Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. MÁRC. 19. A HELYZET 5 E

mlékszem: amikor a rendelkezések lehetővé tették, hogy a mozgás korlátozottak vámmentesen hozhatnak be az országba nyugati gépkocsit, hirtelen megszaporodott a bicegők száma. Azoké az egészségeseké, akik egy jutányosán megszerezhető Opel, Volkswagen vagy Renault kedvéért sántikálni kezdtek a rosszban. Azóta a kedvezmény megszűnt, vám fizetése nélkül ezután egyetlen épkézláb magyar se juthat gépkocsihoz. Igaz, mozgássérült sem. Olvasom, a kormány ismét rendeletben szabályozta a mozgáskorlátozottaknak járó kedvezményeket. Úgy tűnik, megérte a várakozást: az idén 5 ezerről 12 ezer forintra emelkedik a közlekedési támogatás. A gépkocsi-vásárlási hozzájárulást ötévenként veheti igénybe, akinek egy főre eső havi átlagkeresete nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj két és félszeresét, és aki a társadalombiztosítás orvosszakértői igazolását fölmutatja. Csak elképzelni tudom, elégedettek-e mindezzel azok, akiket az ország minden nyavalyája mellett még a saját bajuk is az egy helyben maradásra kényszerít. Azt is csak sejtem, hogy szemfüles, mozgékony lábú és agyú embertársaik máris törik a fejüket, nekik ebből nem csurran-csöppen-e valami haszon. Nem az ördögöt akarom a falra festeni, Rend-szer a sajnálatos tapasztalat beszél belőlem. Sokan úgy gondolják ugyanis: létezik egy külső, meg egy belső, saját jogrend, amely meghatározza az ember életét. Ha a túlélést - a jól élést - nem biztosítják a külvilági törvények, akadnak, akik följogosítva érzik magukat, hogy öntörvényeik szerint rendezzék a sorsukat. Puskázik a gyerek az iskolában, mert így akar jogtalan előnyhöz jutni? Ha rajtakapja a tanár, példás szigorral megbünteti: megkapja a fekete pontot, az egyest, a beírást, otthon a pofonokat. A fölnőttek önmagukkal szemben azonban jóval elnézőbbek. Emelik a dízelolaj árát? Hektoliterszámra fogy a fűtőolaj a nyári turistaszezonban. A szegény, beteg embernek nem telik takaróra, párnára? Kis motyója közt elrejtve magával viszi a kórházból. Az akaratlanul másállapotba kerülő nő teste-lelke-agya tiltakozik a jövevény ellen? Ha írott paragrafus tiltja is, megtalálja a módját, hogy öntörvényei szerint járjon el. Folytathatnám a sort: vannak, akiket saját vagy mások átérzett niegláztatásai, gyötrelmei miatt feszít belül az igazságérzet. Félő, ha ezt az ősi igényt - marasztaltassék el u vétkező - nem elégíti ki a külső jogrend, működésbe jön az önbíráskodás ösztöne. Mert a bűn és bűnhődés összetartozó lélektani fogaltnak. Tömeglélektaniak is, amelyek évszázadokon át biztosították egy-egy közösség, egy-egy társadalom, az emberiség fönnmaradását. Megbüntették a bűnöst vagy megbocsátottak neki, és lelkiismerete szerint maga ítélkezett? Bármelyik csak akkor történhetett, ha előtte megneveztetett a rendet megbontó tett, és elkövetője. Ez lehet a feltétele bármilyen megtisztulási és újrakezdési folyamatnak. Mert erre törekedve szintén veleszületett vágyainak engedelmeskedik az ember. M

iként létünk betegségfenyegette pillanataiban aktivizálódik immunrendszerünk, akképp élednek föl sajátos, önző, belső törvényeink. Mindkettő mozgatója valamiféle önvédelmi reflex. A párhuzam azonban mégis sántít: éppen, mert embernek születtünk, ítéleteinket, tetteinket valami kordában kell, hogy tartsa. Ezt a valamit úgy hívjuk: erkölcs. Értelme akkor van, ha a jót a rossztól. az» ártatlanságot a bűntől élesen megkülönböztetjük. Ha azt segítjük, aki rászorul. Mondjuk, a valóban bicegőt és nem a rosszban sáfitikálót. Különben az egész rend-szer fölborul... CHIKÁN ÁGNES Akohol Hozzászokni könnyebb, mint leszokni - Ha az emberek meg tudták tanulni, mit jelent a celebrovascuiaris osztály, akkor bizonyára nem okoz majd különösebb nehézséget megjegyezniük az addiktológiai krízisambulancia jelentését sem - mondta bizakodva dr. Dobranovics Ilona, a kórház ideg-elme osztályának vezető főorvosa egy új egészségügyi - vagy inkább lelki-segítő szolgáltatás kapcsán. Autópályák és mellékutak Tízéves közúti fejlesztési programot dolgozott ki és terjesztett a Parlament elé a közlekedési tárca. Ideje volt. Aki ma Magyarországon gyalogosan vagy autón közlekedik, akár időutazónak is képzelheti magát. Időutazónak, aki a múltba tesz kiruccanást. Igaz, nem a távoli múltba, „mindössze" 25 évvel ezelőttre. Úthálózatunk fejlettségi szintje ugyanis az akkori forgalmi igényeknek felel meg. Józanabb gondolkodású polgártársaink aligha derülnek e helyzeten. Az úthálózat korszerűtlensége nem csak biztonságunkat, egészségünket, környezetünk épségét veszélyezteti, de akadályozza a gazdasági fellendülést, és csökkenti európai integrációs lehetőségeinket is. Az elmúlt évek közlekedéspolitikájában ugyanaz a tendencia érvényesült, mint minden infrastrukturális területen: egy rendkívül lecsökkentett fejlesztési program mellett az állagmegóvásra, „átmentésre" összpontosítottak. A kormányzat a meglévő útburkolatok viszonylagos jó állapotából következően az utak helyzetét elfogadhatónak ítélte. Eközben a motorizációs fejlődés nagy lendületet vett. A felduzzadt forgalom mára nagy üggyel-bajjal fér el a régi útvonalakon. Elterelő szakaszok hiányában házunk előtt, lakótelepünkön keresztül dübörögnek el a kamionok, nem csupán a levegőt szennyezve és zajártalmat okozva, de - ami kevésbé köztudott - épületeinket is rongálva a rezgésekkel. A hidakon gyakori a torlódás, az útkereszteződéseken a karambol. A halálos közúti balesetek számát tekintve az európai országok sorában a legrosszabbak között helyezkedünk el. Útjainkon háromszor annyian halnak meg, mint például Ausztriában. A közlekedési tárca a helyi közigazgatási szervektől nyert információk alapján fölmérte a hiányosságokat, majd pedig a lehető legszélesebb szakmai kör bevonásával kidolgozott egy Yiagyszabású, tíz év alatt megvalósítandó fejlesztési progrmot, melyet az Országgyűlés elé terjesztett. Egy 250 milliárd forintos költségigényű tervezetről van szó, melynek hozzávetőleg a fele az autópálya-építések, másik fele pedig az egyéb fejlesztések megvalósításához szükséges. Az autópálya-építési program nagyságára jellemző, hogy míg 1960 és 1990 között 350 kilométer autópálya, autóút épült, ez a program további, több mint 600 kilométer gyorsforgalmi út létrehozását irányozza elő. Célkitűzései a következők: - a főváros-centrikus, sugaras szerkezetű úthálózat kiegészítése gyűrű irányú kapcsolatokkal, az Ml. M15, M3, M5 és M7 autópályák kiépítése az országhatárig, - elkerülő utak biztosítása, - a megyeszékhelyek legalább 50 százalékánál közvetlen autópálya-kapcsolatok megteremtése, - az egy irányból megközelíthető települések egy részénél újabb bekötések megvalósítása, - hidak építése, - kerékpárutak létrehozása. Bár a koncepció 10 évre szól, nyilvánvaló, hogy a világkiállítás kapcsán az Ml és M5 autópályák építése 1996-ig prioritást élvez majd. A nemzetközi gyakorlat szerint egy adott ország közúthálózatának (hazai viszonylatban ez mintegy 30 ezer kilométer) fenntartása és fejlesztése általában az állam feladata. Külső források bevonására akkor kerül sor, ha az út- és járműhasználatból származó adóbevételek nem elegendőek a társadalmi, gazdasági fejlődés iramától megkövetelt fejlesztések finanszírozásához. Hazánkban a közúthálózatra fordítható állami pénzforrások igen korlátozottak. Ezért szabad utat kellene adni a vállalkozási alapon megvalósítható építkezéseknek (döntően a külföldi tőke bevonásával), a jelentősebb településeknél alkalmazható hitelkonstrukciós megoldásoknak. KENÉZ LILLA (ATLANTIC) Növekszik az idegenforgalom Az év első két hónapjában másfél millió alkalommal utaztak külföldre a magyar állampolgárok. s ez 20 százalékkal több. mint az elmúlt év hasonló időszakában - közölték a Központi Statisztikai Hivatalban. A legtöbben, 654 ezren Ausztriába utaztak. 400 ezren pedig a Cseh és Szlovák Köztársaságba, míg a Szovjetunió utódállamaiba mindössze 25 ezren. Januárban és februárban majdnem 3,3 millió külföldi állampolgár látogatott hazánkba, s ez közel 10 százalékos növekedést jelez. A legtöbben, majdnem 800 ezren Jugoszlávia utódállamaiból keresték fel hazánkat, s ez 6 százalékos növekedés. A főorvosnő azonnal fordított, értelmezett: - Az addikció hozzászokást jelent, aminek kialakulását megakadályozandó fogadjuk a pácienseket osztályunkon a nap 24 órájában. Mégpedig azoknak kívánunk segíteni, akik az életük kissebb-nagyobb kríziseiből fakadó feszültségeket alkohollal vagy nyugtatóval próbálják „kezelni". Életük nehéz helyzeteiben nyúlnak a pohárért, vagy a gyógyszeres dobozért, és miután érzik a megkönnyebbülést, máskor is újra alkalmazzák e csalóka „terápiát". Ok azok az emberek, akikről nem mondható el, hogy nagyivók, vagy alkoholisták, náluk még a valódi hozzászokás testi-lelki tünetei nem alakultak ki, de félő, hogy elindulnak egy úton, aminek a vége tragédia. - Mi nem vállalkozunk a problémájuk megoldására, hiszen nem adhatunk munkahelyet, több fizetést, új feleséget, nyugodt családot, de a szakember eredménnyel segíthet a krízishelyzet, az érzelmi egyensúlyvesztés elviselésének tanításban, és ezzel egy önpusztító folyamat megállításában. Ebben a kezdeti fázisban még mindenki gyógyítható, a szenvedély teljes elhatalmasodásától megmenthető. Az alkohológiai osztályok munkatársai a megmondhatói, hogy a függőség kialakulása, és a tesi-lelki tünetek megjelenése után már-már reménytelen küzdelem folyik a gyógyításért, míg az alkohollal, drogokkal való próbálkozások időszakában - terápiával, gyógyszerrel - a lassú öngyilkosság megakadályozható. - Bárkit, aki úgy érzi, hogy e veszélyes út kezdetén áll, és nem képes önmagának megálljt parancsolni, éjjel-nappal fogadunk - és minden kényszer nélkül - segítjük egy önpusztíó életmód elkerülésében. K. K. Ki darabolta fel Jónás Mátyást? (7.) Magányos gyilkos? A városban sokan tudják, hogy mit tett Kiss Mihály. Úgy tűnik azonban, hogy az anya körül nem változott meg a levegő. A házbéliek legalábbis nem éreztetik vele, mi a véleményük arról az emberről, aki ilyen hidegvérrel, ilyen alaposan átgondoltan öl, hogy értékhez jusson. Társaságok ülnek össze és vitatják a kiszivárgott híreket. Mert azok csak szivárognak és mert kevés van belőlük. Most már sokan tudni vélik, ők bizony régebb óta tudják, Kiss Mihály homoszexuális volt. Mások szerint mániákus valóban, s ha az volt, akár skizofrén is lehet. Leginkább az a hiedelem tartja magát az ilyen beszélgetéseken,,hogy a férfi HIV-vírussal fertőzött. Halálos beteg. Ezért döntött úgy, hogy minden mindegy, s tart ameddig tart, de ilyen úton is megszerzi azt, amit akar. Nincs veszítenivalója. Csak sok a kérdőjel a summás vélemények elhangzása után. Kiss Mihály ugyanis nem volt buta ember - állítják azok. akik közeli ismeretségben éltek vele. Képtelenség, hogy ennyi baklövést elkövessen annyi, a rendőrségnél eltöltött szolgálati év után. Tudnia kellett, papírok nélkül az autót sohasem legalizálhatja. Kézenfekvő tehát a fölvetés: miért nem íratott alá adásvételi szerződést Jónás Mátyással? Bárki bármikor érdeklődött volna nála. csak fölmutatja a tökéletes dokumentumot! Ha képes volt különféle történeteket kitalálni a járműről, vajon képtelen lett volna a vasútállomás előtt sorakozó sok-sok taxissal elhitetni, hogy éppen az eladót kísérte ki a vonathoz? Most vette meg tőle az autót, vitte magával a tömérdek pénzt! Miért ne tette volna? Azt ugyanis nem könnyű bizonyítani, hogy valaki NEM szállt föl a vonatra. Ha pedig fölszállt és nála volt a pénz. Pestig bármi megtörténhetett vele. Vagy miért nem mosta tisztára az autót? - kérdezi meg a másik szálon elinduló. Azaz miért nem próbálta kijuttatni az országból, idegenben eladni és a pénzen egy tökéletesen tiszta járgányt behozni az országba? Arra meglehetősen sok bizonyságtevő akadna, hogy a nagyjából százhatvan centiméter magas, fizikálisan erősen leromlott férfi már egészen csekély súlyokat is kínnal mozgatott meg. Hogyan tette be egyedül a BMW csomagtartójába a százkilencvenes férfi tetemét? De ha betette is, amikor elképesztő hidegvérrel földarabolta, testrészeit egyenként nyolc kilogrammos téglákkal lesúlyozta, vajon ezeket a testrészeket hogyan dobta be a tóba? Kivált a felsőtest ötven-hatvan kilóját, a lengő-verődő téglákkal? És hogyan hajította néhány méterre a parttól? A krimin nevelkedett társaságok ilyen teljesítményt még Fekete Lászlónak, az örökös Toldinak sem tulajdonítanak. Ha pedig mégis minden igaz, ez a logikus ember vajon miért nem volt képes megszabadulni Jónás Mátyás személyes holmijaitól, a temérdek bizonyítéktól? A nyaklánctól, a gyűrűtől, a számológéptől, nem beszélve a személyi igazolványról? Mit is mondott Ölbaum főhadnagy? Hogy Kiss Mihály mintarendőr volt. Törekvő, intelligens. Ezt a cselekményt azonban a lehető legprimitívebben követték el. Bizonyos elemei rendkívül tudatosak, mások viszont egyszerűen érthetetlenek. (Már amennyire egyáltalán az emberi agy képes befogadni egy tudatos gyilkosság cselekménysorát.) A már régen eladott (?) autó rendszámának fölhasználása egyszerűen érthetetlen. Megmagyarázhatatlan. Hátborzongató ugyan, de valaki alaposan megnézte - mondja - a garázs aljának betonját. Ha valaki használt már húsvágó bárdot, az tudja - elemzi a cselekményt -, hogy vastagabb csontokhoz nem csekély erő szükséges. Annyi, amennyi Kiss Mihályban nem lehetett. A combcsontot elvágni iszonyú erőfeszítés kelletik, ez tény - érvel tovább, nem beszélve arról, hogy mellé is sújt a gyakorlatlan (uram Isten, a gyakorlatlan...!), és a jókora bárdnak nemegyszer föl kellett sértenie a betont. Ezekről a nyomokról nem esik szó még azon a sajtótájékoztatón sem, amit a BRFK ebben az ügyben február huszadikán tartott. Makacsul tartja magát az a föltevés, hogy Kiss Mihálynak ugyan köze van ehhez a gyilkossághoz, de egyedül ezt nem hajthatta végre. Valaki vagy valakik még részesei. Valószínűsíthető, hogy a nyomozás ebben az irányban is folyik, hiszen a laikus kérdéseket a szakemberek sokkal ésszerűbben teszik föl. A rendőrség még messze nem zárta le az ügyet. Egy, az átlagostól semmiben el nem térő életvitel nem engedi meg azt az egyszerű magyarázatot, hogy Kiss Mihály egyik napról a másikra ilyen hidegvérűvé, ilyen kegyetlenné válják. Nem hallgatható azonban el az sem, hogy a változások előjeleit erősíti a tény: Kiss Mihály biztosítási csalásba is belekeveredett. Bejelentette legutóbbi ezerötös Ladájának eltűnését. Ellopták azt. Csakhogy a pénzért, amit a biztosítótársaság neki kifizetni akart, nem jelentkezett. Előkerült ugyanis a rendszám... Egyetlen bizonyosnál is bizonyosabb pontja van ennek a szörnyű ügynek: a szerencsétlen Jónás Mátyást agyonlőtték. Kivégezték, tarkólövéssel. Tetemét megtalálták a szolnoki Kakas-tóban. Ott, ahol Kiss Mihály megmutatta. Az is bizonyos, hogy Kiss Mihály vallomást tett. Azt állítja, ő volt az, aki tarkón lőtte Jónás Mátyást. O volt az, aki egy szolnoki garázsban bárddal földarabolta. O volt az, aki drótokkal súlyokat erősített a test darabjaira, és ugyancsak ő hajította azokat a cukorgyári víztárolóba. A rendőrségnek azonban még bőséggel akad dolga, hogy Kiss Mihály állításait megpróbálja igazolni. (Folytatjuk.) HORTOBÁGYI ZOLTÁN