Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám

GYERMEKEKNEK DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. MÁRC. 14 MESE Paul Fort ÉVSZAK-TÜNDÉREK A négy évszak négy tündére énekórát vesz az égbe, bodros, nedves, zápor, havas, hogy még szebb dalokat hallhass. Évelején, most születtek, ifjúságuk vígan tombol, rózsás nyelvek, trombita orr, nagy fekete gyémánt szemek. Hajuk gyöngy főkötő alatt, lábukon mókusbőr topán, sál egyiknek sincs a nyakán, csivognak, mint a madarak. Tanítójuk az arkangyal, bámulja tiszta hangjukat dicséri: mennyei kardal, hogy még szebben daloljanak. Vizsgájukat hogy letették, azon nyomban földre szállnak, teli velük erdő, hegy, rét, mindenütt ők muzsikálnak. Az első trillázik: „Fru.fru", a második: „Plik, plok ésplak", a harmadik: „Pik, tak, pik, tak", a negyedik: „Du, du, tu, du". Az első szól: „Szép Kikelet, én az ég kék tüllje leszek, csillagfényes éjszakákba' a holdfény selyem uszálya. " A második: „Nyár, égető, amikor izzik a mező, és aszály sárgul a rögön, én majd füveid öntözöm." A harmadik: „ ősz idején, hen'adás, gyász, nincs is remény, szomorú szívű emberek, én együtt sírok veletek." A negyedik: „Karácsonyon jeges minden, a hő szakad, én az ég melegét hozom fehér köpenyegem alatt." A négy évszak négy tündére mind a maga idejébe', dalával mindent átzengve varázsát hinti a földre. Hónapok Svéd népi mondóka Január az év kezdete, február őt követi, , március, április bimbót hord a hajában, május, június virágát nyitja ki, július, augusztus, szeptember gyönyörűséges nyarat hoz, de október, november, december bizony szürke és lucskos. (Fehér József András fordítása) KÉPREJTVÉNY Hegyi Füstös László képrejtvényei két közeli ünnephez kapcsolódnak. Segítségül annyit elárulhatunk, hogy a háromból kettő ugyanahhoz a pirosbetűs dátumhoz köthető. Jó fejtörést kívánunk, s a megfejtéseket kérjük szerkesztőségünk címére beküldeni. A borítékra - vagy levelezőlapra - még azt is írjátok rá: „Gyermekoldal, képrejtvény". A jó megfejtők között könyveket sorsolunk ki. Az iregi kakasok Hol volt, hol nem volt, Üregen innen, Dorogon túl, volt egyszer bíró Iregen. Az iregi bírónak volt egy kisfia meg egy kiskakasa. Hogy, hogy nem, ez a kiskakas talált egyszer a szemétdombon egy letlen gombot. Felállott a domb tetejére, és elkezdett kukorékolni: - Kukurikú, kukurikú, itt a gomb, a fületlen! Meghallotta a bíró fia, hogy mit kukorékol a kiskakas. Kergf kezdte, sarokba szorította, megfogta, és elvette tőle a fületlen gombot. Nagyon megharagudott ezért a kiskakas, megint felállt a domb teteji és kukorékolni kezdett: - Kukurikú, kukurikú, jöjjön ide a falu minden kakasa! Össze is gyűltek a falu kakasai, mire a bíró kiskakasa elpanaszc nekik a nagy bánatát: - Kukurikú, kukurikú, a bíró fia elvette tőlem a fületlen gombomat! Megharagudtak a falu kakasai, s egyikük, amelyik a legokosabb vi azt tanácsolta: - Ha ez így van, akkor mi többet hajnalban ne kukorékoljunk. Ha n kukorékolunk, akkor nem kel föl a nap, s a falu mindig éjszakai söt ségben marad! A bíró kiskakasa örvendett, hogy a társai így összetartanak, s azt mondt; - Aki pedig megszegi határozatunkat, annak semmi keresnivalója a faluban. Ügy is történt. A kakasok aznap egyet sem kukorékoltak többé, ! falura ráborult az éjszaka. Még javában aludt mindenki, amikor hajnalt az egyik ébredező kakas megfeledkezett az egyezségről és elkukoréko magát. Lett is belőle nagy galiba: a többiek rögtön elűzték a faluból. Igen ám, de sorra a többi kakas is így járt: minden reggel me feledkezett valamelyik magáról, mire a többiek elűzték a faluból. S el) vetkezett az a nap, amikor egyedül a kiskakas maradt a faluban. Na, egész éjszaka ott ült a padlás szájában, le nem hunyta a szemét e pillanatra sem. Vigyázott, hogy 6 is meg ne feledkezzék magáról kukorékolásával nehogy felköltse a napot Iregen. Telt-múlt az idő, közeledett a hajnal, de a kiskakas nem nyitotta k száját. Hát. amint ott üldögél, észreveszi, hogy keleten pirkad az < világosodik, s egyszerre csak felbukkan a látóhatár szélén a ragyogó na A kiskakas úgy felbosszankodott, amiért a nap az ő kukorékold nélkül is felkelt, hogy mérgében elszédült, kiesett a padlás ajtaján, nyakát szegte. Azóta nincs Iregen egy kakas sem, s azóta nem esznek az ire gyerekek kakastejjel sült kenyeret. •••••••• Levelek Istenhez Kedves Gyerekek! Múlt heti gyermekoldalunkon amerikai kisiskolások istenhez írott leveleit közöltük angol eredetiben, s kértük a nyelvet ismerőket, fordítsák le a szövegeket. íme, a legsikeresebb - s nem utolsósorban: legszebben megírt - fordítások. A legterjedelmesebb levelet, amelyben kívánságait sorolta el egy kisfiú, hely hiányában nem tudjuk eredetiben közölni, de Nagy Benedek és Gergely (Szeged, Vadas Márton u. 43.) fordítását azért közreadjuk: „Kedves Isten, ezeket a dolgokat szeretném: Pgy új bicikli, egy 3-as számú kémia készlet, egy kutya, egy kamera, egy baseball kesztyű. Ha nem kaphatom meg mindet, minél többet szeretnék belőlük. Őszinte tisztelettel: Eric. U.i.: Tudom, hogy a Télapó nem létezik." A közölt fordítások szerzői könyvjutalmat kapnak, de dicséret illeti a többi beküldőt is, mert valamennyien ügyesen dolgoztak. Névsoruk: Beregszászy Dalma (Szeged, Takaréktár u. 2. I. 12.), Bősze Brigitta (Szeged, Hullám u.7.), Gazdag Gabriella (Szeged, Vöcsök u. 6.), Máté Dániel (Szeged, Ipoly sor l/A. IX. 26.), és ifj. Thékes István (Szeged, Szentháromság u. 21.). Köszönjük a leveleket! jt^/rgvo5 Németh Anita, Zákányszék, Kiss Imre u. 17. q ^utóLO" g^ou. oo^óuo^ iimjjJ C5c_ zuloíaöl . LA^/VC jötiut i **\-ul»t Yvjrjyo CL L voVCoX a/njlfe/yv <xrz£ CayyM-y D. Vera, Szeged, Rákóczi u. 27/B Szerdahelyi Agi, Szeged, Csaba u. 46U lörvjuixjix tr> teJbaadtt. ivtóJl rwööiicJt in ? ej^btw ft/v js3 360 afttjl áiirul uqjűurkolfxa vt»\iul oüt cjttídüujli? •mirvdúia jft tu>o^\clí. jhcvol fca (Tamkó Sirató Károly fordítása) Kazi Orsolya, Szeged, Mikszáth K. u. 23. Tóth László, Szeged, Pálfy u. 33