Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-17 / 65. szám

KEDD, 1992. MÁRC. 17. A HELYZET 5 Osztják az egészségbiztosítási kártyát wtlotwwt t**t Július elseje után a betegbiztosítási igazolvánnyal rendelkezők vehetik igénybe díjtalanul, illetve társadalombiztosítási támogatással az egészségügyi szolgáltatásokat. A Népességnyilvántartó Hivatal hamarosan megkezdi az igazolványok postázását. Először - a márciusi nyugellátással együtt - a nyugdíjasok kapják meg, akiknek igazolványát a Nyugdíjfolyósító Intézet már érvényesítve küldi ki. A nyugdíjasoknak ezért csupán annyi a teendőjük, hogy az új biztosítási igazolvánnyal elmennek választott háziorvosukhoz, és neki adják le igazolványukat. A nyugdíjasokon kívül valamennyi magyar állampolgárnak magának kell érvényesíttetni biztosítási igazolványát. Azok, akik munkaviszonyban állnak, saját illetve eltartott hozzátartozójuk kártyáját a munkáltatójukkal érvényesíttetik. A munkanélküli ellátásból élők a lakóhelyük szerinti munkaügyi központban, a rendszeres szociális segélyben vagy ápolási díjban részesülők pedig lakóhelyük önkormányzatánál érvényesíthetik betegbiztosítási igazolványukat. Az egyéni vállalkozók és eltartott hozzátartozóik igazolványának érvényesítése a lakóhelyük szerinti társadalombiztosítási igazgatóság feladata. Azok, akik egyik - eddig felsorolt - csoportba sem tartoznak, lakóhelyük önkormányzatánál kérjék az érvényesítést. Ugyanaz a teendő a gyermek biztosítási kártyájával, mint a felnőttekével. A különbség az, hogy a választott gyermekon'osnak kell átadni a gyermek érvényesített betegbiztosítási kártyáját. Az érvényes igazolványokat első alkalommal akkor használják, amikor felkeresik választott orvosukat, és átadják neki a kártyát. Ezért azonban nem szükséges külön elmenni az orvoshoz, elég, ha akkor adják le kártyájukat, amikor egyébként is - betegség miatt - felkeresnék őt. A választott orvos az igazolványt lepecsételi, és ezzel igazolja, hogy vállalja a hozzá bizalommal forduló gyógykezelését. A betegbiztosítási igazolványokat - a tervek szerint - április 15-ig valamennyi magyar állampolgár megkapja. Az egészségügyi ellátás az átalakítás ideje alatt is folyamatos lesz, s csak július elseje után ellenőrzik, hogy az igazolvány érvényes vagy sem. Az esetleges érvénytelenség ellenére is ellátják a sürgős, életveszélyes eseteket, s csak a beteg felgyógyulását követő 15 nap elteltével kérik az érvényes igazolvány bemutatását. K. K. Szegénypárt - Szegeden? (Folytatás az I. oldalról.) Kit tekint szegénynek, azaz kiknek a támogatására számít a szövetség? - Nem csak az a szegény, aki a kukában matat. Nincs vagyonhoz kötve ez a kategória, mert padlóra kerülhet egy ma még menő vállalkozó is. A lehetetlen adórendszer, az emelkedő árak miatt elszegényedő emberek támogatására számítunk. - Miért alakították meg a „szegények pártját"? - Mert a szegény ember érdekeit senki sem képviseli! A Parlamentben mindenféle témában megszólalnak a képviselők, de még egyszer sem hallottam, hogy valaki megkérdezte volna: bírjátok-e a terheket? Túrjuk a földet, gürizünk, de megélni nem tudunk. Senki, egyetlen politikus sem szólal meg. dönt a mi szempontunkból. A népre zúdított terhek csökkentését tekintjük célunknak. Mert azért mégis csak túlzás, hogy az elmúlt évtizedek minden hibájáért csupán mi fizessünk! Politikai vonalon kívánunk szót emelni a sok-sok igazságtalanságért. ami a gürcölő embereket éri. Megalakulásunkat a belpolitikai helyzet romlása, az életszínvonal süllyedése, az elszegényedők táborának rohamos növekedése tette szükségessé. - Oföldeák polgárai hogyan fogadták, hogy a Szegények Nemzeti Szövetsége országos központját éppen ebben a faluban rendezte be? A polgármester szombati rádiónyilatkozata szerint ő nem örvend, a párt alapítóit alkoholisták gyülekezetének, tagjait naplopóknak tekinti... - Kijelenthetem, a tíz alapítótag közül egyikünknek sem kellett alkoholelvonókúra vonulnia. Ketten rokkantnyugdíjasok vagyunk, de a többiek aktív dolgozók. Óföldeák a többi kisvároshoz, faluhoz hasonló helyzetű település. Azért jelöltük meg éppen ezt a falut szövetségünk székhelyeként, mert elegünk van abból, hogy minden párt, minden vezető Budapesten tömörül. - Megalakulása óta hányan csatlakoztak a szervezethez? - A pontos számadatot nem tudom, mert a tagtoborzás, a helyi szervezetek megalakítása tart. Óföldeákon kívül Makón működik, Csongrádon, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Maroslellén most szerveződik csoportunk. A szegedieket is szeretnénk megnyerni. A tagtoborzó gyűlésünkre meghívtuk Lehmann Istvánt, a megyei közgyűlés elnökét és Tóth Józsefet, az MSZOSZ megyei képviselőjét, mert erkölcsi támogatásukról biztosították szervezetünket. Szeretnénk, ha minél több embernek sikerülne elmondani, hogy azokat kívánjuk szolgálni és képviselni, akik a jobb megélhetésért, életszínvonaluk süllyedése ellen harcolnak. Ifjúsági alapítány pályázati felhívás A Dél-magyarországi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kuratóriuma döntött arról, hogy ez évben, a Csongrád megyében élő gyermekek, fiatalok támogatására 2 millió forintot fordít, amelyből pályázat útján lehet részesülni. Az alapítvány támogatja azokat a - döntően iskolán kívüli, gyermek és/Vagy ifjúsági korosztályokat érintő - kezdeményezéseket,, amelyeket a Csongrád megyében élő, szerveződő vagy már működő közösségek, illetve egyének nyújtanak be, ez évben bármikor. A keretösszeg 800 ezer forint. Támogatják azokat a Csongrád megyei gyermekeket és fiatalokat, akik iskolán kívüli tevékenységükből született önálló vagy csoportos alkotással kívánnak bemutatkozni. A rendelkezésre álló keretösszeg: 400 ezer forint, s a pályázatok egész évben, bármikor benyújthatók. A pályázatokat a következő címre küldhetik: 6720 Szeged Deák Ferenc u. 29. vagy 6701 Pf. 1091. Az alapítvány ez év június 15. és augusztus 21. között, tíz héten keresztül, 5 napos turnusokban nyári tábort szervez 6-12 (14) éves gyermekek számárá. A táborozáson hetente 120 Csongrád megyében élő az iskolában jelentkező és ott szociális szempontok alapján kiválasztott - gyermek vehet részt, minimális szülői térítési díjért. A nyári tábor jelentkezési és pályázati feltételeiről később részletes tájékoztatást adunk. Mindazok, akik az alapítványt anyagilag támogatni kívánják a következő számlaszámon tehetik meg: Dunabank Rt. szegedi fiókja 289-98950-0080. U. I. A Déli Autópálya Kft. újabb tagokkal bővült (Folytatás az 1. oldalról.) A legteljesebb nyilvánosság előtt zajlottak az előkészítés mozzanatai később is. Hogy ennek, vagy az átalakulási folyamat hatásának tudható-e be, nem cikkünk témája, az azonban biztosan érzékelhető: a korábbi ellenállás, értetlenkedés mára alábbhagyott, mind a közlekedési tárca működési területén, mind a közvéleményben, melynek a „zöld" rétege volt persze a leghangosabb ellenző. Tegnap dr. Debreczeni Ferenc, a kft. vállalkozási igazgatója e szemléletbeli változásokról is szólt szegedi sajtótájékoztatóján. Megtudtuk tőle, hogy a közelmúltban újabb tagokkal szaporodott társaságuk, s a jelenlegi árakon hárommilliárd dollár értékű beruházásnak már kétszáznál több az alaptőkében részes pártolója, köztük 170-re emelkedett az önkormányzatok száma. Ha az építkezés megindul - egy időben több pályaszakaszon is, s várhatóan 1993 második felében -, húszezer új munkahely teremtődik a pálya vonzáskörzetében, s az érintett önkormányzatok a becslések szerint évente 20-25 milliárd forint adóbevételhez jutnak. (Ez az összeg megegyezik az Expo állami kötelezettségvállalásának teljesítéséhez szükséges pénzzel. De mint a vállalkozási igazgató elmondta, ők szándékosan nem hegyezik ki érvelésüket a világkiállításra, egyrészt mert az autópálya ügye üzleti ügy az Expótól függetlenül is, másrészt politikamentes...) Új fejlemény az előkészítési folyamatban, hogy a közlekedési tárca a koncesszióba adás tenderének állami kiírásától már nem zárkózik el - mint az egy közelmúltbeli parlamenti interpellációra adott válaszból kiderült - , csupán két feltételhez köti azt. A kft.-nek a beruházás tőkefedezetét bizonyítania kell, valamint építési engedélyekkel kell rendelkeznie. Az előbbi nem gond, mert legalább nyolc-kilenc, komoly és tőkeerős cég - Kanadától Izraelig - mutatja vállalkozási hajlamát máris, van köztük, mely hazája állami garanciájával rendelkezik a behozandó tőkére. Ami az építési engedélyeket illeti, már mutatkoznak nehézségek, hiszen az 1970-es (!) keltezésű szabályozás szerint a benyújtandó tervek léptékét alkalmazva 35 méterenkénti elképzeléssorozatra kellene a hatósági engedélyeket megkérni, ami a munka tervezési fázisa előtt nyilvánvalóan képtelenség. A „déliek" abban bíznak, hogy a tárca a maga autópálya-irodája kedvéért is kezdeményezni fogja e lehetetlen szabályozás feloldását. A környezetvédők aggályaira utalva Debreczeni Ferenc elmondta: a tervezett útvonal ökológiai szempontokra tekintettel hosszabbodott meg 70 kilométerrel, s csak ha a tisztán környezetvédelmi költségeket vesszük, az a 17 milliárd is több, mint amit ma az egész országban ilyen célra fordítanak. A pusztaszeri tájvédelmi körzetet féltőket megnyugtatandó: a pálya csak ott érinti a körzetet, ahol az ártér van - ott pedig a sztrádát lábakra állítják majd. Csongrád megyében még a dóci lőtér okozott fejtörést, amelynél a védőtávolságból valószínűleg „lopni kell egy kicsit", de ezügyben a készséges honvédelmi tárcával folyamatosan egyeztetnek, s már a műszaki megoldást is kidolgozták. Összességében a vállalkozási igazgató bizakodónak látszott, s mint mondta: a déli autópálya legnagyobb nyereségének nem is a gépjárművek gyorsabb, olcsóbb, biztonságosabb áramlását tartják, hanem a hétszáz kilométeres nyomvonal mentére beáramló tőkéét, menedzsmentét. Az sem mellékes persze, hogy a szatymazi őszibarack mennyivel gyorsabban ott lehet a grazi nagyvásártelepen... PÁLFY KATALIN Ma még csak álom.. Ki darabolta fel Jónás Mátyást? (5.) Az eltűnt lövedék A nyomozás még nem fejeződött be, bár Kiss Mihály tett egy beismerő vallomást, megmutatta a holttestet a tóban, s meg az Ecser melletti elhagyott mellékúton is azt a néhány négyzetmétert, ahol fejbe lőtte Jónás Mátyást. Jártam azon a mellékúton. Alig egy autónyi széles, gider-gödör betoncsík végeláthatatlanul. Akácbolaok ü lnek az út két oldalán, s végig, ameddig a szem ellát, szemétkupacokon üt ki a gaz. Azon a novemberi napon már teljes sötétségben jártak itt gyilkos és áldozata. Ha itt jártak. Nincs semmiféle tájékozódási pont, amihez az egyik métert jobban köthetném, mint a másikat. Nekem itt minden egyforma. Alighanem egyforma Kiss Mihálynak is, hiszen néhány nappal ezelőttig nem sikerült azonosítani a helyszínt. Gondolom, nem találták - ennyi idő után vajon hogyan is találhatták volna meg? - Jónás Mátyás vérnyomait. De nem lelték meg a 9 milliméteres Browning hüvelyét sem. Pedig fémkeresővel kutattak többen! Össze is szedtek minden vackot: konzervdobozt, drótot, fémkacatot. Pedig fontos volna megtalálni a pontos helyszínt, a lövedéket, hogy azonosítható legyen Kiss Mihály fegyverének huzagolásával. Tanúra számítani lehetetlen. Sötét volt, hideg és ezen az úton egyszerűen nem jár senki. Nem vezet már ugyanis sehová. Ha itt volt, alaposan, jól választották ki szegény Jónás Mátyás kivégzésének helyét. Vajon miért nem villant át az agyán, amikor a csodálatos autó kerekei alá ez a nyomorult üt került: valami nincs rendben? Vagy eszébe is jutott, de már hiába? Nehéz szívvel csöngetek föl a lakótelepi lakás kaputelefonján özvegy Kiss Mihálynéfioz. Szeretném tudni, mit gondol? És azt is, milyennek ismerte kisebbik fiát, Mihályt, aki magát gyilkosnak vallja. Gyilkosnak, a legrosszabb fajtából. Tiszta, rendezett lakás ajtaja nyílik meg. Az egyetlen lakó talán némi örömet is érez, hogy rácsöngettem. Hajlandó is beszélgetni velem az apró termetű, ősz asszony. Az étkezőben telepedünk meg. Itt élt Kiss Mihály. Ide járt haza, itt ábrándozott a csodaautóról, itt tervelte ki minden lépését. Az étkező egyik falán telefont hordó íróasztalka, pedáns rendben rajta minden. Innen hívta vajon Jónásékat? Kiss Mihály szobája a nappaliból nyílik. Egy ruhásszekrény a hetvenes évekből, piros-fekete műbőrrel bevont két fotel, lenyitható ágy, asztal. Még annyit fog föl a szemem a rövid idő alatt, hogy a szekrény tetejére ugyancsak szép számú italos üveget állítottak porfogónak. Egyik sem hazai nedűt tartalmaz, és mind bontatlan. Özvegy Kiss Mihályné gyakran kapja elő a zsebkendőjét, de már ritkán tud könnyeket sírni. Elsírta azokat az elmúlt napok magányosságában. - A Misi? Mindig is csöndes volt gyereknek. A bátyja jobban benne volt mindenben. - Jól tanult? - Jól. Nem volt osztályelső, nem volt lángész, de mindennel végzett, amibe belefogott. Katonaként kitüntetést kapott, papír van róla. Nem volt vele semmi baj, soha. Rendőrnek is nagyon megfelelt, rögtön a katonaság után került oda, mindjárt traffipaxra, hát azt nagyon szerette. - Miért nem nősült meg? - Nem tudom. Volt egy komolyabb lányismerőse is, de nem vette el, s azután a lány férjhez is ment. Azt mondogatta mindig: úgy járjak, mint a bátyám? Mert az, ugye, elvált az első feleségétől... - Jó testvérek voltak? - Jók. Az Öcsi... a Misi... volt a kisebb. Szerették egymás mindig. - Kocsma? - Soha. Nem ivott, nem cigarettázott, de nagyon el sem járt itthonról. Olyan visszahúzódó fajta. Tudott bolondoskodni. Bárhová is mentünk, föltalálta magát. - Volt egy balesete. - Volt. Akkor változott meg - gyűri markában apróra a zsebkendőt bogos ujjaival. - A trabantos meghalt. Mondogatta nekem sokat, hogy hidd el, anyu, nem tehettem róla. Próbáltam kikerülni, de nem lehetett. Olyan búskomor lett. Régebben, amikor még családi házban laktunk, enyhébb estéken körbejártuk a környéket, néztük az épülő családi házakat, a kerteket, azokról olyan jól elbeszélgettünk. Azóta viszont semmi. Akármit kérdeztem, csak azt felelte, hogy nem tartozik rád. Már nem volt olyan közlékeny. Bántotta a baleset, meg az is, hogy a rendőrségtől eljött - Jött vagy küldték? - koppan ki belőlem illetlenül. Hátha nem is tud semmiféle szóbeszédről ez az asszony? De nem riasztja meg a kérdés. - O azt mondta, hogy jött. Mit kételkedjek? Nekem mindig igazat mondott kicsi gyerekként is. És, tudja, soha nem veszekedett, hangos szavát nem vette senki. Ebben a házban mindig csönd volt és békesség. Eddig - fakad sírva, s hol a könnyeit törölgeti, hol meg ellenőrizetlen és fölösleges mozdulatokkal az asztal lapját simogatja, mintha morzsákat hessentene le. Nincsenek morzsák. Csak a fia életének morzsái. - Mit tetszik gondolni, Miska megcsinálta ezt...? - Nem tudom. Nem tudom. Mert néha úgy ír a börtönből, mintha nem csinálta volna meg. Én semmit nem vettem észre... - dől a könnye, azok között küszködi ki a szavakat. - Nem is tudom elképzelni, hogy igen vagy nem. Semmi olyat nem találtam, hogy itt valamilyen ruha... ing... hogy a cipő... itt semmi nem volt véres, foltos... én mostam rá. Nem tudom - koppan oda keskeny ökle az asztalra. (Folytatjuk.) HORTOBÁGYI ZOLTÁN