Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-25 / 72. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. MÁRC. 25. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PE.: 153.6740. TELEFON: 12-825. • • Öregek megbecsülése Jómódú társadalomban is nehéz az öregek helyzete, de egy gazdasági gondokkal küzdő országban, mint jelen pillanatban a miénk, egyszerűen katasztrofális. Éppen ezért ezekre az emberekre fokozottan kell ügyelni, ü^yes-bajos problémáikkal szinte nap mint nap foglalkozni kell. - Ne feledjük, az ő kemény munkájuknak köszönhető létünk. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az utókor, a mostani fiatalok ugyanígy viselkednek majd velünk, esetleg megvetéssel fognak emlékezni ránk, hisz nem látnak példamutatást a tiszteletből. Ezért a társadalom, ahol tud, segítse ezeket az elesett, rászoruló embereket, úgy például, hogy kapjanak minden nap meleg ételt azokról a konyhákról, amelyik hozzájuk a legközelebb van (például a klinikák körzetében lévők a klinika konyhájáról, az MTA körzetében lévők az MTA konyhájáról, a polgármesteri hivatal... stb.), ez 10-15 adag ételt jelentene naponta, ami nem lenne túlságosan megterhelő egy olyan konyhának, amelyik napi 100200 adagot főz. Aki esetleg nem bír elmenni a mindennapi meleg ételért, egy kis teherautóval el lehetne szállítani a rászoruló lakására. Aki ezt vállalná, ezt a költséget írhassa le az adójából. Ezeket az embereket az öregségen kívül súlyos lelki megrázkódtatás is érte, és ez sajnos nagyobb probléma talán, mint az előbbiek, ezek az emberek az őket körülvevő szeretetet vesztették el, amit úgy hívnak, családi szeretet. Hisz ezeket az embereket elhagyta a családjuk. gyermekeik, unokáik, azáltal, hogy megnősültek, férjhez mentek, elköltöztek új lakásba vagy városba, ennek következtében ritkán láthatják szeretteiket, azokat, akikért sokszor még az életüket is áldozták volna. Ezek miatt hirtelen szakadt rájuk a magány és bánat. Ezt a szeretetet pótolni nem lehet, esetleg csak csökkenteni úgy, hogy többet törődünk problémáikkal, részükre szervezni kell különböző programokat a kultúrházakban, mozivetítést, délutáni beszélgetést stb., esetleg valamilyen könnyebb munkával megbízni, érezzék azt, hogy még szükség van rájuk a társadalomban. A nehezebb körülmények között élőket iskolák vállalnak, hogy a körzetükhöz közel lévő öregeket rendszeresen meglátogatják, esetleg segítenek nekik. Ilyen és ehhez hasonló törekvések már vannak, csak sok esetben ezek a népre zúduló nehézségek miatt ellaposodnak, ami sokkal károsabb ezekre az emberekre nézve, mintha nem csináltunk volna semmit, ezzel csak fellebbentettük a szeretet egy csíráját és hagytuk tönkremenni. Az ilyen munkához kemény, szívós, kitartó munka kell, mert csak így válik tudatossá az emberekben, hogy nem maradtak magukra, érzik a társadalom törődését, és tudatosodik bennük, hogy a szociális otthonon kívül más lehetőségük is létezik. Csak az öregek megbecsülése és tisztelete vezethet odáig, hogy a nemzet bízhasson a jövőjében. Sebestyén István var, fejetlenség van. Súlyos hibát követ el a hatalmon levő párt, ha nem felénk fordul, hanem a szocializmusba gyöpesedett réteggel gondolja megvalósítani a demokráciát. Mi volt a szocializmus legnagyobb ragályos betegsége? A fotelizmus! Amelyet a következő tünetekkel lehet diagnosztizálni: lustaság, kényelmesség, kemény 1,5 órás munkabíróképesség. Ez a betegség még mindig jelen van a társadalomban. Ennek csak egy ellenszere van: a friss, fiatal vér beáramlása. Az üdeséggel, frissességgel, gyorsasággal, a jó ítélőkészséggel és minimum 8 órás munkabíróképességgel. Ezáltal a parazitákat lassan, de biztosan, vagy magunk irányába fordítjuk, vagy maguktól elhalnak. Mivel felénk nem tesznek lépést, nekünk kell lépnünk. Nem várhatjuk, hogy a sült galamb a szánkba repüljön! Csak akkor vesznek tudomást rólunk, ha minél többször megnyilvánulunk. Indulófélben levő gazdaságfejlesztési programomat erre a rétegre alapoztam, sikere a fiatalok támogatásától függ! Elsősorban megfelelőbb adóztatási rendszerre van szükség, hogy a következő terv is megvalósulhasson. Minigyárakat kell létrehozni tönkrement vállalatokból, új termelési programokkal, a termelés egyszerűsítésével. A kisüzemek termelési programja egy bizonyos dolgot állítson elő, amit folyamatosan tökéletesítsen. Ezek a kisüzemek szorosan együttműködnek egymással. A másik termelésénél fennakadt alkatrészeket egy harmadik készítse el, a negyedik ezekből állítsa össze saját termékét. így el tudjuk érni azt, hogy többen munkába álljanak. A kisüzemek ütőképesek legyenek, ha kell, 24 óra alatt álljanak át más programra. A keresetet a munkaidő ésszerű kihasználásával érhetjük el. Három dolgot kell figyelembe venni, hogy versenyképesek legyünk: minél rövidebb idő alatt, magasabb minőségben, többet termelni, hogy a termék olcsóbb legyen. A vezető állásra csak megfelelő szakképesítésű és rátermett személy kerülhet! Berta Róbert a VMISZ gazdasági vezetője Welnreich GMBH közép-európai menedzsere „Csak a dolgukat végzik" Az új demokrácia és a fiatalok Mindig hangoztatják, az új vőnkről. Igen, van! Annak elledemokráciát nekünk, fiatalok- nére hogy irányunkba nem tesznak építik. Azt sohasem kérde- nek lépéseket. A demokrácia zik, van-e elképzelésünk a jö- hátterében még általános zűrzaNem vagyok levelet író típus, de a mostanában oly sokat bántott egészségügyiek védelmében és mellettük is kiállva írom soraimat. Csak azért, hogy lássa más is, milyen orvosok vannak a körzeti orvosok között is! Feleségemmel igen szomorú eseményre, temetésre mentünk, egy kedves hozzátartozó halt meg. Az amúgy is gyenge szívű és idegzetű asszonyt megviselte nagyon a temetés, az eset végére nagyon rosszul lett, majd eszméletét vesztve összeesett. Gyorsan autóba fektettük, s a szomszéd községbe hajtottunk. Az ügyeletes üllési körzeti orvos azonnal jött, karjaiban vitte be a még mindig eszméletlen feleségemet a rendelőbe. Csendben, gyorsan, szakszerű mozdulattal megvizsgálta, kezelte, néhány perc múlva az asszonyom magához tért, de még beszélni nem tudott. A doktor úr végig beszélt hozzá, mintegy a „lelkéhez szólva" állandóan szóval tartotta, s a feleségem percről percre jobban lett, de addig nem engedett el bennünket az orvos, míg teljesen rendbe nem jött. Az egy órás kezelés után feleségem a saját lábán hagyta el a rendelőt, a doktor úr még ekkor is utánunk jött, még mindig volt jó szava, tanácsa hozzánk. Kifelé jövet néztem meg a táblát: ügyeletes: dr. László István orvos. Azt hiszem, amit akkor tett, megérdemli, hogy megírjam, s így köszönjem meg a jóságát, mert ott annyit mondott: „Nekem ez a dolgom". Ma, amikof annyi rossz ér bennünket, jó érzés tudni, hogy ilyen segítő emberek is vannak, akik bár „csak a dolgukat végzik", sokkal többet tesznek: visszaadják az ember hitét is. Név és cím a szerkesztőségben Egy különleges pillanat a történelemben Az egész világra kiterjedő mélyrehajtó és gyors változásoknak vagyunk tanúi. A rombolás és újjáépítés időszakában a szenvedés és remény érzése keveredik bennünk. Hova vezet mindez? Milyen jövő vár gyermekeinkre? Ez csupán néhány a legfontosabb kérdések közül, melyeket magunknak és környezetünknek felteszünk. Ilyen időszakokban az emberiségnek szüksége van olyan hangokra, amelyek egy szebb jövőt ígérnek, és a gyakran kétségbeejtő jelennel szemben reménnyel kecsegtetnek. Ez gyakorlati cselekvésre késztethet bennünket, amely által a békétől elválasztó félelmetes gátak minden egyes ember együttműködésével leküzdhetők. Egy ilyen hang közöttünk a Baha'i hit. Bár Magyarországon kevesen ismerik, sokan mégis általa találták meg a békéhez, szeretethez és egységhez vezető kielégítő, lelkesítő és ösztönző utat. A Baha'i vallás a XIX. század közepén Iránban keletkezett. Alapítója, Baha'u'llah próféta az emberiség új korszakát hirdette, melyben a Föld népei egységes civilizációt alkotnak és kiaknázzák az emberi társadalomban rejlő szellemi lehetőségeket. A Baha'i hit alapelve egy egységes szellem kialakulásának elősegítése, amely ledönti az emberiséget megosztó, a konfliktusokat és igazságtalanságot előidéző társadalmi, ideológiai, kulturális és nemzeti gátakat. A 160 ország több mint százezer pontján élő Baha'i hívők emberek millióihoz csatlakoznak abban a meggyőződésükben, hogy az emberiség szellemi egysége meghaladja a hitek, nemzetek és fajok külsődleges különbségeit. A Baha'i hit alapeszméje, hogy a világbéke nemcsak lehetséges, de elkerülhetetlen. Ennek az államnak a valóra válásához azonban cselekvésre van szükség. A jóakaratú emberek ezt kapcsolataikban és életük minőségében válthatják valóra. Csak így építhető fel egyre jobb, igazságos és békés társadalom. A közelmúlt drámai eseményei átformálták a világot, amelyek soha nem látott, tagadhatatlan változásokhoz vezettek. Számos jel mutat arra, hogy az emberiség új korszakának megvalósulásához szükséges konstruktív társadalmi erők jelen vannak közöttünk. A magyar nép esete kiváló példája ennek. A pusztító háborúk és konfliktusok, valamint a materialista ideológiák okozta hosszantartó szenvedést most egy új társadalom ígérete helyettesíti, amely néhány éve még lehetetlennek tűnt. Az Európa szívében élő, sokféle etnikai csoportjával Kelet és Nyugat között hidat képező magyar nép különleges szerephez juthat abban, hogy a béke és egység gyógyító üzenete eljusson az emberiség beteg és széthulló testéhez. A történelem egyedülálló pillanata ez, amikor mindannyian az emberiség és a világbéke szolgálatába állhatunk. A Baha'i hívők megosztják a remény és béke üzenetét a magyar emberekkel, őszinte és szerető kezet nyújtanak az új világért folytatott közös munka reményében, amely az egységes emberiség igéretét hozza közelebb mindannyiunkhoz.. Elizabeth Yaganegi Három estén át kétnyelvű, érdekes előadások többet is elárulnak erről a hitről. Világbéke vagy világvége? A kérdésre március 26-án, csütörtökön, 18 órától a Szilágyi utca 2. alatt válaszolnak. A történelem egy különleges pillanatáról március 27-én, pénteken, 18 órakor a JATE-klubban kaphatnak képet. Egy új világrend felé vezető útról március 28-án, 18 órától a SZOTE-gyógyszerészklubjában szólnak az előadók: Mr. Morten Bergsmo ügyvéd-vallástudós és Dr. Kishan Manocha orvos. Sándorfalvi sorok Idős emberektől hozott levelet Sándorfalváról a posta. Márciusi melegség címmel Papp Gyula nyugdíjas a következőket írta: „Hazánk legszebb ünnepén, március 15-én, Sándorfalván ősz, megfáradt, idős emberek beszélgetését hallva fogtam tollat. A beszélgetés során elmondták, hogy a Kónya József polgármester úr által vezetett önkormányzat milyen érzékenyen, melegséggel, tenniakarással, tőle telhető segítséggel foglalkozik az öregekkel és a nagycsaládosokkal. A beszélgetés közben gyanúsan csillogtak a nyolcvan év ráncait viselő szemek. Saját véleményemet hozzáfűzve: az igaz, hogy a polgármester úr és az önkormányzat tagjai nem tűztek a mellükre bokáig érő kokárdát, nem mondtak dörgedelmes beszédet, de köszönet illeti őket a törődésért, amit az idős és nagycsaládos embereknek adtak." Örömmel közöljük ezeket a sorokat, mert azt bizonyítják, nem igaz az az általánosítás, hogy az önkormányzatokat csak kritizálják. S az is kiderül a fentiekből, az sem igaz, hogy az idős emberekkel való törődést „törvényszerűen" háttérbe szorítaná a nagycsaládosok, a gyermekesek fokozottabb támogatása. Sándorfalván megtalálták a helyes arányokat. - S ez manapság, amikor fennáll a veszélye annak, hogy a nehezedő körülmények egymásra gyanakvóvá, féltékennyé (ne adja az ég, acsarkodóvá) teszik a támogatásra szorulókat, nem kis dolog. Becsülendő és követendő. Sz. M. Segítségre várva Talán sokan emlékeznek Makra Ágnesre, a kullancscsípés miatt megbénult fiatal lányra, akiről jó néhányszor írtunk lapunk hasábjain. Mindannyiszor kértük, aki teheti, támogassa anyagilag mexikói gyógykezelésének költségét. Voltak, akik segítettek, de sajnos még mindig nem elegendő a pénz, pedig már fogadnák őt Mexikóban. Tegnap kétségbeesett levelet kaptunk Makra Ágitól, amelyben ismét a segítségünket kéri. Mi pedig az Önök segítő szándékára számítva tesszük közzé a számlaszámot: Alternatív Nemzeti Önsegély Alapítvány, Budapest. Makra Ágnes részére, AEB 204-13655. Papp Zoltán képviselő válasza Vargánénak Tisztelt Asszonyom! Nem kis meglepetéssel olvastam a Délmagyarország március 4-i számában megjelent Papp Zoltán képviselő úrnak című írását. Meglepett, hogy 1,5 évi képviselői tevékenységem alatt sem beszámolón, sem fogadóórán, sem írásban nem kerestek meg a több száz kiskerttulajdonosok nevében a problémájukkal. Kissé meglep, hogy Önök az újság nyilvánosságán keresztül kérnek, várnak megoldást tőlem évtizedes problémáik megoldására, anélkül, hogy ezt tudomásomra hozták volna ezidáig. Első ^Jkalommal a sajtón keresztül jutatták el bizonyára jogos észrevételüket - azonban ez nem jelent (jelenthet) semmiféle prioritást a megoldás vonatkozásában. Tájékoztatom Önt, hogy az állandóan ott élő lakosság is sajnálatosan rendelkezik alig járható utakkal. A város szerény pénzügyi lehetőségei mellett azonban fokozatosan javítják ezen részeket. A helybeli „törzslakosság" pénzbeli, illetve társadalmi munkával járul hozzá a különböző munkálatokhoz. Természetesen ezen lakosok is fizetnek adót a városnak. A jelenlegi pénzügyi keretek mellett nem áll módunkban 1992-ben elintézni, hogy adójuk fejében a Gyékényesi útra törmeléket szállítsanak. Igényüket természetesen a szokatlan igényközlés ellenére felvettem a lerendezésre váró feladatok sorába. Kérem, hogy amennyiben máskor bármilyen problémájuk van, úgy a teljeskörű áttekinthetőség, tisztánlátás érdekében szíveskedjenek a fogadóóráimra, beszámolóimra elfáradni. (A Délmagyarországban minden esetben közlik az időpont.) A Tisza Szálló csapdája Nekem is van egy élményem a Tisza Szállóról, még 1978ból. Mivel kedves kis sztori (számomra legalábbis), tisztelettel közreadom. Fenti évben az intézményem fenntartásában működő ... Munkáskórus megalakulásának 75. évfordulóját ünnepelte. A létező relikviákat kiállításon bemutattuk (ma mekkora sikere lenne!), az ünnepségsorozatra vagy hat másik munkáskórus is meg volt híva (köztük egy budapesti is, melyet mi magunk közt csak úgy „prosztata kórusnak" neveztünk, élén Marosán elvtárs állt.) Mindezekkel azt szeretném éreztetni, mekkora jelentőségű volt ez az évforduló. Itt kapcsolódik be a Tisza Szálló, a tükörterem lett felcicomázva a gálaműsorra. Hatalmas virágkosár, transzparens, jelvények stb. és a kórus eredeti, hatalmas zászlaja. Na, de hogy is került oda az a lobogó? Most következek én! Pár sarokról kellett odavinni, ez a megtiszteltetés engem ért. A két és fél méteres jó vastag rúdra feltekert, alig 20-25 kilós zászlóval némi üggyel-bajjal megérkeztem a szálló kapujához és itt döbbentem rá, hogy egyedül mekkora felelőtlenség volt nekiindulnom. Mert a rúd közepéről nem érem el a kilincset, ha viszont letámasztom és kinyitom a kaput, mire felkapom, máris becsapódik előttem a portál. Ám segített a munkásszolidaritás, egy ember épp kijött, udvariasan kitámasztotta az üvegajtót, és bejuthattam a csapdába. Az illető távozott, a kapuszárny nem csapódott, mert beszorította az ereklye végét, én álltam alatta, mert a fenti okok miatt a belső ajtót sem érhettem el. Tehát fogva tartott a zsilip, csodák nincsenek, épp nem jött senki. Mármár feladtam a kilátástalan küszködést, mikor megérkezett kedves kolléganőm, kiszabadította a rúd végét, majd átkúszva alatta elérte a belső kaput. Megszabadultam és a becses lobogó így került központi helyére. Lehetséges, hogy e kis sztori is bekerül egykoron a híres szálló történetébe? Juhász Miklós