Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

Lovagrend a légionáriusnak INTERJÚ 5 vegyem az utászok egyik szakaszát. Nem csuk utat építettünk, hanem a határon is őrködtünk, a szomáliai lázadások miatt tartottunk támadástól. 1976-ban Djibouti is megkapta a függetlenséget, még egy évet töltöltem itt, majd visszajöttem Korzikára, ahol az. altisztek parancsnoka voltam, '80-ig. Ekkor egy német törzszászlós megszökött Aubagnc-ból, pénzt sikkasztott, 22 évi szolgálat után. Az ó helyére helyeztek át, '83-ig voltam az átmeneti század parancsnokhelyettese. 1983-ban gyarmatra kértem magam, és az 5. idegenezredet választottam, ez a legkedvezőbb, mivel Tahitin nem kell adózni. Két évig sziget parancsnok voltam Mururoától 280 km-re, egy kicsi szigeten, melynek hosszúsága 75 méter és szélessége 38 méter. Itt hidrogénnel töltött léggömbök segítségével meteorológiai méréseket végeztünk a kísérletekhez. - Mururoán végzik a franciák az atomkísérleteket. - Igen, s ezért fontos a jelenlét biztosítása is. Ha idegen hajót láttunk, azt azonnal jelentettük, és jöttek a repülőgépek. Amikor Tahitiról visszatértem Aubagne-ba, felajánlották a tiszti rangot, de még öt évre kellett volna aláírnom. Nem írtam alá, így 1985-ben - törzszászlósként - nyugdíjba vonultam. Jól éltem Franciaországban, de a feleségemnek nem tetszett, hogy sűrűn jövök Magyarországra, hogy le akarok itthon telepedni. Végül elváltunk, és még a Kádár-rendszerben hazatelepültem. - Milyen kitüntetései vannak? - Négy harci kitüntetésem, két harci sebesülésem, legnagyobb katonai érdemrendem és a Francia Nemzeti Lovagi Érdemrend (más néven, a másodfokú Becsületrend). Ez utóbbit 1988ban Francois Mitterrand adta át, '93 felé számíthatok arra, hogy a francia Becsületrendet is megkapom. - Ha jól tudom, a magyarok közül ön lesz az első, aki megkapja. Amíg végigszenvedte ezt a harminc évet... -Én nem szenvedtem soha. Ha újrakezdeném, az} hiszem ugyanezt tenném, de más alapon. És nem mint törzszászlós jönnék haza, hanem tábornokként. - Az igaz. hogy ön nem érezte szenvedésnek a harminc évet, de ha valaki ma jelentkezni szeretne a légióba, gondolom, lebeszélné róla? - Először is arra kérném, hogy fontolja meg elhatározását, s ha igazán emberré akarja magát faragtatni, akkor válassza ezt a megoldást. A francia magyar nagykövetség felvilágosítást ad minden érdeklődőnek, de a jelentkezőnek saját magának kell megtennie az utat legközelebbi toborzóirodáig, ilyen irodák azonban csak Franciaország külső városaiban vannak. S azt az egyet tanácsolom minden jelentkezőnek, hogy soha, de soha ne vegyék figyelembe Rejtő Jenő regényeit, mert csak egy elképzelés az író részéről, a valóság sokkal prózaibb és kegyetlenebb. Egy idézettel kezdtem a riportot, s hasonlóval szeretném befejezni. Részlet a Képi Blanc - a légió lapja — karácsonyi számából, az idegenlégió parancsnokának üzenete a légiósokhoz: „A légió mai jelentősége 1991 igen emlékezetes év, a háború visszatérése, melyet a légió 46 éve — vagyis a francia föld felszabadítása óta - nem ismert. Belemerülve egy új nemzetközi viszályba jelezve és aláhúzva, hogy sokszoros túlerő és a technikai fölény ellen az idegenlégió igazán megállta helyét, kitett magáért és nem hátrált meg a körülményektől ebben a háborúban. Megérdemli, hogy Franciaország még jobban lelkesítse, úgy a csodálatra méltó szövetségeseket. mint az ellenséggel szembeni tiszteletet. Több kalandos bevetésben volt része, melyek nem voltak oly' mediatizáltak. de mégis a békítés és az emberi jogok védelmében játszottak nagy szerepet, hogy megóvják az emberek életét...így Csádban, Zaire-ban. Djiboutiban és a többi francia gyarmaton. 1991 előkészítette a jövőt... tehát maradjunk tisztán látóak és derűsek. 1992-ben próbáljuk befogadni mindazokat, akik egy Ismeretlen Világot, egy jobbat és igazságosabbat keresnek." TAKÁCS VIKTOR Kezdjük a legelején. Hogyan jelentkezett a légióba? - Németországban, egy bányában dolgoztam, innen mentem 1954-ben Franciaországba, „világot látni". Két választásom volt, visszaküldenek, vagy belépek az idegenlégióba. Az utóbbit választottam és a metzi toborzóirodában jelentkeztem három társammal - ők szintén magyarok voltak. Kikérdeztek bennünket, a papírjainkat elvették, és megkérdezték, hogy meg akarjuk-e tartani a nevünket - én nem változtattam. Négy napig voltunk itt - természetesen civilben. Éz nagyon fontos, hiszen mind a mai napig azt az illetőt, aki a légióba jelentkezik, amíg az utolsó kihallgatásnak nincs vége, még csak söpreni sem engedik. Nem úgy, mint a „porschés gyilkos" mesélte, aki már kiképzésről is beszélt kétheti kinnléte után. Ezután Strasbourgba vittek bennünket, itt másfél hetet töltöttünk, elkezdődtek a kihallgatások és az orvosi vizsgálatok. Miután megfeleltünk, aláírattak velünk egy ideiglenes szerződést és irány: Marseille. Itt jött az igazi kihallgatás, a BSLE tisztjei faggattak, ez az idegenlégió statisztikai irodája. - Ha bűnöző jelentkezik, akkor itt adhatják át a rendőrségnek? - Nem, ilyesmi nincs a légióban. Ugyanis a légió egy nagy család, nem adna ki senkit, legfeljebb felhívja a rendőrség figyelmét, hogy milyen bűnözővel állnak szemben. Miután itt is megfeleltünk, beoltottak tetanusz, tífusz és más trópusi betegségek ellen. Innen hajóval Algériába, Oranba, onnan vonattal Siddi-Bel-Abbesbe vittek bennünket. Itt megkaptuk az utolsó oltásokat és a ruháinkat is - a kepi becsomagolva. nem bonthattuk ki. A civil holmikért - két nagy bőröndöm volt — kaptam két doboz amerikai cigarettát. Ha netalán a próbaidő alatt nem felelnék meg, akkor visszakapnám a ruháimat, de ha három hónap múlva homologálják - véglegesítik - a szerződésemet, akkor a légió egy üzletébe kerülnek a holmik. Ha öt vagy tíz év után a légiósok „civilbe mennek", itt a bolti árnál jóval olcsóbban vásárolhatnak, ugyanis vannak olyanok, akik még az utolsó havi zsoldjukat is elitták, vagy „olyan" helyen hagyták. Az időben minden kaszárnyában volt hivatalos kupleráj, ahol hitelbe lehetett lenni, tehát emiatt - és a nyelvi nehézségek miatt - a légió pénze forgott, de a civil szférába nem jutott ki. - Bel-Abbesből hova mentek? - Egy észak-algériai kisvárosba, Mascarába vittek, körülbelül 180-an lehettünk, tehát egy század. Megkezdődött a kiképzés, második nap - soha nem felejtem el - tíz dezertőrünk volt. Négyüket két nap múlva holtan találták, a többieket visszahozták. A börtönben egy 195 centis. 120 kilós török őrmester, KUlmannak hívták, vette kezelésbe a szökevényeket - mindig pisztollyal járt, mert félt a börtönt megjárt légiósoktól. 50 kilós farönkökkel a hátukon futottak az udvaron, óránként, amikor a század sorakozott, hogy lássa mindenki: így jár aki megszökik. Egyébként ha fegyver nélkül szöknek, akkor a feliagák ölik meg őket, ha fegyverrel, akkor hadbíróság elé kerülnek. De ez utóbbit igazán a '6l-es puccs - mikor a légiósok átálltak az OAS oldalára - után vették komolyan, bár Franciaországban nagyon ritka volt a halálbüntetés, olyan jól dolgoztak az ügyvédek. - Miből állt a kiképzés? - Minden reggel 8 km futás, s utána a különböző foglalkozások, 14 tantárgyunk volt. Úgy megszerettem a légiót, hogy két hónap után azt gondoltam, hogy ott születtem. Volt egy francia haverom is... - Milyen állampolgár volt? - Amikor egy francia jelentkezik a légióba akkor elveszti az állampolgárságát - hogy idegen legyen -, tehát svájci vagy belga lesz. Majd háromévi szolgálat után kérvényezheti újra a francia állampolgárságot, és körülbelül két évig tart. amíg megkapja. Már főtörzsőrmesterként egy minisztériumban dolgozó francia lányt vettem feleségül, ezért kénytelenek voltak megadni az állampolgárságot nekem is. - Kicsit előre szaladtunk az időben, menjünk vissza. Az alapkiképzés uán mi történt? - Tíz hónap múlva tizedesiskolára küldtek, majd 1958-ban, háromévi szolgálat után őrmester lettem. Az időben rekordnak számított Részlet a francia törvénykönyvből: „Lajos Fülöp a Franciák Királya Üdvösség a jelen és jövőben Az 1831 március 9-i törvény alapján jegyezzék a hadügyminisztérium titkárságának Én parancsolom, hogy legyen a rendeletben Alakítsanak egy légiót, melynek összetétele kimondottan idegen legyen, és elnevezésnek az Idegenlégió nevet kérem. A király saját kezű aláírása Ezt a rendeletet a képviselők és a szenátus elfogadta és jóváhagyta. Továbbá meghatározták, hogy Francia területen alakítandó meg a légió, de csak a gyarmatokon vethető be." Az eltelt másfél évszázad alatt a légió fogalommá vált. Mítoszok lengedeznek körülötte és a titokzatosság fátyla borítja. Nem szűnik az érdeklődés iránta, de a pontos tájékozódást megnehezíti, hogy ritka az olyan ember, aki huzamosabb időt bírt ki a légióban. Szerencsére, él Szegeden - sőt az országban - egy ember, aki harminc évet töltött az idegenlégióban. Szabó Jenőnek hívják. A riport különös aktualitása, hogy jelenleg a légió létszámának 40%-át keleteurópaiak - köztük magyarok - alkotják. az ilyen gyors előrehaladás, de akkor kezdtek a '45-ben belépettek kiöregedni, és fokozatosan érvényesülhettek a fiatalok is. Algériában 5-600 éles bevetésünk volt, a francia állampolgárokat védtük, tipikus gerillaháború folyt az arab felkelők. a fcllagák ellen. Veszélyes időszak volt, mindennap 7-8 embert vesztettünk. Végül Algéria megkapta a függetlenséget, de a légió még '66-ig maradt. Segítettünk a/, új hadsereg felállításában, és védtük a Marokkó határán húzódó, 900 km hosszú kőolajvezetéket, mert a felkelő bandák ennek felrobbantásával akarták megakadályozni az ország fejlődését. - Algéria megkapta a függetlenséget, s ez a döntés a francia belpolitikábun bombaként hatott. Ar ország pártokra szakadt, felkorbácsolódtak az érzelmek. Algériában katonai lázadást robbantottak ki. melyben a légió is részt vett. - Igen, ez a puccs '61-ben történt, s utána a légió léte is veszélyben forgott. Fel akarták oszlatni, szó volt arról is, hogy az USA megveszi, de végül is a légió megmaradt - természetesen a létszámát alaposan lecsökkentették. - Mennyi most az idegenlégió létszáma? - 8500 fő légiós, de ehhez hozzá kell számolni meg legalább ugyanennyi dezertőrt. Ugyanis aki aláírta a szerződést, azt 55 éves koráig akárhová megy - a francia állam szökevényként tartja nyilván. Egy híres esetet mesélnék el ezzel kapcsolatban, egy olasz tanácselnökről. Még 1952-ben lépett be a légióba, és egy év múlva dezertált. 1980-ban - kulturális ügyeket intézve - a kislányával Franciaországba utazott, elfogták, és 15 napra börtönbe zárták. Fiatalkori botlásnak fogták fel tettét, ezért úszta meg ennyivel, s ráadásul a 15 napot úgy igazolták mintha kórházban töltötte volna - ilyen kedvesek a franciák. - Meddig szolgált ön Algériában? - 1962-ig, utána rövid időre Madagaszkárra kerültem, majd '64-től az aubagne-i átmeneti századnál teljesítettem szolgálatot. Itt végeztem el a katonai iskolákat, és 1970 január 15-én már zászlósként - két évre Tahitire mentem. Miután visszajöttem, Korzikára kerültem, akkor itt voltak a kiképzőtáborok. 1975-ben törzszászlós lettem, és Djiboutiba mentem, hogy átt 'j