Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-26 / 73. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. MÁRC. 26. Otthoni párnák között Az egészségügyben vállalkozni - fizetőképes kereslet hiányában - merész és kockázatos lépés, gondoltam, amikor először hallottam a Rubin elnevezésű magánvállalkozásról, amely tavaly decemberben alakult és a házi betegápolás szervezését jelölte fő profiljaként. A hír vétele óta eltelt közel fél év, és a Rubin még él, mi több szolgáltatási kört bővített. Az induláskor jó megérzéssel két dologra építettek. Az egészségügyből nyugdíjba vonulók és a gyógyításban aktívan dolgozók egyaránt szerény jövedelmére, valamint az idős, beteg szülők állandó gondozására képtelen, de a szociális otthonról hallani sem akaró felnőtt „gyermekek" népes táborára. A Rubin egyik alkalmazottja, Márti nővér tízezer forinttal ment nyugdíjba harminc évi egészségügyi szolgálat után. Persze, hogy kapva kapott az újsághirdetésen és jelentkezett a Rubinnál, mondván, vállalná a legnehezebb feladatot is, hisz kemény munkában volt része a három - egészségügyben el­töltött - évtized alatt. Szeren­cséje volt, mert első betege iga­zán könnyű eset, hiszen délután 6-tól reggel 8-ig csak vigyázni kell a szellemileg tökéletesen friss, 84 éves bácsira, aki gyer­mekei óhajára egyezett bele az éjszakai felügyelőbe. - A bácsi nagyon rossz álla­potban került ki a klinikáról ­mesélte a nővér - aztán szinte napok alatt talpra állt, megerő­södött.A hangulata is más, mint a hazatérést követő napokban volt. Hat ennyit tesz az otthoni környezet. - Ennél lényegesen nehezebb élethelyzetekben veszik igény­be betegápolóinkat - mondja a Rubin szolgálat vezetője, Kin­csesné dr. Nagy Piroska - ki­vált olyan családok, amelyek munkájuk mellett és miatt kép­telenek ellátni a nap 24 órájá­ban magatehetetlen, vagy nehe­zen mozgó, mások segítsé­gére szoruló hozzátartozóju­kat. Persze nem szociális alapon járó szolgáltatás a mienk, de törekszünk arra, hogy a vál­lalkozás nyereségéből és esetleg alapítványi segítségből azoknak is biztosíthassuk az otthoni ápolást, akik ezért fizetni nem ­vagy csak igen minimális összeget - tudnak. Ugyanakkor nem állítanám, hogy most is csak a gazdag családok képesek megfizetni a házi betegápolást. A legjellemzőbb talán, hogy több felnőtt kereső gyerek összeadja a pénzt ápolásra szo­ruló édesanyja, édesapja számá­ra. A családok személyes helyt­állását váltjuk mi ki, amikor át­vállaljuk tőlük szüleik gondo­zását. Az ápolást kizárólag szakem­berek végzik, nyugdíjas ápoló­nők, vagy három műszakban dolgozó nővérek. A Rubin szol­gálat csak azokat alkalmazza, akik munkaadójuktól két, szak­mai érvekkel megtámogatott ajánlólevelet hoznak. Rendsze­resen ellenőrzik a betegápoló­ikat, akiktől nemcsak azt vár­ják, hogy a gondjaikra bízott idős embert megetessék, tisztá­ba tegyék, hanem azt is, hogy a betegszobát is tartsák mindig tisztán és rendben. - Válogathatunk a jelent­kezők között - állítja a szol­gálat vezetője - hiszen sajnos az egészségügyben dolgozók nyugdíja és bére oly alacsony, hogy többségük másodállást vállal. Hozzánk azért is szíve­sen jönnek, mert a szolgálat nemcsak a betegeknek, hanem az őket gondozóknak is védel­met, biztonságot nyújt. S miután nemcsak az egész­ségügyben, hanem az oktatás­ügyben is kevés a fizetés, no meg a nyugdíj, ezért a nevelő­női közvetítés is sikernek örvend a szolgáltatások sorá­ban. Kivált nyugdíjas pedagó­gusok, de még aktívan dolgozó tanítók is vállalnak gyermekfel­ügyeletet. Okét azokhoz a családokhoz irányítják, ahol a gyermekre nemcsak vigyázni kell, hanem foglalkozni vele, a leckét kikérdezni is ajánlatos. S ott, ahol csak hosszabb-rö­videbb időre gyermekfelü­gyelet, amolyan pótmama szolgálat szükségeltetik, ott nem kérik a pedagógusdiplo­mát, mert e feladatra vállalkoz­hat egy éppen gyesen levő édes­anya is. Az igazi húzó üzletág azon­ban a bejárónői „vonal". Ennek nyeresége teszi lehetővé, hogy a másik két szolgáltatás a bérből és fizetésből élő számára is megfizethető legyen. KALOCSAI KATALIN Szigorúan büntetik a gazdasági bűncselekményeket A közelmúltban módosította a Parlament a Büntető törvénykönyv gazdasági bűncselekményeket taglaló pontjait* A változtatásra azért volt szükség, mert a piacgazdaság kiépítésével párhuzamosan szükségessé vált a számviteli fegyelem megsértésének, a csőddel kapcsolatos visszaéléseknek, illetve az egyes hitelezők jogtalan előnyben részesítésének szigorú szankcionálása. A Magyar Közlönyben közzétett új büntetőjogszabályokat április elsejétől alkalmazzák a bíróságok. A módosítás szerint két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható a beszámolási, könyvvezetési és egyéb kötelezettég megszegése, a bizonylati fegyelem megsértése. Mindezek a cselekmények ugyanis lehetetlenné teszik a vállalkozó vagyoni helyzetének áttekintését, el­lenőrzését, s ez sérti más vállalkozók meg az állam érdekeit is. Két évtől nyolcig terjedő szabadságvesztés lehet a következménye annak, aki fizetésképtelenség vagy csőd esetén vállalkozása vagyonát elrejti, eltitkolja, megrongálja, megsemmisíti, használhatatlanná teszi. Mindennek az a magyarázata, hogy éppen a vagyon szolgálhat a cég hitelezői követeléseinek kiegyenlítésére. Ugyancsak bünteti a törvény a színlelt ügyletek kötését, valamint azt, ha a csődbe jutott cég az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon veszteséges üzletbe kezd és folytatja is, hogy tartozásait ne kelljen kifizetnie. Nemkülönben büntetendő az a csődbe jutott vállalkozó, aki fizetés­képtelenségének tudatában valamelyik hitelezőjét a többi rovására jogtalan előnyben részesíti. Ezért két évig terjedő szabadság­vesztés jár. A gazdasági bűncselekményekkel kapcsolatos büntetójogszabályok alkalmazása, egyes vélemények szerint, nehéz leckéje lesz a bíró­ságoknak. Ugyanis mint minden esetben, e témákban is az ő dolguk lesz a jogértelmezés. Kérdés, mennyi gazdasági ismerettel rendel­keznek az ítélkezők. Mert, az egyes rendelkezésekhez fűzött indok­lások igen tágan értelmezhetők. Például honnan tudható, hogy valaki eleve veszteséges üzletbe kezd (persze a nagyon átlátszó eseteket ki­véve...). mit jelent valamely hitelező előnyben részesítése a többi rovására? Az elkövetkező hónapok gazdasági pereinek ítélkezési gyakor; tatából majd kiderül, mit értenek a bíróságok például ésszerű gazdálkodáson, a veszteséges üzlet fogalmán: mind több vállalkozás kénytelen öncsődöt jelenteni, szaporodnak a felszámolási eljárások, a hitelezők pedig tartják a markukat. M. E. A VÁROS 5 Forgalomelterelés, kerékpárút-hálózat Bezárul a harmadik körút? A Budapesti, Makkosházi és Rókusi körút vonalának folytatása nemcsak a városszerkezet módosulását jelenti ­sokkal többet ennél. Része annak a környezetvédelmi programnak, amely a közeli jövőben - remélhetőleg ­erőteljesen érzékelteti majd hatását. Minderről dr. Lippai Pál polgármester tájékoztatta lapunkat. FOTÓ: SOMOGYI KÁRÓLYNÉ Ki ültet, ki szemetel... ... a maga jó érzése, mondhatnánk: lelkivilága szerint. Berekné dr. Petri Ildikó önkormányzati képviselő figyelmünkbe ajánlotta, hogy a Szentháromság, Bokor utca, Honvéd tér környékén több helyütt is cserjéket ültetnek a napokban. Erre a képviselői alapból futotta, s a képviselőnő kéri azokat, akiknek a portáját ily módon díszítették, hogy locsolással, az ágyás tisztán tartásával viseljék gondját a növényeknek. Szombaton faültetésre hívták a rókusiakat: a körút és a Körtöltés utca találkozásánál majd nyolcvan fa került a földbe. Kovács János kertészmérnök, a városgazdálkodási vállalat munkatársaként irányította, segítette a szakszerű ültetést. Meglepetéssel tapasztalta, hogy a korábbi évek szinte teljes érdektelenségével szemben most legalább hatvanan eljöttek fát telepíteni. Igaz, ebben nagy érdeme van az Alba Klubnak, amely szórólapokkal és személyes meghívásokkal elérte, hogy jöttek a madártani egyesülettől, a Kállay kollégiumból, sőt a ferencesek is ott voltak. Egy fiatalember vezetésével hét-nyolc környékbeli gyerek is szorgoskodott, őket külön dicséret illeti, mert a felnőttek bizony nem tolongtak, mindössze öten-hatan képviselték azokat, akik örömére végül is a fák zöldellnek majd. Persze csak akkor, ha védik, gondozzák a növényeket. Persze rossz hírünk most is van: képünk az egyébként rend­ben tartott Bokor utcában készült, ahol a fákról lenyesett ágak­ra-gallyakra autógumit és egyéb szemetet hajított valaki, pedig az így elcsúfított utca talán még neki sem tetszik... NYILAS A polgármester először arról beszélt, hogy egy - a napokban megjelent - újabb tanulmány szerint Magyarország sok te­rülete környezetvédelmi szem­pontból igen rossz helyzetben van. Szeged mély fekvésű vidéken épült, környékbeli erdőt alig találunk, az erdősítési program elakadt, a szélhordta por sokféle betegség okozója. Mindezt tetézi a városon átfutó óriási gépjárműforgalom. A polgármester most olyan programot indít el, amely az önkormányzat minden irodá­jának testre szabott feladatot ad. így például a vagyonkezelő iroda a különféle hasznosítási célú pályázatok elbírálásakor arra is figyel majd, hogy a jelentkező mennyiben garan­tálja a környezet védelmét, s természetesen az ilyen törek­véseket részesíti előnyben. A város fejlesztésében az eddi­ginél nagyobb hangsúlyt kap­nak azok a beruházások, ame­lyek környezetjavító jelentő­ségűek. Ilyen például a harma­dik körút folytatása, és a ke­rékpárút-hálózat teljes kié­pítése. A tavalyi költségvetés csak igen szűk mozgásteret engedett a környezetvédelem számára. Idén viszont jobb a helyzet, pá­lyázati úton nyert céltámogatá­sokkal is pénzhez jutott a város, így épülhet például egyszerre hat iskolához tornaterem. Az idei fejlesztési tervben 60 millió forint szerepelt a harma­dik körút folytatására, 5 millió a kerékpárútokra. Az alapja­vaslat kiegészült még a frakciók rendelkezésére bocsátott pénz­ből megítélt 15 millió forinttal v(így a körútra összesen 75 milliót költhetnek), és közel 10 millió forintra egészítették ki a kerékpárút-hálózat fejlesztésére szánt összeget. A beruházás célja egyér­telmű: a Nagykörút terhelését csökkenteni, s a városon kívülre terelni a nemzetközi forgalmat. Hogy ennek környezetvédelmi szempontból is igen nagy jelen­tősége lenne, azt valószínűleg szükségtelen magyarázni. A városszerkezet ilyetén tovább­fejlesztése szervesen illesz­kedne a korábbi utcahálózathoz, és kapcsolódási pontot jelentene a majdan - remélhetőleg nem beláthatatlan idő múlva! - be­fejezendő M5-ös autópályához is, amely a határt egy új, közös átkelőhelyen lépné át déli irányba. A tervek évek óta ké­szen állnak, most csak a je­lenhez kell igazítani a korábbi elképzeléseket. A kerékpárutak továbbépítése is újra napirenden szerepel. Az úthálózat egységes egésszé válik, s biztosítják a kerék­párosok védettségét. Fontos lenne azonban a szemlé­letváltozás is, amely - ahol csak lehet - előnyben ré­szesítené az egészséges bicik­lizést a környezetszennyező autózással-motorozással szem­ben. Itt nagy szerepe lenne az iskolai nevelésnek, amely már a kisdiákokat is a környezet védelmére ösztökélné. A tervezett fejlesztésekről dr. Lippai Pál azt mondta, hogy a városi vezetés idén végre ér­vényesíteni tudja majd a kör­nyezetvédelmi szempontokat a gyakorlatban is. Tegyük hozzá: úgy legyen... NY. P: Ki daraholta fel Jónás Mátyást? (13.) Az volt az életem - Beállt a garázsba? - Igen. - A csomagtartóban a halottal? -Úgy. Furcsa, hogy nem tartott attól, valaki esetleg be akar menni abba a garázsba. Mi­után eltűntnek jelentette a Zsiguliját, akár kölcsön is kérhette volna bárki tőle a helyet a saját kocsija számára. A lakótelepen, ahol Kiss Mihály élt, naponta néhány autót, egy-két garázst mindig föltörnek. - Ott állt az autó a garázsban két napig, a csomagtartóban Jónás Mátyás tetemével. - így volt. - Kigondolta azt is, mit tesz vele? Hi­szen a holttesttől meg kellett szabadulnia! —• Amikor hazavittem, akkor éjjel nem tudtam rendesen aludni, és akkor jutott eszembe, mit fogok vele csinálni. - A földarabolás... arra miként jutott? Nem komorodik el az arca, nem villan át rajta az ijedelem, nem is szokatlan a kérdés. Talán mert többször föltették és ő többször válaszolt rá. - Egyben nem tudtam volna eltüntetni. - Fejét, karját, lábait bárddal levágta. - Aztán terítettem egy plédet egy kölcsönautó aljába és beraktam. - A rákötözött téglákkal? -Úgy. - Nem vérzett? - Nem. - Tudta, hogy nem fog vérezni már? - Egy éve a mentősöknél dolgozom... tudtam. Alulról fölfelé néz. Ez még jobban föltűnik, mert nemcsak a vállait ejti előre, hanem a fejét is mélyen lehorgasztja oly­kor. - Rendőr volt korábban. Lehettek tapasztalatai még ilyen szörnyű ügyekben is. A maga elmélete a gyilkosságig jól működött. De onnan...? Megtartotta az autót. - Hogy miért? Nem tudom. Nem tudom... - Képtelen volt megszabadulni a gyönyörű autótól? Miféle beszélgetés ez, ahol én mondom a válaszokat is? Kiss Mihály még mindig zárt. fegyelmezett. - Igen, azt hiszem nem tudtam le­mondani róla. - A holttest darabjai ott vannak a kölcsönautó csomagtartójában. Kimegy a Kakas-tóhoz és beledobálja. - így volt. Azután kitakarítottam az autót és a garázst is. -Ésjárt a BMW-vel. - Nem azonnal. Később. De jártam, hogyne. - Egyszerű rutinellenőrzésen is fönn­akadhatott volna. Semmilyen papírja nem volt ehhez a kocsihoz. Föltett rá egy régi rendszámot. - Nem, már az újabb fajtából, de az első szériából. - De hát hogy mert...? - Nem tudom... Mertem. - Milyen érzés volt ezt az autót vezetni? - Mint autót? Ha másra nem gondoltam, akkor jó volt. Nem Zsiguli, az biztos, azzal nem lehet összehasonlítani. - Várta, hogy megfogják? - Lényegében igen. - Soha senkivel nem beszélt arról, hogy mit tett? - Nem én. Senkivel. - Barátainak nem tűnt föl semmi? Azt tudniuk kellett: nem dúsgazdag, nincs annyija, amennyit egy ilyen autó ér. Nem firtatta egyikük sem, honnan ez a gazdagság? - Föltűnt, persze, föltűnt. De jobban nem érdekelt senkit. Azt mondtam, olcsón vettem és ők elfogadták. Azt persze nem tudom, mit gondoltak magukban valójában. Nekem mindenesetre nem szóltak semmit. - Amikor január elején a rendőrök meg­jelentek a munkahelyén, a mentőál­lomáson, tudta, hogy nagy baj van? - Már az első pillanatban. - Fölhozták ide, Pestre, a Gyorskocsi utcába. Egész hónapon át faggatták, sorakoztatták a bizonyítékokat, ám maga hallgatott. Már tudta, maga, az autó, Jónás Mátyás egyetlen fényképen szerepelnek a nyomozók agyában. Mégis tartotta a mesét: ismeretlenektől vette olcsón az autót. Hirtelen megváltozott. Beszélni akart. - Azt gondoltam, nekem is jobb lesz... Most nem csörög a telefon, nem pö­fögnek odakint az autók, nem surrognak a papírok sem. Csönd van. - Gondolkodott azóta magáról? - Próbálok. Hiába. Semmit sem értek. Nem tudom megérteni, hogy jutottam idáig. Nem tudom. Nem tudom... Talán ott siklott ki az életem, amikor kilencvenben, az év végén le kellett szerelnem a rendőrségtől. - Kellett? - Ahogy mondom. Kellett. - Miért? - Ha kismértékben is, de az akkori parancsnokaimat hibáztatom abban, hogy idáig jutottam. A kapitányt, az osztály­vezetőt, az alosztályvezetőt. Ok hármasban ültek ott, amikor engem berendeltek és megíratták velem a leszerelési kérelmemet. -Mert? - Történt a magánéletemben egy változás. Azért. - Mi volt az indok? - Erről... egyáltalán nem tartozik az ügyhöz. - Homoszexuális kapcsolatáról beszélnek. - Igen. - Igaz? - Igen, igaz. Én a munkámat nagyon jól végeztem. Nagyon jól. Az volt az életem. (Folytatjuk) HORTOBÁGYI ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom