Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. MÁRC. 16. Az alkotómunka elismerése Kossuth-díjasok AscJíer Tamás Jászai Mari-dijas, érdemes művész, a kaposvári Csíky Gergely Színház főren­dezője; Ágh István József Attila-díjas költő; Kencsik István szobrászművész; Fodor András József Attila-díjas költő; Horváth József színűvész. Jászai Mari-díjas, kiváló művész; herényi József Ybl Miklós-díjas építész; Kováts Kolos Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, a Magyar Állami Operaház magánénekese; Nádas Péter József Attila-díjas író; Orbán Ottó József Attila-díjas költő, író, műfordító: Pesovár Ernő Erkel Ferenc-díjas tánctörténész: Raksán.vi Gellért színűvész. Jászai Mari-díjas kiváló művész; Szalay Lajos grafikusművész, kiváló művész; Sz.őts István filmrendező; Zador Anna művészettörténész; Sütő András romániai magyar író. Széchenyi-díjas Ranhidi Antal nyugalmazott repü­lőgéptcrvez.ő-mérnök; Kenda Kálmán történész, címzetes egyetemi tanár, az. MTA rendes tagja, a Ráday Gyűjtemény igaz­gatója; Benedek István orvos, író: Eügedi Erik történész, címzetes egyetemi tanár, a töriénelem­• ludomány doktora; 'Gergely János orvos, az MTA rendes lagja, az ELTE tanszékve­zető egyetemi tanára; Győrffy György történész, az MTA rendes tagja; Juhásr-Nagv Pál, az ELTE egye­lcnuTafiíHl', áz MTA levelező tagja; Kákosy László egyiptológus, a történclcmlud»n)ál)iJÍelUör.iLJL/ RLTE-tMszéluiezetó egyetemi "tanára; ~ <• m <l „ MTA levelező tagja, a BME egye­temi tanára; Kretz.oi Miklós paleontológus, a földtudomány doktora, nyugalma­zott egyetemi tanár: Lajtha György Ybl Miklós-díjas okleveles mérnök, a műszaki tudo­mány doktora, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Távközlési Válla­lat főmunkatársa: Lendvai Ernő Erkel Ferenc-díjas zenetörténész, a zenetudomány doktora; Nemeskürthy István Balázs Béla­díjas, József Attila-díjas filmtör­ténész, író, az irodalomtudomány doktora, a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola egyetemi tanára; Pais István, a Kertészeti és Élelmi­szeripari Egyetem Apáczai Csere tónus-díjas tanszékvezető egyetemi tanára,mezőgazdasági tudomány „Kelemen Fliídrí í»rvW;rfínr/ctev. doktora; «egyetemi tanár.!/ Wvosrtulomány Váradi Imréné Németh Mária, a doktora, a SOTE I. számú Belgyó­gyászati Klinika tudományos tanácsadója: Kollár Lajos okleveles mérnök, az Fővárosi Növényegészségiigyi és Talajvédelmi Állomás szaktanács­adója, a mezőgazdasági tudomány doktora. Megosztott Széchenyi-díjas: •Bagdy Dániel orvos-biokémiktfi', ar rvrrtwrtdomiuvy^JokUíia. 4. "n^yézerktiMtrt bitére* Közös Vállalat tudományos csoportveze­tője. Bajusz Sándor állami-díjas vegyész, a kémiai tudomány dok­tora, a Gyógyszerkutató Intézet Közös Vállalat osztályvezetője; 'Leindler László matematikus, az MTA rendes tagja, a JATE tan­székvezető egyetemi tanára, Tan­dori Károly Kossuth-díjas mate­matikus, az MTA rendes tagja, a JATE tanszékvezető egyetemi tanára. Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetettje: Kekfte Gvflta író: -"» Marmatliy Attila, u ELTE egye­temi tanára; kolozsvári Grandpierre Emil Kossuth-díjas fró: Lukács Margit Kossuth-díjas színművész; Mensáros László Kossuth-díjas színművész; Stnkovils Imre Kossuth-díjas színművész; Dr. Szabó Zoltán egyetemi tanár, szívsebész; Szőnyi Erzsébet zeneszerző, ny. egyetemi tanár: Tolnay Klári Kossuth-díjas szín­művész; Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetettje Bájjány Tamás költő, író; Röröcz József nyugalmazott iparos (svájci állampolgár); Cornides fstván címzetes egye­temi tanár: Gonda János zeneszerző; Gyurkovics Tibor író, költő; Mater Juhász Mária, az Angol Kisasszonyok egri középiskolája igazgatója: Marc/is Demeter operaénekes: Molnár Aurél nyugalmazott új­ságíró; Rákos Sándor író; Rátosi Ernő, a MOL Magyar Olaj­és Gázipari Rt. igazgatósági tagja: Szabti Miklós operaénekes; Tréfás György operaénekes; Zimányi József, az MTA levelező lagja, a Központi Fizikai Kutató­intézet kutatóprofesszora; Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje katonai tagozat kitüntetettje: Kátav József határőr ezredes; Preininger Ambrus honvéd vezér­Kopacsi Sándor nyugalmazott i;™ ^'.,., Simon Jojart Sándor honvéd ez­rendor vezérőrnagy; redes­l.áng László honvéd alezredes: Tőrincsi József határőr ezredes. Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje polgári tagozat kitüntetettje: Bakos János, a Magyar Távközlési Vállalat beruházási fóosz.lályve-, zető-hclyettcse; Barna B. Peter, az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézet tudományos' osztályvezetője: Benczédi Mihály né, a Magyar AlhiriWayulak gazdasági vezérigaz­gató-helyeitesc; Renkő l.ászlo, a Magyar Államvas- * utak nyugalmazott igazgatója: Dankó Imre, debreceni Déri Múzeum nyugalmazott igazgatója; ­Fehérvári Lászlói a Győr-Sop­ron-Ebunfurii Vaíül Rt. Vezérigaz­gató-helyettese: loke László színművész; Jenei Imre, a Magyar Hajózási Rt. amszterdami vezérképviselet ye­zetője; Juhász Béla irodalomtörténész, az Alföld című folyóirat szerkesztő­bizottságának elnöke; Mikes Lilla színművész, a Korona Pódium művészeti vezetője: Plachy Sándor, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztéri­um közúthálózat-fejlesztési osztály vezetője: Preiser Klára textil-iparművész; P. Szabó Éva textil-iparművész; Rátonyi Róbert színművész: Tasnády László zongoraművész, zeneszerző; Varga Sándor nyugalmazott lap­szerkesztő; Végh János nyugalmazott főmérnök. Magyar Kö/.társasági Érdemrend kiskeresztje katonai tagozat kitüntetettje: Balázs István honvéd alezredes; Háái/a József rendőr alezredes; Kfes Sjándor honvéd alezredes; Komlósi Lajos rendőr főhadnagy; Pető János honvéd alezredes. Oktatási és művészeti díjasaink Március 15-e ünnepéhez kapcsolódóan Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter 150 meghívottnak nyúj­totta át az 1992. évi oktatási és művészeti díjakat. Kitüntették a felsőoktatásban, a gyermeknevelésben, a gyógypedagógiai munkában, valamint a film-, a színházművészet, az irodalom, az ipar-, képző- és fotóművészet, a zeneművészet, valamint a tánc- és artistaművészet kiemelkedő képviselőit. A ki­tüntetettek között három szegedi egyetemi tanár, iskola­teremtő pedagógus, valamint egy szegedi balettmüvész is szerepel. Szent-Györgyi Albert-díj Szent-Györgyi Albert-díj Apáczai Csere János-díj Harangozó Gyula-díj Róna-Tas András Tandori Károly Szent-Györgyi Albert-díjat adományoztak dr. Róna-Tas András akadémikusnak, a JATE rektorának. Újságunk hasábjain októberben már vallott Róna­Tas András egyetemeszményé­ről. Eszerint a szó eredeti értel­mében az egyetemességben gondolkodik, és a tudomány különböző ágainak együtt­működését hangsúlyozza, bár ma már képtelenség, hogy valaki a tudomány egész világát felölelő tudással rendelkezzen. Valamint reméli, hogy 3-5 éven belül létrejön a szegedi univer­sitas, amely az európai mércét még akkor is megüti, ha fizikai­gazdasági alapjai nem lesznek európai színvonalon stabilak. Ugyancsak Szent-Györgyi Albert-díjat kapott dr. Tandori Károly akadémikus, a JATE Matematikai Tanszékcsoport­jának tanszékvezető tanára. Tandori Károly 1949 óta tanít a Bólyai Intézetben, ebből kis kitérővel 1951-54 között volt a Budapesti Műszaki Egyetem aspiránsa. 1962-ben megkapta a Kossuth-díj harmadik fokoza­tát. Az analízisen belül az álta­lános ortogonális sorok elméle­tével foglalkozik. Hogy az isko­lateremtésért járó elismeréseket mindig idősebb kollégák kap­ják, annak szerinte legegysze­rűbb magyarázata, hogy az iskolateremtéshez hosszú időre van szükség. Keserű Bálint Apáczai Csere János-díjban részesítették Keserű Bálintot a JATE tanárát, az irodalomtudo­mányok kandidátusát. Keserű Bálint 30 éve tanít Szegeden, többek között régi magyar iro­dalommal, művelődés- és neve­léstörténettel foglalkozik. A speciális kollégiumokon, publi­kációkban főkén azt hangsú­lyozza, hogy az oktatás külön­böző szintjein végzett kutatá­sokban le kell zárni a források föltárását és azok értékelésével olyan oktatási rendszert kell létrehozni, amely kapcsolódhat a nyugat-európai oktatási rend­szerhez. Az egyetemi munká­ban főként a posztgraduilis képzést részesíti előnyben. Zarnóczai Gizella Harangozó Gyula-díjat ado­mányoztak Zarnóczai Gizellá­nak, a Szegedi Nemzeti Színház magántáncosának a táncművé­szet terén folytatott alkotói, előadói és pedagógiai tevé­kenysége elismeréséül. Tavaly novemberében Zarnóczai Gizella elnyerte - a szakmabeliek sza­vazata alapján odaítélt - Tánc­művészek Szövetségének az Év táncosa díját is. A kitűnő ma­gántáncos szólószerepek egész sorával állt a szegedi publikum elé. Ezenkívül azt is vállalta, hogy rendszeresen fellépjen a Stúdióbalettben, ahol a kísérleti előadásokat létrehozó, tehetsé­ges fiatalokat segítette tudásá­val, tapasztalataival. Gosztonyi Péter A magyar honvédség a második világháborúban II. A gyorshadtest útja Ukrajnában A Dnyeszter folyó elérésével új szakasz kezdődött a honvédség keleti hadjáratában. Már július 6-án Werth Henrik íróasztalára került Gerd von Rndstedt tábornagynak, a német déli hadseregcsoport parancsnokának kívánsága a honvéd erők további felhaszná­lását illetően. Eszerint a németek a küszöbön álló ukrajnai hadműveletekhez csak a gyors­hadtestet igényelték a megfelelő kiegészítő egységekkel együtt. Azt javasolták, hogy a 8. határvadászdandár és az 1. hegyi dandár vál­jék ki az arcvonalból, és maradjon megszálló csapatként Galíciában. Weth döntése nem váratott magára sokáig: július 7-én beleegye­zését adta, hogy a kereken huszonnégyezer fős gyorshadtest német alárendeltségbe kerüljön. Ezzek a Kárpát-csoport mint had­műveleti egység megszűnt létezni. Szombat­helyi Ferenc altábornagy 1941. augusztus elsejével az elfoglalt szovjet területek katonai közigazgatási parancsnoka lett, az említett két magyar dandár pedig katonai közigazgatási feladatok ellátására Galíciában maradt. Július 8-án a Vörös János tábornok vezette 2. gépkocsizó dandár-Zalescsikinél átkelt a Dnyeszteren és a Szeret folyót is maga mö­gött hagyva, Gelobotcsikig nyomult előre. Követte őt a hadtest másik két dandára is. Július közepén a magyaroktól északra tevé­kenykedő német csapatok majd mindenütt elérték az 1939-es szovjet határt, és előké­születeket tettek az úgynevezett Sztálin­vonal, a régi, részben már leszerelt erődrend­szer áttörésére. A német déli hadse­regcsoport feladata lett a szovjet délnyugati front ben működött közre a magyar gyorshadtest, amely július 23-tói kezdve Tulcsin térségéből a Bug folyó nyugati partján a német 17. hadsereg alárendeltségében nyomult előre a Fekete-tenger irányába. A németek általánosságban meg voltak elégedve a magyarok teljesítményével. Igaz, az utánpótlás egy részét ők vették a kezükbe. Nem csak a honvédek élelmezéséről gon­doskodtak, de vállalták a német típusú lövegek lőszerellátását és a gépkocsik üzemanyagell üását is. Nyelvi problémát az egymás közó..i érintkezés nem okozott. A legtöbb magasabb rangú honvédtiszt még a monarchia idejében kezdte meg katonai pályafutását, s értett és beszélt németül. Ami meg a magyar katonai virtust illeti, azt a németek nemegyszer olyan fegyver­tényből ismerhették meg, mint amilyen 1941. augusztus elején Umanytól délre, Pervo­majszk körzetében történt. Egy német szem­tanú így örökítette meg a háború utáni A Bernben élő magyar hadtörténész hatalmas forrásanyagra támaszkodó krónikájának első hazai kiadása elé ezt írta: „A második világháború áldozatainak emlékére, a 2. magyar hadsereg hadba indulásának 50. évfordulóján." Az Európa kiadásában megjelenő könyvből részleteket közlünk. visszaemlékezésében az 1. lovasdandár 3. hu­szárezredének lovas szakaszát, amelyet Pong­rácz Pál ezredes vezetett: „Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mentén ásta be magát. Már négyszer ro­hamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromko­dott, a századparancsnokok azonban tehetet­lenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magya­rok megbolondultak! Lovasszázad lovasszá­zad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő arany parolis ezredesük kirántotta a kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágódott ki a szár­nyakra, az ezred pedig délutáni napban villanó kardokkal végigvágtázott a széles síkságon. Seydlitz rohamozhatott így valaha! Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm! Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel,, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely addig elkeseredett eíszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szabályjukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsik sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen." Az umanyi csata után a gyorshadtestet a német 1. páncéloscsoportnak rendelték alá. Pervomajszk város térségében gyülekeztek. Miklós Béla tábornok szívesen vette volna, ha dandárai nyolc-tíz nap pihenőt kapnak. Jelentette, hogy: „A kerékpárosok szíve, tü­deje tönkrevan. Harminckét napja pihenő nél­kül tart az előnyomulás. A kerékpár- és gép­kocsianyag gyökeres javításra szorul." De előtte megjegyezte, hogy a veszteségek arány­lag nem nagyok, mivel a gyorshadtest addig aránylag nyugodt frontszakaszon küzdött. A német hadvezetőség azonban versenyt futott az idővel, mert a visszavonuló szovjet csapatok nyomában akart maradni. Miklós Béla is megkapta az új parancsot: három dandárával forduljon délnek, és a Bug és Ingül közötti, körülbelül 35 kilométeres frontsávon közelítse meg a fekete-tengeri Nyikolajev kikötővárost. Hogy az ellenfelet előrenyomulásában késleltesse, a szovjet hadvezetőség a visszavonulás során előszere­tettel gyakorolta a sztálini felégetett föld taktikáját. Lengyel Béla altábornagy írta háború utáni visszaemlékezséében: „Apoka­liptikus látványt nyújtott" a hadműveleti terület a fáklyaként lobogó falvakkal és tanyákkal." Augusztus 14-én a gyorshadtest első egységei elérték Nyikolajev városát. Ott a német hadvezetőség megállította a támadást. Amíg ugyanis a magyarok északról közelítet­ték meg e fontos fekete-tengeri kikötővárost, addig nyugatról a német 11. hadsereg alá­rendeltségében román kötelékek is beértek Nyikolajevbc. A német hadvezetőség tisztá­ban volt a magyar-román viszállyal. El kellet kerülni, hogy a két szövetséges hadsereg esetleg Nyikolajev ostroma ürügyén egymásnak essék. Tehát bölcsen úgy döntöttek, hogy sem a román, sem a magyar csapatokat nem engedik be a városba. Az olasz Torino-hadosztályt a Bug déli vonalára felvonultatva a lehetőségét is kiküszöbölték annak, hogy a román és a magyar katonák érintkezésbe kerüljenek egymással. Nyikolajevet augusztus 16-án német csapatok foglalták el. A nyikolajevi előrenyomulás után a gyorshadtest még keletebbre került. Krivoj Rog területét jelölték ki gyülekezési célra. A beérkezett csapatoknak ott módjukban volt pár napot pihenni. Különösen az 1. lovasdan­dár sínylette meg az elmúlt heteket: a rossz utak, az óriási távolságok és a július-augusz­tusi ukrajnai hőség, illetve a vízhiány szinte megtizedelte a lóállományt. Augusztus má­sodik felére a dandár ezred erősségűre olvadt le. Tulajdonképpen csak a gépesített egysé­gek és a kerékpáros-zászlóaljak voltak, úgy­ahogy, bevetésre kész állapotban. Miklós Béla maga is sürgette a gyorshadtest mielőbbi felváltását. Budapestről ígéretet kapott, hogy Horthy kormányzónak a német főhadiszál­láson küszöbön álló látogatása alkalmával ezt az ügyet is megbeszélik. (Folytatás a jövő hétfőn.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom