Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-13 / 62. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. MÁRC. 13. Kétéves a Kiáltvány Esély a győzelemre Egyszer csak megszületett. Mármint a Temesvári Kiált­vány. Kik a szerzői, kevésbé érdekes. A Timisoara Társaság és az általa kiadott újság körül kialakult szellemi pezsgés tette lehetővé. De igazi életre hívója az akkori politika. Mert alig két hónappal a véres temesvári decemberi események után mind nyilvánvalóbbá vált, hogy valakik, ügyesen és rutinosan, átvették annak a folyamatnak az irányítását, amely Temesvárt kezdődött és fővárosi áldozatok élete árán folytatódott. 1990 februárjában már látnivaló volt, csak úgynevezett forradalomról szólhatunk, sem hatalom-, sem igazi rend­szerváltás nem következett be. Csak előrelépett a korábbi második sor. És mindinkább közeledtek az országos válasz­tások. tenni kellett valamit. Ez volt a Kiáltvány. A híres 8-as ponttal, amely szövegszerűen azt javasolja, hogy az akkor még csak terx'ezet formájában megszövegezett általános választási törvény tiltsa meg a kommunista párt aktivistáinak, a volt securitate­tiszteknek, vagyis a hatalom koriibbi, közvetlen gyakorlóinak, hogy egymást követő három választáson indulhassanak. Ez a jelenlegi bukaresti parlament jó részét elzárta volna attól, hogy törvényhozóként ténykedhessen, de magát Iliescu elnököt is kizárta volna a köztársasági elnökjelöltek listájáról. Veszélyes vonulat indult el Temesvárt az ideiglenes hatalom számára. Hogy a marosvásárhelyi vérengzés válasz volt-e erre, vagy sem, erről még lesz történészi-politikusi vita. Tény, hogy vásárhellyel megszakadt egy folyamat, az ideiglenes hatalom bekeményített - bekeményíthetett. Ezután hiába próbálták a Kiáltvány körül felsorakozott erők olyan országos platform létrehozását, amely esélyt kínálhatott volna a nómenklatúra-vonal ellen, temesvári és bukaresti tanácskozásaik nem hoztak eredményt. Lehetett volna másként? Aligha. A Front - nem a nemzetmentő, hanem magát átmentő - tudta, mi kell a népnek. Szabadság helyett szabadosság. Munkahelyéről bárki lóghatott, a fizu ment, a határokon szabadon hordták ki a központi ártámogatással olcsó árut, s befelé vámmentesen kerülhetett be minden. Ezen tények ellen vajmi keveset tehetett a politikai érx'elés. Figyelemre méltó, hogy az ellenzéki konvenció csak akkor törhetett előre, egyáltalán, akkor jött létre - mert idevágó kísérlet kettő is volt előtte -, amikor az ország eléggé meg­szenvedte a posztkommunizmus politikáját, amikor világossá .„»., „ti.. .. '<_j\""•'iáiga.x.asttg, pt..un,út to lsux jzis*.uvux, reális tartalom mögöttük nincs. A Demokrata Konvenció helyhatósági győzelmét ­amennyiben annak mondható - megszenvedte a nép. Ta­gadhatatlan, hogy ennek legkorábbi csírája a Temesvári Kiált­vány, illetve a jegyében született országos szövetség, amely kimúlt, még mielőtt valójában megszületett volna. Esély a Kiáltványban foglaltak megvalósítására most kínálkozik. Ezért kell odafigyelni az eseményre, ezért nem csupán jelkép a két évvel korábbi. 1990. március 11-én köz­readott Kiáltvány, hanem azon viszonyítási pont, amihez rend­re vissza lehet és kell térni. Ismét általános választások előtt áll Románia, május­ban-júniusban, talán kora ősszel. Ismét „helyzet" van... BODÓ BARNA Bush két hónapig mérlegelt AZ AMERIKAI KORMÁNY várhatóan április elején egyidejűleg ismeri el Horvátországot, Szlovéniát, Bosznia­Hercegovinát és Macedóniát. A The New York Times csütör­töki jelentése szerint George Bush elnök két hónapig tartó mérlegelés után a múlt héten hozta meg a döntést. ESZÉK KÖZELÉBEN az elmúlt huszonnégy órában három személy meghalt és öten megsebesültek a jugoszláv szövetségi hadsereg támadásai következtében. A horvát rádió csütörtöki jelentése szerint általános riadó volt az Adriai­tenger partján lévő Sibenik térségében. Több napi nyugalom után fegyveres incidensek voltak éjszaka a károlyvárosi fron­ton is. A BOSZNIAI SZERB PARLAMENT csütörtökre vir­radóra elutasította az Európai Közösségek rendezési tervét, amely a szerb álláspont szerint föderalisztikus elképzeléseket tartalmaz. A boszniai szerbek eredetileg teljesen el akartak szakadni Boszniától és csatlakozni kívántak a maradék Jugoszláviához^ Akkor csak a nyugati álláspont hatására módosítottak elképzelésükön, ám továbbra is csaknem tel­jesen független és önálló boszniai szerb nemzeti egységet szor­galmaznak, amely állami funkciókat is gyakorolna. TŐKÉS LÁSZLÓ BIZTONSÁGÁVAL kapcsolatban - a román külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője szerint - nincs ok aggodalomra; az illetékes hatóságok átal végzett vizsgálatok nem erősítették meg, hogy bármiféle összeesküvés készülne a püspök élete ellen. Kijelentését azzal kapcsolatban tette, hogy Tőkés László németországi látogatása során utalást tett az őt ért fenyegetésekre. A román külügyi hivatalnok ugyanakkor úgy vélte, hogy „Tőkés László beszédei hozzá­járulhatnak az etnikumközi kapcsolatok megromlásához és negatív külföldi reakciókat válthatnak ki." ••••••• MMNRMMMMMM Az EK „szigorúan semleges" Bős ügyében A bizottság ezzel kapcsolatos magatartását körvonalazva jól tájékozott közösségi források­ból megerősítették az MTI tudósítójának, hogy a Delors­ral folytatott megbeszélés során a csehszlovák külügyminiszter röviden említést tett arról, hogy a Bős-Nagymaros kérdésével kapcsolatos vita hátrányosan hathat a két ország kapcso­lataira, és szólt arról, hogy a közösség hasznos szerepet játszhatna megoldásában. A bizottság véleménye az, mon­dották az MTI-t tájékoztató források, hogy a közösség semmiképpen sem avatkozhat be két ország közötti vitába, de meghallgatja, mit mondanak az érintettek. Elsősorban a két országra tartozik, hogy kifejtsék véleményüket, jelezzék, mit MHMMHNHMMMNMMMraMMMMMMMMMNMMMMMMMNNNMMHMMMNMNMNNMi Az Európai Közösség „szigorúan semleges" a Bős-Nagymarossal kapcsolatos vitában, amelynek megoldásához Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter ­a szlovák sajtó értesülése szerint - a közösség segítségét kérte, nevezetesen egy független szakértői bizottság felállításának támogatása révén, amikor mostani brüsszeli tartózkodása során látogatást tett Jacques l)clors-nál, az Európai Közösségek Bizottságának elnökénél. várnak a közösségtől. Ennek alapján fontolhatja meg a bi­zottság, milyen módon reagál­jon a kérésekre, hogyan járjon el. Az MTI-t tájékoztató for­rások nem határozták meg pon­tosan, hogy sor kerülhet-e füg­getlen szakértők kiküldésére a közösség támogatásával, mint ahogy azt szlovákiai lapok írták Dienstbier látogatása kapcsán, illetve hogy ehhez a két fél közös kérése szükséges-e, vagy esetleg elég, ha mindkét fél kü­lön-külön kéri ezt. Az erre vo­natkozó kérdésekre a források ismételten azzal válaszoltak, hogy a közösség bizottsága el­sősorban azt várja, hogy az ér­dekeltek fejtsék ki elképzelésü­ket, mielőtt maga kialakítaná álláspontját az esetleges cselek­vés módjára vonatkozólag. Tavaly januárban - az Európai Közösség környe­zetvédelmi illetékesének prágai látogatása előtt - a közösség bizottsága már jelezte, hogy felkészült tudományos szakértői vélemény nyújtására arra vonatkozólag, hogy milyen következményekkel járna a bős-nagymarosi komplexum felépítése a két ország számára. Egy közösségi szóvivő akkor azt mondotta, hogy a bizottság ehhez a magyar és a cseh­szlovák kormány közös felké­rését várja, és a tanulmány költségeit a Phare-program keretében Csehszlovákiának biztosított környezetvédelmi keretből fedeznék. A témára azonban Brüsszel azóta nem tért vissza - a közös felkérés nem érkezett meg. Arab küldöttség a Parlamentben Néptanács Kárpátalján Szabad György, az Országgyűlés elnöke csütörtökön a Pariamentben fogadta az Álhabib Sinaser-nek, a Marokkói Parlament alelnökének vezetésével hazánkban tartózkodó arab parlamenti küldöttséget. A Házelnök köszöntőjében üdvözölte az arab parlamenti erők növekvő szerepét országuk fejlődésében és hazánk, valamint az arab országok parlamentjei közötti kapcsolatok erősödését. Alhabib Sinaser tájékoztatta Szabad Györgyöt az arab kül­döttség látogatásának céljáról. Európai útjuk során a Biztonsági Tanács tagjait keresik fel, hogy kölcsönösen tájékoztassák egymást a bel- és külpolitikai kérdésekről. Ahmet Álsaid szíriai képviselő az Arab Parlamenti Szövetség szervezeti felépítéséről tájékoztatta a házelnököt. A megbeszélésen mindkét fél hangsúlyozta, hogy a parlamentek együttműködése, különösen-konkrét formában sokat segíthet a konfliktusok békés megoldásában, illetve a konfliktusok elkerülésében. A küldöttség örömét fejezte ki, hogy az egyiptomi, szíriai és jordániai parlamenti elnökök a közeljövőben Budapestre látógatnak. Ukrajnában várhatóan rövid időn belül új vezető kerül a terü­letek élére - az elnök képviselője. A kárpátaljai ukrán demokratikus szervezetek - vagyis a RUH. az Ukrán Köztársasági Párt és az Ukrán Demokratikus Párt, az Ukrán Zöld Párt, az Ukrán Diákszövetség, az Ukrán Nők Szövetsége és más pártok és társadalmi képződmények ­képviselői tanácskozást tartottak avégett, hogy javaslatot tegyenek, ki legyen az elnöki megbízott Kárpátalján. A jelenlevők többsége Tivodar Mihajlo egyetemi docenst, a területi tanács képviselőjét javasolja e tisztség betöltésére. Válaszként arra, hogy Kárpátalján nemrég megalakult a nemzetiségek ligája, mely a magyar, szlovák, román, cigány és ruszin kulturális szövetséget fogja össze, a fentebb említett demokratikus pártok és szervezetek úgy döntöttek, hogy megalapítják a Kárpátaljai Ncptanácsot, melyet ezen szervezetek vezetői képviselnek. Elnököt nem választottak. ••••••••••• A szerdai, közel húszezres, éjszakába nyúló terázijei tüntetés - mellyel az egyetemisták és a középiskolások szintén a tavalyi ellenzéki megmozdulásokra emlékeztek - elsősorban a belgrádiakba sulykolt félelem oldódását jelzi. Sportnyelven szólva a pillanatnyi szerbiai belpolitikai helyzetet így értékelhetnénk: kormány - ellenzék '92 mind, az ellenzék pedig adogat. A „meccs" jelenlegi állása szerint senki nem beszélhet győzelemről, mégis mind a két fél a döntetlent győzelemként szeretné elkönyvelni. A kormányon lévő szocialisták, az elmúlt napok tüntetésein résztvevők számára hivat­kozva, az ellenzék tömegbázisának csökkenését, az ellenzék pedig a félelem legyőzését ünnepli. Tárgyilagosan elemezve a történteket, csupán azt állapíthatjuk meg, hogy Vuk Draskovicsék betar­tották szavukat - ami a virágokra és gyertyákra vonatkozott -, a demonstrációk megőrizték bé­kés jellegüket, tehát bebizonyították: kijelen­téseik ez esetben hitelt érdemlőek voltak. Amenyiben a hatalom megszerzésére törek­szenek, ezt újra és újra bizonyítaniuk kell majd; erősbíteniük kell szavahihetőségüket, és túl kell lépniük a kormány egyszerű bírálatán. A hall­gatag többséget csakis egy megalapozott vál­ságprogrammal nyerhetik meg. Be nem tartott ígéretekkel a kormány is bőven szolgálhat. Milosevity, aki tudvalevőleg kitűnő taktikus, egyelőre megőrizte hatalmi pozícióit. Bár eleinte - március negyedikéig - a tüntetés betiltása mellett kardoskodtak a szocialista képviselők, végül minden felelősséget a szervezőkre hárítva, mégis engedményeket tettek: a belügyminisz­térium az egész országból odavezényelt egy­ségeit teljes készültségben, de háttérben tartotta. - Ha most mi ezt elszúrjuk, akkor elmehetünk «... - ez volt az a fél mondat, mely március 9-én délelőtt a legképletesebbcn érzékeltelte a helyzetet. Nem tartottam szükségesnek megkér­dezni az újságárussal vitatkozó középkorú höl­gyet, kikre gondol, amikor a királyi többest használja. Végül is aznap senki nem szúrt el semmit. így utólag érdemes megemlíteni mindazt, ami nem férhetett be a helyszíni tudósítások kereteibe. Délelőtt tíz órakor még csak alig pár Szerbiában valami készül A döntetlen FOTÓ: CSORBA GÁBOR Irány a Belváros ezren gyűltek össze a székesegyház előtti park­ban. A megrémítettek, akik előbb a háztetőket vették szemügyre, megnyugodhattak: a teret a Szerb Megújhodási Mozgalom fegyvertelen (?) távcsöves gárdistái vigyázták. A kételkedők - „ ha a harangszóig nem telik meg a tér, nem mara­dunk" - a fűre heveredve, vagy a környékbeli kávéházakba zsúfolódva ütötték el a várakozás feszült óráit. A tavalyi tüntetéseken és a frontokon életüket vesztett fiatalok, a „hősök emlékét idéző" pravoszláv misén a többség a maradás mellett döntött. Mint minden újságíró, magam is a közelgő vész előjeleit keresve, néhány „balhés" fiatalból és „rosszarcú" városi vagányból verbuválódott csoportot is felfedeztem, ők azonban a kabátjuk alá rejtett vascsövek ellenére a későbbiek során nem jutottak szerephez. A szépszámú rendező­gárda a belvárosba vonuláskor kordában tartotta őket. Maga a tüntetés az „Isten tégy igazságot" himnusszal kezdődött, majd Vuk Draskovics szónokolt. („A jelenlegi hatalom azzal dicsekszik, hogy megnyerte a háborút! Megnyer­te? Szerbia menekülttáborrá vált. miközben mások éppen innen menekülnek. Nincs saját hadserege, mindenki hátat fordított neki... Szerbiának nem a halál, hanem az élet országává kell válnia. Ezért ne űzzük el őket erőszakkal: álljanak le a gyárak, a tanulók ne járjanak iskolába, a színházak ne tartsák meg előadá­saikat!") A gordiuszi csomó kettévágását a maga részéről - hívei éljenzése közepette - az alkot­mányos monarchiától várja. „Királyt akarunk!" - skandálta kitartóan a 40 ezres tömeg fele. Túl sok szónok jutott utána szóhoz, ezért három óra előtt ismét Vuk, és a Demokrata Párt elnöke, Dragoljub Mityunovity lépett a mikro­fon elé, hogy tűzbe hozza, majd higgadtságra intse a tüntetőket. A hangzatos szlogenek és a már ismert követelések mellett - a kormány magatartásához hasonlóan ők is - elsősorban bizalmat és türelmet kértek. „Legközelebb, ha háromszor ennyien... egymillióan leszünk, akkor majd..." - ígérték az összegyűlteknek. Hogy akkor mi lesz? Nos, azt ma még talán maguk sem tudják. A királyon, a hazán és Isten segítségén túl konkrétan szó sem esett például a nemzetiségekről, a menekültek visszatérésének lehetőségeiről. A tüntetők hazafelé menet, mintegy tízezren a belvárosba vonultak, de a rendőrség ott sem állta útjukat. Ott aztán a világ minden tájáról oda­sereglett újságírókkal addig várták, hogy még valami történjék, míg rájuk nem esteledett. Aznap csak kevesen késtek el politikai okok miatt a vacsoráról. (Folytatjuk.) VARGA IVÁN A tudósítás elkészítését az A(GJR©1B ArTIK Mtt, (Szeged, Tisza Lajos krt. 56.) tette lehetővé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom