Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-24 / 71. szám

KEDD, 1992. MÁRC. 24. Frakcióvezetők a kudarcról Kicsinyesség és politikai dilettantizmus TÁRSADALOM 7 A nap végéig vitatkoztak a képviselők az elmúlt csütörtökön az szmsz-ről és a bizottságok személyi összetételéről. Eredménytelenül. A közgyűlés politikai plazmaállapotba került: nincs szervezeti és működési szabályzat és nincsenek bizottságok sem. Miért? Hiszen a frakcióvezetők az aznapi Délmagyagyarországban úgy tájékoztatták a választópolgárokat, hogy sikerült megegyezniük. A történtek hátterét Koha Róbert, a konzervatívok, és Szabó Ferenc, a liberálisok vezetője igyekszik megvilágítani. K. R.: - Este 11 óra előtt tíz perccel a sporttanácsnoki poszt betöltését nem számítva minden vitás kérdésben megegyeztünk, a legrázósabb személyi ügyekben is. A polgármesternek egyszerűen fel kellett volna tennie szavazásra az szmsz-t és a bizottságok összetételét tartalmazó listát. Ehelyett a színfalak mögött arra kérte fel az egyik liberális képviselőt, hogy az nyújtson be olyan előterjesztést, amely szerint mindössze hat képviselő kezdeményezésére titkos szavazást kell elrendelni. Ez az álliberálisok által - én csak így nevezem őket - annyira támogatott nyilvánosság szűkítése. A polgármester feltehetőleg azért javasolta ezt, mert úgy véli, különféle praktikákkal maga mellé tud állítani néhány független és konzervatív képviselőt, akik nyíltan nem mernének frakciójuk ellenében szavazni. Legalábbis így gondolja dr. Lippai Pál. Több hónapos tárgyalássorozat előzte meg a megegyezést, ezt nem lehet különféle, ott helyben előrángatott javaslatokkal felrúgni. De még így is elfogadtuk volna, amennyiben nem hat képviselő, hanem a közgyűlésnek legalább egyharmada a küszöbérték. Ezt viszont nem fogadták el. Tűhegyi alpolgármester egyébkén! hasonló módon obstruálta a közgyűlés munkáját: a részönkormányzatok működésére nézve vezetett elő néhány „ötletet", ugyancsak előzetes megállapodás nélkül; három órát pazaroltunk rá. Ez a fajta fellépés minden demokráciától idegen. - Ön szerint a liberális polgármester és alpolgármester nagymértékben felelős a kudarcért? K. R.: - Kizárólagosan! Sz. F.: - Teljesen egyetértek Koha Róbert indulataival, magam is hasonló lelkiállapotban hagytam el csütörtökön éjjel a városháza épületét. A közgyűlés nagy lehetőséget szalasztott el, hogy a vitás kérdéseket nem zárta le. A felelősséget azonban nem tudom olymértékben leszűkíteni, mint ezt ő megtette. Felelős vagyok én is, a közgyűlés is. Késő este, amikor úgy tűnt, minden zátonyra futott, háromperces szünetet kértem, hogy még egy utolsó kísérletet tegyek frakcióm meggyőzésére: a megegyezés létfontosságú. Rövid vita után sikert értem el, s ebben segítségemre volt a polgármester is, tudniillik azt javasolta, amennyiben a konzervatívok rugalmasan állnak a titkos szavazás kérdéséhez, úgy fogadjuk el a kialakuló egyezség pontjait. Zárójelben jegyzem meg, a titkos szavazás nem szűkíti a nyilvánosságot: ha a vita nyilvános, és miért ne lenne az, akkor a szavazás adott esetben lehet a képviselő személyes, lelkiismereti ügye. A konzervatívoknak ez a további engedménye teljesen elfogadhatóvá tette volna számunkra az igenlő szavazást. Akkor úgy ítéltem meg, ez nem olyan súlyos követelés, amely gátja lehet a vita befejezésének. Sajnos tévedtem. - Általában igen nagy súllyal foglalkoznak az önöket közvetlenül érdeklő dolgokkal, s kevesebb figyelem jut a városra. Sz. F.: - Ez egyáltalán nem így van. Tény, belső problémáink csak a testület számára fontosak, a közvéleményt csak kevéssé érdeklik. A legutóbbi ülésünkön azonban napirendünket a város ügyeinek intézésével kezdtük, s csak utána tértünk rá szervezeti életünkre. Az elhúzódó politikai viták valóban hátráltatják, hogy a város számára döntő kérdésekkel kellő mélységben foglalkozzunk. K. R.: - Teljes mértékben egyetértek Szabó Ferenccel. Egy megjegyzést azonban mégis tennék. A működő demokráciában a vélemények és érdekek folyamatos ütköztetése során alakul ki a kompromisszumos álláspont. Politikai dilettáns, aki ezt kicsinyes meggondolásokból megakadályozza. Ó.J. A nők véleményét nem szabad figyelmen kívül hagyni! Rózsa Edit: az SZDSZ tervezete mérsékelt - A magyar sajtóban folyó vitákat tanulmányozva és az Alkotmánybíróság határozatának értelmében készítettük el ezt a javaslatot. Az Alkotmánybíróság ugyanis kimondta, hogy 1992. december 31-ig a terhességmegszakítást törvényben kell szabályozni. Ha ez nem történne meg, akkor 1993. január l-jétől az abortusz minden esetben tiltottá válna, még akkor is, ha az anya életének védelmében végeznék el. - Milyen szabályozási megoldások léteznek a világban ? - Két végpont van. Írországban a terhességmegszakítás teljes egészében tiltott beavatkozás, míg Hollandiában és Svédországban teljesen megengedett, a nő kérésére a terhesség 24. hetéig indok nélkül elvégezhető. Ma Magyarországon sem a szociális, és egyéb körülmények, sem a közvélemény többségének gondolkodásmódja nem engedi meg, hogy a teljes tiltást bevezessük. Szerintem nincsen olyan ember, aki az abortusz pártján állna. Ugyanakkor szerintem a teljes tiltás sérti a nők önrendelkezési jogát. A másik, úgynevezett „kényszer-ellenes" álláspont szerint, az állam semmilyen eszközzel nem korlátozhatja a nők alapvető alkotmányos jogait. Amikor hozzáfogtunk a törvény előkésztéséhez, leszögeztünk egy másik fontos elvet, s ez a magzati élet tiszteletbentartásának elve. E kettő között kell egyensúlyt teremtenie a szabályozásnak. Tervezetünk figyelembe veszi az európai mintaadó demokráciákat, azaz az angol és a francia példát. Ez egy mérsékelten megengedő és mérsékelten korlátozó törvény. A szabályozásunk két lépcsőt tervez, az egyik határ a terhesség tizenkettedik, a másik a huszadik hete. A tervezet fölTegnap döntött az Országgyűlés, hogy napirendre tűzi a Szabad Demokraták Szövetségének törvényjavaslatát a terhességmegszakításról. Az öt előterjesztő képviselő egyike, Rózsa Edit nem tartotta valószínűnek, hogy az abszolút liberális szabályozás itt fölmerülhet. Nem tartotta viszont kizártnak, hogy némelyek a teljes körű betiltás mellett fognak érvelni. sorol olyan életszerű indokokat, amelyek indokolhatják a terhességmegszakítást, s amelyek megléte esetén e beavatkozás elvégezhető. A 12-diktől a 20. hétig szigorúbb feltételeket szabnánk. Főleg akkor engednénk meg a terhességmegszakítást, ha a terhesség erőszakos cselekmény következménye, továbbá olyan magzati károsodások vannak, melyek felismeréséhez idő szükséges. Végül a 24. hétig lenne lehetséges a beavatkozás, ha a korábban megkezdezdett diagnosztikai vagy a bírósági eljárás elhúzódik. - Az abortusz jogi problémája, hogy itt két személyiségi jog ütközik össze: az anyáé és a magzaté. Kérdés, melyik erősebb? - Személyiségi jogai csak egy élő embernek lehetnek. Az tehát a kérdés, mikortól számíthatjuk az élet kezdetét. Többféle szakemberrel konzultáltunk, gyerekgyógyászokkal, lelkészekkel, filozófusokkal. A halál beálltát az agyi elektromos hullámok megszűnéséhez kötik. Az élet kezdetét tehát ezen hullámok megjelenése jelenti. Ezek pedig a tizenkettedik-tizenharmadik hét körül jelennek meg. A magzat személyiségi jogait tehát innentől kell védeni, mert ezelőtt nem tekinthető jogalanynak. - Gondolom, ezen azért sok vita lesz. - Mi azt szeretnénk, ha a parlamenti általános vita megnyitása után széleskörű társadalmi vita kezdődne, s akár konferenciákon, nemzetközi szakemberek véleményével is megtámogatva olyan törvényt fogadna el a Parlament, amely ennek a tanulságait és a közvéleményt is figyelembe veszi. Ez a probléma alapvetően érinti a nők testét, lelkét. Nem szeretnénk ha a tervezetet a Parlament pillanatok alatt ledarálná. - Ennek a tervezetnek a benyújtása összefügg azzal, hogy néhány hete a Tisztelt Ház leszavazta az Önök javaslatát, amely szexuális felvilágosító program kidolgozására kötelezte volna a kormányt? - Igen, hiszen a két dolog összefügg. A terhességmegszakítást mi nem tartjuk a születésszabályozás eszközének, ez egy végső eszköz. - Van valami jelentősége annak, hogy a hat beterjesztő közül öt nő? - Feltétlenül. Ez ugyanis tipikusan olyan kérdés, amelynél nem engedhető meg, hogy épp azok ne szólaljanak meg, akiket érint. Célunk az is, hogy a nők nyilvánítsanak véleményt. Nem akarjuk kizárni az apákat, a férfiakat, de azért ezt a döWést alapvetően a nő testéről hozzuk, tehát a mi véleményünket figyelmen kívül hagyni nagyfokú politikai felelőtlenség lenne. MÁROK TAMÁS 320:19,5 Pártmunkások - ma A választások óta eltelt két évben többé-kevésbé véglegesen kialakult a pártok felépítése. Országos, megyei, városi szervek, irodák működnek. De vajon itt, a megyében és szűkebb pátriánkban, Szegeden, hány embert foglalkoztatnak a politikai szervezetek? Kezdjük a Magyar Demokrata Fórummal. Szegeden 1 nyugdíjas ügyintézőjük van, aki tiszteletdíjat kap. A Fórum, a megyében összesen 2 embert fizet, egy irodavezetőt és egy megyei szervezőt. A Kereszténydemokrata Néppártnak Szegeden nincs alkalmazottja, a megyében 1 főállású irodavezetőt foglalkoztat. A Független Kisgazdapártnak is csak a megyében van 1 irodavezető alkalmazottja. Megyei irodájukat Hódmezővásárhelyen rendezték be. A legnagyobb ellenzéki pártnak összesen 3 alkalmazottja van, kettő irodavezető és egy megyei szervező. Az SZDSZ megyei központja szintén Hódmezővásárhelyen található. A „liberális narancs" városi szervezete senkit nem alkalmaz, de a Fidesz Szegeden működő megyei irodája 1 irodavezetővel és J szervezővel működik. Érdekességként álljon még itt a Nemzeti Kisgazdapárt, mert se a városban, se a megyében, sőt, a Szegeden működő országos központban sincs állandó alkalmazottja. Az irodavezetőknek és a megyei szervezőknek nincs semmiféle politikai tisztségük, bár csak az SZDSZ-nél es a Fidesz-nél emelték ki, hogy „az alkalmazottak semmiféle párttisztséget nem vállalhatnak." Éllenpontot az Magyar Szocialista Munkáspárt jelenthet, mivel a szegedi, illetve a megyei ügyvezető alelnök főállású pártmunkás, továbbá a szervezet városunkban 1, a megyében összesen 6 fő és 1 félállású ügyintézőt foglalkoztat. Az MSZP tehát 9,5 pártmunkásával az élen áll rögtönzött statisztikánkban. Összehasonlításul azért álljon itt a rendszerváltás előtti pillanat adatsora. A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi bizottságán (a párttitkártól a takarítónőig) körülbelül 40 ember dolgozott. Az állampárt megyei irányítása nagyjából 50 rőt igényelt. A kisebb városok és falvak pártbizottságai további 50, illetve 55 személynek adtak munkatehetőséget. A nyugdíjas pártmunkásokkal együtt (a vállalati függetlenített párttitkárok nélkül) 1988 végen összesen 320 „fizetett forradalmár" élt Csongrád megyében. B. K.-U. I. Magyarországi szabadegyházak Az Evangéliumi Testvérközösség Ez a szabadegyház az 1970-es években a Magyarországi Metodista Egyházban keletkezett - részben szervezeti, részben felfogásbeli - véleménykülönbségek hatására alakult ki. Mivel a nézeteltéréseket nem sikerült feloldani, ezért a metodista egyházból kivált egy csoport (mintegy 900 személy) és Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség néven új vallásfelekezetet hozott létre. Működésük állami elismerésére 1981 októberében került sor. Tanításuk és vallásgyakorlatuk alkotóelemeinek döntő többségében megőrizték a metodizmus jellemző sajátosságait, és azok pontos betartását fokozottan hangsúlyozzák: „A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vállalja a XVIII. századi metodistákkal való lelki rokonságot és azokkal a mai metodista egyházakkal való közösséget, amelyek megőrizték ezt az örökséget, de nem ért egyet az elvilágiasodott metodista egyházakkal..." Ennek megfelelően hitvallásuk alapvetően a John Wesley által kidolgozott hitcikkelyekre épül. Hisznek a Szentháromságban és Jézus Krisztusban, mint az emberiség megváltójában. A hit egyedüli alapjának a Szentírást fogadják el. Hiszik, hogy az ember szabad akarattal rendelkezik, de a minden személyre átháramló eredendő bűn következtében állandóan a rosszra hajlik. Isten azonban Jézus Krisztusban kiengesztelődött a bűnös emberiséggel. Vallják a hit általi megigazulást, a megtérő emberek lelki újjászületését és azt, hogy a lelkileg újjászületett hívőt Isten a Krisztusért gyermekévé fogadja. Hisznek a hívők teljes földi megszentelődésének Szentlélek által munkált lehetőségében. Elfogadják a Szentlélek természetfeletti lelki ajándékainak (vagyis a karizmáknak) létét, de nem törekednek fokozottan ezek elnyerésére, mert: „Nem rendkívüli jelekben és jelenségekben, nyelveken szólásban, C

rófétálásban vagy csodákban látjuk a Szentlélekkel teljes élet izonyítékait, hanem a Krisztushoz hasonló jellemben, szeretetben és alázatos szolgáló készségben." Ami nagyon fontos számukra, az az egyének személyes megtérése és lelki újjászületése. Két „szakramentumot", azaz szentséget fogadnak el: a keresztséget és az úrvacsorát. A gyerekeket és a felnőtteket egyformán megkeresztelik, ám az egyházba történő tagfelvételkor mindegyik hívőnek meg kell ismételnie a keresztségi fogadalom szövegét. Az úrvacsorát a Krisztussal való közösség jelképeként ünneplik. Átvették, illetve megtartották a metodista egyház úgynevezett „Altalános szabályait" is. Ezekben a szabályokban felsorolva található mindaz a rossz, amit kerülniük kell; mindaz a jó, amit tenniük fontos; harmadik csoportban pedig azok a cselekedetek, melyekre külön illendő ügyelniük. Az „Altalános szabályokban" a mindennapi élet gyakorlati kérdéseiben az evangélium szelleme szerint bátran állást foglaló ember hitvallását látják. Nagyon fontosnak tartják az emberi jogok következetes védelmét, a békéért és a társadalmi igazságosságért való mindenkori kiállást Szertartásaik egyszerű külsőségek közepette zajlanak. Istentiszteleteik állandó részei: a beköszöntő áldás, gyülekezeti ének, bibliaolvasás, a lelkész imádsága, a Miatyánk közös imádkozása, igehirdetés és záró áldás. Ezekhez járulnak bizonyos szabad elemek, de csak a Szentírás útmutatásán alapuló módon. Híveiktől erkölcsös és puritán életvitelt követelnek. A hitetlenekkel történő házasságkötést nem áldják meg, a válást pedig csak házasságtörés esetén engedélyezik. Általánosságban ellenzik az abortuszt. Alapvető életvezetési elvük a mértékletesség. Kerülniük kell a kábítószerek és a szeszes italok fogyasztását, valamint a dohányzást. Helytelenítik az ékszerek és a drága ruhák viselését. Egyházi szervezetük alapja a gyülekezet. A gyülekezetek vezetői a lelkipásztorok, vagy másként a „vének". Őket segédlelkészek, diakónusok és más tisztségviselők segítik munkájukban. A gyülekezetek maximum 12 főből álló csoportokra tagolódnak, melyek vezetőit a lelkész jelöli ki. A csoportösszejövetelek célja elsősorban a Szentírás közös tanulmányozása és az imaközösség ápolása, de a csoport tagjai természetesen egyaránt megbeszélik problémáikat és örömeiket. A gyülekezeti tagok önkéntes adakozással tartják fenn az egyházat. A gyülekezeteket országosan az évi közgyűlés fogja egybe, amelynek elnöke évek óta Iványi Tibor. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséghez 1991-ben körülbelül 2000 hívő tartozott. GICZI ZSOLT Törvényjavaslat a terhességmegszakításról Részletek 1. § A terhesség megszakítását - az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén - a terhes nő írásbeli kérelme alapján kell elvégezni. 3.§ "A " változat (1) A terhesség megszakítása a terhesség tizenkettedik hetének végéig áz arra irányuló kérelem külön indoklása nélkül végezhető el. "B " változat (1) A terhesség megszakítása a terhesség tizenkettedik hetének végéig a (2) és (3) bekezdésben felsorolt eseteken kívül akkor végezhető el, ha a) a terhes nőnek két élő gyermeke van, vagy b) a terhes nő a 35. életévét betöltötte, vagy c) a terhes nő nem él házasságban, vagy legalább hat hónapja folyamatosan külön él, vagy d) a terhes nőnek, illetőleg házastársának nincs saját tulajdonú, beköltözhető lakása vagy önálló bérlakása, vagy e) a terhes nőnek, illetőleg házastársának nincs állandó munkahelye, vagy f) a terhes nő vagy házastársa szabadságvesztés büntetését tölti, vagy g) a terhes nő házastársa sorkatonai szolgálatot teljesít és annak tartalmából a kérelem előterjesztésekor legalább hat hónap még hátra van, vagy h) ha a terhes nő a gyermekvállalást lényegesen megnehezítő más, nyomós indokra hivatkozik, i) ha a születendő gyermek súlyos szellemi vagy testi fogyatékosságához vezető genetikai (teratológiai) ártalom előfordulásának valószínűsége 10 százaléknál magasabb. (2) A terhességmegszakítás a terhesség huszadik hetének végéig a (3) bekezdésben felsorolt eseteken kívül akkor végezhető el, ha a) a terhes nő cselekvőképtelen, illetőleg korlátozottan cselekvőképes, vagy b) a terhes nő neki föl nem róható okból nem ismeri fel a tizenkettedik hét vége előtt a terhességet, vagy c) a terhesség bűncselekmény következménye, vagy d) ha a születendő gyermek súlyos szellemi vagy testi fogyatékosságához vezető genetikai (teratológiai) ártalom előfordulásának valószínűsége eléri az 50 százalékot. (3) A terhességmegszakítás a terhesség időtartamától függetlenül végezhető el, ha a) a terhes nőnél fennálló egészségi ok azt indokolja, vagy b) a magzatnál a születés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség áll fenn. (4) A terhesség huszonnegyedik hetének végéig végezhető el a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott ok miatti terhességmegszakítás a diagnosztikai eljárás, illetőleg a 8. § (8) bekezdésében meghatározott bírósági eljárás elhúzódása esetén. (5) Nem végezhető el a terhességmegszakítás, ha az a terhes nő életét veszélyezteti, vagy súlyos egészségkárosodást okozhat.