Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-17 / 65. szám

6 KULTÚRA DÉLMAQYARORSZÁG KEDD, 1992. MÁRC. 17. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Aliol azért a víz az úr! Néjiiink nagyobb és kisebb részekre válva uralkodott az elmúlt napokban. Volt olyan rész. amelyik magán uralkodott és volt olyan is, amelyik máson szeretne uralkodni, és ezt hangosán, nem kevés vérgőzökkel a fejben, ökölbeszorult talppal, hangoskodja is. A népnek ez a része, ez a kisebbik, valójában nagyon kicsiny része - de azért azt nem rpondanám, hogy ez a parányiság el is kell. hogy hitesse, miszerint nincs is itt senki, aki ezt akarná - az egészet akarja. Az egész tévét és az egész rádiót. Mert azt hiszik, hogy az valakié, és hogyha valakié, akkor elég onnan azokat a valakiket úgy kivágni, mint lúd a taknyot, és akkor az már az övék is lesz. Nehezen értik meg, hogy az a jó, ha a tévék ilyenek is meg olyanok is. És a rádiók is. Sőt. még ilyenebbek és még olyanabbak kellene, hogy legyenebbek. Nem jobbak vagy színvonalasabbak vagy igazabbak vagy tisztességesebbek vagy tisztábbak, mert ezek eléggé zűrös dolgok. Nehéz azt már itt elhinni, amit kevesen akarnak mondani a többieknek. Korántsem azért, mert nem lehet igazuk. Korántsem azért, mert, hogy bármilyen kevesektől meg kellene vonni a többieknek-mondás jogát. Hanem egyszerűen azért, mert hagyni kellene, hogy a nagykisfiú meg a nagykislány belga állampolgárok kiválasszák maguknak nagyon sokszínű tévéből is nagyon sokhangú rádióból, amit akar. Bizony tudom, hogy ez nagyon veszélyes dolog, minden fönnálló berezel attól, hogy esetleg nem őt és magyarázatait akarja nézni és hallgatni, nem a belga műit dicsőségét kívánja napról napra önfejére olvasatni, nem a belga nemzet őshazájába kíván visszakocsizni két szép szemének kamerájával és nem hamisítatlan belga dallamokra vágyik a füle. hanem másra. Esetleg ezekre is, de azt majd ő eldönti. Van például olyan ember, aki nem szeret borotválkozás közben misét hallgatni, inkább a gyerekeit lesi a tükörből, amint azok őt lesik, amint ő meg vagdalja magát. Ix'het, hogy ez a valaki nem megy ki a belga utcákra tüntetni, hogy mise pedig ne legyen, hanem egyszerűen nem kapcsolja be a rádiót. Az Istenével pedig majd elszámol. Nem kér hozzá sem segítséget, sem jóváhagyást, sem semmit. Mert ezt is magamagára bízza. Lehet, hogy vannak ilyen emberek. Ahogy erőszakos foglalók, hitbuzgó térítők, számlabenyújtó hőzöngők is akadnak, s ahogy rajtok is lovagolnak többen a látszólag szelídebb, apukásabb, gondoskodóbb dorgálok közül. Nem baj. A baj az. ha a kezdeteknél fölsorolt többségnek tűnő, uralkodó nép hallgatása mögött nincs semmi. És még nagyobb baj van, ha e mögött a hallgatás mögött félelem van. Bár én nem úgy láttam Egy egészséges civil egykedvűséget láttam. Illtet, hogy szívesebben láttam ezt. mint egy lelkesen tapsoló és ünneplő tömeget. Mert lehet, hogy ők tudják, ágy együtt tudják, hogy nincs még itt az ünneplés ideje. Mert még nem győztük le magunkat teljesen. Bár ez a sutyorgó, civilként szemlélődő sokaság azt mutatta, hogy ők már győztek. Győztek a jelszavakon, győztek az ígéreteken, győztek a nagygyűlések közös önkielégiiléseinek kísértésén. Amúgy jó ilyen győzteseket látni. Akik csak úgy fogjók a gyerekek kezét vasárnap délelőtt - amúgy a hideg esőben, de az se baj -, hogy szétnézzenek együtt Belgiában, március tizenötödikén. BALOG JÓZSEF Újjáéled a Collegium Artium Harmincöt éve, 1957-ben talán még maguk a kezdeményezők - Gruber László adjunktus és Bolya Lajos egyetemi tanár - sem gondolták, milyen hosszú életű, messzire ható sorozatot indítanak útjára. A JATE szervezésében Collegium Artium et Politechnicum néven létrejött előadás-sorozat célkitűzéseit időszerű, de máig érvényes elvek és igények szerint fogalmazták meg: a négy szekció előadói hidat kívántak verni a Snow-i „Két kultúra" egyre veszélyesebben távolodó partjai között. 1961-ben a zenetudományi szekció vezetését dr. Nagy István, a „Konzi" zenetörténet tanára vette át és a következő 14 évre lelke és motorja lett a kedd esti zenei ismeretterjesztő előadásoknak. Bizonyára örömhír az Artium régi és űj hallgatói valamint közreműködői számára, hogy az újra induló sorozat első rendezvényén, a József Attila Tudományegyetem aulájában 1992. március 17-én, kedden este fél 8-kor kezdődő Bachhangversenyen ismét körünkben üdvözölhetjük dr. Nagy István tanár urat, és a továbbiakban is számíthatunk rendszeres közreműködésére. A Salieri Kamarazenekar műsorán J. S. Bach versenyművei szerepelnek, a concertáló zongoraszólamot Somos Johanna zongoraművész és Pál Anikó konzervatóriumi növendék adja elő. A hangverseny karmestere Pál Tamás. A műsor közben az Artium történetével és a felhangzó művekkel kapcsolatos kérdésekre helyes választ adók a Salieri Kamarazenekar egy-egy CD felvételét nyerhetik. Szeretettel invitálja a szegedi zenekedvelőket a szervezők nevében az est házigazdája: ORDASI PÉTER FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Körtánc A Theater Wien 90 vendégjátéka Tegnap este a Kisszínházban vendégszerepelt a Theater Wien 90. Isabella Gregor és Michael Gampe játékával Arthur Schnitzler Reigen című művét láthatta a közönség, az előadást Bernd Jeschek rendezte. Az érdekes történet, amely az itt vendégeskedett osztrák színházi műhely megalapításához vezetett, a gmundeni ünnepi játékokon kezdődött, 1989-ben: Michael Gampe irányításával az Anatol című Schnitzler-darabot mutatták be, olyan sikerrel, hogy azonnal elhatározták a bécsi orvos-író többi művének színrevitelét is. Ugyancsak Gmundenben a Reigen volt a következő bemutató, 90-ben, amikor egyszersmind megalakult a színház. Ezután, 91-ben, ünnepi előadássorozatot szerveztek Schnitzler tisztelétére: egy-egy estén három darabját adták elő; az ORF filmet készített minderről, amelyet az idén októberben, a szerző születésnapján tűz műsorára az osztrák tévé. Schnitzler eredetileg nem akarta színre vinni a Körtánc tíz frivol, gyengéd, irónikus és melankólikus, szenvedélyes és halálosan szomorú párbeszédét, a szexualitás tíz diadalát. Mindössze 20 példányt nyomtatott ki a barátai számára. Aztán mégis engedett a rábeszélésnek, az ősbemutató 1920-ban volt, Berlinben, Gertrúd Evsoldt és Max Reinhardt rendezésében - és lőn botrány. Az előadást betiltotta a porosz kultuszminiszter, a „Reigen-per" azonban az összes vádlott felmentésével végződött. A műből készült francia filmek, elsősorban Roger Vadim 1964-es alkotása képeinek finomságával és varázsával lefegyverezte a felháborodók hadát. Mindazonáltal 1982-ig érvényben volt a Reigen színielőadására vonatkozó tilalom. Hangverseny Fuvolatanszaki koncert lesz ma este fél 6 órakor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi konzervatóriumának kistermében. A nyolc mű előadásánál zongorán közreműködik Kerek Ferencné, felkészítő tanár: Lass Zoltán. Egykezes ceruza Beszélgetés Horváth Dezséível írásról, irodalomról, tévedésekről - Szóval nem fontos? - Nézd, a mai gyerekek már az óvodáskori ballagásukkor viszik kiesi tarisznyájukban a tagságot. Én ötvenhat éves fejjel jutottam ide. . - Kél megjelent könyvedről biztosan tudok. Az első: A tizedik ember, egy szociográfiai mupka a tanyai emberekről, a másik hőse pedig maga Horváth Dezső, aki nagyon súlyos betegségből, az agydaganatból tér vissza, az is lett a címe: Klinikai föltámadás. - Meg még ami a fiókomban van. Regény is, színdarab is. Katona Éva írta nekem egyszer, még az ÉS riportszerkesztőjeként. hogy már megint Urés a fiókja. Visszaírtam, cseréljünk, mert az enyém tele van. Annyi az igazság, könnyű dolgom volt. Négyévesen már olvastam, mert a testvéreim megtanítottak. Sok testvérem van. Az olvasás tudománya pedig úgy ragadt rám, mint pulira a bolha. Máig nem tudom, hogyan halasztódott ilyen későre az én napvilágra jutásom, ha ez az írószövetségi tagság az egyáltalán. Fiatalon tanítottam, voltam könyvtáros is. harminchárom évesen lettem újságíró, s mindjárt nekikezdtem egy regénynek, 1970 tájékán el is készült. Hál' Istennek. soha nem jelent meg. De talán nagy lökést adhatott volna. Igy aztán lassúnként arra a bölcs következtetésre jutottam. hogy igen rosszul indultam. Távol tartottam magamtól azokat, akik fölfedezhettek volna.. A Magyar Írószövetség havi tájékoztatójában olvasható, hogy a harmadik xerseskötetét váró Czilczer Olga mellett Hortváth Dezső, a Délvilág napilap főmunkatársa is a magyar írók sorába választatott. Hivatalosan. Merthogy, na persze, nem ettől író az író. De azért mégis. Horváth Dezső ódzkodott, szerénykedett, amikor interjút kértem tőle. Mintha a kék színű, kicsiny tagsági igazolvány nem is lenne fontos. - Például kiktől? - Lényegtelen...Na jó, egy példát mégis elmondok. A hetvenes évek közepén majdnem bemutatták Veszprémben egyik színdarabomat. Többször jártam a városban egyezkedni, mígnem színidirekor-váltás történt. Új vezető, új stáb, új repertoár, az én darabom nélkül. Beszéltem az egyik új vezetővel, aki mondta, hogy a darabomat el nem játszatja, de azért dolgozhatnánk együtt. Belém bújt a kisördög, felnevettem. Nekem csak akkora ceruzám van, mondtam, amit csak egy kézzel lehet fogni, a két kéz sok hozzá. - Ujabb szociográfiai könyvedről beszéltek tavaly a rádióban. - Készül, íródik, de a témájáról még nem szívesen beszélnék. Szeged, tudomány, legyen elég ennyi. És természetesen Magyarország fölfedezése, ha lesz még a sorozat egyáltalán. - Másik könyved, a Klinikai föltámadás egyszerre szívszorító és feszabadító élményből táplálkozik. Egy sikeres agyműtét története. - Kés élén táncol az ember, nem tudja, megmarad-e vagy sem. S amikor megtudja, hogy megmarad, legszívesebben belekiabálná a világba. Frissen műtött fejjel nem lehetett célom a veretes irodalom. Csakhogy tudtam, rengeteg a hozzám hasonló, kés élén táncoló ember. Ha csak egynek sikerül reményt adnom a könyvvel, akkor érdemes volt. - Hallom kérdezgetnek, miért nem lettél hamarabb írószövetségi tag. - Még egyetemista koromban elkövettem egy súlyos hibát. Már menyasszonyom volt, s a diploma után mindenképpen szerettem volna itt, a környéken maradni. írtam vagy harminc levelet, falusi iskoláknak leginkább, állásügyben. Öten válaszoltak is. Elutasítólag. A sándorfalvi igazgató még indokolt is, hogy mert egyetemet végeztem, még a tornatanítást se oszthatná rám. Ekkor én fogadalmat tettem. Soha nem kuncsorgok, se állásért, se másért. Ahová eljutottam, oda hívtak. Mármost nyilvánvaló, hogy nem hívtak az írószövetségbe, nem is jelentkeztem. Baka Pistának jutottam eszébe, amikor a helyi csoport titkára lett. Zaklatgatott, adjam csak be a kérelmet. Gondoltam, fölöslegesen lelkesedik a Pista, majd kialussza. Nem aludta ki, és beadta a kérelmemet. Fölvettek. Most már csak azt nem tudom, az tévedett-e nagyobbat, aki nem hívott, vagy az-e, aki hívott. DARVASI LÁSZLÓ Mától: Interbalett '92 A kortárs nemzetközi táncfesztivált háromévenként rendezik meg a Budapesti Tavaszi Fesztiválok kiemelkedő művészeti eseményeként. Az Interbalett célja az alapítás óta nem változott: a balettművészet és a modern tánc kiemelkedő kortársi alkotásainak bemutatása, a világ legrangosabb társulatainak, sztáregyütteseinek felvonultatása. Az előadások egyedi táncélmények; Európa és a tengerentúl túristáit is Magyarországra vonzzák. Az idei rendezvénysorozatot ma, 17-én a Pécsi Balett estje nyitja, amely az egri színházban lesz, és 28-án az amerikai Paul Taylor Táncegyüttes debreceni fellépése zárja. A programban három nagyszerű külföldi együttes műsorait láthatja a közönség: az Angol Nemzeti Balett együttesét, amely a walesi hercegi család fóvédnökségével működik, elkíséri a fesztiválra Lady Diana. A négy évtizedes múltra visszatekintő utazó_ társulat Budapesten, valamint Győrben és Szegeden lép fel. (Éppen egy hét múlva jönnek a Szegedi Nemzeti Színházba, előadásukról holnapi szántunkban olvashatnak részleteket.) A Lyoni Opera Balettegyüttese csak egy előadást tart, 20-án, a Vígszínházban. Ugyanott lép fel 21-én és 22-én az amerikai együttes, őket 24-én a kecskemétiek, 26-án a veszprémiek is láthatják. Az Interbalett idei programjába négy magyar együttes műsorait iktatták: a győriek a Gullivert, az operaháziak a Christoforot, a pécsiek a Rómeó és Júliát adják. A budapesti fesztiválnyitó előadást a Szegedi Balett tartja holnap, szerdán este a Vígszínházban: Imre Zoltán A négy évszak és Juronics Tamás A képzelet órája című balettjét látja a nemzetközi közönség. A szegedieknek még egy előadásuk lesz az Interbalett keretében, Kaposvárott, a Csíky Gergely Színházban, a Szenvedélyes viszonyok című esttel szerepelnek. Imre Zoltán, a Szegedi Balett vezetője egyébként most érkezett haza Lyonból: az ottani operában Mozart Don Giovanniját Ascher Tamás állítja színpadra, s az előadás mozgásvilágának megtervezésére és betanítására a szegedi koreográfust kérte fel. A friss Harangozó-díjas Zarnóczai Gizella és Pataki András duettversenyen vesz részt egy izraeli fesztiválon, április végén: a finn Jorma Outinen Szegeden készült balettjéből választották versenyszámukat. A fesztiválon koreográfusi, illetve előadói díjat lehet nyerni - a kitűzött 15 ezer dollár mindkét esetben a küldő együttest illeti. S.E. A Kazinczy-verseny döntősei A Kazinczyról elnevezett szép magyar beszéd versenyének megyei, illetve városi döntője után négy tanuló indulhat Győrbe, hogy május 1-2-3-án képviselje a várost a 27. alakalommal megrendezett verseny döntőjében. A gimnáziumok és szakközépiskolák kategóriájában döntőbe jutott Kájló Veronika (a Radnóti Miklós Altalános Iskola és Kísérleti Gimnázium III. C. osztályos tanulója; felkészítő tanára: Eitler József), valamint Szabados Éva (a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola IV. C. osztályos tanulója; felkészítő tanára: Kovács Hedvig). A szakmunkásképző iskolák kategóriájából szintén ketten jutottak a döntőbe: Rácz Henrietta (a Bakay Nándor Szakmunkásképző Iskola II. osztályos tanulója; felkészítő tanára: Fűrész Csilla), és Németh Helga (a Kereskedelmi és Vendéglátóipari szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskola III. osztályos tanulója; felkészítő tanára: Csákné Kincses Éva).