Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. MÁRC. 12. A HELYZET 5 A Magyar Szó újságírói Szegeden A határok nélküli Európáért Hisszük, hogy hamarosan el­érkezik az idő, amikor a mint­egy húszezerre becsült és ide menekült vajdasági magyar hazatérhet. Elítélni, de haza­csábítani sem akarunk senkit, mindenki lelkiismerete alapján döntött - hangsúlyozta a leváltott főszerkesztő. Abban is bízunk, hogy az európai integ­ráció hatására a határok is légiessé válnak, és akkor nem számít, ki hol él, dolgozik. Le­het, ti lesztek ennek a folya­matnak az előőrsei. A Magyar Szót ért támadásokról szólva Kubát elmondta, hogy a lap újságírói nem tartják magukat sem hősöknek, sem üldözöt­teknek, de mártíroknak sem. Eltökélt szándékuk, hogy ellen­álljanak minden kényszerítő nyomásnak, ezért egyetlen politikai párt gyámságát sem fogadják el, még a VMDK-ét sem. Tiszta lappal és tiszta múlttal harcolnak a sajtósza­badságért, függetlenségük megőrzéséért, az objektív, hiteles tájékoztatás létjogosult­ságáért, nem hagyják magukat sem megfélemlíteni, sem meg­vesztegetni. Az elmúlt tíz évben 30-40 ezerrel csökken a vajdasági magyarság száma, a jugosz­láviai testvérháború kirobbaná­sával pedig fiatalok tízezrei kerestek külföldön menedéket. Ha ez így folytatódik, az otthonmaradottakat néhány évtized múlva a teljes kihalás veszélye fenyegeti. A vajdasá­giaknak erre is gondolniuk kell, hisze az óhazában is idegenek maradnak, Magyarország még­II Ilii III 'IX Trwwi Minden anya elfogult saját csemetéjével szemben. így vannak ezzel az újságolvasók is. Nem véletlen tehát, hogy a délvidéki magyarság szerint a Magyar Szó a-világ legjobb magyar nyelvű napilapja. Nos, e Magyar Szó sok első csapatának egyike mutatkozott be kedden este a Délvidéki Magyarok Egyesületének újszegedi székházában. Itt volt Kubát János, leváltott főszerkesztő, a két főszerkesztő-helyettes, J. Garai Béla és Piszár József, valamint két újságíró, Németh G. Árpád és Németh Zoltán. Jövetelüknek célja nem a propaganda­keltés volt, nem a Magyarországra menekültek rábeszélése, hogy mielőbb térjenek haza, csupán azért jöttek, hogy tájé­koztassák az itt-tartózkodó délvidékieket az otthoni álla­potokról, a magyar nyelvű tájékoztatásra nehezedő nyo­másról, meghallgassák a távozni kényszerültek panaszait, gondjait és megpróbáljanak segíteni, könnyíteni sorsukon, ott, ahol lehet. sem a szülőföldjük. Az ott­honiak sem menekültként, inkább ideiglenesen külföldön tartózkodó honfitársként tekin­tenek rájuk, és a hazajövetelü­ket várják. J. Garai Béla, a szerbiai po­litikai állapotokat ecsetelte, hangsúlyozva, hogy az ellenzék kevés embert tud megmozgatni; ezért fulladt kudarcba az alig 30-40 ezer elégedetlent felsora­koztatott belgrádi nagygyűlés is. Az igazi, de egyelőre még csendes ellenzéket a frontról hazatérő tartalékosok, az elé­gedetlen nyugdíjasok, a kilátás­talan távlatok elé tekintő fiata­lok és a létminimum peremére szorult, éhbérért dolgozó munkások képezik. Ha egyszer ezek is felvonulnak, akkor több millió ember gyűlik majd össze Belgrád terein. Piszár József ismertette a Magyar Szó harcát a hatalom ellen, majd szólt a lap egyre súlyosbodó anyagi helyzetéről, és a vállalat privatizációja körül zajló mesterkedésekről. A hétfői belgrádi tüntetésről Németh G. Árpád számolt be. Szerbiában nincs,igazi ellenzék - mondta -, hisz mindegyik párt a nemzeti érzelmekre építi programját. Sajnos, Horvát­országban is hasonló a helyzet. A mozgósítások tovább foly­nak, ezért egyelőre senki se áltassa magát azzal, hogy haza­jöhet. A bácskai városok kihal­tak, szellemvárosokra emlé­keztetnek. Az otthonmara­dottakban is csak az tartja a lel­ket, hogy noha alaposan megfo­gyatkozva, az igaz ügyért harcolnak. Németh Zoltán Fórum-díjas újságíró a szerb nemzeti gárda vezetőjével való találkozásáról számolt be, majd az egybe­gyűltek kérdéseket intéztek a vendégekhez. Az egyikre vála­szolva Kubát János megbírálta a korábbi, de a mostani magyar kormányt is, milyen erkölcsi alapon hirdeti, hogy a 200 ezer itt élő németnek és a szlovák­ságnak nincs szüksége anya­nyelvű iskolákra. Az ötezer szerb halála is pillanatok kér­dése. Ne csak a kitekintésben legyen nagy a magyar politika, de az említett belső ügyek megnyugtató, európai stan­dardok alapján történő rende­zésében is - mondta. A térség kantonizálásában és a határok átjárhatóságában keresendő, szerinte, a nemzeti kisebbségek problémájának érdemleges megoldása, a határ mindkét oldalán. A Konrád György és Végei László által javasolt kettős állampolgárság ötlete sem elvetendő, erről azonban, mint minden külföldről érkező „gyanús" kezdeményezésről Szerbiában még nem tárgyaltak. A háromórás tartalmas be­szélgetés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a délvidéki ketté­szakított magyarság jobban megismerje egymás gondját, baját, tisztábban lássa az itteni és a vajdasági állapotokat. A jugoszláv kommunizmus előbb­utóbb úgyis meg fog bukni, ez kétségtelen. A kérdés az, mi jön utána; a megosztott és gyenge ellenzék képtelen egyelőre bár­mit is tenni a szakadék szélén álló szétrombolt, kifosztott ország/ok megmentéséért. A hallottak alapján e sorok írója a fasizálódás egyre na­gyobb térhódításától tart. Ennek veszélye Szerbiában ma na­gyobb, mint valaha. T T Szépasszonyok - versenyben A legidősebb 56 éves A jelentkezés határidejéig csaknem ugyanannyi idő van hátra, mint amennyi eddig eltelt a Mrs. Hungary cím elnyeréséért indított verseny bejelentése óta. Az országra szóló rendezvény gazdája, az ART XX Művészetpártoló Alapítvány szervező bizottsága arról tájékoztatott bennünket, hogy félidőben eddig 102, kellő önbizalommal megáldott hölgy jelentkezését regisztrálták. Hogy kik a Magyarország legszebb asszonya titulusra pályázó bátrak? Megtudtuk: a legfiatalabb versenyző a dön­tőig betölti 25. évét, a legi­dősebb pedig jócskán benne van a nagymamakorban, mert­hogy 56 éves. A fővárosban él a magukat minden bizonnyal mutatósnak tartó hölgyek 35 százaléka, a többiek mind vi­dékiek. A postabontás után fény derült arra is, hogy a jelent­kezők között sokan vannak, akik már 2-3, sőt néhányan négy gyermek boldog mamájának vallhatják magukat. A néhány soros bemutatkozások alapján úgy tűnik, hogy a munkában lévők zömmel olyan környe­zetben töltik napjaikat, ahol sok a férfi: innen hát a jelentke­zéshez nélkülözhetetlen önbi­zalmuk. Irigylésre méltó az a feleség is, akit saját férje tartott olyannyira elbűvölőnek, hogy maga nevezte be asszonyát a szépségversenyre. Tehát, hölgyek - és őket patronáló férj urak - még nem késő, még van idő: lehet kö­vetni az első 102 pályázó pél­dáját. A zsűri, amely neves újság­írókból, közéleti személyisé­gekből, manökenekből, fodrá­szokból és kozmetikusokból áll, április 1. és 10. között választja ki az Arizona Casinóban a döntőbe jutó szépségeket. A Mrs. Hungary cím 15 váromá­nyosa április 27-től május 2-ig a kerekegyházi edzőtáborban igyekszik majd még jobb for­mába hozni magát - a szépí­tészet nagymesterei segítségével. A nagy vetélkedő fénypont­jának színhelye az Arizona színpada lesz, május 2-án, este. A döntőt és a nagyszabású show-műsort a TV 2 jóvoltából látni fogja az egész ország. Valamennyien tanúi lehetünk hát annak, miként vonulnak majd a kamerák előtt a Lőrinc Zsuzsa divattervező modell­jeibe öltözött, a Tallján Zsóka ötvösművész remekeivel fölék­szerezett szépasszonyok. Kíváncsian várjuk, mi, kívül­rekedt, önjelöltségre gyáva asszonyok is azt a napot. Ki tudja, a látvány jogos bátor­talanságunkat igazolja-e, avagy ellenkezőleg: önbizalommal tölt föl bennünket? CH. A. Expo Szegeden A BIE-döntést követően a világkiállítás helyi előkészü­leteivel foglalkozó bizottság ­amelyet dr. Ványai Éva alpol­gármesternő vezet - állásfog­lalást kórt a budapesti program­irodától, hogy az országos in­formációs hálózat kiépítéséhez, illetve a vidéki rendezvények költségeihez a város kaphat-e központi hozzájárulást. Az ideiglenes szegedi Expo-irodá­nak az Ipari Vásár és Kiállítás Igazgatósága ad helyet. A bi­zottság a megyei önkormány­zattal együtt alakítja ki a mar­keting-koncepciót, közösen ké­szítenek projekteket. Az eddigi dokumentáció számítógépes rendszerezését Csonka Gábor vásárigazgató végzi. Kedvezőbb hitelek vállalkozóknak Maguktól a vállalkozóktól kér véleményt az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda (OKFI) a külföldi hitelek fel­tételeinek javítási lehető­ségeiről. Az iroda kérdőíves felmérést kíván végezni a vál­lalkozók körében. Ezért azok­nak a vállalkozóknak a jelent­kezésére számítanak, akik korábban már pályáztak ilyen hitelre, de elutasították őket. Jelentkezhetnek azok is, akik ismerik e hitelkonstrukciókat ­de éppen a magas kamat miatt nem is próbálkoztak a kölcsö­nökhöz hozzájutni. Az iroda munkatársai szemé­lyesen keresik fel azokat a vál­lalkozókat, akik nevüket, címü­ket eljuttatják az OKFI címére (1364 Budapest, Pf. 279). A Délmagyarország Kft. kiadványa Hűség Február közepén közölt részleteket lapunk az USA-ban élő Kelemen Iván Keressük az igazságot című memoárjából. A könyv néhány nappal ezelőtt hagyta el a nyomdát, s elmondható, hogy rekordidő alatt készült el, mert fényszedő üzemünk a szedés és szerkesztés munkáját egy hónap, a nyomást és kötést az Offi­cina Kft. három hét alatt végezte el. Tehát a kiadvány a kézi­rat le&dása után alig két hónap múlva már az olvasók elé került. A szerző, aki Makón járt gimnáziumba, s élete, tevékeny­sége részben vidékünkhöz kötődik, nemcsak gondolatokban gazdag, s a szenvedést sem nélkülöző életéről számol be, hanem kifejti a magyar történelem legutóbbi fél évszázadának fontos eseményeivel kapcsolatos véleményét, s hitet tesz szü­lőföldje, hazája iránti hűségéről. Önkormányzati informatika A Megyei Jogú Városok Szö­vetsége rendkívüli ülést tartott nemrégiben Székesfehérváron. A szövetség elfogadta alapsza­bályát, 1992. évi költségvetését, kinevezte ügyvezetőjét és gazdasági titkárát. Tájékoztató hangzott el az összehangolt informatikai rendszer (BBS) szükségességéről, közös fejlesztési koncepció kiala­kításáról. Szegedet dr. Ványai Éva alpolgármester képviselte a tanácskozáson. Ki darabolta fel Jónás Mátyást? (1.) Csak a kocsi kell! Kiss Mihály ott állt a tó partján, dzsekije összehúzva a mellén. A búvárok még nem tudták, mit találnak a tó fenekén. Kiss Mi­hály tudta... Tudta, hiszen a kezeket, lába­kat, a fejet, a felsőtest maradványait maga látta el nehezékkel: B-30-as téglákat kötött Jónás Mátyás testrészeire. Kiss arca végig közömbösnek látszott, nem kapott a sze­méhez, nem gyűrögette az ujjait. A búvárok fölmerültek a foszladozó lábbal, a műanyag zacskóba csomagolt, szétroncsolt arcú fej­jel... A parton állók legtöbbje harcedzett volt már a különféle hullák előtalálásában, de hát minden hulla hulla, minden áldozat áldozat. Jónás Mátyás pedig igazi áldozat volt. Esélytelen. A február huszadiki Új Néplapban meg­jelent cikk szinte a vallomás szó szerinti idézeteivel tarkított. Nem érdemes rajta sokat morfondírozni, hogy ki lehetett az, aki az újságírónak tovább adta az egyéb­ként még be sem fejezett kihallgatás pontos részleteit. A lényeg, hogy a város, Szolnok, ahol Kiss Mihály harminchárom esztendőt leélt, ebből tudta meg egy ember igazi énjét. Igazi? Lehet ilyen az ember? Lehet olyan, hogy egyetlen autóért, egyetlen forintért kést ránt, pisztolyt húz elő, egy­szóval lehet olyan az ember, amilyen még az állat sem tud? Lehet. Naponta felel meg az élet erre a kérdésre. És az élet azt mondja mindennap: nememberek is élnek az emberek között. De hát hogyan kerültek a rendőrautók a Kakas-tó partjára, miért merültek le éppen ott a búvárok? Hogyan derült fény az utób­bi idők egyik legmegrázóbb gyilkosságára? (Ha ugyan fény derült már mindenre...!) Idézzük a Néplapot: „A történet tulaj­donképpen egy újsághirdetéssel kezdődött. Ugyanis az Express hirdetési újság 1991. október 30-i, szerdai számában sok más egyéb mellett eladásra kínáltak egy va­donatúj BMW személygépkocsit is. Ezen akadt meg a szeme Kiss Mihály 33 éves, szolnoki fiatalembernek, akinek minden vágya az volt, hogy egy BMW boldog Két hete már, hogy a megyei lapban - ki tudja, honnan szerzett információk alap­ján - elsőként jelent meg a döbbenetes történet. Kiss Mihály, ez a csöndes szol­noki fiatalember lelőtte, majd földa­rabolta Jónás Mátyást, a tetem darabjait pedig egy kisebb tóba hajigálta, miután kellő nehezékkel ellátta azokat. Mindezt egy gyönyörű, vadonatúj, metálzöld szí­nű BMW-ért. A szörnyű történet rész­leteit az Új Néplap február huszadikán közölte. Előzményeként - még azon a hé­ten hétfőn - számtalan rendőrautó, ci­vilgépkocsi állt meg a szolnoki cukorgyár üzemi tavának partján. Búvárok öltöztek be a csípős szélben és alámerültek az iszapos mélybe. A parton ott állt megbilincselt kezekkel egy alacsony, bajszos fiatalember. Kiss Mihály. Az ember, aki hosszú hallgatás után egyszer csak vallomást tett. Mindent beismert az addig eltűntként kezelt Jónás Mátyás ügyében. Sorolta színtelen hangon, mi hogyan is történt azon a novemberi estén... tulajdonosa lehessen. S így néhány napos gondolkodás után tavaly november elején felhívta az újságban megadott telefonszá­mot. A tulajdonossal meg is egyeztek egy közeli időpontban, s akkor föl is ment Kiss Mihály Budapestre, és megnézte a kocsit. Már az első pillanatban beleszeretett a csil­logó-villogó csodába, s magában eldön­tötte, ha törik, ha szakad, ez az autó az övé lesz. Meg is állapodtak az eladóval, hogy 2 millió 400 ezer forintért megveszi a kocsit. A dologhoz még hozzátartozik: a szóban forgó autót úgy hirdették meg, hogy eladó vagy lakásra cserélhető. Ez utóbbinak is megvolt a magyarázata, hisz a vadonatúj masina tulajdonosa egy zenész ember, aki legutóbb Japánban játszott, és valójában összezenélte a kocsi árát. Hazafelé jövet pedig (tudniillik Japánból - a szer.) Németországban megvette a BMW-t azzal ji szándékkal, hogy itthon majd eladja, és az árából a fiának - aki egy évvel azelőtt nő­sült - vesz egy lakást, mivel addig együtt éltek. (Más hírek szerint a zenész a Ne­ményi Rt.-nél rendelte meg az autót, s ott is vásárolta. A szerz.) így Kiss Mihály is a fiúval tárgyalt - őt Jónás Mátyásnak hívták, és most március 12-én lett volna éppen 26 éves -, s meg­állapodtak, hogy november 14-én megy a kocsiért, és akkor már viszi a pénzt is. Úgy is történt. Találkoztak a megbeszélt helyen Budapesten, a Király utcai parkolóban. Be­ültek a kocsiba, s akkor azt mondta Kiss Mihály, hogy nincs nála a pénz, mert először meg akarja mutatni (az autót - a szerz.) a szüleinek, és majd utána fizet. Erre mit sem sejtve megkérdezte a gyanútlan fiatalember, hogy hol laknak a szülők. Az volt a válasz, hogy ide nem messzire, mindössze 30 kilométerre, egy Pest környéki kis faluban. Jónás Mátyás beleegyezett, s elindultak Ecser felé. Majd egy elhagyatott helyen letértek egy kihalt, keskeny, aszfaltozott útra és néhány pillanat múlva megszólalt Kiss Mihály: - Én is szeretném kipróbálni a kocsit, hadd vezessek már! - Semmi akadálya - jött a válasz, s Jónás a fékre lépett. Amint megállt a kocsi, kiszálltak, hogy helyet cseréljenek. Ám közben Kiss Mihály az övébe dugott pisztolyt elővette, csőre töltötte és a fiatalember háta mögé kerülve nekiszegezte a fegyvert és csak ennyit mondott: nekem csak az autó kell! A fiatalember megijedhetett, mert gyorsan belement a dologba: jó, hát akkor vigye a kocsit ­válaszolta. De Kiss Mihály ahelyett, hogy elszelelt volna, földre fektette Jónás Mátyást, és egy méterről fejbe lőtte. A fiatalember azonnal meghalt." (Folytatjuk) HORTOBÁGYI ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom