóan értékelték. A kormány a vetés és más időszerű munkák elindítására összeállított támogatási programcsomagja csak akkor érheti el célját, ha egy-két héten belül igénybe tudják venni a termelők. Ellenkező esetben a kelleténél kisebb területen vetik el a kukoricát, az őszi kalászosok fejtrágyázása megkésik, a növény fejődésének értékes időszaka kiaknázatlan marad. Már az is az elszalasztott lehetőségek közé írható, hogy nem az ősszel kapták meg a termelők a támogatást. Akkor talán kevesebb lenne az elmaradt mélyszántás, a trágyát nem látott terület, az elvetett vetőmagból az olcsóbb és gyenge minőségű. A műtrágyafogyasztás drasztikus csökkenése miatt alacsonyabb hozamok valószínűsíthetők. Könnyen előfordulhat, épp e terméskülönbözet hiányában nem tudunk élni menetközben jelentkező, előnyös üzleti lehetőségekkel. Földjeink kizsaroltságára, elhanyagoltságára utal a helyi Agrokertől kapott információ is. Míg '90-ben 357 millió forint értékben adtak el műtrágyát, tavaly a jelentós áremelkedés ellenére is csak 149 millió forintnyit. Az idei év első két hónapjában a '91-es hasonló időszakban értékesítettnek 5,1 százalékával kellett megelégedniük. E mennyiség is szinte kizárólag a kistermelőkhöz került. Természetesen a közvetlen gyári beszerzések, más forgalmazási csatornák is élnek még, de ott is hasonlók a tendenciák. Egyébként a folyamatos igénycsökkcnés miatt a gyárak is mérsékeltebb termelési ütemre kényszerültek, egyik-másik le is állt. A kereskedelemben a magas kamatköltségek miatt nem tárolnak jelentős készleteket. Ha most hirtelen lenne pénz műtrágyára, hamar kiderülne, nincs is elegendő mennyiség, s hirtelen importra szorulunk. E változat eljövetelében kevésbé hiszek, ugyanis a mélypotra került mezőgazdaság (esetleges) támogatása csepp a tengerben, s műtrágyára vagy jut belőle vagy sem. T. Sz. I. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Autópálya Előbb a déli? A Dél-magyarországi Gazdasági Kamara is érdeklődik a déli autópálya iránt. Legutóbbi, Kecskeméten megtartott részelnökségi ülésén részt vett dr. Nagy Ervin, a Déli Autópálya Kft. ügyvezető igazgatója, azért, hogy a jelenlegi helyzetről tájékoztassa a társaságba belépni szándékozókat. Mint elmondta, az induláskor még csak 18, ma azonban már 170 önkormányzat és 30 vállalat tagja a kft.-nek. A legközelebbi taggyűlésre március 10-én, Szekszárdon kerül sor. A cél az, hogy minél előbb összejöjjön a tíz megyén áthaladó és 700 kilométer hosszú autópálya építésére a szükséges 200-240 milliárd forint. A tárgyalásokat az év közepéig szeretnék lezárni, utána pedig a koncesszió kiírását kezdeményezik. Mint érdekességet említette meg dr. Nagy Ervin, hogy miközben az önkormányzatokkal tárgyaltak, körülbelül 2 ezer befektetési lehetőséget tártak föl. Legalább tíz megyében tervezik például minipékségek létrehozását úgy, hogy összehozzák a befektetőket az önkormányzatokkal. Autópályaügyben különben a következő a menetrend: idén az engedély megszerzése és a koncesszió elfogadása a cél. A jövő tavasszal kezdődhetnek meg a kisajátítási munkák, s 1996-ban már forgalomba is helyezhetnék az autópályát. A műszaki átadást különben egy évvel későbbre, 1997-re tervezik. A vállalatok többek között a gazdasági kamarán keresztül is kapcsolatba kerülhetnek az autópályával. Aki tagja kíván lenni a kft.-nek, azzal, hogy üzletrészt vásárol, az válaszolhat a tenderkiírásokra. A kamara most többek között felméri az igényeket és részt vesz a március 10-i taggyűlésen, tanácskozási joggal. A Déli Autópálya Kft.-t az ukránok is megkeresték azzal a nem titkolt céllal, hogy részt vállalhatna a Kijevig tartó ezer kilométeres szakasz megépítésében. Természetesen ebben az ügyben még nem került sor konkrét tárgyalásokra. F. K. Havi bruttók 00. o 64.8 Fizikai Szellemi Vezetők Piacgazdasági jövedelmek A keresetekre vonatkozó - kétévenként sorra kerülő - részletesebb adatfelvétel szerint - a munkahelyről származó nettó jövedelmek a foglalkoztatottak túlnyomó részénél nem tartottak lépést az inflációval, - számottevően nőtt a szellemi és fizikai, ennél is nagyobb mértékben a vezetői-beosztotti jövedelmek közötti különbség, - a keresetek ágazati szóródása a fizikai munkásoknál nem jelentős, a szellemi munkaterületeken erőteljesebb, - a piacgazdaságra való áttérés jelentős jövedelemkülönbségeket teremtett a gazdálkodók között. Az elmúlt két évben a vezetőkön kívüli körben a bérnövekedés átlagos évi üteme 26 százalék körüli volt, ami nem fedezte az inflációból eredő többletkiadásokat sem. Ugyanezen idő alatt a vezetői réteg - amint az a későbbiekben látható ezt jóval meghaladó mértékben növelte jövedelmét. A vezetői kategóriaként említett körben az összes foglalkoztatottak 4-5 százaléka, több mint 4000 fő dolgozik. A jelenlegi jövedelemszabályozás a munkabéren kívül olyan jövedelmeket biztosít e réteg számára, amely életvitelében biztos jövedelemforrásnak tudható be, bár a piacgazdálkodási körülmények már itt is jelentós jövedelemdifferenciákat hoztak létre. A jövedelemforrás többnyire teljesítményhez kötött, de részesedett benne még a milliós veszteségeket elkönyvelő vállalati szféra vezetői köre is. E vezetői kör jövedelme évente átlagosan kb. 35 százalékkal nőtt, ami megegyezik az utóbbi két év árnövekedésének ütemével. A legmagasabb vezetői kategóriában a bruttó átlagkeresetek havi 22 ezer forinttal lettek magasabbak, de a legalacsonyabb kategóriában is 13 ezer forinttal fizetnek többet. Az ágazatok közül az ipar egy-két szakágazatára és a kereskedelem - egy vállalat kivételével - egészére jellemző a vállalat eredményességéhez kötődő jelentős jövedelemnövekmény. A vezetőnkénti jövedelmek szóródása igen nagy. A szeptember havi - egész évet jellemző keresetek a 21 és 170 ezer forint közötti skálán mozognak, de általánosan jellemző, hogy a legmagasabb jövedelmekhez a kereskedelmi egységek vezetői jutottak. A keresetek ilyen arányú differenciálódása a piacgazdaságban természetesnek mondható, viszont ellentétes a korábbi gazdasági-politikai koncepciókkal és a közvélemény is gyakran fenntartásokkal fogadja. A legmagasabb keresetű vezetők szeptemberi jövedelmei, forintban Gazdálkodó egység Létszám Bér Kereset Eltérés Gazdálkodó egység az átlagtól Villamosenergia-ipar 9 83 200 121 700 + 57 000 Gépipar 2 145 000 200 500 + 135 800 Finomkerámia ipar .4 173 400 173 400 + 108 600 Vegyipar 8 78 400 203 300 + 138 600 Tartósítóipar 4 75 000 144 700 + 80 000 Mezőgazd. termelés 1 126 000 126 000 + 61 300 Felvásárló-nagyker. 1 74 000 144 500 + 79 800 Élelmiszer-nagyker. 3 78 000 96 500 + 31 700 Ruházaticikk-nagyker. 3 59 200 115000 + 50 200 Vegyes iparcikk nagyker. 6 74 000 176 000 + 111 300 Élelmiszer-kisker. 2 73 000 117 000 + 52 300 Vegyesiparcikk-kisker. 1 70 000 171 000 + 106 300 Gyógyszerkereskedelem 3 90 700 118000 + 53 700 DM-adótanácsadó Lakáscél és munkaruha M. I. régi szegedi előfizető: Az 1983-ban kötött és 1987-ben lakáscélú megtakarításnak minősített ifjúsági takarékbetétjére 1991. évben a havi rendszeres díjon túl egy nagyobb összeget is befizetett. 1991 szeptemberében a takarékbetétet megszüntette, a felvett pénzen lakást vásárolt. Levonhat-e az 1991. évi összjövedelméből az 1991. évi befizetések alapján maximum 12 ezer forintot? A lakáscélú felhasználást mikor és hogyan kell igazolni? A lakóhelyváltoztatást magánszemélynek hogyan kell bejelentenie? Válasz: Az 1991. évben hatályos személyi jövedelemadó-törvény szerint az éves adóból az adott évben a pénzintézetnél a megtakarító nevére elhelyezett és az elhelyezést követően egy éven belül fel nem használt, elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer forint összegű megtakarítás 20 százaléka vonható le. Az említett feltételek konjuktívak, tehát egyidejűleg kell fennállniuk. így az olvasó esetében az 1991. évben elhelyezett és fel is használt összegek nem vehetők figyelembe adócsökkentő tételként, mivel nem voltak - legalább - egy évig a pénzintézetnél. A lakáscélra történő felhasználást a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül (a számlák, az adásvételi szerződés, a rokonsági fokot igazoló irat bemutatásával) kell igazolnia az adóhatóságnál. A magánszemélynek lakóhelyváltozását akkor kell bejelentenie, amikor a lakóhely változása után első alkalommal adóügyével az adóhatósághoz fordul (tehát pl. a következő évi adóbevallásában). Ha megyét is változtat a lakhelyváltoztatás során, az előző bejelentésével egyidejűleg azt is közölnie kell, hogy az adóbevallását korábban melyik adóhatóságnak nyújtotta be. Felhívom a figyelmet, hogy ettől lényegesen eltérő bejelentési szabályok vonatkoznak az úgynevezett „adózókra" (egyéni vállalkozók, áfás magánszemélyek stb.). Több olvasó érdeklődött a munkaruhával kapcsolatos adójogszabály változásokról, különös tekintettel e juttatás esetleges adómentességére. Nekik a következőket tudom válaszolni. Az új - 1992. január l-jétől hatályos szja-törvény szerint a munkáltató által természetben nyújtott munkaruha, egyenruha, védőeszköz (továbbiakban együtt: munkaruha) mentes az adó alól. Mentes továbbá az egyenruha pénzbeli megtérítése is. Az egyenruhát kivéve tehát megszűnt a munkaruha pénzbeli megtérítésének adómentessége. Az ilyen juttatás tehát csak akkor nem jár adófizetéssel, ha a munkáltató a munkaruhát sajátjaként tartja nyilván és a dolgozónak - megfelelő kihordási idővel - „csak" használatra adja át. A munkaruha természetbeni juttatásának minősül az is. ha a munkáltató a munkaruha beszerzését utólagos elszámolási kötelezettséggel a dolgozókra bízza. Az adómentességnek azonban előbbi esetben az is feltétele, hogy az így beszerzett munkaruhát a munkáltató nyilvántartásba vegye. Dr. Papp István igazgatóhelyettes, APEH Csongrád Megyei Igazgatóság (Várjuk az olvasók további kérdéseit.)