Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám

1992. március 30. Ili: SPORTJA 5 A májusi világbajnokság előtt csak egyetlen dolog biztos: Vidácsné és Török nem akar Pozsonyban letelepedni! Az utóbbi időben valahányszor belépek egy tekecsarnokba, ösztönösen elmormolom magamban azt a szót, amit szüleim az elsők között tanítottak meg velem, és amit manapság egyre nehezebben mondunk ki egymás előtt. Igen, egy bocsánattal minden alkalommal tartozom azoknak a sportembereknek, akiknek teljesítményét futballcentrikus kamaszként (jobbik esetben) egy kézlegyintéssel, olykor meg csupán néhány szánakozó kifejezéssel „intéztem el"... Amikor - jóval húszon túl - úgy jártam a tekével, mint egykoron a pudinggal (azaz „kipróbáltam"), rá kellett döbbennem: ez a játék fél óra alatt többet „árt" a testnek, mint 90 percnyi bősz labdakergetés... Szóval, ma már nagyon jól tudom, hogy egy tekézőnek legalább annyi tisztelet jár, mint bármelyik populáris sportág művelőjének. Különösen akkor, ha az „illető" hölgy, és többszörös vilkágbajnok. Magyarul, ha olyan, mint a Szegedi ESK kiválósága, a harmincas éveinek közepén járó Vidács Györgyné... Röplabda NB /. Bravúr a „Közgáz" ellen Az a kép fogad, amire számítottam. A SZESK (a néhai Építők) tekepályája korán reggel, vagyis valamivel fél kilenc előtt teljesen kihaltnak tűnik, a nézőtér üres, a golyók, a bábuk mozdulatlanok. „De az iroda bezzeg hangos..." lenne, ha dr. Szamosszegi Béláné és Vidács Györgyné éppen nem a Délmagyarországot olvasgatná, hanem mondjuk kánonban énekelné a Gábor Áron rézágyúját. (Egyesek szerint annak is volt némi köze a golyókhoz...) Amikor halk kopogásommmal megzavarom a hely békéjét, Sárika néni - dr. Szamosszeginét tízből kilencen így szólítják - felpattan a székről, hogy „nyugodtan beszélgethessünk" a magyar válogatott egyik legbiztosabb pontjával. Vidácsnéval pillanatok alatt meggyőzzük őt: egyáltalán nem bánjuk, ha végighallgatja csevegésünket, hiszen még az is lehet, hogy szükség lesz felbecsülhetetlen értékű lexikális tudására. ( A tekében ugyanis a számok nagyon fontosak, és bátran állíthatom: Sárika néninél jobban nem sokan emlékeznek bizonyos eredményekre és évszámokra.) Persze Vidács Györgynénak is van mit felidézni. Mást ne mondjak, négy világbajnoki aranyérem történetét... - Természetesen mind a négy aranyra nagyon büszke vagyok, de legjobhan mégis talán az utolsónak örültem, annak, amit 1990-ben Innsbruckban nyertem. Csak az fájt egy darabig, hogy a DM szavazásán a világbajnoki cím birtokosaként sem lettem akkor „az év szegcdi sportolónője". - Remélem, azóta már megbocsátott nekünk, hiszen abban az eszetendőben más sportágak világversenyein is remekeltek a szegedi hölgyek. Egyébként ha jól számolom - még legalább 10-15 alkalommal befuthat nálunk az első helyre. Akár már 1992-ben is! De nem bánntfm. ha előbb még a felemásnak minősíthető tavalyi évről is diskurálnánk egy kicsit... - A korábban itthon és a nemzetközi porondon is csillogó csapat 1991-ben nem úgy szerepelt, ahogyan szerettük volna. Az, hogy még a bajnoki dobogóra sem fértünk fel, többek között annak is köszönhető, hogy a megbízhatóságáról ismert Krecsenszki szülés miatt kivált az együttesből, és helyette ifistákat kellett a mély vízbe dobnunk. Némi vigaszt jelentett viszont, hogy tavaly egyéniben győzni tudtam az OB-n, ráadásul párosban Török Mariannái a második helyen végeztünk. A mostani szezon szemcsére már újra a régi szép időket idézi, hiszen a Szegedi ESK bekerült a rájátszásba, ahol jó eséllyel pályázik az ezüstéremre. Vagyis e pillanatban Európa Kuparészvételt érő helyen állunk! (A bajnok a Világ Kupán indulhat - a szerk.) Vidács Györgyné - A pozsonyi vb sincs már messze... - Bő egy hónap múlva Székesfehérváron rendezik meg az egyéni és páros országos bajnokságot, május 17-én pedig már vár ránk Pozsony. Tizenhárom éve vagyok válogatott, és ha minden igaz, Csehszlovákiában éppen századik alkalommal képviselhetem majd hivatalos versenyen a magyar színeket. A németek, az osztrákok, a románok és a ,jugók" lesznek a legnagyobb ellenfelek, de a sűrű mezőny ellenére mindenképpen (csapat)éremmel akarunk hazajönni. Párosban Mariannal szeretnénk visszavenni a csehektől a világbajnoki címet, ám ehhez legalább 940 fát kell ütnünk... Ekkor toppan be az emlegetett...versenyzőtárs, Török Mariann. - Addig nem jövünk haza Pozsonyból - kapcsolódik be azonnal a beszélgetésbe -, amíg nem szerezzük vissza a világelsőséget! (Higgye el, nem akarunk letelepedni északi szomszédainknál!) Mellesleg nem lennék szomorú, ha most rendeznék a vb-t... Tény, hogy Vidácsnéhoz hasonlóan Török is nagyszerű szériában van, az elmúlt hetekben állandósította 470 fa körüli dobóformáját. - Az egyéni világcsúcsot a szlovéniai Nagy Marika tartja 480 fával - veszi át a szót ismét Vidács Györgyné -, de összetettben még mindig az én 1370 fás rekordom „él". - 1984 óta... - mondja kapásból dr. Szamosszeginé. - De hiszen Bálintné Fodor Gabriella tavaly a linzi ifjúsági vb-n 1381 fát ütött, ami... - ...fantasztikus ifjúsági világcsúcs - fejezi be egyszerre a mondatot Vidácsné és dr. Szamosszeginé, majd így folytatja az edző: - A nemzetközi szövetség értesítése szerint Bálintné Fodor Gabi kitűnő eredménye csak az ifiknél számít világrekordnak, a felnőtteknél változatlanul Vidácsné csúcsa az „érvényes". - Búcsúzóul és útravalóul csak azt kívánhatom, hogy Pozsonyban Vidácsné, Török vagy Bálintné (azaz valamelyik szegedi tekéző) minden korábbinál szenzációsabb világcsúcsot üssön, és persze lehetőleg senki se telepedjen le ott, a „messzi északon "... RÉTHI J. ATTILA Fotó: Nagy Az első osztályú női röplabdabajnokságban a 13-18. helyért folyó rájátszásban a Szegedi DRE tartalékos együttese Budapesten, a Közgazdasági Egyetem ellen lépett pályára. Ducsai Géza csapata néhány héttel ezelőtt a Tabán iskolában ötjátszmás csatában gyűrte le az egyetemistákat, tehát előre sejteni lehetett, hogy Komáromiéknak nehéz dolguk lesz a visszavágón. Az első játszmában „bekezdtek" a szegediek, hiszen néhány perc alatt 8:0-ra elhúztak. A vendéglátók 9:9-nél utolérték a diákröplabadázókat, ám a szett hajrájában Csókási és Balázsik remek támadójátéka mégis az SZDRE javára döntött (11:15). A második játékrészben Balogh nagyszerű szerváival, Csókási megbízható nyitásfogadásaival, valamint Komáromi és Huff blokkjaival ismét a vendégek diadalmaskodtak (7:15). A harmadik játszma a „Közgáz" feltámadását hozta (15:7), sőt a hazaiak a negyedik szettben is vezettek 5:0-ra. Ekkor a lilazöldek újra összeszedték magukat és 17 perc leforgása alatt 15:7-re nyerni tudtak, azaz a sérült B. Tóth, Lányi és Kancz, valamint a beteg Nagy A. nélkül is 3:1 arányban verték a teljes gárdával felálló fővárosiakat. A mérkőzés jegyzőkönyve: Közgazdasági EgyetemSZDRE 1:3 (-11, -7, 7,-11) Budapest, 100 néző. V: Dravecz, Semler. SZDRE: BERNÁTH, CSÓKÁSI, Balogh, KOMÁROMI, BALÁZSIK, Huff. Cs: Pethö, Kovács, Forrai. Edző: Ducsai Géza. A teke igen egyszerű dolognak látszik, ha egy négyszeres világbajnok műveli A szentesieknek sikerült jobban a múltidézés Kinek szomorúságot, kinek megkönnyebbülést hozott a rideg tény: március utolsó hétvégéje az OB l-es vízilabdacsapatok számára az 1991/92-es bajnokság finisét jelentette. Szombaton, a 21. fordulóban a mostanában (ismét) botladozó Szeged SC - az ugyancsak a középmezőnyben tanyázó - megyei riválisát, a Szentesi SC-t fogadta a Sportuszodában. Kásás Zoltán, a hazaiak és dr. Tóth Gyula, a vendégek mestere egy dologban már a meccs előtt „egyetértett": mindketten bíztak együttesük győzelmében... Kárász előnyből szerzett góljára a szentesiek orosz légiósa. Panykov azonnal válaszolt. majd Balla „kapufás" találatával már a Kurca-partiak vezettek (1-2). Bicsihin és Kárász is egyenlíthetett volna, ám helyettük dr. Török vette be Podhánszky hálóját - másfél perccel az első negyed vége előtt. Ebben a játékrészben egyébként mindkét gárda játékosai ügyesen védekeztek, ám az ellenfél kapuja előtt - itt is, ott is - rendre elfogyott a tudomány... A második kilenc perc megint Kárász-Panykov „lövésváltással" indult (3-3), majd Szabó Z. négyméteresével a szegediek jutottak előnyhöz. Ezt követően Scsegyerkin kapus Tary és Orazalinov bombáit is hatástalanította, de a másik oldalon Podhánszky sem „jótékonykodott" a hazai támadókkal. Végül Tary értékesített egy ziccert, így a mérkőzés felénél újra egyenlő lett az állás (4-4). Fodor Rajmund, a Szeged SC 17 éves korosztályos válogatott pólósa a harmadik ráúszásnál elhozta a labdát a szentesiek elők majd alig fél perc múlva közvetlen közelről Podhászkyt találta telibe. Halápi és Orazalinov két villámgyors ellenakció végén már pontosabban célzott (4-6), miként a túlsó kapu előtt Kárász is (5-6). A negyed végéig Halápi, dr. Török, Tary. Megyeri és Panykov is betalált, azaz az utolsó „felvonásra" a vendégek készülhettek nyugodtabban (7-9). A negyedik játékrész elején Megyeri büntetőjét Podhánszky jó érzékkel hárította, majd Halápi kecsegtető szituációban tovább rontotta a szentesiek (helyzetkihasználást szemléltető) statisztikáját. (Közel fél óra alatt Kozákék hét emberelőny közül csupán egyet fejeztek be góllal! Igaz, dr. Tóth Gyula tanítványai remekül lőttek akcióból...) A folytatásban dr. Török is - a különben elsőrangúan védő - Podhánszkyba vágott egy négyméterest, majd Bicsihin is „naggyá tette" a borostás kapust. A hosszú perceken át tartó gólcsöndet aztán Tary törte meg (7-10), míg az utolsó találatot Bicsihin „jegyezte" (8-10). A találkozó lefújása után Kásás Zoltán csalódottan nyilatkozott: - A helyzeteket be kell lőni. a négyméteresekről nem is beszélve... Dr. Tóth Gyula így értékelt: - Lelkesedésben és talán kondícióban is felülmúltuk a szegedieket, így kétség sem férhet győzelmünk jogosságához. A Szeged SC hazai mérkőzésein gyakorta „nosztalgiázó" dr. Cseri András a következőket mondta: - Őszintén szólva, nem bánom, hogy vége a bajnokságnak, mert így legalább nem kell kijönni az uszodába szurkolni, pontosabban boszszankodni... A Szeged SC balsikereiről véleményem szerint a játékosok és a vezetők is tehetnek, akik nem voltak valami következetesek... A mérkőzés jegyzőkönyve: Szeged SC-Szentesi SC 8-10 (2-2,2-2,3-5,1-1) Újszegedi Sportuszoda, 200 néző. V: Puskás, dr. Konrád F. Szeged SC: Scsegyerkin Csapó, Bicsihin 1, KARÁSZ 3, dr. Török B. 2, Török T„ Szabó Z. 1, Fodor, Molnár, Megyeri 1, dr. Dömsödi. Edző: Kásás Zoltán. Szentesi SC: PODHÁNSZKY - PANYKOV 3, Berki, Orazalinov 1. Balla 1, HALÁPI 2, TARY 3, Lantos, Kozák, Orosz, Kajtár. Edző: dr. Tóth Gyula, Fülöp Tibor. Gól - emberelőnyből: 12/5. >11. 8/2. Négvméteresből: 34, ill. 0. A vasárnapi zárófordulóban a Szeged SC Budapesten a Vasas-Plaket, a Szentesi SC pedig hazai környezetben a Szolnok ellen játszott. A két mérkőzés végeredményéről mellékletünk első oldalán számolunk be. R. J. A. OB EB MAFC-HVSC 16-5 (4-1,6-1,4-0,2-3) Budapest, vezette: Kosztolánczki, Subasitz. HVSC: Csányi - Gémes 1, zaka, Varró, Szedmák, Vörös I„ Mocsári Cs., Lehmann 1, ifj. Török 1„ Nagy 1, Balogh 1. Edző: Török Sándor. Nem a vásárhelyiek voltak a mérkőzés esélyesei, de erre az eredményre senki nem számított. A HVSC-ben ezúttal nem akadt kiemelkedő teljesítmény, a csapat rendkívül rossz napot fogott ki, ráadásul a szerencse is elpártolt az utolsó percig lelkesen küzdő vásárhelyiektől. A MAFC győzelme megérdemelt, de a gólkülönbség túlzott. — szl — Fotó: Gyenes Dr. Tóth Gyula a hajrában már nyugodt volt, mini egy szfinx Kásás Zoltán néha bizony elszörnyülködött Podhánszky kapus és Halápi riadtan nézi a „vízi hullát" játszó Kárászt