Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-17 / 65. szám

HL ^P^^ J ALAPÍTVA: 1910-BEN DELMAQYAF i iih'iiiiii • «sc—«—apgMa KEDD, 1992. MÁRC. 17., 82. ÉVF. 65. SZÁM Csökken az ellenállás - a lendület töretlen A Déli Autópálya Kft. újabb tagokkal bővült Tessék ma eljutni Magyarországon át az osztrák határtól az ukrajnaiig! Vagy tessék Kaposvártól elautózni Debrecenbe! És kéretik az elhasznált idegeket, időt, üzemanyagot, járműkopást, baleseti kockázatot megsaccolni. Aztán tessék ugyanezt gondolatban végigjátszani a ma még csak papíron létező, de megvalósulásához mind közelebb álló, úgynevezett déli autópályán. Azon a Dunántúlt, Alföldet ívesen átszelő, Budapestet elkerülő, eddig úttal össze nem kötött városokat egy szálra felfűző kétszer két sávon, ORSZÁG HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 222 FT, ARA: 9,60 FT melynek létrehozására debreceni központtal alakult korábban egy kft. Azt a célt tűzte ki maga elé, hogy tisztán vállalkozási alapon, az állami költségvetést nem terhelve körülbelül 1996-97-re 700 kilométerrel bővíti Magyarország úthálózatát, s ezzel eddig hátrányos helyzetű térségeket kapcsol be az ország és persze kontinensünk vérkeringésébe. Talán nem túlzás azt állítani: nem aratott osztatlan sikert az elképzelés, amikor először nyilvánosságra hozták. (Folytatás az 5. oldalon.) \t* sp Önkormányzati lakáskoncepció * A csótányos szocializmustól a piaci lakbérekig Az önkormányzati lakásvagyonról Steinbeck kedves csirkefogója, Danny jut az ember eszébe. Danny házat örököl: tulajdonos lesz; de a ház nem sokat ér, Danny nem is nagyon tud mit kezdeni vele. Lakókat vesz oda, akik azonban éppen olyan szegények, mint ő maga, még a lakbért sem tudja tőlük beszedni. Furcsa helyzetbe kerül: igazából semmije sincs, a tulajdonlás felelőssége viszont annyira nyomasztja, hogy másról sem tud beszélni. Hohó! - mondhatja bárki, az önkormányzatnak igenis van vagyona. A hatalmas, patinás belvárosi házak! Hát igen! Ott van például a Virág cukrászda épülete. A választás ebben az esetben roppant egyszerű: vagy eladják, vagy összedől. Mert a százmilliós felújításra egyszerűen nincs pénz. A közvélemény azonban ma még nehezen fogadja el a kiárusítás gondolatát. Pedig a felügyelőbizottság és az IKV illetékesei egyre határozottabban állítják: az épületek egy részének eladásából fel lehetne újítani a megmaradókat. Vagyis így vagy úgy, de megmenthetnék valamennyit. De mit adjanak el? A Belvárost? Az önkormányzat számára elveszne a vagyon legértékesebb része. A házgyári övezeteket? Minden ötven, száz vagy kétszáz eladott panellakás volna elegendő egy, azaz egy darab belvárosi ház újjávarázsolására. Az anyagi erő híján az önkormányzat moccanni sem tud. Akkor a pénznek nem volt értéke, amikor mindenki szegény volt. E korszakot nevezték kommunizmusnak. Azt folyamatosan építeni kellett, az újnak mindig elsőbbsége volt a régi rendbehozatalával szemben. Megesett. Szeged arculatát meghatározó épületet pusztulni hagytak, mert a felújítás rubrikája nullán állt. A helyén újat építettek, mert erre viszont mindig volt pénz. A leggyakrabban sötét lépcsőházas, drága üzemű 10 emeletes panelokat. Ezek mellett az akkori politika fő érve ez volt: egy tömbben 60 család jut lakáshoz! Noha váltig erősítgették, hogy el fog halni, az állam elég sokat vállalt magára. Csak jelképes összegű lakbért kért, s gondoskodása a legapróbb dolgokra is kiterjedt. Cserélte a berendezéseket (fürdőkádat, gáztűzhelyet, csapokat, bojlert, konvektort stb.), festett, ragasztott, javított stb. Ha valami elromlott, elég volt egy telefon, s a vállalat embere előbb-utóbb megjelent. Az első nagy változást az 1971-es (Folytatás a 3. oldalon. ) FÓKUSZ LOVAGIAS LÉGKÖRBEN: MUK-MUOSZ. „A két szövetség képviselői a békés és lovagias légkörű megbeszélésen megállapodtak abban, hogy a MUK által írásban megfogalmazott javaslatokat a MUOSZ elnöksége megvitatja és a rövidesen összehívandó választmány elé terjeszti" - húzza alá a ket szervezet vezetőinek hétfői közös nyilatkozata. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában rendezett találkozón a MUOSZ részéről Bodor Pál elnök és Bencsik Gábor főtitkár vett részt, míg a Magyar Újságírók Közösségét Kósa Csaba elnök és Stefka István ügyvezető titkár képviselte. ^S ELBOCSÁTJÁK RÓZSA T. ENDRÉT. „Elbocsátás" fegyelmi büntetéssel sújtotta Rózsa T. Endre újságírót a Magyar Rádió elnöke, mivel „alaptalan vádaskodásával gazdasági hátrányokat okozott a Magyar Rádiónak, és súlyosan sértette az intézmény jó hírnevét." ""S ELHUNYT HEGYESI JÁNOS KÖLTŐ. Elhunyt Ilegyesi János költő, a Nemzeti Parasztpárt egyik kiemelkedő alakja. Temetése március 18-án lesz Füzesgyarmaton. Hegyesi János 1899-ben született; első írásai 1935-től jelentek meg, s azóta számos kötete látott napvilágot. A Nemzeti Parasztpárt tagja, országgyűlési képviselő volt, a debreceni ideiglenes nemzetgyűlés megnyitásakor a parasztpárt egyik vezérszónokaként szerepelt. Az 1956-os forradalmat követő megtorlás során űgv megverték, hogy majdnem belehalt sérüléseibe. ^\ NÉGYSZÁZMILLIÓS KÁR. Klestenitz Istvánnak, a Magyar Hitel Bank volt kiskőrösi fiókvezetőjének 5 millió forint értékben lett volna joga váltókra bankkezességet, illetve bankgaranciát vállalnia. A rendőrség megállapítása szerint azonban a bankár ennél sokkal bőkezűbb volt: 30 váltóra vállalt bankkezeséget, és négy esetben bankgaranciát, mintegy 3,6 milliárd forint összértékben. A kiállított, fedezet nélküli váltók értékét végül is leszámítolásuk és benyújtásuk révén az MHB-nak kellelt kifizetnie, mint kezesnek. A bank négyszer kényszerült így fizetni - eddig mintegy 400 millió forintot. ÁLDOZATOK. 376-ra emelkedett a múlt pénteki törökországi földrengés halálos áldozatainak a száma. A nemzetközi és helyi mcntSalakulatok hétfőig 670 sebesültről számoltak be azzal a 70 újabb sérülttel együtt, akiket a vasárnap délutáni, 6-os erősségű rezgés temetett a romok alá. ^\ HATVANKÉT KILÓ HEROIN. Hatvankét kilogramm heroin került elő hétfőn Bariban, egy török tehergépkocsiból - közölte az olasz rendőrség. A kompon Görögországból érkezett szállítmány utcai értéke ötvenmillió dollár. Tíz nap leforgása alatt ez volt az olasz rendőrség második nagy fogása. A hónap elején ugyancsak egy Bari kikötőjébe érkezett török kamionban hetvenegy kiló heroint foglaltak le. Az egyik szegedi postarabló bajai rendőr volt A múlt hét csütörtökjén történt szegedi postarablás újabb részleteivel ismertette meg az újságírókat dr. Imolya Imre, a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatal vezetője. Mint kiderült, a két álarcos rabló egyike, Deli Attila rendőr, a bajai kapitányságon negyedik hónapja szolgálatot teljesítő őrmester volt. A 23 éves fiatalember az egyenruhás szolgálat hat hónapos próbaidejét töltötte. Bűntársa, Farkas Ferenc Nemesnádudvarra való, Delivel együtt teljesítette a sorkatonai szolgálatot, onnan az ismeretségük. Farkas az utóbbi időben munkanélküli-segélyből élt, a kezdő rendőri fizetés sem fedezhette Deli kiadásait - pénztelenségtől szenvedtek mindketten. A rablást előre kitervelték, közölte az ügyben most már illetékes nyomozóhivatal vezetője. Úgy vélték, Bács megyében nagy a veszélye, hogy Delit felismerik, ezért kerestek messzebb, történetesen Szegeden kifosztásra alkalmas postahivatalt. Jó néhányban terepszemlét is tartottak, míg rátaláltak a „legalkalmasabbra", a Hattyason lévőre. Mellette szólt az az érv is, hogy onnan feltételezhetően kevésbé ellenőrzött földúton menekülhetnek. A sikeres postarablás biztosítékát az őrmester szolgálati fegyverében látták. Remélték, a pisztoly kellő mértékű fenyegetettséget és rémületet kelt a rablás elszenvedőiben. Nem is az elrettentésben volt hiba, a postán lévő 124 ezer forintot meg is kapták, menekülniük nem sikerült: nyolc órán belül megtalálták őket. MAG Szegénypárt - Szegeden ? ">CV „Gürizünk, de megélni nem tudunk... „A kisnyugdíjasokat, a munkanélkülieket, az éhbérért dolgozókat, vagyis a szegényeket egyik párt sem képviseli" - fogalmazott Gulyás József, a megyénkben életre hívott Szegények Nemzeti Szövetségének országos elnöke. A szociológusok, politológusok által kissé „tudományosabban" megfogalmazott helyzet megoldására január végén Oföldeákoó megalapították azt a szövetséget, mely nek a megyében azóta újabb sejtjei alakulnak. A „szegénypárt" első szegedi tagtoborzó fórumát szerdán 17 órától, a szakszervezetek Eszperantó utcai székházában tartják. Ebből az alkalomból kérdeztük a párt vezetőjét. (Interjúnk az 5. oldalon.) Egy tál meleg étel az ingyenkonyhán AJÁNLAT Vásár és fizetés „Minden gonoszságra képesek" 4 Egykezes ceruza „Darabomat el nem játszatja, de azért dolgozhatnánk együtt" 6 Tantárgy a kajak-kenu „Az egvesűletnél lapátra tettek" 8 Bírált Alkotmánybíróság Sokat támadják mostanság az Alkotmánybíróságot. A transzparenseken a felvonulók azt írják, megcsúfolta '56-ot, meg hogy védelmébe vette a gyilkosokat. Persze azok, akik például a Le.x Zétényiről szóló döntése miatt kétségbevonják kompetenciáját is, a köztársasági elnök hatásköréről szóló döntésére azért hivatkoznak - például a tévés alelnökök kinevezése kapcsán. Mondják: az Alkotmánybíróság politikai döntéseket hoz. Pedig csak teszi a dolgát: az eléje tett jogszabályokról eldönti, összeegyeztethetőnek tartja-e őket az alaptön'énnyel. Persze ezeknek a jogi döntéseknek sokszor politikai tartalmuk is van. Ez egyébként nem szükségszerű dolog, a magyar politikai rendszer jellegéből következik. Abból ugyanis, hogy a legtöbb fontos kérdésben nem jutnak konszenzusra a politikai élet szereplői, s aztán saját állásponjuk igazolása végett fordulnak a magas testülethez. Amit képtelenek elérni a Parlamentben vagy a tárgyalóasztalnál, azt szeretnék az Alkotmánybírósággal kimon'datni. Azaz olyasmire kényszerítik a testületet, ami nem lenne feladata: tegyen igazságot a marakodó pártok között. Az alkotmánybírák is érzik e helyzet fonákságát, s menekülnének ebbó'l a számukra idegen szerepből. Sólyom László, a testület elnöke épp az elévülési törvény kapcsán nyilatkozta: a vita során felmerült, hogy ajánljanak alkotmányos megoldási javaslatokat a törvényhozóknak, ám ezt elvetették. Ez ugyanis nem az ő dolguk. Emlékezetes aztán egy régebbi eset is, amikor a miniszterelnök kért előzetes normakontrollt a testülettől a kárpótlási törvény tervezetével kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság nem mondott véleményt, nem akarta befolyásolni a törvényhozási folyamatot. Jól nevelt demokráciákban a közélet szereplői tartózkodnak attól, hogy nyilvánosan támadják az Alkotmánybíróság ítéleteit, s főképpen,nem vonják kétségbe elfogulatlanságát és szaktudását. Ez egyszerűen nem illik. Nálunk pedig üdvös volna, ha a politikai kérdések a politikai küzdőtereken, az Országgyűlésben, vitákon, tárgyalóasztalnál dőlnének el, s nem bíróság előtt. Az ítélet iránt ugyanis kevés empátiát tud tanúsítani az, akire nézve az hátrányos. Ennél mégis csak jobb az ésszerű kompromisszum. MAROK TAMÁS